Észak-Magyarország, 1988. január (44. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-16 / 13. szám

1988. január 16., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZAG 13 HÉT VÉGE m B ** m . m magazinja Családi kör Szobanövényeisik téli ápolás újravirágoztatása A téli időszakban szoba- növényeink más ápolást igé­nyelnek mint a nyár vagy az ősz folyamán. Mindenek­előtt a szellőztetésre ügyel­jünk, mert a tartós huzat, vagy a beömlő hideg leve­gő megbetegíitheti a növé­nyeket. A télen gyakori fol- tosodás, sárgulás, bámulás hátterében gyakran a hely­telen kezelés áll, nem pedig kórokozó vagy kártevő. Nemcsak mi, emberek, de szobanövényeink is nehezen viselik a cigarettafüstös le­vegőit, ezért gyakran szellőz­tessünk. Öntözésre ne hasz­náljuk a csapból közvetle­nül kifolyó hideg vizet, ha­nem várjuk meg, míg szoba­hőmérsékletűre melegszik. Ügyeljünk növényeink tény­leges vízigényére. Gyakori hiba a túlöntözés. Hagymás, cserepes virág­díszeink, mint a hajtatott tulipán, a krókusz és a já­cint, akkor nyílnak és virul­nak tartósan, ha hűvös he­lyen tartjuk, és gondosan öntözzük őket. Elnyílásuk azonban előb'b-utóbb így is bekövetkezik. Ekkor az el­hervadt virágokat és a pusz­tuló leveleket vegyük le a növényekről. Tartsuk őket a többi növény között a hát­só sorokban, ahol bőséges fényt kapnak. Csak addig öntözzük valamennyit, amíg a levelek zöme élénkzöld (asz- szi,miiéi) vagyis tápanyagot szolgáltat a hagyma számá­ra. Ahogy a levelek száriad­nak, úgy csökkentsük az ön­tözést, majd szüntessük meg. Várjunk még néhány hetet, amely alatt teljes nyuga­lomba kerülnek a hagymák. Ezután szedjük ki a cserép­ből, és tároljuk száraz, hű­vös helyen a szabadföldi ki­ültetésig. A cikláment is továbbne­velhetjük otthon az elnyí- lás után, és szerencsés eset­ben újra is virágoztathatjuk. Ennek érdekében az elvirág­zást követően is tartsuk hű­vös helyen, és az öntözések számát, valamint az öntö­zővíz mennyiségét csökkent­sük. Nyár elejém majd ön­tözzük meg alaposan, és ül­tessük át a lombleveles vagy levél nélküli gumót. Előtte azonban tisztítsuk meg az elhalt részektől, és a gyöke­reket is távolítsuk el. Az át­ültetéshez egy-két centimé­terrel nagyobb átmérőjű cserepet válasszunk. Ezt Floraska B (vagy A) jelű földkeverékkel töltsük meg. Ebbe úgy helyezzük a gu­mót, hogy fölső harmada ki­áll jón. Ezután, az új levelek kifejlődése idején, csak ke­vés vízzel öntözzük. Ha ezek kialakultak, bővebben lo­csolhatjuk. Augusztustól trá­gyalével, illetve tápoldattal is locsoljuk. Ügyeljünk, hogy mindvégig párás, hűvös és a tűző napfénytől védett kö­rülmények között tartsuk. Mészmentes földben ne­veljük, és lágy öntözővízzel öntözzük a mikulásvirágot, a többször nyíló cserepes kankalint, a hortenziát, az azáleát és a törpe orchide­ákat. Vágjuk le az elnyílt virágaikat, lehetőleg az alat­tuk lévő egy-kétleveles haj­tásrésszel együtt. Mérsékel­ten öntözzük valamennyit mindaddig, míg el nem jön a tavaszi, napfényes időszak, amikor továbbfejlődésük