Észak-Magyarország, 1988. január (44. évfolyam, 1-25. szám)
1988-01-05 / 3. szám
1988. január 5., kedd ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 a stabilizációért? írta: Harsányi Imre, az OTH elnökhelyettese Az ipari vállalatok és ipari szövetkezetek az új körülmények között dolgoznak. A bevezetésre kerülő új ár- és adórendszer az eddigiektől teljesen eltérő gazdálkodási környezetet, új feltételeket teremt. Megszűnik az állami beavatkozások — elsősorban a támogatások — eddigi rendszere. Más alapokon történik a vállalatoktól a megtermelt társadalmi tiszta jövedelem elvonása, átláthatóbbá, egyértelműbbé és összevethe- tőbbé válik a vállalati gazdálkodás. Az új gazdálkodási forma bevezetése ugyanakkor rendkívül nehéz gazdasági helyzetben történik. A kormány — a 3 évre elfogadott stabilizációs programja szerint — az ország nemzetközi fizetőképességének megőrzése, az ország egyensúlyi helyzetének megteremtése érdekében a költségvetés kiadási oldalának nagymértékű szigorítására kényszerül. Központi beruházások, célcsoportos beruházások és a vállalati beruházások állami támogatásának összegét sze- lektive kénytelen csökkenteni. A többi között felülvizsgálják, hogy mennyit költ az állam a különböző központi gazdaságfejlesztő programok finanszírozására. A nehéz helyzetben a vállalatok önálló kezdeményezései és helyzetüknek önerőből való stabilizálása igen fontossá válik. E belső feladatok igen sokrétűek, ágazatonként, vállalatonként mások. Néhány közös és általános tennivalóra — amelyek ugyan nem újak, de nagyon időszerűek — szükséges felhívni a figyelmet. Hazánkban 1386-ban a nemzeti jövedelem 881,3 milliárd forint volt és ennek 46,2 százalékát az ipari vállalatok és ipari szövetkezetek termelték meg. A nemzeti jövedelemből kell fedeznünk a lakossági, illetve közösségi fogyasztás költségeit, törlesztenünk a külföldi adósságot, s persze, a nemzeti jövedelem a beruházások, fejlesztések pénzügyi forrása is. Mivel a külföldi adósság törlesztése és a fizetendő kamatok a megtermelt jövedelmet terhelik, ezért forrásaink szűkösek a többi, előbb felsorolt célokra. A vállalatoktól jövedelmük növelését várja az ország. Jövedelem csak szellemi és fizikai munkából termelődik. A gazdaság hároméves stabilizációs programjában ezért minden vállalatnak és vállalati dolgozónak jól meghatározható szerepe van. Gondjainkon nem segít sem a csodavárás, sem a kapkodás. Egyedül a jól átgondolt, a piac igényeit kielégítő és jövedelmező termelőmunka segít. A programban nemcsak egyes nagyvállalatokra és ágazatokra hárul feladat, hanem a legkisebb termelő egységtől a legnagyobbig, minden szervezetnek van tennivalója. A többség cselekvő részvétele nélkül a kormány stabilizációs programja nem valósítható meg. Minden vállalatnak, szövetkezetnek ajánlatos felülvizsgálnia termelését és termékeit, mérlegelnie, menynyire korszerűek azok, milyen költséggel állítják elő. mennyi azok hozama. A mérlegelés, ha hozzáértően történik, megmutatja, hogy a műszaki fejlesztést a termékre (gyártmányra), vagy az előállítási eljárásra (gyártásra), vagy mindkettőre kell irányozni. Az is kiderülhet, hogy egyes termékek gyártását le kell állítani. Állandó műszaki fejlesztés nélkül egyetlen vállalat sem tud gazdaságosan termelni. A piac-gazdaságokban — ahol az elért nyereség a fennmaradás egyetlen forrása — a termék fejlesztése nélkül a vállalkozás tönkremegy. Ezért a fejlesztés a vállalati termelőmunka elválaszthatatlan és folyamatos része. Ha azt akarjuk, hogy a piac — ez a nagy társadalmi mérleg, ahol a termelt árut értékelik és minősítik — termékeinkben a ráfordított munkát, anyagot és energiát az árban elismerje, úgy állandóan fejleszteni kell. Azt, hogy mit és hogyan kell fejleszteni egy vállalatnál, azt az ott dolgozó vezetők — műszakiak, kereskedők — tudják a legjobban. Ha a vállalatnak saját fejlesztői nincsenek, úgy be kell vonni a fejlesztésre szakosodott kutatóintézeteket, vagy más kutatóhelyeket, ahol a szükséges tudás és szakismeret rendelkezésre áll. Bizonyított tény, hogy azok a vállalatok tudnak a mai nehéz körülmények között is virágozni, amelyek állandóan fejlesztenek, nyomon követik a szükségletek változását, elébe mennek azoknak. A fejlesztésre nem áldozó, termékeit és gyártását nem korszerűsítő vállalat törvényszerűen tönkremegy. Különösen igaz ez 1988-tól, amikor is az új ár- és adórendszer lehetetlenné teszi a rejtett és nyílt támogatásokat, a kijárást, az értékhalmozódásból származó előnyöket. Minden vállalat eredménye csak az általa létrehozott és a piac által elismert új érték alapján gyarapodhat. A vállalati fejlesztő munka egyben az ipar szerkezeti feszültségét is oldhatja, mert az igazi szerkezetátalakítás nemcsak akaratunktól függ, ahhoz jelentős fejlesztési forrásokra — pénzre, tőkére — van szükség, s ennek ma hiányában vagyunk. Ezért a saját erőből való kisebb beruházásokat, ráfordításokat igénylő fejlesztéseknek is jelentősége van. A termékek minősége ugyancsak a vállalati közösség munkájától függ. A minőséghibás termékek belföldön több milliárd forintra becsülhetők. A konvertibilis exportban az 1986. évi reklamációk értéke 250 millió forintot tett ki. E minőségi kifogások értékénél azonban sokkal nagyobb az a kár, ami a külkereskedelmi cserearányromlás miatt — vagyis az alacsony árszínvonal értékesítésekor, magas árszínvonal vásárlásakor — ér bennünket. A cserearányromlás a termelési szerkezet korszerűtlenségét tükrözi, de tükrözi a termékek rossz minőségét is. Ez utóbbin csak a terméket előállítók tudnak ' javítani. Sok példa bizonyítja, hogy a világpiac kategorizál: akinek a technológiai és minősítési rendszere korszerű, annak termékárai mentesülnek az időszakos konjunkturális áresésektől. A forrásnövelésnek egyik nagy lehetősége az anyagos energitakarékosság. Évente mintegy 1500 milliárd forintot fordítunk a népgazdaságban a termelés anyag- és energiaigényére. Ennek 1 százaléka 15 milliárd forintot tesz ki, többet, mint amivel 1988-ban. a lakossági fogyasztást csökkenteni tervezzük. Az eddigi takarékossági erőfeszítések alig hoztak eredményt, a javulás század és tized százalékokban mérhető. Érdemes végiggondolni, van-e olyan vállalat vagy szövetkezet Magyarországon, ahol az anyag- és energia- költségeket ne lehetne legalább 1 százalékkal csökkenteni? Túlnyomó többségénél ez egyáltalán nem lehetetlen. Ennek módját is ki kell azonban dolgozni, meg kell keresni a veszteségforrásokat, és üzem, műhely, munkapad mélységig meg kell mutatni az embereknek, hol megy veszendőbe az anyag, az energia. Tapasztalatom szerint a főhatóságoknál e kérdéssel többet foglalkoznak, mint ott, ahol valóban eredményt lehetne elérni: a közvetlen