Észak-Magyarország, 1987. december (43. évfolyam, 283-308. szám)
1987-12-24 / 303. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 8 1987. december 24., csütörtök Kellemes karácsonyi ünnepeket kívánunk minden kedves olvasónknak! Észak-Magyarország Szerkesztősége SERFÖZÖ SIMON versei: Karácsony Vígság, dalolnálak! A gyalog-szelek, három királyok Krisztushoz készen az indulásra. Születéséről hírt hallani gallyat küldök a héttornyú fára! örömöm bekiáltanám a házba! ünnepelnék, s mintha sárkány járna, a sötétben hajladoz, reng a gaz. Heródes járkál a világban. S félelem havaz. MEGÓVJÁK Nem mázsás kövek erejét, szeretném magamnak legalább a nádszálakét, gallyakét. Ha az időbe kicsapva, meg-meghajolnak is muszájból jövő-menő fuvalmakra. De emelvén föl az égnek, széltől, e bősz erőszaktól is megóvják a madárfészket. Orgonaszó Kirándulásaink, városnézéseink során sok templomot (is) meglátogatunk. Egyrészt külső és belső szépsége, műemléki volta csábít, másrészt a benn uralkodó különleges hangulat. (Kevés szebb dolog van, mint valamelyik építészetileg csodálatos műemlék templomban egy orgonahangverseny . ..) S vonz a csönd. A nem akármilyen, nem általános csönd. Nem olyan, mint egy napsütéses erdei tisztás csöndje, ahol lágy szellő hűvösében növények susognak, rovarok zümmögnek. Nem madárdalos csönd, s nem a holdfényes éjszaka csöndessége. Ez itt templomi csönd, amely máshoz nem hasonlítható. Még ha kintről a járművek zaja be is hallatszik, az lassan elvész. Hisz’ e csönd talán bensőnkből is fakad. A szeretet csöndje? ... Talán ezen a napon, a szeretet ünnepén látogatnak el legtöbben műemlékeinkbe. Itt például szól az orgona, énekelnek az emberek. Az itt lévők között sokan hisznek a szeretet hatalmában. Hívők és nem »hívők. Az egészben talán a legszebb a befejezés. Amikor is újra az orgonáé a főszerep, majd az első akkordok után a tömeg is bekapcsolódik: „'Isten áldd meg a magyart ...” — szeretettel, türelemmel, jó kedvvel, bőséggel! — s a templomi csönd üregét kitölti az emberi vágy, a remény, az akarat. Az itt, s a máshol levőké. Hozz reá víg esztendőt! — zengi a vox humana, s az orgonaszó. (dobos) JUHÁSZ JÓZSEF versei: József a XX. században Testvérek közt én voltam a József, kit dobra vertek, aztán bilincsbe, verembe dobtak s szolgának adtak. Álmodtam a hét kövér tehénről, és hetvenhét szűkesztendőt éltem, mit kezemre játszottak a holtak. Nyulakat, gólyákat nyeldesett mezőkön, erdők, rétek magányosságán túl; hátam mögött egy sorvadó nemzet évezredes megkínzattatása . . . Kihűlt kemencék rozsdáit emlékeim, hajlékom a vadsás és a káka. Bújócskáztam a béna szöcskékkel, lázasan lobogó mogyoróbokrokban és kipattant galagonyák alatt. Míg seregélyek törtettek az égen, köd nyújtózott ösvényem fölött, és hónapokig dideregtem én szuperibombázók robbanásaitól, a teljes hitevesztett létben, emberi közösség illúziójában, mert ha bukni nem is katasztrófa, világunkban a rettegés szégyen. ŐSZI ESTE (Anyám emlékének) Vad kerti gazban anyám ténfereg, árnyékba szorul vagy a fényre megy. Csillogó szeme jánosbogárka, buborék-gyöngyök kristálypohárba. Levelek fülét rózsa lengeti, csipkézett páfrány válaszol neki. Esőtől ragyog a cseréptető, koronás búbja felismerhető. Ereszünk alá nyirkos pára dől: öngyilkos mellnek vérbemártott tőr, sötétkék színű tenger fönt az ég: kenyértésztára borított fazék. Síkossá csiszolt útra köd pereg, benne az anyám már örökre megy. (Szentistván, 1987.) Ismét karácsony van, 1987. december 24- én. Alig két évtized híján közel kettőezer esztendeje évenként meg-megújólag fordul hívő és nem hívő ember egyaránt a világnak egy egészen kicsinyke pontja felé, a távoli Szentföld irányába, hogy kultikus misztériummal átivódva, vagy csupán a természetes kétkedés egyszerű kíváncsiságától hajtva keresse azt a bizonyos csillagot, valahol messze-messze, egy aprócska falu fölött, amit Betlehemnek ismerünk. Mert az ószövetségi tanítások szerint: „De te Efratának Betleheme, bár kicsiny vagy a Júda ezrei között: belőled származik nékem, a ki uralkodó az Izráelen; a kinek származása eleitől fogva, öröktől fogva van.” (Mikeás könyve; 5; 1.) És sok-sok évszázaddal később majd e prófécia fogalmazódik ünnepi valóságba a pásztorok sófárjainak dudahangú vigalmától kísért énekek örömcsendülésében. „Pásztorok, pásztorok örvendezve, sietnek Jézushoz Betlehembe”, és „hogy Betlehembe, sietve menvén, lássátok, lássátok”. Betlehem. A