megindul. A veszélyeztető tavaszi fagyok elmúltával ki is ültethetjük őket, bokor vagy fa félárnyékába. Nem közömbös azonban a kertünk talaja, mert meszes, lúgos kémhatású földben csak sínylődik valamennyi. A cserepes krizantém, a rózsa, a korallvirág, vala­mint a karácsonyi és a hús­véti kaktusz virágok fejlesz­tett hajtásrészét vágjuk visz- sza az elvirágzás után, majd mérsékelten öntözzük a tö­veket. Ezeket a fagyok el­múltával Ugyancsak kiültet­hetjük a szabadba. A cserepes növényként ér­tékesített flamingóvirág, a virágos broméliák és az af­rikai ibolya egyaránt mér­sékelt, de rendszeres öntö­zést igényel. A szabadba ne tegyük ki őket. A huzattól védett, mérsékelten meleg, páiás, világos hely a legmeg­felelőbb számúikra. A tűző napsütéstől azonban óvnunk kell valamennyit. Hajtásfej­lődésük, illetve új levelek képzésének kezdetén azon­ban célszerű átültetnünk őket nagyobb cserépbe. A gloxíniát (csuporkát) és a kallát az elvirágzás után mindig kisebb vízadagokkal öntözzük, majd legalább egy hónapig tartsuk szárazon. A hölgyliliom viszont az elvi­rágzás után még igényli a további öntözést. Amikor a virág szára teljesen leszárad, célszerű friss földbe átültet­ni a növényt. A tavaszi fa­gyok után az erkélyre, de a kertbe is kerülhet, ahol bő­ségesen éri a napfény. Az arcbőr gondos ápolására télidőben a szokásosnál na­gyobb gondot kell (ordítani. Erre egyrészt a külső környezeti tényezők miatt van szükségünk (hideg, csípős szél, fűtött he­lyiségek száraz levegője, levegőszennyeződés, fűtött helyiségek és a kinti hideg levegő közötti nagy hőmérséklet-különbség), másrészt szervezetünk „téli állapota miatt" is vitaminokban szegényebb a táplálkozás; napfényhiány, kevesebbet tartózko­dunk friss levegőn, a téli hónapokban lelassul a bőrregenerá­ció természetes folyamata. Hozzájárulnak még a mozgáshiány­ból eredő egészségügyi problémák, meghűléses betegségek, amelyek befolyásolják a bőr természetes szépségét, üde álla­potát. Ide tartozik a télen felszedett súlytöbblet szervezetre rótt terhe, a káros szenvedélyek következményei. Bőrápolás - hidegben A téli időjárás elsősorban a fedetlen arcbőrt viseli meg, különösen a száraz bő- rűeknek okoz gondot. Bő­rük kellemetlenül viszket, feszül, reszelős tapintású lesz. Ezek a bőrpanaszok azzal magyarázhatók, hogy hidegben összehúzódnak a bőr hajszálerei, ezért keve­sebb vér áramlik át rajtuk, s így a bőrsejtek kevesebb tápanyaghoz jutnak. A hi­deg hatására csökken a faggyúlermelés is, és még szárazabbá válik a bőr, amely idő előtti ráncoso- dáshoz vezethet. Az arcbőrt megvédhetjük az időjárási tényezőktől és ennek megfelelő krémmel gondosan bekenjük. A hid­ratáló védőkrém az arcbőr „öltözéke”. A krémezés után kevés kamillás babahintő­porral hamvasítsuk az ar­cot, amely még bizonyos fokú védelmet is nyújt a bőrnek a levegőszennyezett­ség ellen. A poros, kormos levegőből leülepedő szem­csék nem kerülnek közvet­lenül a bőrre, hanem csak a hintőporrétegre, így a szennyeződés este könnyen eltávolítható. A száraz arcbőr esti és reggeli letisztításához arc­tejet vagy lemosókrémet használjunk, mert a szap­pannal történő mosakodás még jobban szárítja az amúgy is száraz típusú bőrt. Az esti tisztálkodás után bőrtápláló krémet használ­junk, amely pihenés alatt fejti, ki jótékony hatását. A száraz arc- és nyakbőrre hetenként egyszer tegyünk fel olaj- vagy tejszínpako­lást. Sokszor elhangzott pa­nasz, hogy az érzékeny arc­bőr nem tűri a krémezést, és különböző kellemetlen, sokszor fájdalmas bőrkiüté­sekkel „tiltakozik” ellene. Pedig a rendszeres ápolás­ra éppen az érzékeny bő- rűeknek van a legnagyobb szükségük, ilyen esetben próbáljuk ki a hidratáló nappali és bőrtápláló éjsza­kai krémeket, amelyek ki­fejezetten érzékeny és túl- érzékeny bőr ápolására szol­gálnak. Téli szeles időben gyak­ran előfordul, hogy az aj­kak „kicserepesednek”. Er­re is érvényes mondás; könnyebb megelőzni, mint gyógyítani. A megelőzés módja rendkívül egyszerű; mielőtt utcára mennénk, kenjük be az ajkakat ajak- írral, vagy zsíros krémmel. Néhány perc után, ha a krém beivódott a bőrbe, a felesleget könnyedén töröl­jük le, és rúzsozhatjuk az ajkat. Ha elmulasztottuk a kellő elővigyázatot, és aj­kunk kirepedezett, este egy géz- vagy vattalapocskára kenjünk gyógykenőcsöt, és elalvás előtt 15—20 per­cig helyezzük az ajkakra. Terhességi torna A gyakorlatok várandós kismamáknak készültek, eze­ket könnyedén, lassan vé­gezzék, közben lélegezzenek egyenletesen, mélyen, nyu­godtan. Ha megerőltető, ke­vesebbszer végezzék. 1. Üljenek sarkukra, kar­jukat nyújtsák előre. Térdel­jenek fel, közben bal kar­jukat lendítsék hátra. Mind­két karjukkal ismételjék meg a gyakorlatot még egy­szer. 2. Ereszkedjenek térdre, kezüket tegyék csípőre. Törzsüket döntsék balra, közben karjukat nyújtsák oldalra. Mindkét irányban ismétlés még egyszer. 3. Feküdjenek hanyatt, tá­maszkodjanak könyökükkel a talajra. Homoritsanak, közben kezüket szorítsák ökölbe. Ismételjék meg még egyszer. 4. Feküdjenek hanyatt, térdüket hajlítsák be. Emel­jék fel törzsükét hatszor. 5. Feküdjenek hanyatt, lá­bukat és karjukat nyújtsák oldalra, lábukat hajlítsák be. Térdüket tárják szét, majd zárják össze. Ismétlés még nyolcszor. 6. Feküdjenek hanyatt, lá­bukat és karjukat nyújtsák oldalra. Jobb lábfejüket for­dítsák befelé, bal tenyerüket pedig kifelé. Térjenek vissza alaphelyzetbe, lazítsák el iz­maikat. Mindkét kezükkel és lábukkal ismételjék ’ meg a gyakorlatot még négyszer. Végezetül járkáljanak könnyedén a szobában. A 14—16 éveseknek való sportpulóverhez mintegy 60 dkg középvastag fonal, 2,5- es és 3-as kötőtű szükséges. Mintája: 1. sor: 3 fordí­tott és 8 sima váltakozása. 2. és a többi páros sor: si­mára simát, fordítottra for­dítottat kötünk. 3. sor: azo­nos az első sorral. 