Észak-Magyarország, 1988. január (44. évfolyam, 1-25. szám)
1988-01-21 / 17. szám
1988. január 21., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 Mire jó a diós-lift? Összeállította: Bodnár Ildikó Szóvá tették... Lapunk januar 9-i szamában „Mennyibe kerül a joghurt?" címmel megjelent írásunkra Bereznay Ferenc, a Borsod Megyei Tejipari Vállalat kereskedelmi igazgatóhelyettese válaszolt: A tejipari árjegyzékben — és a valóságban is —, választék tekintetében, háromféle joghurtról beszélhetünk. Ezek: a sima, az ízesített és a bolgár licenc alapján gyártott, bolgár joghurtok. A sima joghurt régi ára 3 forint volt, új ára 3 forint 90 fillér lett. míg a bolgár (2 decilite- les) 3 forint 10 fillérről 4 forintra változott. Az ízesítettekkel kapcsolatosan nem volt reklamáció, így azok árváltozásaira nem térek ki. Vállalatunk egyébként egyik terméket sem gyártja. A debreceni tejüzemtől vásároljuk a bolgár és az ízesített változatokat, és forgalmazzuk ellátási területünkön. Megjegyezzük. hogy vállalatunk az elmúlt két évben — kivéve 1987-ben egy hónapnyi időtartamot — úgynevezett sima joghurtot nem forgalmazott. Halász János miskolci nyugdíjas — egyebek között — azt tette szóvá levelében, hogy a miskolci Béke moziban, ahová két unokájával ment filmet nézni, 124 forintot kellett fizetnie a jegyekért, holott a nézőtér nagyrészt kihasználatlan volt. Sérelmezi, hogy ilyen esetben nem részesülhet kedvezményben a nyugdíjas mozilátogató, s ezért javasolja, hogy a mozivállalat vezessen be ilyen jellegű kedvezményt. Ugyancsak ő — is — sérelmezi, hogy a testesebb férfiakra nem gondol a konfekcióipar, s emiatt nem tud olcsóbb ruhát vásárolni, méretre csináltatni meg r.em futja a nyugdíjából. * A miskolci Kalló utca állapota miatt mi, lakók, sokat kesergünk, mert olyannyira elhanyagolt, hogy a legapróbb település is csúfjának tekintené. ha sajátjának tudhatná. A nagy sárban nehezen tudunk közlekedni, és csak úggyel-bajjal jutunk el házainkig. Másik gondunk, hogy nincs a közelben nyilvános telefon, s ha valaki az orvost vagy a mentőt akarja értesíteni, előfordul, hogy sokáig futkos, míg segítséget kérhet. A szomszédos Kiss Ernő utcában ugyan található két telefonfülke, de ezek azonban a legtöbbször használhatatlanok. A Tokaj szolgáltatóházban levő posta 10 órakor nyit, s rendszerint sokan várakoznak a telefonra. Bizony, az útjavítás mellett elkelne egy nyilvános fülke is a Kalló utcában — írja Zöldi Já- nosné miskolci olvasónk. Dupla díjért Miskolcon, a Bojcsy-Zsi* tinszky utca mindkét oldalán árokkal ellátott parkoló* helyek adnak lehetőséget az autósoknak a megállásra, a tartós várakozásra. Ezek egyikébe álltam be gépkocsimmal a közelmúltban. Még örültem is a szerencsémnek, hiszen a belvárosban nem könnyű üres parkolóhelyet találni. Annak rendje és módja szerint leláttam a dijat a 45-ös óránál, majd fiammal dolgunk után néztünk. Vhszatérve, meglepetés várt minket. Az autó szélvédőjén egy csekk és egy levél, mely szerint: miután a 39-es áránál nem róttuk le a dijat, így 54 forintot fizessünk be. Miféle tiéfa ez? - néztünk egymásra fiammal. Tolón valaki áttette saját céduláját a mi kocsinkra? Nem tudtuk mire vélni a dolgot. Kis töprengés utón azonban rájöttünk: a két árának egy parkolóhelye van. {lehet, hogy 1 centiméterrel a 39-eshez álltunk közelebb?) Míg ezen morfondíroztunk, odoszólt hozzánk egy hölgy, az egyik pavilonból. - „Ne mérgelődjenek, nem maguk az elsők. Itt mindig fizetnek." Bármilyen kicsi is a Polski, kettő nem fér el ezen a helyen, keresztbe parkolva viszonl már nagynak tűnhet. A furcsa Helyzetet csak egyféleképpen lehet megoldani; ha leszerelik az egyik árát. így legalább tudná az autós, hogy tulajdonképpen, hol is áll. T. I. Miskolc Küldjön egy érdekes