Észak-Magyarország, 1987. december (43. évfolyam, 283-308. szám)

1987-12-03 / 285. szám

1987. december 3., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 7 Kovács Lajos kiemelkedő tel­jesítményt nyújtott, 13 mérkő­zésen 9,5 pontot szerzett. BÁRKI BÁRMIT mond. a sakk nálunk a népszerű sportágak közé tartozik. Elég, h.a arra gondolunk, hogy a fél ország szorított Portisch világbaj nők-jelölt­ségéért; a közelmúltbeli nemzetközi tornákról szóló beszámolók a hírek élére kerültek. Ezt a játékot tu­lajdonképpen tízezrek űzik; se szeri, se száma az alka­lomszerű csatáknak, sakkoz­nak az iskolákban és a strandokon, a klubokban és b versenyeken. A „bábuto- logatás” szerepel majdnem mindegyik (rangosabb) tö­megsportviadal műsorán is. Az elmúlt hetekben kide­rült: Miskolcon szintén na­gyon sokan szorítanak a sakkozók sikeréért és ugyan­csak sokan űzik ezt a több ivezredes múltra visszate­kintő mesterséget. A nagy kérdés eldőlt: a Borsodtáv- hő bekerült az OB I-be, s ezzel hatalmas lökést ad­hat a sportág miskolci— borsodi fejlődéséhez. Mert tavasztól a bajnoki mér­kőzéseken világklasszisokat vehetünk szemügyre, s ugyan melyik „műfajról" mondhatjuk el ugyanezt? A távhősök diadala kétségtele­nül — hogy stílusosak le­gyünk — kisugárzik, s a hullámok nyilván elérik a sakkozással komolyan fog­lalkozó egyesületeket is. 5 NE BOLYGASSUK a múl­tat, ne bántsunk senkit, in­kább tényként rögzítsük: ha a Borsod Megyei Távhő- szolgáltató Vállalat nem száll bele alaposan a „buli­ba", aligha ünnepelnénk most dr. Pereczéket. Az említett vállalat beugrása egyszeriben megújulást ered­ményezett. olyanok is visz- szajöttek Miskolcra, akik már hátat fordítottak Bor­sodnak. Tették, mert nem hittek a kibontakozásban, mert máshol jobb feltéte­lekre találtak. Közismert, hogy szponzorok nélkül nincs eredményes sportélet, melyet ki-ki úgy támogat, ahogyan tud és .ahogyan a pénztárcája engedi. A Bor- sodlávhőné! korábban is Dr. Perecz az első táblán megtette a magáét: a leg­jobbak ellen három pluszt hozott. sakkoztak, de rájöttek, hogy a középszerűség nem vezet sokra. Tulajdonképpen ar­ra vállalkoztak, hogy talp­raállítsák a „hatvannégy kockát". Ki kellett ehhez? Az egységes, jó szellemű csapat mellett mindenek­előtt Zavatkai László, aki szakosztályvezetőként profi módra dirigált. Aztán dr. Perecz FIDE-mester és Bo­kor mester, akik az első és második táblára kerül­ve nyugodtságot teremtet­tek, biztonságot adtak. (Ez­által az erősorrendben is változás történt, kettővel mindenki lejjebb „csúszott", vagyis az alacsonyabb táb­lákon automatikusan erősö­dött a gárda.) A februári nyitány után mégsem gon­dolta senki, hogy a menete­lés vége az OB I. lesz. So­vány döntetlennel kezdtek, majd kikaptak (9-5-re . . .) a nagy rivális Pénzverőtől. Hogyan lörténhetett mind­ez? Nem voltak tisztában saját képességeikkel, rosz- szul ítélték meg az erő­viszonyokat, könnyelműen, nagy mellénnyel startoltak. Jó, hogy jött a két „fejbe- kólintás”, mely kijózanító erővel hatott. A HARMADIK FORDU­LÓTÓL kezdve már nem volt megállás. Hat kiütéses (legalább öt pont különbsé­gű) győzelem, három biztos siker és egy döntetlen ered­ményezte az igen hízelgő végső sorrendet: 1. Borsod- távhő 114,5, 2. Pénzverő 106, 3. Utasellátó 104, 4. MAFC 99,5. Nézzük, hogy ki hány ponttal járult hoz­zá az élvonalbeli tagsághoz: I. Kovács L. (mesterjelölt — 3. tábla): 13 mérkőzés­ből — 9,5 pont, 2. Márton (mj„ 9.): 10 — 9, 3. Guly- bán (II. o„ 14.): 11 — 8,5, 4. Isépy (mj„ 6.): 13 — 8,5, 5. Jánoska (mj„ 8.): 10 — 7.5, 6. Petykó (I. o„ 13.): 12 — 7,5, 7. Havasi (mj„ 7.): 13 — 7,5, 8. Szabó (mj., 12.): 9 — 7, 9. dr. Perecz (FIDE-mester, 1.): 11 — 7, 10. Král (mj„ 4.): 13 — 7, II. dr. Nagy (mj„ 9): 11 — 6.5, 12. Bokor (mester, 2.): Petykó a 13. táblán küzdött, az ifjúságiak között helytállt: 7,5 pontot gyűjtött. 13 — 6,5, 13. dr. Herczeg (mj., 11.): 7 — 5, 14. Ló- bermayer (mj., 7.): 11 — 4,5, 15. dr. Gergely (mj., 11.): 5 — 4. 16. Czina (mj., 5.): 5 — 3. 17. Eigler (mes­ter, 5.): 7 — 2,5, 18. Varga (II. o„ 14.): 2—1, 19. Van- czák (mj.. 5.): 2 — 1, 20. /les (mj.. 12.): 1 — 1. NAPJAINKBAN egyre több szó esik a folytatás­ról, az OB I. elvégre mégis­csak más, mint az OB II. A legjobbak mezőnyében csak akkor lehet esélye a Bor- sodtávhőnek, ha legalább hat-hét mestert (vagy ma­gasabb minősítéssel rendel­kező játékost) tud majd fel­vonultatni. A miskolciak je­lenleg ötnél tartanak. Dr. Perecz, Bokor és Eigler mel­lé leigazolják Bárczay nem­zetközi nagymestert (!), Szu- rovszky FIDE-mestert (és hozzájuk kerül Mufics mes­terjelölt is, aki az elő­ző kettővel egyetemben szin­tén az OB I-ben játszott). További kiszemeltjeik is vannak, elsősorban a volt miskolciakat szeretnék ha- zacsábitani, de érthetően számítanak a legerősebb megyei játékosokra. Élvo­nalbeli színekben egyébkén' itt is, ott is még több olyan sakkozó küzd, akinek pálya­futása szűkebb pátriánkban kezdődött. Nagy kérdés, hogy bázisszervi-miskolci (mert számítanak a városi — sőt, a megyei! — támo­gatásra is) összefogással hány sportoló nyakába tud­nak majd lasszót dobni? A nélkülözhetetlen tárgyi­technikai eszközökkel nem lesz baj, ígérik a „gazdák": Hönigh Mihály, a Borsod- távhő igazgatója és Balogh Árpád, gazdasági igazgató- helyettes. A többi már a sakkozókon múlik! Vagyis az egyéni képzésen, a rend­szeres felkészülésen és elem­zésen túl a házi adattár ki­építéséig. Nem lesz baj ab­ból sem, ha gyakran járnak majd egyéni versenyekre és létrehozzák sakkiskoláju­kat, hogy évek múltán ab­ból merítsenek. Kolodzcy Tamás Üzemzavar nélkül fűtött a Borsodtávhő kazánja TOTÓSAROK, 49. HÉT Az Eszak-Magyarország tippjei 1. KARLSRUHE—BREMEN. Meg­lepetést várunk! Az újoncegyüttes­nek nagyon kellenének a zárás előtti pontok. 2. HAMBURG—BAYERN MÜN­CHEN. A bajorok javítani akarnak, s egyébként sem kedvelik a dön­tetleneket. 3. UERDINGEN—MÖNCHEN- GLADBACH. Ezek a csapatok sem osztozkodnak gyakran a pontokon, most mégis ez várható. 4. KAISERSLAUTERN—FC KÖLN. A hazaiak erejéből alighanem csak az egyik pont megszerzésére futja majd. 5. BAYREUTH—DARMSTADT. A hazaiak helyzete egyre nehezebb, a vendégek felszabadultan futballoz­hatnak. 6. AACHEN—WATTENSCHEID. A vendégek legfeljebb .az együk pont megszerzését tűzhetik ki reá­1»c p ó 1 le ó n t ' 7. ULM—OBERHAUSEN. Az ul- miak mélyrepülése tartós, kérdés, mire lesz. elegendő a hazai erőfe­szítés. 8. SOLINGEN—BLAU-WEISS. A vendégek felé billen a mérleg nyel­ve, de jelentős hajtóerő a kieséstől való félelem is. 9. BARLETT A—PADOVA. A Bar- letta újonc, képtelen felvenni a rit­must, két gólt szerzett, győzelemre még nem volt képes. Esetleg most? 10. GENOA—LAZIO. A fővárosi együttes képesnek tűnik az egyik pont megszerzésére. 11. MESSINA—BARI. A megszo­kott környezetben pályára lépő Mes­sina tűnik esélyesebbnek, de dön­tetlen könnyen lehet. 12. TARANTO—SAMBENEDET- TESE. Két gyenge csapat általában nem bír egymással — mi most mégis mást tippelünk. 13. TRIEST1NA—LECCE. Nagyon kellenének a pontok a megbünte­tett trieszti gárdának, de egyet alig­hanem elvisz tőlük a Lecce. +1. OSNABRÜCK—ST. PAULI. Ütőképes, erős csapatok, elképzel­hető. hogy nem bírnak egymássaf. _J ___ 2 1 X 2 X 1 2 1 X 1 X 2 2 X 1 2 1 X X 1 2 1 X X 1___ 2 C sak röviden... « LABDARÚGÁS. Kazinc­barcikán rendezték meg a középiskolás labdarúgó di­ákolimpia IV. korcsoport­jának Borsod megyei döntő­jét. A győzelmet a kazinc­barcikai 105. Számú Lékai János Ipari Szakmunkáskép­ző Intézet és Szakközépiskola együttese szerezte meg. a második helyen a 100. Szá­mú Ipari Szakmunkásképző- Intézet, a harmadikon pedig a 114. Számú Ipari Szak­munkásképző Intézet csapa­ta végzett. Az országos se­lejtezőbe az első és máso­dik helyezett jutott. . ASZTALITENISZ. Győrött az Elektromos Kupa ifjúsági és serdülő ranglistaverse­nyén az ifjúságiak mezőnyé­ben András Miklós, a Borso­di Építők Volán sportolója a 2. helyen végzett. A serdülő fiúknál Tóth a 3. lett. sport Utaznak, versenyeznek és (többnyire) nyernek A pálya talaja ellen sem­miféle kifogás nem merül­het fel. A sportkör elnöke látható büszkeséggel megy az öltöző felé, s a kalauzo­lás közben újságolja: — Az itt élők szeretik a sportot és ha értelmét lát­ják. szívesen vállalkoznak, segítenek. Mi mással lehet­ne magyarázni azt a széles körű összefogást, amely meg­nyilvánult a közelmúltban? Bevezettük az öltözőépületbe a villanyvilágítási, ennek az értéke hozzávetőlegesen 500 ezer forint. Kaptunk a futó­üzemtől 500 darab gépko­csi-gumiabroncsot, ezeket jó mélyen beástuk a földbe és körülkerítettük a pályát. A korszerűsítési munkálatok­ból Újvári Sándor és Barati János vette ki leginkább a részét. Hozzáteszi, hogy nagyon sok nevet említhetne, de ak­kor gyorsan betelne a no­tesz. Az eddigiek alighanem elegendőek annak érzékelte­téséhez, hogy Abaújikér sportélete eljutott a pezsdü- lés időszakába. A községben Palkó József és felesége tevékenykedik a vegyesboltban. A férj sokat utazik, áruért megy, a fele­ségre hárul a vevők kiszol­gálása. Palkó „mellesleg” községi elöljáró, dolgozott a nép­frontban és közkívánatra el­vállalta az 550-es lélekszámú Abaújkér sportkörének irá­nyítását. — Győzött bennem a sportszeretet — jegyzi meg. — Amikor felkértek, gon­dolkoztam egy