Észak-Magyarország, 1987. december (43. évfolyam, 283-308. szám)
1987-12-10 / 291. szám
1987. december 10., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 fl vaskohászai és a kibontakozás Ki milyen szakmát tanuljon? Az iskolákban is változtatás kai! Aligha kell bizonygatni, milyen fontos szerepet tölt be a vaskohászat a magyar gazdaságban. A napjainkban oly sokszor terítéken levő ágazat az egyik legfontosabb alapanyag-ellátója a feldolgozóiparnak, ugyanakkor az ipar bruttó termelési értékéből 5—6 százalékkal, külkereskedelmi forgalmából 4—5 százalékkal, míg nem rubelelszámolású kiviteléből !!—10 százalékkal részesedik. Az utóbbi időben elterjedt egy olyan nézet is, miszerint a vaskohászat erősen támogatott. úgymond eltartott ágazata az iparnak. A tények azonban ennek ellentmondanak. Bizonyítani lehet, hogy a költségvetési befizetés és támogatás egyenlege mindig pozitív volt, vagyis a vas- kohászati vállalatok befizetései kezdettől fogva nagyobb összeget tettek ki, mint a részükre nyújtott támogatás. A gazdasági körülményekben bekövetkezett változás talán a legérzékenyebben a vaskohászatot érintette, s a mélypontot az 1984-es esztendő jelentette, amikor js a három hazai nagyvállalat — a Dunai Vasmű, az LKM és az ÓKÜ — veszteségessé vált, de a többi gazdálkodó egység eredménye is csökkent. Az ágazat 1980. évi nyeresége 1985-re nyolcvan százalékkal esett vissza. A többségében gazdasági okokra visszavezethető gazdasági romlás miatt az Állami Tervbizottság 1986-ban úgy döntött, hogy a három nagyvállalatot kedvezményekben részesíti, ezzel egy időben elrendelte az intenzívebb szerkezetátalakítást, vállalati hatékonyságnövelő intézkedéseket hozott, s kötelezte a nagyüzemeket a gazdaságtalan termelés és az elavult berendezések erőteljesebb leállítására. Az Állami Tervbizottság határozatának végrehajtására a szükséges intézkedések napvilágot láttak, az érintett vállalatokkal az Ipari Minisztérium megállapodást kötött. A vállalatok ugyanakkor intézkedési tervet dolgoztak ki, ezek végrehajtása — az irányító szervek véleménye szerint — megfelelő ütemben halad. így többek között leállítottak hét elavult termelőberendezést, 2400-zal csökkent a foglalkoztatottak száma, előnyösen változott a termékszerkezet. Növekedett az értékesebb termékek aránya, különösen az ötvözött acélok és másodtermékek gyártásában léptek előre. Ezzel szemben a rossz minőségű vasérc felhasználása mérséklődött. A jó minőségű vasérc részleges alkalmazásával az ágazaton belül mintegy 20 százalékos energiamegtakarítás, termelékenységnövekedés, s mindezek hatására jelentős vállalati eredménynövekedés mutatható ki. Megemlítendő továbbá, hogy a magasabb feldolgozottsági fokú termékek gyártókapacitásának bővítését eredményező beruházások vannak folyamatban, egyebek között a December 4. Drótművekben, a Borsodná- dasdi Lemezgyárban. Az idei várható eredmények arra engednek következtetni, hogy a vaskohászat több vállalatának —, közte a Lenin Kohászati Művek — gazdasági eredményei toÜzemet épít Letenyén a Zalai Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság; a közeli erdők értékes fáiból évenként mintegy tíz-tizenegy- ezer köbmétert itt dolgoznak majd fel. A terv szerint évenként több millió négyzetméter furnérlemezt, furnértapétát és préselt vább javultak, ám a működőképesség helyreállítása további intézkedéseket követel. Az ÓKÜ gazdálkodásában is az előbbihez hasonló a helyzet. Az esztendő hátralevő részében a vaskohászati vállalatok tovább folytatják a termelést racionalizáló intézkedéseik végrehajtását, és felkészülnek az 1988-ban életbe lépő új adó- és árreformhoz való alkalmazkodásra. Fő feladatként