Észak-Magyarország, 1987. december (43. évfolyam, 283-308. szám)

1987-12-31 / 308. szám

1987. december 31., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 15 sport Portéi Kupa A miskolci városi sport- csarnok adott otthont a Por­celán Kupa kispályás labda­rúgótornának, amelyet a Hollóházi Porcelángyár pat­ronált. Az eseményen négy serdülő együttes lépett küz­dőtérre és harcolt a helye­zésekért. Nem kis meglepetésre, az első helyet az Edelény gár­dája szerezte meg 9 ponttal, második lett a Borsodi Bá­nyász 6, harmadik az MVSC 3, negyedik pedig a Mező­kövesd 0 ponttal. Az első és második helyezett csapat meghívást kapott a januári Focifarsangra, ahol Borsod színeit képviselik. Csak titkon mertük re­mélni, hogy sportolóink si­keresen oldják meg az 1987-ben előttük tornyo­suló feladatokat. Aggodal­munk nem volt alaptalan, ugyanis tavalyelőtt érte néhány kínos fiaskó leg­jobbjainkat. Most mégis jóleső érzésekkel készíthető el a leltár. Sportmozgalmunk képze­letbeli karácsonyfája alá igen szép ajándékok kerül­tek. Csak az olimpiai sport­ágakat számításba véve, sportolóink az idei világ- és Európa-bajnokságokon nyolc elsőséget szereztek. Ilyen mennyiségű „arany- terméssel” alighanem bár­ki kiegyezne a jövő évi szöuli nyári olimpián. Az elért eredmények egyértel­műen alátámasztják azt a vélekedést, amely szerint tehetséges sportnemzet a miénk. Nem titok: lehető­ségeink gyakorta szeré­nyebbek az ellenfeleknél, mégis képesek vagyunk velük tartani a lépést. Gondoljunk csak bele: mi­lyen a hazai uszodaellátott­ság? A kérdésre a legop- timistábban fogalmazó sem adhat megnyugtató választ. Aggasztóan kevés a medence, s a meglévők között is csak elvétve akad a kor igényeinek megfele­lő. Ennek ellenére Széchy Tamás tanítványai rendre felállhatnak a világverse­nyek dobogóira. Ráadásul a legmagasabb fokra, ahon­nan igazán szép a kilátás. Az elért eredmények és a lehetőségek között az úszók esetében ellentmon­dás mutatkozik. Nos, a versenysportban sok-sok tényező kölcsönhatása szükségelletik a sikerhez. Nagyon lényeges az olyan légkör kialakítása, amely­ben a kitartó, megalapo­zott szakmai munka, a szellemi műhely, az együtt­gondolkodás és cselekvés, a jó értelemben vett meg­szállottság a döntő. Rend­kívül sokat számít a spor­tolók áldozatos fáradozása, de legalább hasonló szere­pe van a szellemi tudást hordozó személynek. Bizo­nyára senki nem vonja két­ségbe Széchy, dr. Török, Parti és folytathatnánk to­vább a felsorolást, képes­ségét, hozzáértését. Más, tőlünk fejlettebb országok is szívesen látnák, fogad­nák őket, s igencsak tisz­tességes összegeket kínál­tak fizetségként. Mégsem vállalkoztak a váltásra, ők itthon, a mi fiainkkal-lá- ny.aink.knl akartak produ­kálni. Magyar sportolókkal szerették volna elérni a sikereket, sok honfitár­sunknak örömet szerezve ezzel. Jóleső érzéssel könyvel­hetjük el. hogy a kiélezett n e m z e tköz i v e t é lk e d é s b e n nem okoztak csalódást a borsodi élversenyzők sem. Közülük 1987-ben (ismét a nagyszerű súly emelő-trió­ról szólha tunk. A len invá­rosi Szunyj Andor már ko­rábban letette névjegyét a porondon, s a diósgyőriek is „csipegettek" az érmek­ből, de az idén Barsi Lász­ló és Jacsó József végleg befutott. Barsi abban a súlycsoportban lett világ­első, ahol mértékadó vé­lemények szerint kél ve- télytárs legyőzhetetlen a számára. (Töprengésre késztető, hogy a sportúj­ságírók szavazásán a két világbajnoki cím sem volt elegendő ajánlólevél az év