sort. Tisztáz­ni akartam magamban, mire vállalkozom. Az eltelt idő meggyőzött arról, hogy he­lyesen döntöttem. Igaz, nagy­szerű partnerekre találtam, velük vállvetve egyszerűbb minden. Említi Bodnár Sándor ne­vét, aki a Boldogkőváralján működő Hunyadi Termelő- szövetkezet elnöke. A téesz 5000 forintot biztosít ré­szükre, valamint gondoskodik a sportolni vágyók szállásáról és a sportfelszerelések be­szerzéséről, pótlásáról. Fek- szi István gazdasági vezető­ként kamatoztatja tudását, Bodnár Tibor pedig a lab­darúgó-szakosztály vezetői tisztét tölti be. Jelentős ösz­szegnek számit a tanácstól évente folyósított 40 ezer fo­rint. Abaújkér sportköréről nem mondható el. hogy túl­ságosan nagy választékot kí­nál az itt élőknek. Mindösz- sze a labdarúgó szakosztály csapatai szerepelnek rend­szeres bajnoki küzdelmek­ben. Aki azonban felülete­sen ítél. könnyen téved. Ér­demes figyelni Csarni End­re, Encs és vonzáskörzeté­nek sportfelügyelőjére: — Abaújkércn nagyszerű tömegsport-élet folyik. Min­den rendezvényünkön részt vesznek, s jó eredményeket érnek el. Nem a véletlen müve, hogy Hidasnémeti mögött a második helyet szerezték meg az összesítés­ben az idei szezonban. A sportfelügyelő azt is hozzáteszi, hogy a fejlődés lemérhető és tényekkel iga­zolható. Tavaly „csak" har­madikként végeztek az aba- újkériek, egy év alatt egy hellyel előrébb kerültek a rangsorban. Igaz, ösztönöz­ni, díjazni nemigen tudják a községeket, mert szűkö­sek a tanácsi lehetőségek, de azért a dobogósokat ju­talmazták. A kériek például 3000 forintot kaptak. Mire fordították? Nos, ez megér néhány mondatot. Figyeljünk csak Palkó Józsefre! — Gondolkoztunk, hogyan használjuk fel a pénzt. Szó volt arról, hogy szervezünk egy közös kirándulást a sportolók, a családtagok, tá­mogatóink részvételével. Az­tán valaki megjegyezte, hogy hasznosabb lenne, ha az öl­töző világítását oldanánk meg belőle. A felvetést tett követte, rendkívül széles körű összefogás nyilvánult meg. Az eredményről saját sze­mükkel győződhettek meg. Abaújkéren az iskolában csak alsó tagozat működik. Fogynak a fiatalok, évről évre csökken a születések száma. A felsősök Encsre és Abaújszántóra járnak, a kö­zépiskolába kerülök pedig még távolabb. Gond, hogy a község nem kínál munkát a felnőttkorba kerülőknek, ezért ingáznak az itt élők. Vizsolyba, Abaújszántóra, Encsre és Miskolcra utaznak a legtöbben. Nyári időszak­ban a szerda és a péntek az edzésnap, amikor beköszönt a tél, a kultúrházban felál­lított asztalon üthetik a ka- ucsuklabdát az érdeklődök. Egyelőre még csak ötlet, de a helyiek szeretnének tető alá hozni egy olyan tornát, amelyen Hidasnémeti, Encs. Abaújkér és Vizsoly leg­jobbjai vennének részt. A mérkőzéssorozat évenként változó színhelyen kerülhet­ne sorra, s létrejötte a spor­tolási lehetőségek bővülését jelentené. — Mozgósitásunk rendsze­rint sikerrel jár — mondja az elnök. — Általában hú- szan-harmincan utazunk a versenyekre, atlétikában, ké­zilabdában, röplabdában, sakkozásban, asztalitcnisze- zésben és kispályás labdarú­gásban állunk rajthoz. A Spisák