Észak-Magyarország, 1988. január (44. évfolyam, 1-25. szám)
1988-01-20 / 16. szám
1988. január 20., szerda ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Egyszerűnek látszott, de bonyolult BRUTTÓSÍTÁS bet teljesítő és többet kereA MÁV Miskolci Járműjavító Üzemében az idén is jelentős feladat hárul a szocialista brigádokra. Fontos munka például a vasút tulajdonában levő tehervagonok futóműveinek javítása; emellett 80 00 darab ütköző gyártása is szerepel a tennivalók között. Fojtán László felvétele „A pánik nem visz előre!” Önállósultak - talpon maradtak Nincs köszönet az olyan béremelésben, amelynek az a célja, hogy a fizetési borítékba kerülő bér, fizetés összege ne változzék. Mert a bérek, kereseték bruttósítása ilyen jellegű és célú „béremelés”, amelynek az a legfőbb funkciója, hogy január elsejétől már alkalmazni lehessen a személyi jövedelemadót, ám eközben — jut is, marad is elvet érvényesítve — azonos munkateljesítmény esetén a főmunkaviszonyból származó jövedelem összege, a nettó bér ne csökkenjen. Napjainkban már múlt időbe illene helyezni a bruttósítást. Kétségtelen, hogy e munka dandárja — a próba- számítások, egyes vállalatoknál a megsaccolt decemberi bérék, fizetések szerinti bruttósítás — mögöttünk van, a téma, a bruttósítás problematikája azonban változatlanul időszerű. A ikJözelműlt napokban erre utalt az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal közleménye, amely a vállalati és intézményi vezetők, általában a magasabb vezető tisztségben lévők keresetének helyes bruttósítására adott megkésett útmutatást. A MÉM és a TOT vezetői ugyancsak nemrég foglalkoztak a mezőgazdasági szövetkezetek .munkád íj - bruttósítással kapcsolatos gondjaival, s végezetül: az évindulás jelenségeit és tapasztalatait értékelő kormány—SZOT megbeszélésen is a megvitatott témák között szerepelt a bórbruttó- sítás. Vállalati, intézményi szinten és keretekben a bérbrut- tósításnák számos területen fékezője a fedezet hiánya. A n y c r őség ér dekel t s eg’i rendszerben gazdálkodóknál elvben a megszüntetett béradó — népgazdasági szinten mintegy 30 milliárdos ösz- szeg — és a szabályozás módosítása következtében csökkenő kereseti adó biztosítja a bruttósítás fedezetét. Csakhogy egyes ágazatok — ilyen például a szénbányászat — adómentességet élveztek, s az adómegtszűnés náluk nem hozott létre fedezetet az egyébként magas bérek, keresetek bruttósításához. Fedezet-gondok adódhattak azoknál a vállalatoknál ,is, amelyek a közelmúltban jól hasznosították a létszám-megtakarítás nyújtotta bérfejlesztés lehetőségét, s bérsjzintjük magas lett. A .költségvetési intézményeknek —- iskoláiknak, rendelőintézeteknek, kórházaknak — végképp nincs saját pénzalapjuk a bruttósításhoz, a fedezetet a költség- vetésnek .kell rendelkezésre bocsátania. Magyarországon az aktív keresők száma mintegy 4,8 millió, többségük a szocialista szektor vállalatainál, intézményeinél — ideértve az állam- és közigazgatási szerveket is — dolgozik főmunkaviszonyban, következésképpen rájuk vonatkozik a bérek kötelező bruttósítása. A bruttósítás — a személyi jövedelehiadó előkészítésekor — pofon egyszerűnek tűnt, legfeljebb az látszolI. némiképp problematikusnak. Üj gyártócsarnokot építtetett a Tatai Hűtőtechnika Szövetkezet az 1986 májusában, gondatlan hegesztés következtében leégett műhelye helyett. A 3000 négyzetméteres épület vázszerkezetét példás gyorsasággal készítette el és szállította a helyszínre a Dunai Vasmű. Ezt követően láttáik hozzá a kivitelezéshez a Komárom Megyei Tanácsi Építőipari Vállalat szakemberei. Vállalásukat batáridőre és jó minőségben teljesítették, alig egy év alatt. után hogy a vállalatok bér- és munkaügyi apparátusának szokásos teendői ellátása mellett kell sok millió bruttósítást elvégeznie. Sokkalta többet, mint amennyit a