fotót! Aggteleki mozaik Öröm, ha egy település szép, szolgáltatása megoldott, ha jól érzi magát ott az ember, akár helyi lakos, üdülőveridég vagy ott dolgozó. Aggtelek ilyen. Közösségi, társadalmi élete zsongó, megújuló. Eredményesen működik a művelődési ház népdalköre, mely legutóbb az országos minősítő versenyen ezüst fokozatot szerzett szép dalaival. A HNF és a Vörös- kereszt sikeres öregek estjét rendezett a közelmúltban, és a meghívottak az általános iskola tanulóinak színes műsorában gyönyörködhettek. A rangos kisközség rangját lakosain keresztül szerezte. Nyitott, teltrekész emberek élnek és dolgoznak itt. A lakossági szolgáltatáshoz hiányzott az óvoda. A lanácsvezetés és a testület a VII. ötéves tervben tervezte megépíteni. megyei támogatással. A tehó ajánlása és elfogadása már ennek jegyében történt, jóllehet, tudták a családok, hogy a 809 forintos fejlesztési hozzájárulás mellett meg kell fizetniük a 3(1 ezer forintos csatot-- nalársulási díjat is. De vállalták a megnövekedett terhet. Ha azt állítanám, hogy teljes az egység, mindenki egyformán gondolkodik, nem írnék igazat. De azok az emberek, családok, akik nyitott szemmel járnak, meg tudják győzni a másképp vélekedőket. A tanács vezetői minden esetben mérlegelik a szociális körülményeket. a családok a közterhek miatt nem kerülhetnek létbizonytalanságba. Végezetül a Bódvaszilas és Vidéke Afész-ről szólnék. Kereskedelmi egységeik megfelelő szinten tartására törekednek. Két üzletüket felújították, s ma már korszerűbb boltokban vásárolhatunk. Bódis Istvánná Aggtelek A „diós" jelző hallatán bizonyára sokan a bejglire, vagy más, dióval ízesített tésztafélére asszociálnak. Nem úgy bérházunk lakói, akik rögtön a liftre gondolnak. Épületünk „nevezetessége" ugyanis a dióslift. E páratlan műszaki találmánnyal néhány héttel ezelőtt ismerkedhettünk meg. Jómagam akkor, amikor utazni készültem, s két nagy csomagommal a liftet akartam igénybe venni. A lámpa jelezte, hogy üzemképes a felvonó, de nem tud a hívásra elindulni, meri az ajtaja nyitva van. Nem volt kedvem, sem erőm több emeletet lefelé cipekedni, inkább meglettem néhány lépcsőfokot felfelé, ahol is sejtésem szerint a lift. vesztegelt. Megdöbbenve láttam, hogy egy szem dióval támasztották ki az ajtaját. Ez aztán a birtok lási vágy — gondoltam. Enyém a lift, ha kell, csak ÉN használjam — éltem bele magam keserűen a „feltaláló” érzésvilágába. Az idős, beteg lakók pedig mit sem sejtve, szidják a MIK-et, a szóba jöhető illetékeseket, és elkeseredetten gyalogolnak. Az önző, felelőtlen diós- lift-előállítók eközben talán a markukba nevetnek. Vajon hány baráti beszélgetés, látogatás maradt már el amiatt, hogy a vendégségbe érkező nem kívánja, vagy nem bírja meglenni a több emeletnyi utat, mondván: Meglátogatnálak, felmennék hozzád, de hát ugye, gyalog?!..., mert nálatok állandóan rossz a lift. Pedig nem rossz! Csak... De hogyan védekezhe- tiink a liftkisajátítók ellen ? * A fentebb közreadott fi ás „egy lakó a házból” aláírással érkezett szerkesztőségünkhöz. A jelenség, amit a névtelen panaszosunk szóvá tesz, sajnos gyakori, ezért is adtunk nyilvánosságot sorainak. De e hasábra kívánkoznak levélírónk utóiratnak szánt megjegyzései is. Egyrészt azért, hogy választ próbáljunk adni záró kérdésére, másrészt, hogy továbbgondoljuk névtelenségét indokló érvelését. Íme, az utóirat: „A nevem nem gyávaságból nem írom alá, vagy mert nem merem vállalni a leírtakat. De akit olyan jó tanáccsal láttak el. mint engem, miszerint: ha vér folyik, akkor se szólj egy szót sem, ha nem akarod, hogy rád törjék az ajtót — az meggondolja, hogy adja-e a nevél a történtekhez. Hál én szeretnék minden éjjel nyugodtan aludni." Adhat-e azonban valódi nyugalmat az, ha szó nélkül elmegyünk a