házaspár, a Hanák testvérek. Homonnai Betti és Fidrich Zoltán a legaktívab­bak, ök viszik a prímet. A községben osztatlan örömet keltett, hogy az MNK-sorozatban labdarúgó­csapatuk Alsóvadász ellen kiharcolta a továbbjutást. Most várják Megyaszót, s reménykednek az akadály sikeres leküzdésében. A kö­zelmúltban vásároltak kát vadonatúj hálót, állóeszköz­készletük értéke 100 ezer forintra tehető. Gond ugyan­akkor, hogy a fürdési, tisz­tálkodási lehetőség szegé­nyes. — Nagy tervünk, hogy jö­vőre nekilátunk a kútásás- nak — tekint előre Palkó. — Motorral működne, s a víz bevezetése szükségessé tenné az öltözőépület bőví­tését, nagyobbitását. Ha ez megvalósul, akkor további lendületet kaphat Abaújkér sportélete. Nem kételkedem benne, s azt is értem, miért jutnak napról napra előrébb. Az egyik tanácsülésen Palkó ki­fejtette véleményét, mely szerint a fiatalokra nem szabad sajnálni az időt, foglalkozni kell velük, fel­adatokkal kell őket ellátni, érezzék, hogy értük történik valami, máskülönben a kocs­mában kötnek ki. Szerencsére a félezres Abaújkéren ennek a gon­dolatmenetnek a szellemé­ben tevékenykednek. Doros László Nézőriasztó teljesítmény... Magyarország—Ciprus 1-0 (0-0) Tegnap az Üllői úti sta­dionban játszotta le utolsó Európa-bajnoki selejtezőjét a magyar labdarúgó válogatott. Kellemetlenül hűvös, esős idő és sáros, mély talajú pá­lya fogadta a csapatokat. Együttesünk ellenfele Ciprus gárdája volt, amely köztu­dottan nem képvisel jelen­tős játékerőt. Igaz, mi sem tartozunk az európai élboly­hoz. Ezt az összecsapáson igazolta is válogatottunk. Alig 4000 néző volt kíván­csi a mérkőzésre. A magya­rok a kezdést követően ma­gukhoz ragadták az irányí­tást, szinte állandóan a cip­rusi térfélen tanyáztak, de egyetlen valamirevaló akció vezetésére nem voltak képe­sek. Sőt, egy ízben Disztl Pé­ternek kellett igazolni, hogy nem felejtett el védeni. A ciprusi kapunál egysfcer ala­kult ki meleg pillanat, ami­kor Kovács K. távoli .lövése a felső lécén csattant. A ma­gyar együttes öreguras tem­póban, igen rossz felfogás­ban, ötlet nélkül kísérlete­zett. a lelkes ciprusiak jól romboltak. Olyan érzésünk támadt, hogy technikailag képzet­tebbek a vendégek, jobban kezelték a labdát és akarás­ban is a magyarok fölé nőt­tek. A szünet után a Bun- desligában szereplő Détári 11-est rontott (ezt azért il­lett volna berúgni), s foly­tatódott a kritikán aluli ha­zai vergődés. Tragikomikus volt a mieink sorozatos ügyetlenkedése, erőtlen pró­bálkozása. s teljesen érthe­tően lürelmetlenkedtek a szurkolók. A tüntetés egyre erősebbé vált, a ciprusiak érthetően húzták az időt, mindkét csa­pat elkészült erejével, s a lefújást követően a hazai együttes tagjai szemlesütve vonulhattak az öltözőbe. A szabadságukat idő előtt ki­vevő magyar labdarúgók, a sokak által még mindig dé­delgetett kedvencek nem ta­gadták meg önmagukat. Mindehhez egyetlen kérdés: ez már az igazi mélypontja honi futballunknak? Mind­ezen az sem változtat, hogy Kiprich az utolsó pillana­tokban betalált.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents