Észak-Magyarország, 1988. január (44. évfolyam, 1-25. szám)
1988-01-20 / 16. szám
1988. január 20., szerda ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 TEHO va9v ÖNERŐS? Amire szívesebben áldoznak Miskolcon az elmúlt három évben negyven utcában, hét kilométernyi gáz-, huszonegy utcában pedig hat és lél kilométernyi szennyvízvezeték épült a tanács és a lakosság együttműködésével. A közműhálózat önerős fejlesztésére a tapasztalatok szerint szívesebben áldoznak az emberek, mint a településfejlesztési hozzájárulás befizetésére. Nem kétséges, miért: a közművesített ház értéke ugrásszerűen megemelkedik a komfortnélkülihez képest, s jóval kényelmesebb bekapcsolni a gázkonvektort, mint szénnel fűteni. Nem mellékes, a 'lakossági közreműködéssel épített közművek a • város, a település gyarapodását is szolgálják. Az egyén és a közösség egyaránt jól jár — minden körülmény az önerős közműfejlesztések további szorgalmazása mellett szól. Igen ám, de az építkezés meredeken emelkedő költségei miatt a tanács lehetőségei mérséklődnek, s kérdés, hogy az egyre szorultabb anyagi helyzetbe kerülő városlakók képesek lesznek-e a közműfejlesztéshez szükséges súlyos tízezrek vállalására? TAVALY TÍZMILLIÓBÓL Ebből a szempontból sajnos, nem szolgálhatunk jó hírekkel. A közműépítés drágább lesz, s a tanács csak akkor segít, ha a korábbinál magasabb hozzájárulást vállal a lakosság. Miskolc Város Tanácsának Végrehajtó Bizottsága legutóbb úgy döntött, hogy a vízi közművek és az utak esetében 1« lakossági önerő mértékét a mindenkori kivitelezési költség minimum ötven százalékában határozza meg. Ezenkívül a munkát csak akkor lehel megkezdeni, ha az érintett utcák lakóinak háromnegyede már befizette a hozzájárulást. Az építőközösségek sorában pedig előnyt élveznek azok, akik hamarabb fizetnek, s túllicitálják a minimális, ötvenszázalékos arányt. A gázhálózat építési költségeit az eddigi mértékben vállalja a tanácsi költségvetés, ami azt jelenti, hogy a tervezési költség száz százalékát, míg az alépítményi munkából huszonkilenc százalékot finanszíroz. A tavalyi esztendő végéig érvényes gyakorlat: szerint a közműfejlesztési hozzájárulás vízvezeték építése esetén 8600, míg -csatornafektetéskor 13 000 forint volt. A kivitelezési költségek további részét a tanács vállalta. Az összegek láttán könnyen érthető, hogy ezt a pénzt sem volt egyszerű dolog kifizetni. Az alacsonyabb jövedelmű rétegek tehát súlyos áldozatokat vállaltak, nemegyszer adósságokba verték magukat az építkezés érdekében. A nagycsaládosok, a kisnyugdíjasok több utcában húzódoztak, de szembe kellett nézniük a dilemmával: minél később határozzák el magukat, annál magasabbak lesznek a kivitelezés, s így a hozzájárulás költségei. Tavaly egyébként összesen tízmillió forintot költöttek Miskolcon az önerős közműfejlesztésre. A lakossági hozzájárulás 2,7 millió volt, a többit a tanácsi pénztárcából fizették ki. AZ IDEI SZAMOK Az elmúlt évi közműfejlesztés eredményeit összegezve, a végrehajtó bizottság ülésén elhangzott: a gázhálózat- és a csatornaépítési munkák 1987 augusztus végéig rendben haladtak. Ezután az egyik kivitelező, a Miskolci Vízművek jelentősen módosította, azaz emelte árait, s kapacitásgondokra hivatkozva visszamondta a munkát. Nem volt mit tenni, a városi tanács építési osztályának olyan kivitelezőt