foglalkoztatási adatok sejtetnek, mert százezerszám vannak fő- és mellékállások, szerződéses munkaviszonyok, állást, állandó munkát vállaló nyugdíj ások. Egyszerűnek tűnt, mert az új adónem kidolgozói az adótörvények elfogad ás ako r már kész recepteket, számítási sémákat, képleteket bocsátottak az érdeklődő adóalanyok és a vállalatok rendelkezésére; ezekkel fejben történő számítással is percek alatt meg lehet határozni, hogy az 1987. évi egyhavi nettó bér, fizetés, jövedelem nominal összegének 1988 évben történő megőrzéséhez mennyit kell bruttósítani, felszorozni. A képletgyártókhoz rövidesen csatlakoztak az élelmes szoftveresek, akik különféle számítógépeken alkalmazható bruttósítási programokat kínáltak a vállalatoknak, intézményeknek. A számítási, a számolási problémák tehát megoldódtak. A múlt év vége táján nagy lendülettel megindult bruttósítás során azonban kitűnt, hogy .a számítási műveletek elvégzése során a bérrendszerek különböző sajátosságait és ösztönző- funkcióit is figyelembe ikell venni. A bruttósítás valóban egyszerű, ha a dolgozp személyi jövedelme az alapbérből és az úgynevezett általános bérpótlékból áll. Az általános bérpótlék egyes korábbi áremelések ellentételezése 312 forinttal. Az ilyen kéttételes személyi jövedelem azonban meglehetősen ritka. Az a tipikus, hogy ,a havi 'kereseteket sok: bérelem alkotja; alapbér, időbér, sima darabbér, műszak- pótlék, prémium, jutalom stb. A részletezést nem folytatjuk, csupán arra utalunk, hogy a szocialista ipar átlagából a dolgozók jövedelmének 30—40 százalékát a különféle, általában teljesítményarányos pótlékok alkotják, ám egyes ágazatokban, például a szénbányászatban a teljesítménytől függő jövedelemelemek aránya még magasabb. Összesen mintegy 50 bér- és karesetelem létezik. Az egyes gazdasági egységeknél a bruttósítás még elegendő fedezet esetén sem egyszerű. Itt van példának okáért az „egyenlő munkáért — egyenlő bér” elve, amelyet legkövetkezetesebben a darabbér érvényesít. A nettó keresetek teljesítmény szerinti differenciálódását a darabbérben dolgozók természetesnek és igazságosnak tartják. A bruttósítás, amely adósávokban és adókulcsokban „gondolkodik”, most azt igényli, hogy a töbA szövetkezet dolgozói ezután kezdték el a 20 millió forintos .költséggel megépített csarnokban az ugyancsak 20 millió forint értékű gépek, berendezések beszerelését. Az új gépeik teljesítménye -mintegy 20 százalékkal nagyobb, mint a tűzben megsemmisülteké volt ső darabbéres nettóját nagyobb összeggel hruttósít- -sák. (100 000 forint régi nettó bruttósításához tízezer, 120 000-hez már húszezer forint kell.) A levonások — nyugdíjjárulék, személyi jövedelemadó — szempontjából szükségszerű és logikus, ám kérdéses és kétséges, hogy a dolgozók kollektívája, a közvélemény logikusnak, igazságosnak fogadja-e majd el a bruttósításnak azt a jellemzőjét, hogy a magasabb ■kereset nyugdíjjárulék- és adó-fedezete progresszív mértékben, magasabb. A bruttósításhoz két vállalati érdek kapcsolódik: ne csökkenjen a dolgozók nettó keresete, a bruttósításhoz igazított bérrendszer pedig ösztönző és működőképes legyen. Az utóbbi követelmény például kizárja a bruttósítást megkönnyítő, de az ösztönzést károsító, fékező megoldások — például a darabbérek, a műszakpótlékok alapbéresítéséneit — alkalmazását. A nettó keresetek megőrzése csak a számításokban rendelkezik százszázalékos garanciával; az életben, a valóságban ez nemcsak az egyes dolgozókon múlik. Számos munkakörben az azonos teljesítmény fikció, s ahol méhhető, ott is történhetnek olyan változások — például beosztásban, műszakban, munkafeladatban — amelyek az azonos teljesítmény -elérése éllen hatnak. Az előrelátó vállalatok, ezzel is kalkulálva, az idei évben esedékes és lehetséges bérfejlesztés egy részét tartalékolják a bruttósítás