tűzték célul maguk elé a gazdaságtalan hengerelt áru gyártásának csökkentését, a struktúrakorszerűsítés következtében veszteségessé vált termékek gyártásának megszüntetését, a gazdaságtalanul működő berendezések leállítását. A rövid távú stabilizációs program keretében a kohászati vállalatok törekednek a korszerű konverteres acélművek kapacitásának kihasználására, a műszaki fejlesztés révén és kiegészítő beruházásokkal növelik a folyamatos öntés arányát, a hengerművekben a kikészítés javításával és a műszeres ellenőrzés bővítésével javítják a termékek minőségét. A vaskohászat és a feldolgozóipar között elengedhetetlen az együttműködés. Éppen ezért a vaskohászati vállalatok elhatározták, hogy a jövőben elegendő mennyiségű és megfelelő minőségű, gazdaságosan előállított termékekkel látják el a hazai feldolgozóipart. A vaskohászati vállalatok együttműködése a feldolgozóipari vállalatokkal abban is megnyilvánul majd, hogy közös erőfeszítéssel' jobb és gazdaságosabb alkatrészellátást biztosítanak a kohászati üzemeknek. Említést érdemelnek az LKM és a Rába Vagon- és Gépgyár kapcsolatából származó eredmények. Az elmúlt időszakban olyan feladatokat oldottak meg, mint például a tehergépkocsi futóművéhez használt tányér- és kúpkerekek gyártása, amelyek magas fokú edzhetőségű paraméterű, finomszemcsés, betétben edz- hető acélból készülnek. A hosszú távú kibontakozási program fő iránya értelmében az eddigi gyenge minőségű vasérc helyett, jó minőségű érc felhasználásával tervbe vették a nyers- vasgyártás fajlagos kokszfelhasználásának 30 százalékos csökkentését. A hazai feldolgozóipar és részben a nemzetközi piac igényeihez igazodóan 8 százalékról 25 százalékra növelik az ötvözött acéltermékek mennyiségét, s bővítik a választékot. Az önt- vénygyárlásban a nagy szilárdságú és gömbgrafitos öntvények arányát a jelenlegi 4—5 százalékról 20 százalékra növelik, a csőgyártásban a varrat nélküli csöveknél új technológia és új hosszvarratú csőgyár létrehozását irányozták elő. A hosszú távú program megvalósításával a magyar vaskohászat anyag- és energiafelhasználásának 20—30 százalékkal való csökkentését tervezik, egyúttal arra törekednek, hogy a termelési ráfordítások feleljenek meg a versenyhelyzet támasztotta követelményeknek. lemezt készítenek bükkből, tölgyből, kőrisből. A 250 millió forintos beruházással épülő üzemben 1989 elején kezdődik a termelés. Létrehozásának 'eredményeként magas szinten feldolgozva kerül piacra a zalai fa, s kevesebb importárut kell beszereznie a bútorgyárnak. A közelmúltban a va• sasszakszervezet központi vezetőségének egyik ülésén az Ipari Minisztérium és a szakszervezet beszámolója szerint az esztendő eddig eltelt időszakában 2.8 százalékkal, egyes területeken 4—5 százalékkal csökkent a gyárak, vállalatok létszáma. Ezek fő okai: a keresetszabályozás kiterjesztése, a gazdaságtalan tevékenységek fölszámolása, és egyes hiányszakmák munkaerőutánpótlásának nehézségei. Ugyanakkor várhatóan nehezebbé válik a pályakezdők munkába állása. Ez utóbbi pedig — talán nem kell különösebben bizonyítani — ugyancsak súlyos gond. A pályakezdők, a fiatalok helyzete. A képzés: ki. milyen szakmát tanuljon, ki hol tanulhat eredményei révén, ki mire képes, továbbá. ha elvégzi az iskolát, vajon talál-e olyan munkát, ami képzettségének megfelel? Vagy egyből átképzéssel kell kezdenie? Sorozatunknak ebben a részében ezekre a kérdésekre kerestem a válaszokat, fölkeresve néhány olyan iskolát, ahol éppen -a szerkezetváltási feladatokból adódóan ezek a nehézségek talán kicsit élezettebben jelentkeznek. A miskolci Gábor Áron Kohó- és öntőipari Szakközépiskolában jelenleg 308 diák tanulja a kohász, az öntő szakmákat. Ez a szám 1982- ben még 469 volt. (Az optimális létszám ötszáznegyven lenne.) S talán még egy adat: levelező tagozaton mindösz- sze hét (7!) fő tanul, ezen felül 30-an technikusminősítésért. Első, második, harmadik évfolyamon már senki sem tanul itt, munka mellett. — Az utóbbi nyolc évben csökkenő a beiskolázás mértéke — mondja Molnár József igazgató. — Számszerü- ségében és minőségében egyaránt. A nemek szerint is egy nemkívánatos trend alakult ki: sok a lánytanulónk. Jelenleg 62 százalék a lánytanulók aránya, a kívánatos 15 százalékkal szemben. Ez a magas arány a vállalatok munkaerő-utánpótlását nem oldja meg. Foglalkoztatásuk komoly gondokat vet föl, átképzésük elkerülhetetlen. Hiszen az álláshelyekre többnyire fiúkat, várnak; '87-ben például mindössze két lánynak kínáltak fel ebben a szakmában álláshelyet... — Kik jönnek ide tanulni, milyen indíttatással? — Ebben a tanévben 81 elsőéves diákunk van, megjegyzem, 1982-ben ez a szám még 132 volt. Nos, egynegyedük azért jön ide, mert máshová nem vették fel őket, a fennmaradó hányad pedig kényszerpályán van. Fogalmuk sincs arról, mi az a kohász-, öntészpálya... A fölvettek 60—65 százaléka végez. A szakma hallatlanul alacsony presztízsre esett vissza. S most a szerkezetA Borsodi Élelmiszer Kereskedelmi Vállalat kétszázhét üzletet üzemeltet, megyénk negyvenhét településén, száz kilométeres körzetben, a megyehatár egyik sarkától a másikig. Az idei év eredményeiről beszélgettünk Farkas Vince áruforgalmi osztályvezetővel. Megyénk aprófalvas településszerkezetéből adódóan meglehetősen nagy gond a kisboltok szakember-utánpótlása és az új gazdasági formák bevezetése. Az elsőt megpróbálják úgy enyhíteni, hogy évente iskoláznak be tanulókat a különböző kereskedelmi szakközépiskolákba, abban a reményben, átalakítás is jócskán érinti iskolánkat. — Mit jelent ez? — Az iskolának az életé, helyzete nem független az ágazat gondjaitól. Javulás is csak akkor várható, ha már az iparágban is érezhetők a kibontakozás jegyei. Most, mivel az iskolában jól képzett tanári kar és jó tárgyi feltételek találhatók, arra kell törekedni, hogy ezt jól kihasználjuk. Mire gondolok itt? Az iskola föl tudna vállalni egy olyan új technikusi képzést —, amely az anyagvizsgálat, a minőség- biztosítás szakmai fogásaira tudná fölkészíteni a tanulókat. Ezzel — úgy gondoljuk — meg lehetne állítani az iskola elnéptelenedését. Természetesen ezzel nem csupán az iskola gondját kívánjuk megoldani, sokkal inkább a jelentkező, vagy várhatóan jelentkező ipari igényt akarjuk kielégíteni. A fejlődés mindenesetre ezt elengedhetetlenné teszi. (Az igazgató itt hosszasan beszél — a fent leírtak alapján — az ipari szerkezetváltás kapcsán az iskola belső változtatásairól, arról, hogy nekik milyen feladataik adódnak a „nagy” program kapcsán. S arról, hogy semmi sem változatlan, mindig a fejlődést figyelembe véve kell módosítani, így a pedagógusoknak is számítani kell az ilyesféle — az élet megkövetelte — változtatásokra, módosításokra.) — Hol helyezkednek el a végzett tanulók? Pontosabhogy utána sikerül megtartaniuk az ifjú szakembereket. Ezenkívül tanboltot hoztak létre Kazincbarcikán, ahol a diákok az életben is elleshetik a már gyakorlott eladók mellett a szakmai fogásokat. Ennek ellenére néhány üzletben kénytelenek szakképzetleneket foglalkoztatni. Ezek azok a kistelepüléseken lévő boltok, amelyek nem kellenek szerződésben sem, nem akad rá vállalkozó, hiszen meglehetősen csekély a haszon. A vállalat az elmúlt évben hárommilliárd forintot forgalmazott, s az idén ennél 15 százalékkal többet terveztek. Intenzív hálózatban fogalmazva: milyen a szakmában elhelyezkedők aránya? S akik pályát változtatnak, hová mennek dolgozni? — A nagyüzemi kohászatban helyezkedik el a tanulók mintegy ötven százaléka. Ennek az ötven százaléknak a fele olyan helyen, ahol folyamatos munkarend van. Ezt zömében fiúk vállalják. A lányok hosszabb ideig nem maradnak meg ezen a pályán. A többiek? Tudunk arról, hogy a kohászati ágazattól teljesen idegen pályákra mennek volt tanulóink dolgozni. Például költségvetési szervhez kalkulátornak, egyéb helyekre. (Hogy közvetlenül a fiatalok, az itt tanulók gondolatait, elképzeléseit is megismerjem, négy diákot kértem egy kis beszélgetésre. Kónya Sándor, Juhász Ildikó és Tóth Gabriella negyedikes kohászok, míg Tóth András harmadikos, öntő szakra jár. Gabriella azért jött ide tanulni, mert családjukban többen is koptatták itt a padokat, tehát egy családi hagyományt folytat. Sándor „véletlenül”, András érdeklődése folytán, Ildikó pedig azért jött ide tanulni, mert ahová eredetileg akart, nem vették föl. Közülük ketten tovább szeretnének tanulni, társuk kórházi laborban akar elhelyezkedni, míg egyikük szobrász szeretne lenni...) * Mezőgazdaság. Elég csupán néhány dolgot, adatot fölsőfejlesztés jellemzi a BÉK- et, 1987-ben Taktaharkánv- han, Ózd-Farkaslyukon. Put- nokon, Leninvárosban avattak ABC-áruházat, a következő évben pedig Bőcsön, Kazincbarcikán, Sátoraljaújhelyen és Miskolcon, a Győri kapuban adnak át új üzleteket. Ezek a beruházások a helyi tanácsokkal közösen 50—50 százalék költségfele- zéssel készülnek. Természetesen a régi boltjaikat sem hanyagolhatják el, így az idén a kurityáni, a ruda- bányai, az ózdi és a lenin- városi boltok kaptak új köntöst. rolni ahhoz, hogy érzékelhetőek legyenek az itt halmozódó gondok. Gyenge földön gazdálkodik megyénkben a szövetkezetek többsége, elavult gépparkkal, az adók és a szabályozók, valamint az agrárolló továbbnyílása miatt előreláthatólag — sajnos — elég sok termelőszövetkezet lesz veszteséges, vagy már az is. Amennyiben ezeket megszüntetendő, fölszámolnák e szövetkezeteket, bizony, ismét nagy létszámmal lennének elhelyezkedési gondok. Más út tehát nem nagyon van, mint hogy meg kell keresni, s alkalmazni azokat a módszereket, termelési struktúrákat, melyek egy-egy adott területen eredményesen alkalmazhatók. Itt több is számításba jöhet: például a szolgáltató szakszövetkezeti forma, a mező- gazdasági kisszövetkezet, az integrált egyéni gazdálkodás. Mindenütt a helyi viszonyokat figyelembe véve. A cél az, hogy a korábbitól magasabb színvonalon dolgozzanak, nyereségesen, s legfőképpen munkahelyet, munkaalkalmat biztosítsanak azon a területen, ahol prosperálnak. De hogy is áll ezen a területen a szakmunkás-utánpótlás helyzete? Mire számíthatnak a mezőgazdasági iskolákban végzett fiatalok? S rájuk mennyire számítanak a szövetkezetek, gazdaságok. Ezekre a kérdésekre a következő részben keressük a válaszokat. A fogyasztói érdekvédelem elősegítése érdekében bevezették tizenkét üzletben az önellenőrzést. Az új forma kedvező hatással van az üzletmenetre is, és ezekből a boltokból nem kapott a vállalat vásárlói panaszt. Ha reklamáció érkezik a kiszolgálásra, ha lejárt ío- gyaszthatóságú termékeket árusítanak, azonnal visszavonják a bizalmat. Két éve folytatnak nagykereskedelmi tevékenységet. Az élelmiszer- és vegyiáruk mellett üveg-porcelán, műszaki, ruházati termékek forgalmazását is megkezdték. Ennek elsősorban saját hálózatuk ellátásában van jelentősége, de az sem utolsó szempont, ha más vállalatoknak besegítenek — akik igénylik ezt — kiterjedt szállítókapcsolataik révén. O. B. E. L. L. Uj üzem, kevesebb import Mészáros István Új üzletek, tanbolt, önellenőrzés