munkahelyeken. Az új keresetszabályozás lehetővé teszi, hogy a vállalatok az anyagtakarékosságban a személyes érdekeltséget is megteremtsék. A megtakarítás összegéből — ami többletforrás a népgazdaságnak — részesülhet annak elérésében közreműködő dolgozó vagy a kisebb közösség. S külön is értékes a takarékos anyagfelhasználás, ha nagy értékű, nehezen hozzáférhető, dollárért vásárolt importanyagokról van szó. A vállalatok jelentős többségében a működéssel kapcsolatos rezsiköltségek, a fel nem osztott költségek igen magasak. Az elmúlt évtizedekben a vállalatok egy sor szükséges szociálpolitikai feladatot is magukra vállaltak. Kialakult egy párhuzamosság a vállalatok és a tanácsok között, egészségügyi, gyermek-, oktatási intézmények, továbbá sportlétesítmények fejlesztésében, fenntartásában. Néhány nagyvállalat egy-egy város kommunális, szociális ellátásában vállalt magára nagy terheket. Emellett egyéb, más szolgáltató szervezetek is kialakultak a vállalatoknál. A vállalati szervezetek korszerűsítése már régen az igazgató és a vállalati tanácsok kezében van. Ajánlatos felülvizsgálni a felduzzadt vállalati „improduktív" létszámot, s megszüntetni a ma már nem feltétlen szükséges szervezeteket. Az új kereseti szabályzat szerint a létszámcsökkentésből származó bérmegtakarítást a vállalat maga használhatja fel. dolgozói keresetének növelésére. A felszabaduló létszámot elsősorban a termelésbe, a műszakban végzendő konkrét munkára vagy a létszámgondokkal küszködő más vállalatokhoz célszerű átirányítani. Néhány megyében, ahol a dolgozók helyi foglalkoztatásával kapcsolatban gondok merültek fel, a megyei tanácsok szervezésében már megalakult vagy alakulóban van a megyei gazdaságkorszerűsítési koordinációs bizottság, amely segítséget nyújt a megoldáshoz. A költséggazdálkodás-vizsgálatok, de különösen a fel nem osztott költségek elemzése . — ha azt hozzáértően végzik el — a vállalat nyílt és rejtett tartalékait is megmutatják. Egyben olyan pénzforrásokat is feltárnak, melyhez beruházás nélkül, szervező, gondolkodó munkával hozzá lehet jutni. A kormányprogram nem szólhat részletesen a vállalatok és szövetkezetek tennivalóiról, mert azt a vállalatoknak, önálló gazdálkodásuk keretében, maguknak kell megkeresniük. Ezek közül hívtuk fel a 'figyelmet néhányra, megvalósításuk r vállalatoktól függ. Az 1988-as év gazdálkodási szabályzói lényegében mái ismertek. Ezek alapján induljon meg a felkészülés 1988-ra, és a következő évek re is. Keresni kell a nehéz helyzetből kivezető apró, praktikus lépéseket, melyek összegződve elvezethetnek egy új, jobb minőségi állapothoz is. A stabilizációs • program valóra váltása mindnyájunkra feladatot ró. Gondolkodjunk tehát saját tennivaló inkról. Az utolsó fázis: a csomagolás. (Baloldalt.) A feldolgozósoron. (Jobboldalt.) Szerződés a McDonaldsszal Megerősödtek - önállóvá váltak Éppen lengyel kamionokba targoncázzák az árut, hogy aztán valahol Svédországban a családok asztalára kerüljön a mélyhűtött csemege. Oda szállítják a lengyel „országúti vándorok” a Magyar Hűtőipari Vállalat Miskolci Gyárából. Persze, szállítanak innen máshová is — nincs gond az értékesítéssel. Ennek köszönhetően a vállalat éves expo-rtteljesítése 20 millió dollár, míg a termelési érték meghaladja a 4 milliárd forintot. Egyszóval, nyereségesek. A fentiekben kis pontatlanság csúszott az egyik mondatba, ugyanis a Magyar Hűtőipari Vállalat ez év január elsejével megszűnt. Adódik a kérdés: Ha nyereséges (volt) a vállalat, miért kellett „szétszedni”? — A gyárak erősek lettek — mondja Pataky Pál, a Miskolci Hűtőház igazgatója. — Kapcsolatrendszerük is ki- szélesedett olyannyira, hogy önállósodhattak. Egyébként felsőbb agrárpolitikai döntés született erről, annál is inkább, mert a termékeink, s azok keresettsége a világ élvonalával lépést tudnak tartani. — Ügy tudjuk, a vállalat volt gyárai azonban továbbra is kapcsolódnak egymáshoz. — Igen. Az Agrobankkal, három termelőszövetkezettel és két konzervgyárral karöltve a hűtőipari gyárak létrehozták a Mirelit Külkereskedelmi Közös Vállalatot, összesen tizenhárom alapító taggal, december végén írtuk alá az alapító okmányt. A legfőbb cél, hogy integráljuk a szövetkezeti és az állami hűtőipari tevékenységet a népgazdaság igényeinek megfelelően. Ezen túl Rövidesen új gépsoron dolgoznak. A lengyel kamion Svédországba szállítja a miskolci terméket. fejleszteni is kívánjuk azt, tovább bővítjük a tőkés és a szocialista kapcsolatrendszert. Itt a mélyhűtött termékeken túl, a friss és a konzervárukra is gondolunk. — Milyen előnyökkel jár az, hogy egy nagy cégből több kisebb alakul? Pontosabban: a miskolci gyárnak mit jelent az önállóság? — Abban bízunk, hogy ennek révén még inkább eleget tudunk tenni a kibontakozási programban ránk háruló feladatoknak. Ügy nevezett kezdő kedvezményt is kapunk: három évre szóló adócsökkentést. így növelhetjük a termelést és a tőkés árualapot. Egyidejűleg törekszünk a Szovjetunióval folytatott kereskedelem fejlesztésére is. Aláírtunk egy külkereskedelmi mérlegjavitó szerződést, mely 137 millió forintot jelent. Az ebből megvalósuló és a termelést javító beruházáshoz szükséges berendezések fele hazai, míg másik fele tőkés importból származó gép. Ez utóbbiakért öt évig áruval fizetünk. További előnynek könyvelhetjük el azt, hogy a környező mezőgazdasági üzemekkel. termelőszövetkezetekkel szorosabb lesz a kapcsolat. Gyorsabban, köny- nyebben és a piac igényeinek jobban megfelelően tudunk váltani. Így például a jövőben nem kell esetenként , kétszáz kilométert utaztatni a málnát... — Mely termékek feldolgozását, illetve minőségét javítják ezekkel a gépekkel? — Elsősorban a burgonya- feldolgozó-sort korszerűsítjük, hiszen a meglevő berendezés már tizenhét éves. technikailag meglehetősen elavult. Megvásároltunk a McDonalds cégtől egy technológiát, s így a jövőben — az ezzel az eljárással készült termékeket — kizárólag nekik, illetve a kialakuló magyarországi McDonalds-há- •lózatnak szállítjuk. — Egyéb fejlesztések? — Kis hűtőházak épülnek Domoszlón. Apagyon és Csok- vaomány térségében, ezek üzembe helyezésével bővül termelésünk. Ami újszerű: biztosítani kell a költségvetési kapcsolatot, s ez minimális — 4—5 fővel járó — létszámnövekedést jelent. Ök végzik majd az új adórendszerre való áttérés adminisztrációját is. Mindezek a feladatok természetesen más munkatempót követelnek, ezért a belső felépítést is meg kell változtatni. — Végül: személyes véleménye szerint jobb lesz ez az önállóság? — Mindenképpen. Az önálló vállalatok vezetőit a változások még jobban késztetik arra. hogy megmutassák: ők is tudnak váltani, másképpen dolgozni. Mészáros István Fotó: Laczó József