hibáinak korrigálására. Feltételezhető, hogy a vállalatok és intézmények januárban végül is befejezik a bruttósítással kapcsolatos — a számításokon kív-ül a bérrendszer kiigazítását is felölelő — munkáikat s a szakapparátusoknak marad energiájuk külön-külön minden m unkavállalón ák elmagyarázni a bruttósítás előírásait, s megválaszolni azokat az indulatos kérdéseket, miért lett X. Y. dolgozó bruttója magasabb, stb. Ezt követően a szakapparátusok többet foglalkozhatnak tulajdonképpeni és hagyományos feladataikkal, a bérezéssel, a bérelszámolással, a bér- számfejtéssel, a munkaerő- és bérgazdálkodással. Vállalati szinten azonban a munkaügyi -és bérügyi feladatok egy további állandó teendővel egészülnek ki: az adóhivatallal való elszámolással, munkavállalóik személyi jövedelmi adójának havonta történő átutalásával. Az ebből adódó vállalati többletmunka, adminisztráció még nem becsülhető fel. A személyi jövedelemadó, mint ismeretes, az adófizető lakóhelye szerinti tanácsoké lesz. Idén még a nagy kalapba, az adóhivatal pénztárába folyik be aca adó, s létszámarányosan osztják el a helyi tanácsok között. Jövőre már a dolgozók lakóhelye szerint a városok, kerületek, községek tanácsai lesznek az adóbefizetések címzettjei. Ma még senki sem tudja, hogy a személyi jövedelem- adó évente százmilliós befizetés tételei milyen útbaigazítás i technikával-munka val jutnak majd el a címzettekhez. Nagyfokú automatizál t ságu k futószalagszerű termelést tesz lehetővé. A léghűtőgyártósoron sikeres volt a próbaüzem, s néhány nap múlva megkezdődik az ütemes termelés. A kondenzátor-gyártósor készültsége 60 százalékos; ez az első negyedév végén áll munkába. — Már azt hittem, megfeledkezett rólunk a sajtó. — — ezzel fogad Hrabár Sándor, az Ipari Elektronikai Közös Vállalat igazgatója. Amikor megnyugtatom, hogy csupán vártunk, hogy újat mondhassunk a korábbi Me- dicor-O.rel gyárról, 'készségesen ad felvilágosítást. Már csak azért is, mert minden év fordulója alkalmas a múlt elemzésére, s ami ennél fontosabb, az előre tekintésre. Azt már beszélgetésünk elején tisztázzuk, hogy a városban kialakult vegyes elbírálás kellemetlenül érintette az üzem dolgozóit. Hiszen annak idején — 1986. július 1-től — nem azért vette meg a gyárat az LKM és a Kohászati Gyárépítő Vállalat, mert veszteséges lett volna, hanem mert az anya- vállalat helyzete lett nehezebb. A két kohászati cég azért hozott létre közös vállalatot 50—50 százalék tőkearányban a korábbi Medi- cor-gyánból, mert úgy vélte: a kohászati műszergyártás jelentős bázisa lehet belőle. Az IBKV (— Nem jó ez a név még mindig — jegyzi meg az igazgató —, mert nehezen mondható), tehát lényegében az 1987. évet mondhatja olyannak, amit saját erővel végigdolgozott, ha úgy tetszik, volt ebben küszködés is bőven. — Alapítólevelünk három termékcsoport gyártására jogosít fel — mondja, — de úgy állapodtunk meg az alapítókkal, hogy a talponma- radás éi'dekében ezt is módosítja az igazgató tanács, ha szükségesnek látszik. Az első csoportba természetesen a kohászatot szolgáló műszerek, roncsolás- rnentes anyagvizsgáló berendezések tartoznak. Még mindig jelentős szereppel bírtak és bírnak a jövőben az orvosi műszerek. A harmadik termékcsoport már az újdonság erejével hat: a mezőgazdasági elektronikai felszereléseké. Mindez összhangban van azzal, amit az egyik alapító, az LKM vezérigazgatója célként megjelölt a vállalat előtt. Hogy tudniillik: piackutatás eredményezte termék s zerkezet - vált ást vár - nak az IEKV-tól és azt, hogy nyereségesen gazdálkodjon. Ami a célokat illeti, jórészt .megvalósultak. Hanem is fényesen, de a lényeg, hogy talpon maradtak. Mégpedig, nagyon kemény gazdasági környezetben. Mert húszmillió forinttal kisebb rendelésállománnyal kezdték az 1987. évet, mint a korábbit. Még ezt sem teljesítették