sportolói versengés dobo­gós helyezéséhez .. .) A roppant erősödő nem­zetközi vetélkedésben tal­pon maradni — emberi próbáló feladat. Barsiék sikere a borsodi szakveze­tők. edzők sikerének is számít, akik azt igazolták munkájukkal: nem feltét­lenül szükséges laboratóri­umi környezet a helytállás feltételeinek megteremté­séhez. Ügv véljük. Juhász István. Zöldi Mihály, de ebbe a kategóriába sorol­hatjuk Braskó Pétert és Farkas Zoltánt is, bárhol megállnák a helyüket, ké­pesek lennének a bizonyí­tásra. A kör azonban viszony­lag szűk, s évek óta válto­zatlan. A példa adott, jó lenne, ha mások is erőt és hitet merítenének belőle, s erejűiket nem az intrikálás kötné le. Mert kétségkívül jelen vannak hazai sport- mozgalmunkban olvain té­nyezők is, amelyek gátjai a fejlődésnek. Gondolunk a labdarúgásban sajnála­tos módon teret nyert, .nem a teljesítmények alapján történő jutalmazásra. Ez a szemlélet alapvetően lor- pedózza meg az elképzelé­seket. hiszen ha nívót lan produkcióért is vastag bo­rítékol kap a játékos, ugyan miért igyekezne többet, jobbat nyújtani. semmi nem kényszeríti az önkép­zésre. A labdarúgás térké­pén Borsod megye, sem játszik mostanság jelentős szerepet. Igaz, hogy három gárda is tagja a második vonal mezőnyének, de négy éve nincs képviselőnk a legjobbak között. Márpedig a honi futball olyan, ami­lyen — akár tetszik ez a megállapítás, akár nem, a tényekkel hiábavaló dolog lenne vitatkozni. Tudjuk, nem a labdarú­gás jelenti mostanság a legégolőbb gondot, mégis jó lenne, ha egyszer sike­rülne rendet teremteni a sportágban, mert jelentős a kisugárzó hatása. Milyen év ,is volt 1987? Amj sportmozgalmunkat il­leti, soha rosszabbat! A be­gyűjtött aranyérmek szé­pen csillognak, követésre érdemes utat mutatnák azoknak, akikben van ele­gendő ambíció, elszántság, lelkesedés és akarat. Akik pedig egyszer belekós­toltak a siker mámorító ízébe, azokban az ismétlés vágya bizonyul a legna­gyobb hajtóerőnek. Ver­senysportunkról szóltunk, de más területen is történ­tek bizakodást kiváltó újí­tások. Nincs ok a sz egyen- kezésre, de jó. ha azt sen­ki nem feledi: az új esz­tendőben emelni kell a mércét! (doros) TOTÓSAROK, 1. HÉT Az Észak-Magyarország tippjei 1. AVELLINO—ASCOLl. Egyik csapat sem brillírozik, alighanem megosztoznak a pontokon. 2. CESENA—P1SA. Otthonában bátran játszik a Cesena, fontos pon­tokat gyűjthet be a Pisával szem­ben. 3. FIORENTINA—ROMA. Jó kez­dés után fokozatosan elszürkültek a firenzeiek, - örülhetnek az egyik pontnak. 4. MILAN—NAPOLI. A milánói­ak a zöld asztal mellett elveszítet­tek két pontot, a füvön most egyet szerezhetnek. 5. PESCARA—COMO. A vendég­csapat legjobb esetben is csak a pontszerzést remélheti. 8. TORINO—JUVENTUS. A vá­rosi rangadó mindig eseménynek számít., Egyik együttes sem az iga­zi, éppen ezért bármilyen eredmény előfordulhat. 7. AREZZO—TARANTO. Nem biztos, hogy sikerül nyernie a hazai társaságnak, elkeseredetten harcol a döntetlenért a Taranto. 8. BARLETT A—PARMA. Az utóbbi időben néhány váratlan pontszerzés­sel igazolta az újonc: nem szabad leírni. 9. LAZIO—BARI. Mindenki biz­tos fővárosi győzelmet vár, ilyenkor borul a papírforma — legalább egy döntetlen erejéig. 10. LECCE—CREMONESE. Mind­két együttes jó erőket vonultat fel, általában ilyenkor a pillanatnyi jobb idegállapot lehet a döntő. 11. MODENA—CAT ANZARO. Megbízhatóbb, egységesebb gárda benyomását keltette eddig a Catan- zaro. 12. PADOVA—UDINESE. Múltjá­hoz méltatlanul szerepel 'a második vonalban az Udinese, de egyszer vé­get ér a sorozat. 