kellett keresni, amely a korábbi árakon és soron kívül vállalja a félbehagyott munka elvégzését. A hosszas és kitartó tárgyalások után nyilvánvalóvá vált, hogy a tavaly elhatározott feladatokat teljes egészében már csak az idén, 1988 első fél évének végéig lehet, befejezni. Mint az ülésen elhangzott, az építési hatóság egy dörgedelmes levélben rosszallását fejezte ki saját vállalata, a vízművek munkájáról. Ez a tényeken sajnos, már nem változtatott, s hozzá kell tennünk, az érintett utcák lakosságában az építkezés elhúzódása, a félbehagyott kivitelezés rossz hangulatot szült, heves kifakadásokra adott okot. Nyilvánvaló, ha a tanács a lakosság egyre magasabb hozzájárulását igényli, mindent még kell tennie annak érdekében, hogy a megindított munka a terveknek megfelelően haladjon, s az eredeti határidőre, a tervezett költségeken belül készüljön el. Már csak azért is, mert a hozzájárulás 1988-as mértéke jelentősen meghaladja a tavalyit. A számítások szerint az önerős vízvezeték építésekor — átlagosan — 12 ezer 500 forintra, míg a csatornafektetési hozzájárulás 19 ezer 050 forintra emelkedik. TÖBBNYIRE PEREMTERÜLETEKEN önerős közműfej lesztésre, a legújabban már az útépítésre is elsősorban a perem- területeken szánják el magukat a miskolciak. Tavaly a Martintelepen a vasutaslakásokhoz épült lakossági hozzájárulással két rövid bekötőút. A tapasztalatok kedvezőek voltak, a helybeliek a költségek felét vállalták és fizették ki. Az idei önerős közműfejlesztési tervek még korántsem véglegesek Miskolcon. A korábban kiadott gázfelhasználási engedélyek alapján 18 utcában dolgoznak az elosztó- vezetékek építésén. Biztos, hogy ebben az évben is a gázvezeték lesz a „sláger”, a lakosság ennek további építését igényli a legjobban, s az olcsó és tiszta energia reményében fizet a legszívesebben. Az idén, valamint jövőre a Tigáz engedélye alapján további 26 utcában helyezhetik el az elosztóvezetékeket. A tervezési költségekre, valamint az alépítményi támogatásra a tanács a megfelelő összeget „elkülöníti”, azaz közhasználatú szóval élve, félreteszi. De mi a helyzet a többi közművel? Az építési osztály a már bejelentett, és az 1988. február 28-ig még bejelenthető igények alapján a terveket elkészítteti. Ezek alapján készülnek el a kiviteli árajánlatok. Az idei hozzájárulás összegeit már ismertettük, de itt meg kell jegyeznünk, hogy az átlagtól jelentős eltérésekre lehet és kell számítani. A laikus számára is köny- nyen megérthető, hogy egyszerűbb és olcsóbb sík terepen közművet építeni, mint a domboldalban, esetleg a sziklába vájva a vezetékekhez szükséges árkot. A tanács a műszakilag megfelelő, de egyben a leggazdaságosabb vállalkozói ajánlat alapján az igénylők részére kiküldi az önerő befizetéséhez szükséges csekkeket. Maga a munka csak akkor kezdhető meg, ha a befizetések háromnegyede már megérkezett a számlára. * Befejezésül térjünk ismét vissza a címünkben feltett kérdésre. Vajon a teho. vagy az önerős közműfejlesztés lesz-e népszerűbb a miskolciak körében? Tudósítottunk róla: a romló gazdasági helyzetben, a tizenöt százalékos áremelkedések ismeretében a miskolciak nem szívesen fizetik ki a településfejlesztési adót. Erre utal az a tény is, hogy több ezren kérték — méltányosságból — elengedését. Miskolc Város Tanácsa pedig fontolóra vette a teho-ren- delet