maradék nélkül, és mi lett volna, ha nem segítenek az alapítók? — Nem tudom — sóhajt nagyot az igazgató. — Arról van szó ugyanis, hogy nem kaptunk importkeretet, s alkatrészek, részegységek híján már a második negyedévben leálltunk volna a termeléssel. Szerencsére, a két alapító mellénk állt. Ennek és a gyár stabilizálódott munkásgárdájának köszönhető, hogy akad azért dicsekedni való is. Nem rubelelszámolású exportjukat tavaly három és félszeresére, szocialista exportjukat majdnem két és félszeresére növelték az előző évinek. Árbevételük azonos lett az 1986. évivel, nyereségszintjük ugyan valamelyest csökkent, de így is eléri a 13 százalékot — ami kezdetnek nem rossz. Közben persze szokni keltett az önállóságot, amivel együtt rájuk szakadt a piaci munka és a fejlesztői tevékenység. Ezért felvettek néhány kereskedőt, a múlt év áprilisában pedig egy huszonöt fős fejlesztői gárdát az LKM-bői. Kétségtelen, hogy szakmailag erősödött a cég, s ezért tudott mit kezdeni a rászakadt önállósággal. Az említett, szerteágazó piaci munka sikerét jelzi, hogy 1988-at a „nagy lépések évének” mondja az igazgató. Bíznak benne, hogy sikerül tető alá hozni ugyanis néhány jó üzletet kínáló szerződést, és újabb — főként külföldi — megrendelések vannak kilátásban. Az már biztosnak tűnik, hogy több tízmilliós nagyságrendben labor-mérőműszereket gyártunk magyar- szovjet kooperáció keretében — folytatja Hrabár Sándor —, ha ezt továbbfejlesztjük és létrejön egy szovjet—magyar vegyesvállalat, annak a termelése elérheti a százmilliós nagyságrendet. A már biztosnak látszó üzletek mellett tárgyalnak irodagépgyártási együttműködésről az NDK szakembereivel. Ha a külkereskedelmi akadályok elhárulnak, a Mi- gért-tel közösen jelennek meg termékeikkel a piacon. Sikeresnek ígérkezik a már említett mezőgazdasági mérőműszer is: az idén száz szemveszteségmérőt szállítanak a Szovjetunióba. Persze, még sok függ a tárgyalásoktól, üzleti megegyezésektől. Fontos, hogy a közvélemény tudjon munkánkról, terveinkről. Azért, hogy javuljon az emberekben a vállalat megítélése, és jöjjenek hozzánk dolgozni. Mert szeretnénk termelésünket olyan irányba fejleszteni, hogy a megye munkaerőgondjain enyhítsünk. A meglevő kettő mellé újabb telephelyeket hoznak létre, ahol tiszta, fehér köpenyes munkál kínálnak érettségizett lányoknak és mozgássérülteknek. Teszik ezt nemcsak azért, hogy jobb legyen róluk a vélemény, hanem, hogy tisztes nyereséghez, pénzhez jussanak. Eleget téve ezzel az alapítók kívánságának, és önnön igényességüknek. Ahogy az igazgató mondta, „a pánik nem visz előre!”, csak a tervszerű munka. Az első, önállóan eltöltött év ezt látszik igazolni. M. Szabó Zsuzsa Vagyonőr-iroda nyílt Az Állami Biztosító Központjában kedden bemutatták az újságíróknak a most megnyílt Vagyonőr-irodát, s tájékoztatást adtak működéséről, szolgáltatásairól. Az irodában kiállítást rendeztek be a hazánkban jelenleg gyártott legkorszerűbb tűz-, baleset- és vagyonvédelmi berendezésekből, készülékekből. Ezek itt meg is vásárolhatók. A technikai eszközöket működés közben is bemutatják, c. a biztosító szakemberei az ügyfelek kérésére házhoz mennek, s megállapítják, hogy a lakás-, vagv garázstulajdonos értékeit milyen készülékekkel lehet a legbiztonságosabban megvédeni az elemi károktól, valamint a betörésektől. Az Állami Biztosító irodája a tanácsadáson, valamint a védőberendezések forgalmazásán kívül vállalkozik az új, korszerű találmányok felkarolására is. A biztosítónak ez üzleti érdeke is. Az AB már korábban is ösztönözte a tulajdonosokat a védelemre: díjkedvezményt, -visszatérítést, illetve szankciókat alkalmazott aszerint, hogy a kár a körültekintő gondosság ellenére következett-e be, avagy niég a szükséges óvintézkedést is elmulasztották a biztosítottak. G. I. Uj gyártócsarnok