13. PIACENZA—BOLOGNA. Szenvedni fog a döntetlenért is a listavezető. + 1. SAMPDORIA—INTER. Mé­lyen formája és tudása alatt telje­sít az Inter, fordulat azonban nem várható. X 1 X X 1 X X 1 2 X 1 X 1 1 X 1 X 2 X 2 2 X X 1 _J ___ 1 1 H at-ha jóga A Molnár Béta Ifjúsági és Uttöróházban pillanatnyi­lag harminchárom tagja von a hat-ha jóga tan- tolyamnak. Kezdőknek va­sárnap délelőttönként 10 és 12, haladóknak pedig kedden 18.30 és 20.30 óra között rendezik a foglal­kozásokat. A következő 5 hónapos tanfolyam a hí­rek szerint februárban in­dul. Kópéinkén: törzscsn- varás elmélyülve és egyensülygyakotlot. Juhász Emese felvételei A szerkesztőség telex,gé­pén sporteredmények után kutatgattnm. ami­kor megakadt a szemem az MTI gyorshírén, mely igazán örömteli és sokatmondó volt. Lényegé már ismert: a Ma- gyar Olimpiai Bizottság'egy^ hangúan úgy döntött, hogy elfogadja a NOB meghívását és elküldi versenyzőit az olimpiára. A sportélet egé­szét érintő, szívderítő év vé­gi jelentés — úgymond — első oldalas lett az újságok­ban. Kétségnek tehát nincs helye, a kiutazásra esélyesek ne bombázzák tovább a ve­zetőket „Megyünk? Nem megyünk?” kérdéseikkel. Üj lendületet kap a felkészülés, a célegyenesbe fordulhat a ráhangolás precíz, alapos ter­vezést igénylő munkája. Mit jelent a sportolók szá­mára az olimpia? Többségük éleiében soha vissza nem té­rő alkalmat, a legértékesebb, legnemesebb megmérettetést, küzdelmet, barátságot, bé­két. Jót ismerem azokat a borsodiakat. akik jártak, részt vettek, aktív szemlélői lehettek a korábbi ötkarikás versenyeknek. Ha velük be­szélve. szóba kerül az olim­pia, csak úgy ömlik belőlük a nosztalgia, a legenyhébb jelzők is „csak" így hang­zanak: felejthetetlen, örökké emlékezetes, hangulatában semmihez sem hasonlítható. Sokan és sokféleképpen meg­fogalmazták már, hogy szá­mukra mit is jelen a négy­esztendőnként ismétlődő vi­lágtalálkozó. Most szándéko­san nem a sportolók vélemé­nyét idézem, hiszen — mond­hatná bárki — elfogultak. Álljon itt hát két „egyszerű szurkoló", szimpatizáns ál­láspontja. Csepregi Éva. a Neoton-famíliából: „Gyer­mekkoromban valahogy ki­maradt az életemből az ak­tív' sport. Csak amióta a színpadra kerültem, azóta követeli meg a szervezetem a rendszeres mozgást. Enél- kül nem lehet egyszerre éne­kelni és táncolni. És azt is bevallom, hogy a sportot ál­talában nem szoktam meg­nézni a tévében. Egy kivé­tel van, az olimpia. Az más. Az csodálatos. Akkor azt hi­szem. az egész világ erre a nagyszerű játékra figyel. És nem is kell nagyobb öröm nekem sem, mint hogy né­hány perc erejéig én is ré­szese lehetek majd, ugyanis meghívtak a megnyitóün­nepségre, énekelni, eléne­kelni a megnyitó dalát. Iga­zából még fel sem tudom fogni azt az érzést, ami ott vár rám." (Népsport, decem­ber 24.) Sinkovits Imre. színművész: „Őszinte csodá- •lója, rajongója vagyok azok­nak az embereknek, ... akik a legmagasabb szinten tud­ják megvalósítani azt., ami az élet egyik legszebb ado­mánya, varázsa, jótétemé- nyese: a játék! Játszani!... Létezhet ennél szebb, fel- emelőbb, nemesebb? Hiszen abban benne van minden, amire azt mondjuk, hogy az élet, csak egy fokkal emel­kedettebben, igazabbul, tisz­tességesebben. Nem véletlen, hogy a sport legszentebb ün­nepét Olimpiai Játékoknak nevezik. Nem olimpiának, ahogy mostanában használni szokták a kifejezést. Olim­piai Játékoknak!” (Képes Sport. 50—52. szám.) Amellyel szemben én is elfogult vagyok. Szerencsére ott lehettem Moszkvában, az 1980-as játékokon, s át­éltem mindazt, amit otthon, a televízió előtt ülve nem lehet. Az az atmoszféra!... A torkomat markolta vala­mi, amikor Növényinek és Kocsisnak dr. Csanádi Ár­pád, .a NOB akkori (sajnos később elhunyt) magyar tag­ja, sportigazgatója átadta az aranyérmeket és szólt az azóta legendássá vált „Ria, Ria, Hungária!” biztatás. Biztatás? Dehogy, az szabá­lyos népünnepély volt, ,200— 300 magyar túTkiabált egy népes csarnokot. Azt sem szégyellem, sőt büszke vagyok rá, hogy sa­ját házi gyűjteményem leg­becsesebb darabjai szintén az olimpiákhoz kötődnek. Mániákus szorgalommal va­dásztam az ötkarikás erek­lyékre, az eredeti szerve­zőbizottsági kiadványokra, könyvekre, zászlókra, jelvé­nyekre, plakátokra, belépő­jegyekre és így tovább. Csak egy pillanat kell ahhoz, hogy magnószalagjaimat elő­kapva Rómában („Parti elő­retör. Parti előretör... és Parti első, első Parti, bravó Parti János, megvan az el­ső bajnokság!”), Tokióban („Lööőőjj Dömötör! Lőőőőőjj Dömötör! Lő, góáóóóól!”), Mexikóban („Tatai, Tatai! Csak még egy kis erőt tud­jak adni, Tibor, csak még egy kis erőt .. .”), München­ben („Megvan, most dobják Balczót a magasba, megvan az olimpiai bajnokság! Egy csodálatos, mámorító pilla­nat a stadionban, amiért annyit szurkoltunk!”), vagy éppen Montrealban („Halló, halló Budapest! Itt valami egészen fantasztikus dolog történt. Németh Miklós ke­zéből elrepült a gerely, túl, túl minden határon. 94 mé­ter, 58 centiméter! Ki szá­mított erre?’’) „találjam” magam. Nem nehéz kitalál­ni, Szepesi Györgyöt idéz­tem, aki utánozhatatlan temperamentummal olimpiai közvetítéseivel (is) bevonult a rádiózás halhatatlanjai kö­zé. M os, szeptember—októ­berben Szöul követke­zik, a XXIV. nyári olimpiai játékokkal. Ahogy telnek-múlnak a napok, úgy lesz egyre nagyobb az izga­lom. Azok a borsodiak (súlyemelők, atléták, birkó­zók, sportvezetők), akik az előolimpiákon már jártak ott, szeretnének visszatérni, elmondásuk szerint ez a leg­főbb álmuk-vágyuk. A ’87- es világ- és Európa-bajnok­ságokon nagyszerűen helyt­álltak legjobbjaink (akár­csak szűkebb pátriáink kép­viselői, akik közül hatan- nyolcan újra eljuthatnak Ázsiába), van tehát remény arra, hogy magyar szem­pontból a huszonnegyedik ugyanolyan emlékezetessé válik, mint elődei. Ebben bízunk, ebben hi­szünk ! Kolodzey Tamás Nők—férfiak 16-16 Befejeződött az a brüsszeli sakktorna, amelyen a világ négy legjobbnak tartott sak­kozónője vívott nyolcfordulós körmérkőzést négy férfival. A végeredmény azt mutatja, hogy a hölgyek legalábbis egyenértékűek a férfiakkal — jóllehet, az „erősebb ne­met” meglehetősen középsze­rű versenyzők képviselték ■*— ugyanis összesítésben mind­két fél 16 pontot szerzett. A DPA hírügynökség az utolsó, 8. forduló eredményei közül csak kettőt közöl. Ek­kor az utolsó helyen álló svéd Pia Cramling sötéttel legyőz­te a nyugatnémet Eric Lob­ront, s a szovjet Nona Gap- rindasvili is megszerezte a teljes pontot az angol Willi­am Watson ellen. Az egyéni sorrend érde­kessége: az első és a máso­dik helyet nők foglalják el, az ex- és a jelenlegi világ­bajnok révén. A magyar résztvevő, Polgár Zsuzsa az utolsó előtti, 7. helyen vég­zett. A végeredmény: 1. Gap- rindasvili 5 pont, 2. Csibur- danidze (szovjet) 4,5, 3—6. Lobron, Dlugy (amerikai). Watson, Winants (belga) 4— 4, 7. Polgár Zsuzsa 3,5, 8. Cramling 3.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents