Észak-Magyarország, 1987. december (43. évfolyam, 283-308. szám)

1987-12-12 / 293. szám

1987. december 12., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZAG 7 A Legfőbb Ügyészség vizsgálata Interjú dr. Nyíri Sándorral, a legfőbb ügyész helyettesével Komplex, általános vizsgálatot tar­tott a Legfőbb Ügyészség áprilisban Borsod megyében. Az elemzés során nagyító alá tették területünk ügyé­szi munkáját. A vizsgálat a Borsod- Abaúj-Zemplén Megyei Főügyészsé­gen kívül' kiterjedt valamennyi vá­rosi ügyészi szervezetre, azok tevé­kenységén belül a törvényesség hely­zetére, a személyzeti munkára, a kü­lönböző szakágak felügyeleti színvo­nalára, továbbá a testület kapcsola­tára, régiónk párt-, állami és gazda­sági szervezeteivel. A vizsgálódást dr. Níjíri Sándor, a Magyar Népköz- társaság legfőbb ügyészének helyet­tese vezette. Tőle kértünk interjút, amelyben az elemzés legfontosabb megállapításairól, a vizsgálat ered­ményeiről kértünk tájékoztatást. — A Legfőbb Ügyészség legutóbb 1982-ben, tehát öt esztendeje tartott hasonló mélységű vizsgálatot me­gyénkben. Ez az öt esztendő szám­talan változást hozott számunkra, többségük kedvezőtlen volt. A me­gyei főügyészség munkájában, fel­adataiban hogyan tükröződnek a Borsodban zajló folyamatok, meny­nyiben változott az ügyészség tevé­kenysége? — Az ügyészség alapvető feladata változatlan volt, e szervezet a szo­cialista törvényesség őre. Ami vál­tozott: lényegesen több munkával, sokkal nagyobb feladattal kellett megbirkózniuk, mint az előző vizs­gálat idején, pedig már akkoriban sem tétlenkedtek. A vizsgált idő­szakban — 1996 második fél évé­ben — a Miskolc Városi Ügyészsé­gen időszakonként már a teljesítő- képesség határáig feszítették a mun­ka tempóját. Ennek ellenére az ügyészségeken a munkahelyi légkör, az ott dolgozók munkahelyi közér­zete, általában jó, kiegyensúlyozott. Ezí még' kell említenünk, hiszen a jó munkahelyi légkör nélkülözhe­tetlen az ügyészi munkában, amely az alapos és állandóan megújított szakmai ismereteken kívül embersé­get, s fizikai állóképességet igényel. Minden ügyirat, minden akta em­beri sorsokat rejt, s nekünk kifeje­zetten ügyelni kell rá, hogy az ál­lampolgárok törvénybe foglalt érde­keit senki se sértse meg. A vizsgá­lat legfontosabb megállapítása sze­rint a Borsodban dolgozó ügyészek munkájuk minden területén .megfe­leltek a velük szemben támasztott — hangsúlyozom: rendkívül magas — követelményeknek. Az áldozatos munkáért köszönet, megbecsülés jár a megyében dolgozó ügyészeknek. Borsodban — a lap olvasói számá­ra bizonnyal jól ismert nehézségek ellenére — a törvényesség szilárd. A törvénysértések megelőzése, va­lamint a jogalkalmazás jogpolitikai elveinek maradéktalan érvényesülé­se érdekében kifejtett sokrétű ügyé­szi tevékenység tartalmas és hasz­nos. Emellett megállapítottuk, hogy a bűnüldöző és igazságszolgáltató szervek mind határozottabb és ered­ményesebb munkája ellenére a bű­nözés 1986 második fél évében erő­teljesen növekedett, s egyre na­gyobb nyugtalanságra ad okot. — Nincs itt ellentmondás? Sza­vaiból ugyanis arra lehetne követ­keztetni, ha eredményesebb a bűn­üldözés, a bűnmegelőzés, akkor csök­ken a törvénysértő cselekmények száma, kevesebben szánják el ma­gukat — mondjuk — más értékei­nek a megszerzésére. — Az ellentmondás látszólagos. Nem nehéz belátni ugyanis, hogy ha a bűnüldöző szervezetek hatékonyab­ban, eredményesebben dolgoznak, csökken a fel nem derített bűncse­lekmények száma, a másik oldalon pedig emelkedik a bűnözési statisz­tika. Egyszerűbben kifejezve: így kevesebb jogsértő cselekmény ma­rad az igazságszolgáltatás előtt rejt­ve, a bűnelkövetők döntő többségét felelősségre vonják. Ez, mármint a felelősségre vonás, megítélésünk sze­rint a megelőzés, a visszatartás egyik legfontosabb eleme. Borsod- Abaúj-Zemplén megyében 1986-ban 15 689 bűncselekmény vált ismertté, amely majdnem negyven százalék­kal több volt, mint az 1981. évi. A megelőző évhez, tehát 1985-höz vi­szonyítva tavaly jelentősen emelke­dett az államigazgatás és a közélet tisztasága elleni, a közrend elleni, a gazdasági és a társadalmi tulajdon elleni bűncselekmények száma. Meg­növekedett a nagyobb jelentőségű, a társadalmi tulajdont károsító, gaz­dasági és korrupciós bűncselekmé­nyek aránya. Az elmúlt évben leg­alább hat olyan, a társadalmi tu­lajdont károsító büntetőügy volt fo­lyamatban, amelyekben a kétmillió forintot elérte, illetve azt megha­ladta a gyanúsítottak által a tár­sadalmi" tulajdonban okozott kár összege. A kiemelkedő ügyek kísé­rő jelensége a korrupció. Ezekben az ügyekben vesztegetés miatt 45 személyt vádoltak meg az ügyészsé­gek. A megvesztegetettek között el­lenőrzési osztályvezető, vállalati üz­letágvezető, tanácsi szakfelügyelő, párttitkár, vállalati igazgató és he­lyettese szerepeltek. — Azaz, ha valaki bűncselek­ményt követ el, beosztásra, a ré­gebbi érdemekre való tekintet nél­kül a bíróság elé kerül. Ezt minden becsületes állampolgár értékeli. Saj­nálatos azonban, hogy az úgyneve­zett. nagyobb bűncselekmények ügyé­ben elhúzódik az eljárás. Előfordul­hat, hogy a bűncselekmény leleple­zése és a jogerős ítélet kihirdetése közölt évek telnek el. Mit lehetne lenni az ilyen büntetőügyek gyorsabb befejezésére? — Napjainkban általános jogpoli­tikai igénnyé vált a büntetőeljárások gyorsabb befejezése. A jogalkalma­zás jogpolitikai elveiről alkotott leg­újabb elnöki tanácsi rendelet 1987. február 1-jén lépett hatályba. A ha­tározat szerint törekednünk kell az eljárások egyszerűsítésére és élnünk kell a gyorsításukra nyíló lehetősé­gekkel. Véleményem szerint Borsod megyében az ügyészek ennek érde­kében megtették azt, ami fizikailag lehetséges. Ám 1986-ban már majd­nem tízezer bűnelkövetővel szemben kellett fellépni, az összes befejezett nyomozások száma pedig meghalad­ta a 12 ezret. A számok ismét jel­zik, milyen hatalmas teherrel kell a megyei bűnüldözésnek, igazság­szolgáltatásnak megbirkóznia. — Az eljárások elhúzódása az előzetes letartóztatásba helyezette­ket érinti a legsúlyosabban, hiszen volt olyan gyanúsított, akit több, mint két éven keresztül fosztották meg szabadságától jogerős ítélet nél­kül. A vizsgálat tapasztalatai sze­rint mennyiben törvényesek a sze­mélyes szabadságot korlátozó intéz­kedések megyénkben? — Egy mondattal válaszolva: Bor- sod-Abaúj-Zem.plénben az előzetes letartóztatásba helyezések gyakorla­ta törvényes. A bűnüldöző szervek az esetek nagy többségében megkü­lönböztetett figyelmet fordítottak arra, hogy az előfeltételek meg­szűntével egy időben a gyanúsítottak szabadlábra kerüljenek. Kissé bő­vebben: 1986-ban a gyanúsítottak 9,8 százaléka került előzetes letar­tóztatásba. Az arány magasabb az országos átlagnál. Ugyancsak maga­sabb az őrizetbe vettek aránya. Az okokra, valamint annak tisztázásá­ra, hogy bárkit indok nélkül — ha csak rövid időre is — személyes szabadságában korlátoztak-e, arra a megyei főügyészség közeljövőben megindítandó vizsgálata ad majd pontos választ. A jogpolitikai irány­elvek szellemében az ügyészségeknek arra kell törekedniük, hogy ható­sági kényszer alkalmazására, külö­nösen a személyes szabadság korlá­tozására a törvényi előfeltételek megléte esetén is csak akkor kerül­jön sor, ha az eljárás sikeres le­folytatása ezt feltétlenül indokolja. Előzetes letartóztatás elrendelésére elsősorban a szökés veszélye, vala­mint az eljárás lefolytatásának ve­szélyeztetése esetén, illetőleg akkor kerülhet sor, ha a bűnismétléstől alaposan tartani lehet. — Az optimális természetesen az lenne, ha kevesebb bűncselekmény történne, a megelőzés eredményesebb lenne, az önkéntes jogkövetés álta­lánosabbá válna. E cél elérésére mit tehetnek az ügyészségek? — A jogsértések és a bűncselek­mények megelőzése a bűnözés már felsorolt adatai, ilyen arányok ősje­lenségek mellett a megyei bűnüldö­ző, igazságszolgáltatási, társadalmi és politikai szerveinek egységes fel­lépését igényli. Nem tartom vélet­lennek. hogy a bűnmegelőzési taná­csokat elsőként Borsod megyében hozták létre. Az ügyészek valameny- nyi fórumon aktív tevékenységet fej­tenek ki. A cél érdekébe állítják — valamennyi szakterületen — a jog- propagandát. Előadásokat, konzultá­ciókat tartanak a vállalatoknál, szö­vetkezeteknél, intézményekben, isko­lákban. a lakóhelyeken. Mindez ré­szét képezi annak a komplex cse­lekvési programnak, melynek végső célja a bűnözés és más jogsértések csökkentése, visszaszorítása. A kez­deti eredmények már megmutalkoz- na!k, hiszen 1987 eddig eltelt idő­szakában a tavalyihoz képest nem emelkedett, hanem csökkent a bűn- cselekmények száma. — Az ügyészségek a bűnüldözés­ben betöltött szerepük mellett, sőt azzal egyenértékű munkaként fog­lalkoznak az általános törvényességi felügyelettel, örködnek a büntetés­végrehajtási intézetekben folyó mun­ka törvényességén, s közreműköd­nek az állampolgárok polgári pe­res ügyeiben. Az ügyészi munka e szakágairól mit állapított meg a vizs­gálat? — Tapasztalataink szerint a me­gyében az általános felügyeleti szakági tevékenység tovább fejlő­dött. Az ügyészség figyelme azok­ra a területekre irányult, ahol a társadalmi viszonyok változásai következtében nőtt a törvénysérté­sek elkövetésének veszélye, illető­leg, ahol olyan új szervezetek jöt­tek létre, amelyek törvényes mű­ködésének előmozdítása az ügyész­ségtől is elvárható. A megye ügyészségei 1986-ban 281 vizsgá­latot és 52 utóvizsgálatot tartottak. A vizsgálatok száma a főügyészsé­gek között Borsodban a legmaga­sabb. Közöttük tárgyában is újsze­rűnek bizonyult egy vizsgálat, amelynek során a miskolci adóhi­vatalt felkérték, hogy két kisipa­rosnál tartsanak úgynevezett „elszá­molta tásos” adóhatósági vizsgálatot. A kezdeményezés sikeres volt, a két kisiparossal szemben több mint két­millió forint adót vetettek ki pót­lólag. A vizsgálatokon tapasztaltak alapján a megye ügyészségei 1986- ban 113 óvást, 147 felszólamlást és 3 figyelmeztetést nyújtottak be az érintett szervezetekhez. Véleményem szerint mindegyik helyesen megvá­lasztott és megalapozott intézkedés volt. Az alapvető törvényességi fel­tételek biztosítása a megye mindkét büntetés-végrehajtási intézetében a telítettség, a férőhelyek többszörös kihasználtsága miatt nagy feladato­kat hárít a bv-dolgozókira, de a te­vékenységük törvényességi felügye­letét ellátó ügyészékre is. A sátor­aljaújhelyi fegyházban a munkál­tatásban mutatkozik a törvényes­séget leginkább veszélyeztető jelen­ség. A teljesítménybérben dolgozó elítéltek mintegy fele nem kereste meg még az eltartási költségét sem. Az ügyészi figyelemfelhívás után javult a helyzet, de 1987 márciusá­ban még mindig 178 elítéltnek volt tartási adóssága az intézettel szem­ben. — Említette, hogy a megyei fő­ügyészség csak a bűnüldöző és igazságszolgáltató szervezetekkel, s a társadalmi szervekkel együttmű­ködve oldhatja meg eredményesen feladatait, önkéntelenül adódik a kérdés: milyen a főügyészség kap­csolata, az együttműködés a megye más szerveivel? — A vizsgálat szerint a fő­ügyészség és a megyei pártbizott­ság között kialakult kapcsolatot jó együttműködési készség és közös munkában való tevékeny részvétel, a pártbizottság részéről elvi alapo­kon nyugvó, őszinte segítőkészség jellemzi. Ugyancsak közvetlen és tartalmas kapcsolat alakult ki a vá­rosi ügyészségek és városi pártbi­zottságok között. A rendőrséggel megyei és városi szinten egyaránt jó az együttműködés, az ügyészi nyomozásfelügyeleti munka célra­törően segíti a nyomozószervek munkáját. A főügyészség és a me­gyei bíróság közös munkája zavar­talan és segítőkész, ugyanez a vé­leményünk a népi ellenőrzési bi­zottsággal folytatott együttműködé­sükről. a tanácsokkal megvalósított együttműködés, munkakapcsolat szintén kiegyensúlyozott. A tanácsi szervek ügyészi törvényességi fel­ügyeletére a rendszeresség, a követ­kezetesség és a törvénysértések megelőzésére irányuló segítőkészség a jellemző. — Köszönjük az interjút. Udvardy József r Mezey István rajza Egyesületi pályázat A Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsa, a Művelő­dési Minisztérium, a Szak- szervezetek Országos Taná­csa, a Kommunista Ifjúsági Szövetség Központi Bizott­sága, az Országos Közműve­lődési Központ és a Magyar Történelmi Társulat egyesü­leti pályázatot hirdet. A pályázat célja, hogy hozzájáruljon a társadalmi öntevékenység, a közösségi művelődés autonóm szerve­ződési formáinak, hagyomá­nyainak, értékeinek jobb megismeréséshez. Pályázni két kategóriában lehet, a helyi, gazdasági, tár­sadalmi, művelődési egye­sületek, egyletek: a) törté­netéről készülő tanulmányok­kal; b) mai életének, műkö­désének leírásával. Pályázni lehet rövidebb vagy hosszabb (legfeljebb 60 gépelt oldalnyi) élménybe­számolóval, vagy tudomá­nyos igényű elemzéssel, szo­ciográfiával, vagy irodalmi értékű írással, amelyet ed­dig még nem publikáltak és nem áll megjelenés alatt. A közművelődési infor­mációs intézet külön díja­kat tűz ki a pályázat té­máit feldolgozó videofilmek készítésére. A beérkező pályaművek színvonalától függően ter­vezzük a pályadíjak kiadá­sát: Két, I. díj, egyenként 15 ezer forint. Négy 11. díj, egyenként 10 ezer forint. Hat III. díj, egyenként 5 ezer forint. A támogató szervek kü- löndijai 2 ezer—15 ezer fo­rint között. A pályázat jeligés. A szer­ző nevét, foglalkozását, lak­címét tartalmazó borítékot kérjük mellékelni a 2 pél­dányban beküldött pálya­műhöz. A pályaműveket 1988. má­jus 31-ig kell beküldeni az Országos Közművelődési Központ címére: 1251 Bu­dapest, Pf. 33. Eredményhirdetés 1988 őszén, melyről a pályázók külön értesítést kapnak. A pályázattal kapcsolato­san felvilágosítás kérhető az Országos Közművelődési Központtól (159-657/37-es mellék), illetve a Hazafias Népfront Országos Tanácsá­tól, (182-855 15-ös mellék). A részletes pályázati fel­hívás igényelhető levélben vagy személyesen az Orszá­gos Közművelődési Köz­ponttól, a Hazafias Nép­front Országos Tanácsától és megyei bizottságaitól, a me­gyei művelődési központok­tól is. A Comenius Tanítóképző Főiskola új kiadványai Két kiadványa jelent meg a főiskolának az önálló sá­rospataki tanítóképzés 130 évfordulója alkalmából. A most megjelent Évkönyvben az 1981 és 1987 közötti hat esztendő nevelő, oktató, kép­ző és tudományos tevékeny­ségét követhetjük nyomon. Megismerhetjük belőle a fő­iskola irányításának színte­reit, a hét tanszéket, a gya­korló általános iskolát, a könyvtárat és a kollégium munkáját, a szakmai bizott­ságok tevékenységét. A kö­tetben olvashatjuk az 1982 és 1987 között oklevelet szerzett hallgatók névso­rát is. Az évenként megjelenő Sárospataki Pedagógiai Fü­zetek 11. száma is az évfor­duló jegyében került kiadás­ra, mely az oktatók publi­kációs tevékenységét mutat­ja be 1959-től. E kiadvány egyrészt összefoglalóan do­kumentálja azt a tudomá­nyos, ismeretterjesztő, köz- művelődési tevékenységet, amelyet a felsőfokú tanító- képzésben részt vevő oktatók végeztek, végeznek, másrészt szakmai segítséget nyújt a bibliográfia a hallgatók, ku­tatók számára különböző cé­lú dolgozatok elkészítéséhez. Mindkét kiadvány a főis­kola szellemi értékeit örö­kíti meg. ezért szívesen ajánljuk az érdeklődök szá­mára.

Next

/
Thumbnails
Contents