Észak-Magyarország, 1987. december (43. évfolyam, 283-308. szám)
1987-12-08 / 289. szám
1987. december 8., kedd ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 A minőség programja Közepes évet zár a mezőgazdaság. Ez nem csak afféle sablonos jóslás, a végleges mérlegek elkészülése előtt, hiszen napjainkban már számszerűen is összegezhető az ágazat teljesítménye. A szántóföldi növények, a kertészeti termékek betakarítása .befejeződött, az állatok száma ismert, az ipari és a szolgáltató tevékenységben tapasztalható folyamatok ilyenkor már jól érzékelhetők. Ha csoda, vagy váratlan katasztrófa nem következik be, most már nem lehet nagyot tévedni. Szerkezetváltás és foglalkoztatáspolitika I. Az előzetes statisztikák szerint a mezőgazdasági termelés elmarad a tervezettől, de meghaladja a tavalyit.. Mezőgazdasági termékekből a tervezettnél hat százalékkal kevesebbet állítottak elő a gazdaságok, elsősorban a kedvezőtlen időjárás miatt gabonából másfél millió tonnával, gyümölcsfélékből 12 százalékkal kevesebb termett. Az állattenyésztés teljesítménye viszont megfelel az esztendő eleji elképzeléseknek, az ipari, kereskedelmi és szolgáltató tevékenység pedig 3 százalékkal bővült. Az őszi összegzés nemcsak szokásos, hanem fontos feladata is az ágazat irányítóinak, hiszen az idei teljesítményekre alapozva, azokra figyelemmel lehet a következő évet tervezni. Mondhatjuk, nem rossz a bázis. Ez persze csöppnyi elbizakodottságot sem engedhet meg az ágazatban dolgozóknak, hiszen mint ilyenkor mondani szokás, a jövő évi feladatok még nagyobbak. Ezúttal azonban nemcsak a rutin, a begyakorolt fordulatok ismételgetése mondatja ki a fenti szavakat. Az ország közismerten nehéz gazdasági helyzetéből következnek az agrárágazat tennivalói is. Nem vitatható, a megbillent gazdasági egyensúlyt a mezőgazdaság egyedül nem képes helyreállítani, mert ehhez nincs és nem is lehet elegendő teljesítőképessége. Már az sem szerény teljesítmény, hogy a külgazdasági egyensúlyt tekintve a mező- gazdaság és az élelmiszeripar megáll a saját lábán, sőt tekintélyes mértékű aktívummal zár esztendők óta. Az agrárágazatot terhelő világpiaci változások önmagukban is nehéz feladat elé állítják a honi mezőgazdaságot, ha a külpiaci aktívumot tartani akarják; s ráadásul jövőre még annak növelése is a cél. A derekasan elvégzendő munkának azonban ez csak a kisebbik hányada. A mező- gazdaságnak és az élelmiszeriparnak mindig is a hazai piac kiszolgálása volt a fontosabb dolga, hiszen termékeik nagyobb része — 70 százaléka — itt talál gazdára. Jövőre a már meghirdetett elvek szerint nő az agrártermékek fogyasztói ára, csők-- ken irántuk a mennyiségi kereslet. Ez viszont újabb, az eddiginél nehezebb helyzet elé állítja a hazai termelőket. Drágábban jobb termékeket akarnak vásárolni a hazai fogyasztók, a minőséggel szembeni követelmények a világpiacon sem mérséklődnek; s ezek a mennyiségi szemléleten felnőtt gazdálkodóktól nemcsak új módszereket, hanem másfajta szemléletet is követelnek. Ezért joggal nevezik a kormány- programhoz csatlakozó ágazati feladattervet a minőség programjának. Leegyszerűsítve úgy fogalmazhatnánk : az elkövetkezendő években — s így már jövőre is — többet, jobban, másként kell dolgozniuk az agrártermelésre vállalkozóknak. A többet, a mennyiségi növekedést a jövő évi tervekben már kimunkálták az ágazat irányítói. Eszerint 1988-ban a mezőgazdaság bruttó termelésének 5—5,5 százalékkal kellene meghaladnia az idei tényeket. Ezen belül a mezőgazdasági termékek termelésének hat, az ipari és szolgáltató tevékenységnek 4 százalékkal kellene növekednie. A tervezés számszerű megalapozottságához nem férhet kétség. Ám az elhatározás nem tűnik csekélynek, hiszen az utóbbi években ilyen mértékű növekedésre nem volt példa. Most, az üzemi tervezés előtt, majd az ezt követő hónapokban, az elképzelések kidolgozásakor persze nem a központi szándékok megvitatásának van az ideje, sokkal inkább a fegyelmezett, céltudatos munka előkészítése a gazdaságok feladata. A tapasztalatok szerint nem is méricskélik az ágazati tervet a termelőszövetkezeti és az állami gazdasági vezetők, hanem saját lehetőségeiket veszik számba e napokban. Ez a munka a korábbinál bonyolultabb, hosszadalmasabb, hiszen nem elsősorban a nehezebben teljesíthető célkitűzésekhez kell alkalmazkodniuk, hanem a számos tekintetben gyökeresen megváltozó közgazdasági szabályozáshoz való igazodás is feladat. Üj, a szakemberek számára sem könnyen érthető fogalmakkal, számolási módszerekkel kell ismerkednünk, ezek ugyanis feltételei a sikeres alkalmazkodásnak. Az újdonságok tanulmányozására nem maradt sok idejük a gazdálkodóknak, hiszen alaposabb információt voltaképpen csak október második felében kaptak. Jóllehet, az elképzeléseket, az adó- és árreformhoz kötődő változások elméleti alapjait korábban megismerhették, de a gyakorló szakembereknek konkrét mérésekre, számokra van szükségük a jövő évi tervezéshez. A közgazdasági szabályozás részletei má.r jórészt ismertek, de a piaci információk még mindig hiányosak. Ez persze nem újdonság, esztendők óta sajnálatos gyakorlat, hogy a piacról esetenként csak akkor van igazán információjuk a gazdaságoknak, ha egyes termékek hiányát vagy túltermelését már a saját kárukon is tapasztalják. Mindezekre, vagyis a gazdaságok érdekeire, s ahhoz kapcsolódva működésük feltételeire is tekintettel kell lenni a tervezéskor. Enélkül egyoldalúak maradnak az elképzelések, s ez a tervezőknek, valamint a tervet végrehajtóknak egyaránt hátrányos. Az összefüggés igaz ágazati méretekben is, s nem kevésbé egy-egy gazdaságon belül. „ ... Középpontban álló feladatunk a szerkezetváltással együttjáró foglalkoztatáspolitikai feszültségek tervszerű kezelése megyénk sajátosságainak megfelelően, különösen Özdon, Miskolcon és az elmaradott térségekben. (...) Az embereket tisztességes, értelmes, jövedelmező, a népgazdaság számára pedig hatékony munkához kell juttatnunk.” (Részlet abból a beszélgetésből, mely a Nép- szabadság 1987. november 23-i számában jelent meg, s melyben Oudla József, a megyei pártbizottság első titkára nyilatkozott.) * Foglalkoztatás, munkaerő- átcsoportosítás, létszámleépítések, át- és továbbképzés, munkaerő-felesleg és -hiány egyidejű megléte . . . Ezek a fogalmak manapság többször szerepelnek különféle politikai fórumokon, de munkahelyi kollektívákban és baráti beszélgetéseken is. Nem csoda, hisz életünknek (mind az egyes ember, mind pedig az egész társadalom jövőjének) egyik meghatározójává váltak. E sorozatban szereplők közül többen „slágertémaként” jellemezték ezeket a változásokat, már ami a foglalkoztatáspolitikát illeti. Ezen sem lehet csodálkozni, mert éppen a mi megyénkben jelentkezik, ez a probléma a legrrVarkánsabban. Bor- sod-Abaúj-Zemplénben — s főképpen Ózdon és Miskolcon — az országos képhez viszonyítva a legsúlyosabbak a foglalkoztatási gondok. Az okok pedig a megye gazdasági szerkezetével hozhatók összefüggésbe. Vagyis azzal, hogy ezen a területen a nehézipar — a kohászat, a bányászat, a vegyipar — az uralkodó. Márpedig a szerkezetátalakítás munkahelyek megszüntetésével (is) jár. Az 1986. évi kormányzati döntések alapján már eddig is, de a későbbiekben is sok embernek kell, például Ózdon az ÓKÜ-ben, Miskolcon az LKM-ben, a Borsodi Szénbányáknál, s még több más ágazathoz tartozó vállalatnál új munkahely után nézni. A mezőgazdaságban sem túlságosan „rózsás” a helyzet, hiszen a termelőszövetkezetek kétharmada kedvezőtlen adottságok között gazdálkodik ... Ügy is lehet tehát fogalmazni, hogy az eddig megszokottal szemben most egy merőben új helyzettel kell szembenéznünk. * Dr. Miklós Imrét, a megyei pártbizottság osztályvezetőjét a megyei helyzetkép felvázolására kértük: — Amíg az extenzív fejlődési pályán haladtunk, nem jelentkeztek foglalkoztatási, elhelyezkedési gondok ; a munkaerő-kereslet Malomipari termékek gyártási eljárásának megvételéről írt alá szerződést hétfőn a Budapest Kongresszusi Központban Csizmadia László, a Skála Mester- Coop élelmiszeripari leányvállalatának igazgatója és Jean-Bernard Qstermeyer, a párizsi Grands Moulins Rt. termelési igazgatója. A francia cég speciális lisztkeverékek gyártási eljárásának jogát és gyorsfagyasztott sütőipari termékek technológiáját is átadja a magyar vállalatnak. Az aláírást követő sajtó- tájékoztatóan elmondották: a lisztkeverékek alapanyagát a hazai malomipar szolgáltatja, és csupán a hozzá szükséges, 3—4 százaléknyi, meghaladta a kínálatot. Most, amikor a fejlődést nem létszámbővítéssel, hanem a termelékenység növelésével kell megoldani, ez a foglalkoztatási probléma törvényszerűen jelentkezik. Az, hogy a munkaerő megmozduljon és mobilabbá váljon, politikai és gazdasági érdek is egyben. Rövid távon ez nyilvánvalóan feszültségeket okoz, ám ha hosszú távon nézzük ugyanezt, kiderül, hogy csak ez — a szerkezetátalakítás — lehet a járható út. Ez a gond megyénkben jóval korábban és •nagyobb mértékben jelentkezett, mint az ország más területein. Adódik ez az egyoldalú iparstruktúrából, ehhez még párosul az is, hogy az itt. meglévő nehézipar leértékelődött a világpiacon. Éppen ilyen okok miatt kezdetben egy sor üzemet le kellett állítani. (Az osztályvezető által elmondottak, ,a változások viszont nem kevés gondot okoznak a dolgozóknak. Akiknek el kell menni régi, megszokott munkahelyükről, teljesen új közösségbe kell beilleszkedniük, netán más szakmát is szükséges tanulniuk, ahhoz, hogy el tudjanak helyezkedni. Sőt, esetleg lakóhelyet is ott kell keresniük, ahol az új munkahely van. Gondolható, hogy a felsoroltak miatt nem a legjobb a hangulatuk.) — Mit lehet, s kell itt tenni? Mivel az adottságok ismertek voltak, készültek erre az új helyzetre? — Igen. A megyei pártvégrehajtóbizottság is tárgyalta ez év tavaszán a megye foglalkoztatáspolitikai helyzetét. Hangsúlyoznám, hogy ez esetben a legfontosabb: időben és tudatosan kell minderre felkészülni, ugyanakkor intenzív munkára van szükség mind a központi, mind a megyei szertermészetes eredetű adalékanyagokat szállítja a francia fél. Megállapodtak abban is, hogy néhány év múlva az adalékot szintén Magyarországon állítják elő. A lisztkeverékek gyártására a Csongrád Megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat dóci üzemében megalakult Mester-Unicorn gazdasági társaság vállalkozott. Az üzem — a hagyományos termékeken felül — évente mintegy 200 millió forint értékben állít elő az új sütőipari alapanyagokból. Ezekkel, előreláthatóan 1988. második negyedévétől 2—3- féle kenyeret, és 6—7-féle vek részéről. így létrehozták a foglalkoztatási alapot, s egy sor intézkedés született a feszültségek enyhítésére. Itt, Borsodban a megyei tanács mellett megalakult a gazdaságkorszerüsítési bizottság. Megemlítem, hogy sokkal jobb, összehangoltabb együttműködésre van szükség a tanács és a vállalatok között az eddiginél. Ugyanis a tanácsnak — a tervezéshez — ismerni kell, hogy melyik vállalatnál mennyi munkaerőt akarnak leépíteni, milyen szakképesítésű munkásra van szükségük és így' tovább. Ha ezt a tanács nem tudja, nagyon nehéz előre tervezni ... — Jelenleg mi a helyzet a megyében „munkaeröfron- ton’’? — Megközelítőleg 365 ezer foglalkoztatott van a megyében. A nagyvállalatoknál a létszámleépítési tervek szerint — a kohászatnál körülbelül ötezer fővel, a bányászatban 3700-zal csökken a létszám. Emellett most is jelentkeznek munkára az encsi, az edelényi térségekből, de várhatóan foglalkoztatási gondok lesznek a Bodrogközben is. Ez összességében tizenkétezer embert jelent ebben az ötéves tervben. Ez a szám kifejezetten azokat a dolgozókat jelenti, akiknek jelenleg nincs munkája, illetve, akiknek a leépítés miatt kell majd más munkahelyet keresni. Megjegyzem, ez elenyésző ahhoz a számhoz képest, amely az önként munkahelyet cserélőket jelzi. Tehát a munkaerő- mozgás nagyobb hányadát ez utóbbiak teszik ki. Eddig még nem volt globális munkaerő-probléma. Vagyis a munkaerő-kínálat nem haladta meg a keresletet, most úgy látjuk, hogy a következő években globálisan is lehetnek gondok — megyei szinten. A nehézségek gepéksüteményt készítenek. Ettől az időtől folyamatosan ellátják az állami, a szövetkezeti és a magánszektor sütőüzemeit, és ezenkívül a Mester-Coop is vállalkozik kenyérgyártásra. A tervek szerint a Moulins-recepl szerint készülő liszttel gyárt kenyeret az ócsai Vörös Október Tsz fővárosi sütödéje, továbbá a Heves Megyei Sütőipari Vállalat egy- egy üzeme Egerben és Hatvanban. A hasznosítási szerződésben megállapodtak gyorsfagyasztott sütőipari rince azonban a nem megfelelő szakmai struktúra és a területi aránytalanság. Tehát az, hogy nem ott jelentkezik a munkaerő, ahol szükség lenne rá. Pedig még a leépítő vállalatok is felvesznek jó szakmunkásokat. Megnőtt és várhatóan tovább növekszik a kereslet irántuk, csökken a szakképzetlenek irányában. — Pontosan ez az: a szakképzetlenek tömege, elhelyezkedési gondjaik ... (Ezen belül is megemlítendő a cigánydolgozók helyzete. Megyénkben 80 ezer cigány él, akiknek többsége szakképzetlen, mi több, az általános iskolát sem végezte el. Nyilvánvaló, hogy a vállalatok elsősorban őket bocsátják el. S mivel ez így van, tovább lehet szőni a gondolatokat: az elhelyezkedési gondok miatt még inkább nehezedik ama bizonyos beilleszkedési folyamat, ami pedig a társadalom érdeke is. S még egy dolog, ami szorosan kapcsolódik ezekhez a kérdésekhez: a problémák miatt várhatóan a közbiztonság sem nagyon javul majd ...) — Az elmaradott térségekben, ilyen szakképzetlen munkaerőre még üzemet sem nagyon lehet telepíteni — mondja dr. Miklós Imre. — Jellemző példa erre az encsi konfekcióüzem, ahol sikerült egy korszerű gépekkel felszerelt munkahelyet teremteni, ám a szabad munkaerő képzetlensége miatt nehézségeket jelentett a több műszakos termelés beindítása. Én úgy látom, hogy az elmaradott térségekben, főleg a tsz-melléküzemágak és kisebb üzemek létesítése a megoldás, ahol főleg kézi munkát igénylő termékeket állítanának elő. termékek — torták és más cukrászati készítmények — francia gyártási tapasztalatainak átvételéről is. A Magyar Hűtőipari Vállalat Győri Hűtőháza készül fel a gyártásra. A sajtó képviselőit arról is tájékoztatták, hogy december közepén nyolc magyar vállalat, szövetkezet, illetve pénzintézet, mintegy 100 millió forintos alaptőkével részvénytársaságot alapít az említett lisztkeverékek forgalmazására, sütödék üzemeltetésére, és a finompékárukat árusító üzletlánc kialakítására. (MTI) Az agrárgazdaság tervei ismertek, a következő hetekben készülnek az üzemi összegzések az idei munkáról, s formálódnak az elképzelések a jövő évi tennivalókról. A gazdasági vezetőknek feltétlenül gondolniuk kell arra is, hogy beosztottaik, az üzemi tervet végrehajtók ugyanúgy áhítoznak a részletes, pontos információkra, amint ők várják ezt egy lépcsőfokkal feljebbről. V. F. J. Mészáros István Malomipari együttműködés A legnehezebb helyzetbe a kohászat került.