szív varázslatos melegséget, a lélek bizakodó derűt merít e szóból. Mondjuk a helységnevet — de többet nem tudunk róla. Igen, igen, ott van valahol Palesztinában, a Szentföldön, azaz a mai Izrael állam területén, tehát a Közel- Keleten. Viszont a magyar ember általában keveset tud a Közel-Keletről. Hazánkban — szemben a bécsi, frankfurti, milánói vagy belgrádi utazási irodák színes ajánlataival — sem húsvétkor, sem a karácsonyi ünnepek alkalmából nem hirdetnek turistacsalogató társasutazásokat Európa és Ázsia közös mezsgyekövét alkotó Szentföldre. Holott a történelmi Palesztina rendkívülien sok érdekességgel tárul látogatói elé. A középkorban élő — ha netán látott is valahol egy térképet — azok az úgynevezett „köldök-térképek” voltak. Nevüket onnan kapták, hogy rajtuk, a kor ismereti szintjén ábrázolt világot kör alakban rajzolták fel, melynek közepén — mint a köldök — a Szentföld helyezkedett el. Ilyen, 1581-ben készített térképet például Rap- csányi László is bemutat a Jeruzsálem című könyvében. v Nos, ha Palesztina a mai ember szemében már korántsem a világ közepe, sőt a London—Melbourne menetrend szerinti légijárat utasai többnyire átalusszák azt az időt, amit az utasgép a galileai tavon landolva tartózkodik, mégis érdemes egy-két dolgot tudni és feleleveníteni arról a tájról, ahol a történelmet formáló három gondolatóriás (Jézus, Mohamed és Lenin) közül a kereszténység alapítója született. A néhány órányi autózással átutazható földdarab ma Izrael állam területét alkotja. Nyugati oldalról a Földközi-tenger mossa partjait, a többi irányból arab országok övezik. Kétezer esztendővel korábban lakossága zömében zsidó volt. De a pompeiusi hadjárat óta tartó római megszállástól szabadulni igyekvő népfelkelések leverését követően, büntetésként nemcsak Jeruzsálemet rombolták le a légiók, hanem a zsidóságot is elűzték földjéről, és szétszórták a Római Birodalom távoli tartományaiba. A megüresedett területeket fokozatosan arab palesztin pásztortörzsek népesítették be, sőt a sztyeppés-sivatagos részeken a beduinok találtak otthonra. Az ország három nagy tartományból áll, mégpedig: Galilea, a legészakibb rész. Számtalan, jól ismert bibliai helységnév bukkan az itt utazó elé, mint a Genezá- reti tó, amelyen állítólag Jézus száraz lábbal járt — ma pedig az Európából érkező hidroplánjáratok csomópontja — azután Betszáda, Kafarnaum és Názáret. Középütt Szamaria, és tőle délre Júdea, Jeruzsálemmel, Jerikóval, a Holt-tengerrel, valamint az efrátai Betlehemmel. Igaz, Galileában is található egy Betlehem nevű falucska, teljes nevén: Bet Lehem Ha Gelilit, vagy ahogyan egy helyütt a Talmud említi: Bet Lehem Caraja, Názárettől tíz kilométernyire északnak. De az újszövetségi leírások [a Jeruzsálemtől nyolc kilométernyire délre fekvő júdeai, az efrátai Betlehemet tekintik Jézus születési helyének. Az elnevezés eredetileg az időszámításunk előtti tizennegyedik századig nyúlik vissza. Az egyiptomi levéltárban őrzött táblán, az Amarna- szövegben: „bit ilu lachama”, azaz a ká- naáni termékenység istennőjének, Lacha- mának a háza. Hangzóalakulás folytán a héber nyelvben mint „bet-lacham”, tehát a kenyér háza, végül jelenlegi formájában, mint Betlehem maradt fent. Jézus — mint királyi sarjadék — királyi családból kellett, hogy származzék. Erről igen érdekes, amit a bibliológus Gerhard Kroll a Jézus nyomában című munkájában ismertet: „Izrael történetében Betlehemnek nagy becsülete volt. Betlehemben lakott Dávid király anyai őse, a kalászszedegető Rút, anyósával, Noémivel. Itt született Dávid, és a környező dombokon legeltette atyjának nyájait. Miután Sault az Úr elvetette, Sámuel az Úr parancsára Betlehembe megy, összegyűjti a helység véneit az áldozathoz, és az olaj- ! tartó szarvból Dávidnak, Izai legfiatalabb fiának a fejére önti az olajat. így lett Bet- j lehem Dávid király városa.” S azóta? Szerényen húzódik meg e kisváros a nagy bibliai nevek mellett. Tudjuk, volt olyan időszaka is a kultúrtörténelemnek, midőn már-már kétségbe vonták a kutatók, hogy Jézus egyáltalán Betlehemben született j volna. E kérdésben majdhogynem Názáret vitte el a győzelmi pálmát, ám később — további íráskutatások a kételyeket el- 1 oszlatták, s ma a Máté-, valamint Lukács- j evangéliumok leírását tekintik hitelesnek. Jelenleg Betlehem — hasonlóan a vele azonos nagyságrendű kisvárosokhoz — jobbára szegényes körülmények között éló