felülvizsgálatát. A lakosság kezdeményezéseiről, az önként vállalt anyagi áldozatokról, a közös érdekek érvényesítéséről nem mond le a város, nem mondhat le a tanács. A közösségi célok közös megvalósítása azonban a korábbinál eredményesebb, határozottabb és hatásosabb mozgósítást kíván. Ebben a tevékenységben az előző éveknél több szerep hárul a Hazafias Népfront helyi szervezeteire, s intenzivebb, meggyőzőbb munkát kell folytatniuk a lakóterületi pártalapszer- vezeteknek is. Udvardy József Eredményes kísérlet Eredményes kéntelenítési kísérlet fejeződött be az oroszlányi hőerőműben. Az Ipari Minisztérium és a Magyar Villamos Művek Tröszt megbízásából a szakemberek egy negyedéven keresztül azt vizsgálták, hogy az osztrák Center cég által kidolgozott eljárással mennyire lehet csökkenteni a kéményből a levegőbe távozó kéndioxid mennyiségét. Ez környezetvédelmi szempontból fontos. Ha ugyanis a ként a levegőben nedvesség éri, akkor az kénes savvá alakul át, s az esővel lehullva károsítja a növényzetet. A kísérlet során a rekonstrukció alatt álló erőmű egyik, felújításra váró kazánjának tűzterébe finomra őrölt mészkőlisztet fújtak be. A mészkő — a Center cég és a Villamosenergia-ipari Kutatóintézet szakembereinek megegyező mérései alapján — a füstgázban lévő kén több mint 30 százalékát gipsszé átalakítva lekötötte. A gipszet — akárcsak a pernyéi — a kéménybe szerelt elektrofilterek leválasztják, s azt a hagyományos módon az erőművi tárolótérre tudják szállítani. Az eredményt — a szakemberek szerint — az égetéskor nem hasznosuló mészkőpor tűztérbe való visszajuttatásával tovább lehet javítani; így a szén kéntartalmának 60—70 százaléka is leköthető. Az oroszlányi tapasztalatokat jelenleg az Ipari Minisztérium és a Magyar Villamos Művek Tröszt szakemberei elemzik. A tervek szerint a kilencvenes évek elejéig valamennyi hazai erőműben bevezetnek valamilyen kéntelenítési eljárást. (MTI) A fogadópultnál csupa fiatal dolgozik. Két idegen nyelvet be szélniük kell. Hotel a Bodrog nevével tr ELSŐ a kétcsillagosok között A levél az elmúlt év augusztusában érkezett Sárospatakra, a Bodrog Hotel igazgatójának címezve. Több külföldi és itthoni nyaralás tapasztalatainak összevetése után születtek ilyen megállapítások: „A szobák kényelmesek, tágasak, ízlésesen berendezettek ... Az étkezések választéka igen gazdag és változatos. A mennyiség is minden igényt kielégít. .. Amiben feltétlenül az első helyen állnak: az éttermi személyzet igen magas színvonalú. kedves, figyelmes és kulturált munkája... A véleményünket nem rejtjük véka alá, hanem a barátok és ismerősök körében csinálunk egy kis propagandát, és elmondjuk, hogy van még olyan hely, ahol nem megfizethetetlen árért lehet kényelmesen és kulturáltan nyaralni... Találkozunk Önöknél 1988 nyarán.” A gödöllői házaspár sorainál kell-e jobb propaganda egy, az idegenforgalmat szolgáló szálloda számára? És a levél írói akkor nem is sejthették, hogy néhány hónappal később, szakemberek véleménye „pecséttel” igazolja az általuk tapasztaltakat. Hazánk egy- és kétcsillagos (vagy Tourist) szállodái között első helyre került a sárospataki Bodrog Hotel. Az Év Legjobb Szállodája címet tanúsító díszoklevelet és a plakettet ünnepélyes keretek között vehették át a patakiak,- 1987- es eredményeik elismeréseként. Negyvenhét kétágyas (pótágy azható) szoba és egy lakosztály várja itt a vendégeket. Tavaly a szobakihasználtság 68 százalékos volt. Ez évben, az úgynevezett lekötések alapján már 80 százaléknál tartanak. Bíznak abban, hogy a mindenféle változások ellenére sem lesz forgalomkiesés. Kik veszik igénybe szolgáltatásaikat? Nos, 1987-ben vendégeik közül minden tizedik nyugati országból érkezett, a szoci-t alista országok közül döntően szovjet csoportok keresik a Bodrog Hotelt. A hazai vendégek aránya negyvenhat százalék volt, elsősorban azok keresnek itt szállást és étkezést, akik a különböző konferenciákra érkeznek Sárospatakra. Most, januárban úgy tudjuk csak igazán „látni”, az étterembe benézve, Bágyi Pál üzletigazgató szavait, hogy előveszünk régi emlékeket: a nyári időszakban hétvégén előfordul, hogy a déli csúcsidőben (három óra alatt) 500—600 vendéget is ebédeltetnek. Ilyenkor nem megy minden zökkenőmentesen, ilyenkor kitűnik, a konyhai kapacitás nagyobb is lehetne. Valamit e téren is léptek előre az ötödik születésnapjára készülő szállodában. Január mindig a leggyengébb hónapnak számít. Most tehát nem ütközünk lépten- nyomon vendégbe, jó alkalmunk van szemlélődni étteremben, a portán, az emeleti szobákban. Ez az időszak arra jó, hogy rendezni tudják a sorokat a Bodrog Hotel vezetői, dolgozói. Bágyi Pál így mutatja be őket, röviden: — Két szobaasszony és hét takarító dolgozik azért, hogy vendégeink kellemesen érezzék magukat szobáikban. Ez nagyon stabil gárda, olyan panasz az elmúlt öt évben nem érkezett, hogy nincsenek rendben a szobák, a folyosók. A recepcióban, a portán dolgozók között már több a „mozgás”, itt öten dolgoznak, fiatalok. Az étteremben tizennégy felszolgáló állja „a sarat”, jelenleg kettőnek nincs még meg a szakképzettsége... öten irányítják a Bodrog Hotel működését, az üzlet- igazgató 34 éves, három kollégája még a 30-at sem töltötte be. Egyébként is lehet mondani, hogy az átlagéletkor nagyon fiatalos. A Bodrog Hotel nyitásakor alig volt valakinek is szállodai tapasztalata, múltja. Itt tanulták meg a szakmát, itt tanulják naponta: bízvást mondhatni ennek ismeretében, hogy a kitüntető cím így még becsülendőbb. A vezetők is tenni, bizonyítani akarnak napról napra, az elfásultság még nem kerülgeti őket. Érthető, ha az Év Legjobb Szállodája cím — amit saját kategóriájukban elértek, elért ez a közösség — még inkább feldobta őket. Nekik az is természetes, hogy ez nem megelégedettséget, nem elbizakodottságot szül. Tudják, a vendég mindig többet vár el — a pénzéért jogosan —, ezért mindig keresik a még jobbat, még kellemesebbet hozó lehetőségeket. Azt vallják: Sárospatak megyénk idegen- forgalmának a szível, s ez az őszinte lokálpatriotizmus rugalmasságra, a mindig jobbat keresésre buzdítja az itt dolgozókat. Megvannak már az elképzeléseik, terveik az ez évi továbblépésre. Utazási irodát hoznának létre; tovább komfortosítják a szobákat; kondicionáló teremről gondolkodnak és maguk szerveznének programokat hegyaljai pincelátogatásokra. Például. A Bükkvidéki Vendéglátó Vállalat „gyermekeként” elnyerték már a „Kiváló” címet; a fogyasztók megyei tanácsa elismerését. Most megőrizni akarják az „ÉLSZ”-et... i;y[ Szöveg: T. Nagy József' Fotó: Laczó József A szobaasszonyokra és a takarítókra öt év alatt nem volt pa nasz. Az étteremben egyszerre 160 vendég étkezhet.