problémák mellett, ha magunkba zárjuk bosszúságainkat, ha megalkuszunk a helyzettel, s nem próbálunk változtatni azokon? A megtorlástól való félelem (?), a hallgatólagos tudomásulvétel viszont, nemhogy javítana a szemléleten, sokkal inkább táptalajt biztosít a renitenskedőknek. Miután ismeretlen levélírónk lakóközösségben él, úgy hisszük, hátországa is van, vagy lehetne. Hiszen e több családos közösségben kell megtalálni, és egyesíteni azt az erőt, ami fékezné, visszaszorítaná a másoknak ártó magatartást. Végezetül, a névtelenség apropóján, szólnunk kell arról is, hogy anonim leveleket csak a legritkább esetben adunk közre, hiszen a tények ellenőrizhetősége megkérdőjelezhető. Viszont tiszteletben tartjuk levélíróinknak azt a kérését, hogy nevüket, címüket ne közöljük (esetleg titokban tartsuk) vagy csak monogrammal lássuk el írásukat. Szócsövük, a köz érdekében szót emelőknek, csak így lehetünk. „Mi lesz veled lakótelep?” Az olvasó véleménye Már több cikket olvastam az Észak-Magyaror- szágban, ami a miskolci Petőfi tér sorsával foglalkozott. Mindegyikkel mélyen egyetértek, s csak én is megerősíteni tudom: a Petőfi tér mind ez idáig nem úgy néz ki, mintha valóban tér lenne, vagy mintha ezután akarna az- zá válni. Területe, a folyamatos beépítés során, egyre zsugorodik. A „Mi lesz veled lakótelep?” című legutóbbi cikkből is kitűnt, hogy a Szeles utcai részen levő. s egy kis ideig még reményt keltő kis háromszög sorsa is megpecsételődött. Nem lesz helyén park, zöldterület. Legföljebb, ha néhány év múlva ültetnek oda néhány facsemetét, h<^ addig elkészül az oda tervezett 90 lakás. De a Petőfi-szobor és a Jókai utca 21. számú ház közötti terület még üres. Bár a tervek szerint, már nem sokáig, itt is megkezdődik az építkezés. Erről tudva a lakótelep több házának lakója összefogott, és írásos kérelmet nyújtott be, nagyon sok aláírással az illetékesekhez. Ebben azt javasolták, kérték, hogy a most még üres területen pihenőparkot alakítsanak ki. s társadalmi munkával is hozzájárulnak mindezek megvalósításához. Ennek ellenére, mégis kifüggesztették a lépcsőházakban ezt a tájékoztatást, miszerint: nem lesz park, hanem újabb épületet emelnek, amelyben, többek között, a temetkezési vállalat bemutatóterme kap helyet, valamint egy presszó és talán egy ABC-üzlet. Mondani sem kell, hogy mi- szerintünk mindez fölösleges. A bemutatótermet egyébként is bizarmak érezzük egy lakótelepen, a Szentpéteri kapui temető közelében jobb helye lenne. ÁBC-re nincs szükség, miután van a lakótelep másik végén, s a Búza téren ott az Árucsarnok. A presszó pedig végképp fölösleges. Ami legjobban kellene, amit mindenki legjobban szeretne, az a zöldterület. Már csak a városkép miatt is. Miért nem lehet itt, a város szívében egy reprezentatív, szép parkot kialakítani, amit bárki megelégedéssel nézhetne, akár helybeli, akár átutazó? Ráadásul a két főútvonal elviselhetetlen zajából, porából is felfoghatna valamit a fákkal, növényekkel beültetett zöldövezet. S. Istvánná Miskolc „Nyeregben érzi magái.. Beküldte: Nagy Miklós, Leninváros „Nem igy gondoltuk .. Beküldte: Petró Judit, Miskolc Cikkünkre válaszolták Szerkesztői üzenetek Pál László miskolci olvasónk levelét munkatársunk érdeklődéssel olvasta, és köszöni a bizalmat. Ám jobban örült volna, ha a feladó valós nevet és címet is ír, hogy a felvetett problémára írásban válaszolhasson. * K. Istvánná, Mezőkövesd:* Az anyasági segély összege a korábbi 4000 forintról 0000 forintra emelkedett. A felemelt összegű anyasági segélyre az az anya jogosult, aki 1987. december 31-ét követően szül. * S. G.-né, Szikszó: Szívesen közzétennénk a levelében leírtakat, de kérjük, írja meg nevét, címét (természetesen, kérésére megőrizzük inkognitóját) és az eset színhelyét.