5. sor: 3 fordított, a 8 sima első két szemét segédtűre vesz- szük, és a következő 2 sze­met lekötjük a leemelt sze­mek előtt, majd a segédtűn levő szemeket is lekötjük, a 8 sima 5. és 6. szemét ismét segédtűre vesszük, és a leemelt szemek háta mö­gött lekötjük az utolsó 2 simát, utána a segédtű sze­meit, majd ismét 3 fordított következik, és újra a 8 si­ma csavarás nélkül. Ismé­teljük a sort elölről. A 7. és 9. sor: azonosak az első sorral, majd ismét az ötö­dik sor leírása szerint kö­tünk. A 11. és 13. sor azo­nos az első sorral. 15. sor: az ötödik sor leírása sze­rint készül azzal az eltérés­Kaiszpolóver sei, hogy a csavart simák fölé kötjük a csavarás nél­küli sima szemeket, és az eddig csavarás nélkül kö­tött sima szemek fölött köt­jük a csavart mintát. A 17. és 19. sor azonos az első sorral. A 21. sorban a csa­varások fölé a csavarási kötjük, majd ismételjük a mintát az első sortól kezd­ve. A mintát 3-as tűvel kötjük. Patentkötését a 2,5-es tű­vel, 1 sima 1 fordított vál­takozásával kötjük. Eleje: 116 szemre kezd­jük, és 10 cm patentkötést készítünk. A következő el­ső mintás sorban minden tizedik szembe egy szemet szaporítunk, és így 126 sze­mes bőséggel mintásán kö­tünk a patentkötéstől mért 22 cm-ig. Itt az oldalvona­lak fölött fogyasztjuk a karkivágást 5, 3, 2 és 4x1 szemmel, és az így maradt 98 szemes bőséggel kötünk a fogyasztás kezdetétől mért 12 cm-ig. Itt befejezzük a középső 12 szemet a nyak­kivágás részére, és a két vállrészt külön kötjük to­vább. A nyakkivágás olda­lán minden sor elején elő­ször 2, majd 5x1 szemet fogyasztunk, azután egyene­sen kötünk. A karkivágás oldalán egyenesen dolgo­zunk 20 cm magas karkivó- gásig, majd a váll 36 sze­mét 9 szemenként befejez­zük. A másik vállrészt ha­sonlóan kötjük. Háta: 110 szemmel kezd­jük. 10 cm patentkötés után az első mintás sorban minden tizedik szembe egy szemet szaporítunk, így 120 szemes bőséggel, mintásán kötünk a patentkötéstől mért 22 cm oldalmagassá­gig. Itt a szemeket ketté­osztjuk, és a két vállrészt külön kötjük tovább. A kö­zépvonal fölött egyenesen dolgozunk a befejezésig. Az oldalvonal fölött fogyaszt­juk a karkivágást 2, majd 8x1 szemmel, és az így nyert 50 szemes bőséggel egyenesen kötünk a 19 cm magas karkivágásig. Itt a középvonal fölött befeje­zünk 10 szemet a nyakki­vágás részére, és 2 szemen­ként tovább fogyasztjuk, míg a karkivágás oldalán 9 szemenként befejezzük a váll 36 szemét. Ujja: 56 szemmel kezd­jük. 10 cm patentkötés után az első mintás sorban min­den tizedik szembe 1 sze­met szaporítunk, és így 62 szemes bőséggel mintásán kötünk tovább. Minden ha­todik sor elején és végén 1—1 szemet szaporítunk a kezdéstől mért 50 cm-ig. Itt kb. 100 szemes bőséghez érünk. Innen kezdve min­den sor elején fogyasztjuk a szemeket 3, 2, majd 1—1 szemenként 14 cm magas­ságig. Utána fokozatosan 2, 3, 4 szemenként, majd egy­szerre befejezzük a szeme­ket. Nyakpántját a vállak ösz- szevarrása után a nyakki­vágás belső oldalán fölsze­dett 100 szemre kötjük. 10 cm-es patentkötés után a szemeket lazán leláncoljuk, és a pánt szélén a munka színére visszahajtva leszeg­jük. A háta nyílásába cip­zárt varrunk. Rajz és szöveg: Bányai Katalin

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents