Észak-Magyarország, 1987. december (43. évfolyam, 283-308. szám)

1987-12-23 / 302. szám

1987. december 23., szerda ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 Az szóljon, akinek mondanivalója van! Ernőd áruellátása Egy üzletház kellene Tanácskozásokon, a sorok között ülve, gyakran el­hangzik az a rosszmájúnak tűnő kérdés: érted, mit mond? Ha valaki a közélet állandó szereplői közül ösz- szeadná, hogy mennyi drá­ga időt pazarolt már el sem­mitmondó, unalmas hozzá­szólások meghallgatására, akkor bizonyára elképesztő­en nagy óraszám jönne ki. Tapasztalataim arra enged­nek következtetni, hogy szinte minden munkahelyi vagy mozgalmi közösségben akad „hivatásos” hozzászóló, és még szerencse, ha nem több. Ezeket az embereket arról lehet felismerni, hogy imádnak szerepelni, szinte szerelmesek a saját hang­jukba, nemegyszer ködös gondolataikba. Minden meg­beszélésen elmondják sok­szor elismételt, semmitmon­dó véleményüket, s a kol­lektíva morgolódva, füstö­lögve, de legtöbbször kény­telen tűrni a félórás tocso­gót, amelynek már vala­mennyi fordulatát mindenki kívülről betéve ismeri. Van ennek a jelenségnek egy durvább változata is, amikor valaki nem notórius, hanem hivatalosan felkért hozzászólóként rabolja tár­sai idejét, s idegét. Ezekre az emberekre a vezetők egy része úgy tekint, hogy ők mentik meg a tanácskozást a hosszú, kínos csendtől, akik segítik a munkát a bátor dicséretekkel is, akik elta­lálják a „vonalat”. Persze, sokszor ez nem azért sikerül, mert a fel­kértnek előzetesen azt is körvonalazzák, hogy mi le­gyen a saját véleménye. [ Nemegyszer találkoztam olyan túlkapásokkal is, amikor a „spontán” hozzá­szóló géppel leírt szövegét felettese „átnézte”, és to­vább finomította, mint ön­álló, a közvetlen élettapasz­talatokat sugárzó véleményt. Ez természetesen kétoldalú folyamat, hiszen nem keve­sen vannak, akik igénylik, helyénvalónak tartják, hogy mondandójukat a vezetés prominens tagjával előre egyeztessék. Az ilyenfajta szervilizmus legtöbbször azt eredményezi, hogy a meg­szólalás szürke, unalmas lesz, a mondatok közül ki­lóg a lóláb, a sorokban az emberek megérzik a mes­terkéltséget, bár közben az elnöki asztaltól esetleg biz­tató, elismerő pillantások, s bólintások látszanak, jelez­ve, hogy ebből nem lehet semmi baj. Mindez nemcsak a de­mokrácia, hanem a józan ész megcsúfolása is. Közéle­tünk tisztaságához, működé­sének jó hatásfokához az is hozzá tartozik, hogy min­denki a saját gépétől, szé­kétől beszéljen, az ott szer­zett tapasztalatokból, és nem mások kívánságából in­duljon ki. Ez egyébként a politikai kultúra alfája és omegájá, mely szerint az önálló vélemény- és ítélet- alkotás a felelős közéleti magatartás egyik elengedhe­tetlen kelléke. Ez esetben persze lehet tévedni, a suly­kot elvetni, ám ezeket a jól összeforrott közösségek min­den rossz szájíz nélkül ér­tékén tudják kezelni, a té­vedés jogát bántódás nélkül kénesek fenntartani. Ez j azért is fontos, mert mai tennivalóink közepette egy­re nagyobb szükség van a különböző emberi értékek kibontakoztatására. Minden­kiben van olyan tulajdon­ság, gondolat, amely csak rá jellemző, és nem bűn az, ha esetenként ügyesebb, okosabb, mint mások. Mind­ezeknek, saját magunk ér­dekében is engedjünk sza­bad teret fórumainkon, ta­nácskozásainkon, ami per­sze a megrögzött fecsegők visszaszorítása nélkül aligha lehetséges. A másik probléma, hogy sokaknak van érdemi mon­danivalójuk, de hallgatnak. Ezek mögött tapasztalatlan­ság, bátortalanság, a szerep­lés izgalmától való félsz mel­lett számos ok is meghúzód­hat. Igaztalanok lennénk, ha csak a hozzászólókat vagy azok gyengeségeit, éppen a vitatható beletörődéseit ál­lítanák csak pellengérre, mikor nem ritka, hogy ép­pen a pulpitusról árad a semmitmondás a hallgató­ság felé. Nem egy, beszá­molóban csak úgy hemzseg­nek az általánosságok, a ki­rályi többes használatával elfedett, legömbölyített vé­lemények. Hangzatosán szó­vá teszik a mások hibáit, a helyileg ellenőrizhetetlen, negatív tényezőket, s lehe­tőleg megkerülik a helyi mulasztásokat, tévedéseket, esetleg visszaéléseket. Ilyenkor ott ágaskodik az emberben a kisördög, vajon miért beszél így a munka­helyi vezetőm, amikor na­gyon jól tudom, hogy bri­liáns az elemzőkészsége, él-hal a konkrétumokért, nem szívleli az általánossá­gokat. ;Valami mélyen fekvő oka azért mégis lehet. Az egyik majálison az emelke­dett hangulatban erre rá is kérdeztem. Elmondta, hogy nem örül, ha mindenki be­lelát a kártyáiba, esetleg kiderülnek a hiányosságok, nyilvánvalóvá válnak a jö­vőbeni szándékok. Ekkor értettem meg a sokszor meghallgatott „alta­tó” célzatú és hatású beszá­molók indítékait, amelynek az a célja, hogy minél keve­sebb idő maradjon az ér­demi véleménycserére, vi­tákra, a konkrét kérdések kollektív megoldására. Több­nyire ezért is születnek Ádám-Évától induló beszá­molók, hangzatos, de helyi­leg nem értelmezett közgaz­dasági, politikai műszavak­kal teletűzdelt beszédek. Így persze nincs mihez hoz­zászólni a hallgatóságnak, hiszen az általános célok­kal, törekvésekkel mindenki egyetért, még akkor is, ha homályban marad, hogy azokból helyileg mi lenne a tennivalója. A jegyzetet azzal lehetne zárni, hogy leszögezzük: tényleg az szóljon, akinek mondanivalója van. Mégis motoszkál bennem egy kér­dés: ki, vagy kik minősíte­nek egy megszólalást érde­minek, vagy éppen silány­nak. Erre számos teóriát le­hetne kiagyalni, de talán a legbiztosabb mód, ha az adott kollektíva vélemé­nyét tekintjük mérvadónak. Ugyanakkor ez a megítélés ritkán válik közismertté, mi­vel legtöbbször azokat csak kis csoportokban tárjgyal- ják! Nem kell szociológus­nak lenni ahhoz, hogy rá­jöjjünk, ezek a vélemé­nyek korántsem egyhangú­ak, mi több, néha szélsősé­gesek. Az egyik csoport a legszívesebben mellszobrot állítana a hozzászólónak, míg mások, ha lehetne, el­zárásra ítélnék ugyanazért. Talán ezért is jó lenne időnként, ha a közösségek vitatnák meg, hogy mit tar­tanak tanácskozásaikról, mit várnak el egymástól, milyen helyi mondanivalókat tarta­nak fontosnak. Ez segíthet­ne abban, hogy személyes sértések, sérelmek nélkül megfogalmazódjanak a tájé­koztatók, beszámolók, hoz­zászólások közösen helyeselt normái. Így valóban egyre gyakrabban csak azok kér­nek majd szót, akiknek mondanivalójuk van. B. P. Az elmúlt őszi szomorú szüret sem vette el az em­berek kedvét Tokaj-Hegy- alján a szőlőtelepítéstőt. Ez érthető, hiszen ezen. a tör­ténelmi borvidéken — a tör­ténelmi és az irodalmi ha- gyományokotn kívül — ér­zelmi kötődés is fűzi a gaz­dákat a szőlőhöz, a szőlé­szeti-borászati mívességhez. A tokaj-hegyaljai ember szinte meg sem tud lenni szőlő és pince nélkül. Az egyéni gazdák telepí­tésén kívül különösen a szakesoportos szőlőtelepítés iránt fokozódik az érdeklő­dés, mivel az ilyen telepí­tési formára az állam 800 .négyszögölén,ként 50 száza­lékos vissza nem térítendő támogatást nyújt. A nagy múltú borvidék legnagyobb szőlészeti-borá­szati vállalatának, a Tokaj- hegyaljai Állami Gazdasági Bonkomb inainak a gesztor­ságával a korábbi években Abaújszántón az Anamyfur- mint és a Kalocsai Kálmán Szakcsoport, Tárcáién a Saj­gó Szakcsoport alakult meg 140 taggal. A három szak­csoport az általuk telepített ültetvényről már kisebb mennyiségű termést is be­takaríthatott. Az elmúlt évben szintén három szőlőtermelő szak­csoport kezdte meg működé­Igazán impozáns, korhű, „ruhát öltött magára” a fel­újítási munkák befejeztével Miskolcon, a Szemere utcai 8-as számú ház. E külső megjelenítés annak a bri­gádnak a munkáját dicséri, amelynek tagjai valóban ér­tik a dolgukat: a díszes or­namentika helyreállítását. Az említett ház lakóinak örömét azonban bizonyára csorbítja, hogy udvaruk, az Évizig székházának elkészü­léséig építési terület lesz. Mivel a tanács lakóházífel- újítási tervében mindkettő egyazon tömbbe tartozik, joggal vetődik fel: miért nem fordítottak nagyobb fi­gyelmet a szakemberek az előkészítés során azokra a munkálatokra, amelyek ösz- szehangolásával, egyeztetésé­vel elkerülhető az effajta bosszúság és végső soron költségmegtakarítást is je­lent. Erre hívta fel a je­lenlevők figyelmét a Mis­kolc Városi Tanács Város- fejlesztési és Koordinációs Bizottságának legutóbbi ülé­sén dr. Székely László, a helyi Béke, a tolcsvai Pető és a bodrogkeresztúri Klap­ka György elnevezésű szak­csoport. A legújabb, 1987- ben alakult szakcsoport a jeles szőlőnemesítő Kocsis Pál nevét vette fel. Indulás­ként 12 hektáron, telepítet­tek szőlőt a sátoraljaújhelyi Új Erő Termelőszövetkezet Károlyfalva és Kácsárd ha­tárában fekvő földjén. Mindegyik szőlőtermelő szakcsoport a működési sza­bályzatiban meghatározott gazdasági önállósággal ren­delkezik. A borkombinát 25 éves szerződést kötött ve­lük, s ennek értelmében a gesztor vállalat a felvásár­lási áron felül hosszú lejá­ratú felárat és végtermiék- részesedést is ad a tagok­nak, ha termésüknek leg­alább a 80 százalékát a bor- kombinátnál értékesítik. Az eddigi tapasztalatok alapján megállapítható, hogy a szakesoportos szőlőültet­vények tenmesztéstechnoló- gia, beállottság és fajtaösz- szetétel szempontjából kivá­ló minőségűek. És mivel To­kaj -Hegyaiján még bősége­sen találhatók telepítésre al­kalmas területek, ezért a borkomhinát továbbra is se­gíti új szakcsoportok létre­hozását és a meglévők bő­vítését. városi tanács elnökhelyette­se, a belvárosi rehabilitáció­iéi készült és elhangzott tájékoztatók kapcsán. Mint ismeretes, a megye- székhely területén tizenhá­rom rehabilitációs tömböt jelöltek ki, melyek részben a Széchenyi út két oldalát, részben pedig az előző évek városrekonstrukciós terüle­teihez csatlakozó részt al­kotják. Amint azt az ülésen Kelemen István, városi fő­építész és Jirkovszky lm,re, a tanács építési és közleke­dési osztályának vezetője hangsúlyozta, az 1984-ben megkezdett rehabilitáció, ma a belvárosban összefüggő egységet alkotva, egymáshoz szervesen illeszkedve, jó ütemben halad. Jóllehet, né­hány átadási határidő mó­dosítása várható. Mint például a Vándor Sándor és a Munkácsy utca közötti, Tulipán-tömb eseté­ben, amelynek a Miskolci Építőipari Vállalat a kivitele­zője. Az eredetileg megje­lölt, 1988. szeptember 30-1 határidő helyett a szakembe­Gyakori téma volt az • 'utóbbi hónapokban, években különböző he­lyi fórumokon Ernőd áruel­látása. Érthető a lakosság ér­zékenysége, hiszen alapvető, nélkülözhetetlen szükséglete­ik kielégítéséről van szó. A nagyközségi tanács éppen ezért fontosnak tekinti az ellátás további fejlesztését. A választék bővítése, az el­látás szervezettsége a ke­reskedelemben, már csak a növekvő idegenforgalmi igé­nyek miatt is szükséges. A községben a kereske­delmi helyiségek nem mind­egyike felel meg a kívánal­maknak, ugyanakkor mint­egy 300 négyzetméter ke­reskedelmi terület is hiány­zik. Egy nagyobb, korszerűbb áruház építése javítana a helyzeten, ám erre a közel­jövőben nincs meg a kellő anyagi fedezet. Ezért a je­lenlegi kereskedelmi egy­ségek felszereltségére, a színvonalasabb kiszolgálásra, áruik bemutatására leéli a jövőben nagyobb gondot for­dítani. Az áfész huszonöt boltot üzemeltet, így mono­polhelyzete nagyobb fele­lősséget is ró rá. Éppen ezért területi ügyvezetőséget hoztak létre. A helyben tör­ténő intézkedések hatására javult iaz ellátás, ma már nem kell az emődieknek a kora reggeli órákban elvé­gezniük bevásárlásaikat — félve az esetleges hiányok­tól —, hiszen a nyitva tar­tási idő alatt minden meny- nyiségben kaphatók az alap­vető élelmiszerek. Az év folyamán társadal­Az Országos Munkavédel­mi és Munkaügyi Főfelügye­lőség és a Szakszervezetek Országos Tanácsa, az Or­szágos Találmányi Hivatal­lal egyetértésben pályázatot hirdet a dolgozó ember vé­delmét, a biztonságos mun­kakörülményeket, a techni­kát elősegítő munkavédel­mi újításokra, továbbá az újítások gyors megvalósítá­sában közreműködő újítási előadók számára. Pályázni lehet: ötletszin- tű javaslattal, valamint az 1986. július 1-je után be­nyújtott, ültetve elfogadott és hasznosított munkavédel­rek ugyanis várhatóan csak a következő év tavaszára fe­jezik be a munkát. S hogy mi az oka a csúszásnak? A koordinációs bizottság tagjai erre a kérdésre is választ kaptak. Az eddigi gyakorlat szerint a tervkészítéshez szükséges feltárások alatt a lakók úgymond még birto­kon belül voltak. Ez viszont sokszor akadályozta az ala­pos, részletes vizsgálódást. A menet közben felmerülő pótmunkák pedig lelassítot­ták az építkezés ütemét. E tapasztalat birtokában meg­fontolást érdemel a javaslat, miszerint: a jövőben célsze­rű — és főként biztonságo­sabb! — a kiviteli terv elké­szítéséhez szükséges, na­gyobb vizsgálatokat a kiköl­tözés után elvégezni. A tanácskozáson szó volt a Korvin Ottó utca és a .Szemere utca közötti rész, azaz a Royal-tömb rehabili­tációs javaslatáról is. Ebben a beépítési tervben az Északterv dolgozói a Széche­nyi és a Szemere utak ke­reszteződésének úgynevezett mi ellenőri csoportok több esetben ellenőrizték a köz­ség kereskedelmi egységeit. Kicsi a választék az élel­miszerekből, főként hús- és hentesárukból, trafikcikkek­ből, kávéból. Átmeneti hi­ányokat tapasztaltak rizsből, zsírból, olajból. A tej, tej­termékek választéka azon­ban bővült, csak féltartós tejből szállítanak keveseb­bet, s esetenként nem meg­felelő a kenyér és a péksü­temények minősége. A ruházati ipar viszont a gyermekruházati cikkek­ből szállít keveset. Az igé­nyesebbeket két magánke­reskedő próbálja kielégíteni, az áfész boltja olcsó áruk beszerzését oldja meg. Ve­gyesiparcikk forgalmazásával csaknem minden üzlet fog­lalkozik. Hiány van festék­árukból, építőanyagokból, s nem megfelelő a választék terményekből és tápokból. Gázpalack folyamatosan kap­ható a községben. A vendég­látók főleg nyáron és hét­végeken nem tudják a sör­ivók igényeit kielégíteni, de üdítőkből is szegényes a vá­laszték. Az árubeszerzést a boltvezetők önállóan végzik, ám a nagykereskedelem egy­re több cikkből kevesebbet szállít. A vásárlási körülmé­nyek javítását, a kiszolgálás színvonalát emelné, ha épül­ne egy üzletház. A gazda­sági és tanácsi forrásokat szükséges lenne az áruház megépülésére összpontosíta­ni — így összegezhető a he­lyi fórumok véleménye. vábbá újítási előadó is, a munkavédelmi újítások hasz­nosítása érdekében kifejtett tevékenységével. A pályá­zattal 2000 forinttól 20 000 forintig terjedő pályadíjak nyerhetők. A pályázat iránti érdeklődés miatt a jelentke­zési határidőt a kiíró szer­vek meghosszabbították 1988. február 29-ig. A részletes pályázati felhívás és a je­lentkezési lap beszerezhető: az OMMF Munkavédelmi Információs Központnál. Postacím: 1378 Bp., 76. Pf„ 46. Telefon: 429-339, 210-429. Vidéken a megyei munkavé­delmi felügyelőségeknél. (MTI) „fórum-jellegét” erősítik — egyebek között — azzal a megoldással, hogy a jelenle­gi fodrászat helyére egy te­raszos vendéglátóhely kiala­kítását tervezik. Ugyancsak az Északterv alkotó gárdája készítette el a Kazinczy—Beloiannisz ut­cák közötti, Bazár-tömb be­építési javaslatát, amelyben főként kereskedelmi-szolgál­tató üzletek, vendéglátóhe­lyiségek létesítése szerepel. Mivel ezen a területen jó néhány épület magántulaj­donban van, hasznos lenne az építés során a magánerős kezdeményezéseknek, tőke­bevonásoknak nagyobb teret engedni. Ez ügyben a taná­cson megkezdődtek a vizs­gálatok. A belvárosi rehabilitáció helyzetelemzése alkalmat adott arra, hogy a bizottság .tagjai kifejtsék véleményü­ket a megyeszékhely formá­lódó, átalakuló városképéről is. A patinás jelleget őrző, újjávarázsolt házak látvá­nya és a foghíjak stílusos beépítése valamennyiünket jó érzéssel tölt el — mon­dotta az egyik hozzászóló. Majd így folytatta: az vi­szont már kevésbé, hogy a megyeszékhely sétálóutcájá­nak nagy részét — a kará­csonyi árusítás ürügyén — igénytelen, szegényes sátrak­kal és kínálattal borították el a magánkereskedők. És ez a látványosság már ko­rántsem felemelő... (monos) sét, éspedig a sátoraljaúj­(h. j.) mi újítással. Pályázhat to­Gazdát cserél a fehér köpeny : Kerthelyiség a villanyrendőrnél N. Zs. Pályázat A Budapesti Műszaki Egyetem aulájában tartja edzéseit az MHSZ BME Modellező Klubja. Orsovai Dezső repülőmodellt javít. Szőlőtermelő szakcsoportok

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents