Észak-Magyarország, 1988. január (44. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-16 / 13. szám

1988. január 16., szombat

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 15

Továbbképzés

A Borsod Megyei Labdarúgó Szövetség edzőbizottsága január 18-án, hétfőn délután 4 órától továbbképzést; tart az edzők részére. Az előadó Zdegler János szövetségi edző lesz. Az eseményre a Miskolc Megyei Városi Tanács V. B. ifjúsági és sportosztályának tanácstermében (Miskolc, Szabadság tér 5.) kerül sor.

Mindent a maga idejében

A labdarúgó-utánpótlás neveléséről

A közelmúltban találkoztam egy ismerősömmel. Vidéki lévén ritkán utazik a fővárosba, minden szál szű- !kebb hazájához, egy kisvároshoz köti. A harmincöt esztendőé, fiataLos külsejű tanár múlt nyáron véglegesen szögre akasztotta fut- ballcipőjét, és visszavonult az aktív játéktól.

Természetesen ez a hír nem takar semmiféle szenzációt, de a fiatalemberről tudni kell, tehetsége alapján akár a válogatottságig is vihette volna. Am a körülmények kedvezőtlen alakulása miatt végül is csak a másodosztályú szintig sikerült eljutnia.

Ismerősöm az általános iskolában hamar kitűnt társai közül gyorsaságával, cselezőkészségével, labdakezelésével. Azonban igazi megmérettetésre kevés alkalma adódott, ugyanis az iskolában a kézilabdázás volt az uralkodó sportág. Egyesületbe pedig azért nem jelentkezett, mert a szakköri foglalkozások a délutáni órákra estek.

A vékonypénzű csalárje- lölt a későbbiek során tanulmányait egy olyan középiskolában folytatta, ahol inkább a kosárlabdázást és az asztaliteniszt támogatták, így a négy év megfelelő labda- rúgó’képzés nélkül telt el. Ennek ellenére az érettségit követően egy élvonalbeli csapat leigazolta. Több ifjúsági és tartalék bajnoki mérkőzésen igazolta képességeit, de legfeljebb egy félidőt bírt erővel, és technikai fogyatékosságok is jelentkeztek időnként a játékában.

Egy év alatt viszont sokat fejlődött, mór-már számításba vették az első keretnél. De közben felvették egy felsőfokú tanintézet nappali szakára, így megint csak kevesebbet edzett, és alacso- csabb szintű bajnokságban kergette a továbbiakban a labdát. Itt is felfigyeltek góllövő tudományára, így nem csoda, hogy diplomájának kézhezvétele után útja újra az élvonalba vitte. De nem sokáig ringathatott hiú álmokat ismerősöm, mert hamar kiderült róla, tehetség ide vagy oda, nyolc év alatt bizony rosszul sáfárkodott értékeivel. Az alacsony hatékonyságú edzésmunka legfeljebb csak arra volt elegendő, hogy szinten tartsa tudását. Utána hiába próbálkozott és próbálkoztak vele,

az élvonalban nem tudott gyökeret ereszteni.

Bizonyára nem ő az egyet- len, aki elveszett a labdarúgás számára. Hogy .miért? Mert a sportolók fejlődésében vannak olyan életkori szakaszok, amelyekben valamelyik testi képesség előnyösebben fejleszthető'. Szakembereik véleménye szerint a tehetség a belső és külső tényezője egymásra hatásának folyamatában, az edzés- folyamatban ismerhető fel. Az igaz, hogy néhány tulajdonságúk kevésbé befolyásolható, mint a testmagasság, a gyorsaság és a döntésképesség, ám a belső tényezők többsége — erő, állóképesség, technika, testméreti jellemzők, személyiség- vonások — jói fejleszthetők.

Ismerősöm középiskolás korában ugyan naponta több órát sportolt, sportolgatott, ám intenzív edzésmunkát bevallása szerint nemigen végzett. Most, utólag belátja, a rendszeres tanulás és a sportolás kölcsönösen is erősíthették volna egymást ...

Tanult ismerősöm tehát a labdarúgásban nem ismerte fel, hogy nem lehet egyetemre menni, ha nincs meg az általános iskolai bizonyítványa, a középiskolai végzettségről nem is beszélve. Ám ehhez szorosan hozzátartozik: meg kell teremteni a lehetőséget arra, hogy az általános iskolások minél előbb megyei és országos szintű versenyrendszer részesei lehessenek. (Az ÁISH csak a 7. és a 8. osztályos gyerekek számára írt ki nagypályás országos bajnokságot.) Örömmel olvastam arról, hogy az MLSZ ifjúsági bizottsága is törekszik erre, mintegy harmincezer (!) új focistát szeretnének bevonni a labdarúgás vérkeringésébe a jövő tanévtől. Tervüket az MLSZ elnöksége kedvezően fogadta, a pénzügyi alapok előteremtése — egymillió forint — véleményem szerint nem szabad, hogy gondot jelentsen.

Egyébiránt a jövő útja, ahogy azt az ifjúsági bizottság is javasolta, iá megyei kollégiumok létrehozása lehet. A gyerekek így közel maradhatnának a szülő*! házhoz, és szervezett keretek között sajátíthatnák el a ta- nulnivalókat. Ezáltal bizonyára emelkedne a megyei bajnokság nem éppen magas színvonala is.

E. P. A.

Lendül a láb...

... és a következő pillanatban „kapaszkodhat ’ a kapus.

Foto: Juhasz

A férfi felnőtt kategória nyertesei: Barsi (jobbról), Jacsó (középen) és Szanyi (balról). A „nagy trojkát" Miskolcon eddig ritkán láthattuk együtt, különösen így, civilben.

Kertész Erika (balról) átveszi a Borsodi Építők Volán női asztalitenisz-csapatának járó díjat Csinos Józseftől, az SZMT titkárától. Középen a játékos-edző, Molnár Anna.

Fojtán László felvételei

Borsod megye legjobb sportolói — 1987

Kimagasló eredményeket ünnepelhettünk

Kedves hagyomány már, hogy évente sor kerül a Borsod-Abaúj-Zemplén megye legjobb sportolói címért folyó vetélkedés díjkiosztó ünnepségére. A Borsod MeKetten —

■ ■» rr rr I

a jovorol

Verébné Fazekas Erika, a DVTK hosszútávfutó- ja: — Ma mindenki azt kérdezi tőlem, hogy elju- tok-c az olimpiára, ott leszek-c Szöulban? Ügy érzem, hogy ez sikerülni fog, tehát reményem van az ötkarikás szereplésre. Már eldőlt, hogy — ha kivisznek \— 10 000 méteren próbálok szerencsét. Ahhoz, hogy labdába rúgjak, 12 percen belül kell célba érnem. Jelenlegi legjobbom

32:15,00. Vagyis 15 másodpercet kellene javulnom, ez körülbelül 80 métert jelent. ’Tízezren ez szinte „semmi” . .. Októberben kezdtem az alapozást, erre az ünnepségre egyenesen Tatáról érkeztem. A fedett- pályás idényt kihagyom, a nagy cél, az olimpia érdekében. Az első nagyobb versenyem a június elején sorra kerülő tízezres OB lesz.

Angyal Ákos, az Olefin SC kajakozója: — Decemberben láttam

munkához, kétszer jártam a juniorok táborában, és meghívtak a felnőttek olimpiai felkészülésére is. Szöul? Ebben a sportágban nincs papírforma, minden lehetséges, de számomra az olimpia túlságosan nagy cél lenne, nem is álmodom róla. Márciusban indulok először a junior válogatókon, majd a hazai és nemzetközi viadalok következnek, remélhetőleg részvételemmel.

gyei Lapkiadó Vállalat, a KISZ megyei bizottsága, a Szakszervezetek Megyei Tanácsa, valamint a Borsod- Abaúj-Zemplén Megyei Tanács V. B. ifjúsági és sportosztálya írta ki a versengést, amelynek a lényege: az elmúlt esztendőben legjobb eredményeket elért sportolók és csapatok -jutalmazása, elismerése. A tavalyi helytállás ismeretében érthető, hogy sorban érkeztek mosolygós arccal a sportolók, edzők és sportköri vezetők tegnap Miskolcon a Rendezvények Házába. A bejáratnál Rusz- nyák Józseffel, a DVTK birkózóinak edzőjével futottunk össze.

— Sajnos, Repka Attila nem. lehet itt, mert a válogatottal edzőtáborban van — mondta.

Az előcsarnokban már nagy sürgés-forgás fogadott bennünket, sorban érkeztek a meghívottak. Tóth Tamás, az Olefin SC ügyvezető elnöke boldogan újságolta:

— Tavaly 44 nemzetközi pontot szereztünk, s ez a szereplés dicséri szakvezetőink, sportolóink remek munkáját. Különösen kajak-kenusainkra, és súlyemelőinkre lehetünk büszkék, örömmel jöttem Miskolcra, hiszen négy versenyzőnk érdekelt a díjkiosztásban, egy gondom azonban van.

— Megosztaná velünk is?

— Képtelen vagyok megérteni, hogy miért nem került Rakusz Éva a díjazottak közé. A VB-ezüstérem négyesben, meg az OB-n elért harmadik hely kettes hajóban nem volt elegendő ajánlólevél? Azon is töprengek, hogyan előzhette meg Jacsó József a mi Szanyi Andorunkat, aki a VB-bronzérem mellett tavasszal Európa-baj- noki aranyérmeket gyűjtött be.

Nem tudtunk mit mondani a sportvezetőnek, észrevétele azonban kétségkívül töprengésre késztet.

Kővári Kázmér, a Borsodi Építők Volán SC ügyvezető elnöke arról informált bennünket, hagy hamarosan új edzője lesz női asztalitenisz- csapatuknak. A kilétét nem árulta el, arra kért, legyünk türelemmel. A hírek szerint

egyébként olyan szakemberről van szó, aki korábban az egyik vidéki színhelyen nagyszerű eredményeket ért el, de hónapok óta nincs együttese...

Befutottak a kazincbarcikaiak is. Maksó Sándor elnökhelyettes . széttárta a kezét, úgy mondta: — Versenyző nélkül jöttünk .. . Arról van szó, hogy Pál Erika jelenleg Szófiában edzőtáborozik az olimpiai kerettel. Ez összesen négy főt jelent, s csak a hét végén érkeznek haza.

— Fel tehetünk egy más sportágra vonatkozó kérdést?

— Hallgatom.

— A labdarúgók alapozásának kezdetén Balázs András vezető edző arról számolt be, hogy gól-lövő csatárt szeretnének igazolni. Lezárultak a tárgyalások?

— Igen. A kiszemelt futballistával mindenben megállapodtunk, aztán számunkra érthetetlenül mégis visz- szalépett.

Ennyit a legnépszerűbb sportágról.

A kezdésre szépen összegyűltünk, csak azok a sportolók hiányoztak, akik edző- táborozáson vettek részt, vagy éppen külföldre szólította őket a kötelesség. A megjelenteket Szilágyi Dezső, megyei tanácsos köszöntötte, majd Vincze Istvánná, osztályvezető-helyettes mondott ünnepi beszédet. Szólt meÁ díjazottak

FÉRFI FELNŐTTEK: 1. Barsi László súlyemelő (DVTK, edzője Juhász |

István), 2. Jacsó József i

súlyemelő (DVTK), 3. i

Szanyi Andor súlyemelő i (Olefin SC). NŐI FEL- l

NŐTTEK: 1. Verébné Fa- i

zekas Erika atléta (Diós- 1

győri VTK, edzője: Ko- 1

csis László), 2. Kalo Edina tájfutó (DVTK), 3. 1

Kalo Marianna tájfutó (DVTK). IFJÚSÁGI ;

FIÚK: 1. Angyal Ákos •

kajakos (Olefin SC,

edzője: Ughy Imre), 2. Repka Attila birkózó !

(DVTK), 3. Burján Sándor súlyemelő (Olefin .

SC) és Újhelyi Sándor ,

salakmotoros (Borsodi ,

Építők Volán SC). IF- i

JÜSAGI LEÁNYOK: 1. i

Pál Erika ritmikus sport- i

gimnasztikázó i(KVSE* i

edzője: Müllerné Mészá- i

ros Judit), és Bíró And- 1

reá kajakos (Olefin SC, 1

edzője: Jancsár László), 1

2. a díjat nem adta ki a bírálóbizottság, 3. Tóth

Angéla atléta (Sátoraljaújhelyi TK).

CSAPATBAN. FÉRFI |

FELNŐTTEK: 1. MHSZ |

Postaigazgatóság tkónai |

Sándor Rádióklubja I

(Pokker, Szécsi, Laki, i

Makrai, Szabó, Kardosi, •

edző: Eszlári Zoltán), 2. 1

Borsodi Építők Volán 1

SC salakmotoros együttese (Seres, Újhelyi, Szi- ]

ráczki J., Juhász, Be- !

recz), 3. a díjat nem adták ki. NŐI FELNÖT- ,

TEK: l. DVTK tájfutó- |

csapata (Kalo E., Kalo i

M., Bérezés, edző: Kalo i

Annamária), 2. a díjat I

nem adták ki, 3. DVTK i

kosárlabdacsapata és a i

Borsodi Építők Volán SC ■

asztalitenisz-csapata. IFJÚSÁGI FIÚK: 1. DVTK 1

tájfutócsapata (Rankasz, J

Gerzsényi, Gál, Frigyik, edző: Zsigmond Tibor), ,

2. és 3. díjat nem adtak t

ki. IFJÚSÁGI LEÁNYOK: ,

a bizottság nem talált dí- i

jazásra érdemes együt- i

test. i

gyénk sportolódnak nemzetközi és hazai helytállásáról, beszélt az utánpótlásnevelés gondjairól, majd megemlítette, hogy a csapatsportágakban van mit javulniuk lég- jobbjainknak. Ezt követően került sor a díjátadásra, amelyet baráti beszélgetés követett.

Természetesen az idei év nagy eseményéről, a szöuli olimpiáról volt szó. A sportvezetők és versenyzők kifejtették véleményüket, csaknem „szavazták” is ... ki hány aranyérmet vár, miként ítéli meg az esélyeket? Akadtak optimisták, és óvatosak, derűlátók és pesszimisták. Egyben mindenki azonos nevezőre jutott: igen alaposan fel kell készülni!

Doros László

Kolodzey Tamás

A „nagy trojka"

A díjkiosztáson megjelent megyénk „nagy trojkája” is. Barsi László, Jacsó József és Szanyi Andor sok dicsőséget szerzett 1987-ben a DVTK-nak, az Olefin SC-nek és szőkébb pátriánknak, Borsodnak.

Az ünnepség után — miért is lenne másként? — egy asztalhoz ültek, hogy elköltsék „szerény” étküket. Közben él- cclödtek, ugratták egymást, szemlátomást jó hangulatban voltak.

— Ritkán szoktunk keseregni, ez tény — kezdte Szanyi Andor.

— Azt a sok-sok munkát, amit végzünk, nem lehetne kibírni másként — tette hozzá Jacsó József. — Táborból táborba megyünk, edzőtáborból edzőtáborba utazunk, kénytelenek vagyunk a humorra is támaszkodni.

— Egyébként baráti viszonyban állnak egymással? — fordultunk Barsi felé.

— Az az igazság, hogy „nem csípem” Andort és Jóskát! — válaszolta komoly hangon.

Jót nevettek, aztán egyszerre mondták: természetesen ösz- szetartanak, jóban és rosszban egyaránt.

Szóba került a szabadidő, keseregtek, hogy abból a .»fajtából” nagyon kevés jut a számukra, de ha igen, rögtön előkerül a kártya.

— Hármuk közül ki a legjobb zsugás? — hangzott az újabb kérdés.

— Ez egy pillanatig sem lehet vitás! — húzta ki magát Szanyi.

Barsi és Jacsó magától értetődően tiltakozott. Kiderült, hogy a lapokat csak az „ügyeletes” hozzászóló ismeri, a másik kettő . . ., jobb, ha erről nem is beszélünk.

Barsi cigarettára gyújtott — Szanyi rögtön kapcsolt —, s kifejtette, hogy a világbajnok fizetését már nyilván bruttósították . . .

Aztán komolyra fordították a szót: január 1-én kezdték az alapozást, jártak Bükfürdőn és Dunavarsányban, hétfőn újra mennek, és márciusban, a Pannónia Kupán versenyeznek először.

A rakétákat tehát begyújtották, s remélhetőleg a töltet Szöulig repíti majd őket.