Észak-Magyarország, 1987. december (43. évfolyam, 283-308. szám)

1987-12-16 / 296. szám

1987. december 16., szerda ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Késik is, kevés is nehezíti a termelést i & ' Karácsony és újév között szünetelni szokott a termelés a Kismotor- és Gépgyár 3. sz. mezőkövesdi gyárában, az idén a legkeményebb hajrá­val telnek majd azok a na­pok. Mentik, ami menthető. Nem érkezett meg időben a fékberendezésekhez, szükséges légfékitömlő, s a jelzések sze­rint a felét sem kapják meg a rendelt tételnek. Ennek az lesz a következménye, hogy ; még nem 'tudni mennyivel, de jócskán elmaradnak a I tervtől, kevesebb lesz a nye­reség is és esetleg elhúzód­nak olyan beruházások, ame- ; lye'ktől a következő évek j mennyiségi és minőségi i gyártmányfejlesztése függ. — Máskor is voltak meny- .nyiségi gondjaink az im­port alkatrészeknél, de min­dig időre megérkeztek a szál­| lítmányok. Gyártmányössze- ; tételünk -sajnos nagyon sok importanyagot, alkatrészt igényel. így nincs meg a kel­lő termelői biztonságunk — mondja Bojtár István, a gyár főmérnöke. — A jelek szerint jövőre tovább csökken az import­keret. Milyen megoldást ke­res a gyár? — Utazunk, járjuk az or­szágot, keressük az. import­t pótló hazai anyagokat, meg ékeli mondani, nem sok si­kerrel. Légféktömlőt például gyárt a Taurus szegedi gyá- de nem olyat, mint ami- iilyet NSZK, olasz, svéd im­portból tudunk beszerezni. A szegedi tömlő fémszövet beté­tes, merevebb, kormányozott járműkerekekhez nem szerel­hető, fel. Ä,Külföldi textilbe­téttel, , készül. Ráadásul az igé­nyünknek ia felét tucíja csak szállítani a gyár. A Csepel A u t úgy á inak ten gelyk apcso- lót működtető munkahengert gyártunk, ennek a gumial­katrésze is tőkés importot igényel. A Knorr kompresz- szorokhoz a kovácsolt dara­bokat kell külföldről besze­reznünk, nincs jó minőségű hazai olajálló gumi... So­rolhatnám tovább. Két vá­lasztásunk van, vagy a mi­nőségbeli megalkuvás, vagy a tőkés import. — A gyár műszaki gárdá­jának városszerte jó Ilire van ... — Valóban nem panasz­kodhatunk, tettrekész, alko­tókedvű fiatal mérnökeink vannak. Nagyon sok, jó mű­szaki megoldással járulnak hozzá a termeléshez. Több újításuk van jelenleg is ki­vitelezés alatt, köztük olya­nok, amelyekkel egy. másfél millió forintot takarítunk meg. A Kismotor- és Gép­gyárban sincs még a helyén a műszaki értelmiség, az anyagi ösztönzés jobb mód­szere még kidolgozásra vár. de az alkotómunkát megbe­csüli a vállalat. Az idei vál­lalati nívódíjra négy mérnö­künk pályázott. Az alkatrész- hiány azonban műszaki meg­oldásokkal nem szüntethető meg. A gyár főmérnöke el­mondja még, hogy a gyárba bekerülő öntvények 50—00 százaléka selejt. Ez nagy ve­széllyel jár. mivel a gyár lö­kés importja, az NSZK-beli Hoerbiger cégnek gyártott pneumatikus munkahengei öntvényből készül. Nem az öntvényt gyártókon múlik, hogy a német megrendelő évről évre több munkahen­gert rendel a kövesdiektől. sőt szó van arról,-hogy a ké­sőbbiek során többféle vá­lasztékot rendel. A nagy baj az, hogy az öntvényhiba csak a megmunkálást köve­tően derül ki. Rengeteg mun­ka megy veszendőbe. — Mivel nálunk olcsó a munkaerő, újabb lehetősé­günk nyílna tőkés exportra, ha műszakilag fel tudnánk készülni rá. Legnagyobb szükségünk van egy meg­munkálóközpontra, olyan CNC-vezérlésű gépcsaládra, amely az esztergálást követő műveleteket, fúrást, marást nagy pontossággal végezné el. A gyártási idő 20—25 száza­lékkal csökkenne, a minőség sokat javulna. Távlati ter­vünkben pedig egy öntöde létesítése szerepel, egy alu­mínium-öntöde a lu m í n i u m hőkezelővel. Sok szállítási költséget tudnánk megtakarí­tani és reméljük, jobb mi­nőségű öntvényt tudnánk elő­állítani, mint amilyennel ma vagyunk kénytelének dolgoz­ni. Szakembereket könnye­dén kapnánk, Mezőkövesd­ről nem egy kohász jár el dolgozni. — Mikorra tervezik az ön­töde munkába állítását? — Ezt a beruházást hitel nélkül nem tudjuk megvaló­sítani. A hitelfolyósítás ide­jén múlik az építkezés meg­kezdése. Gondokkal búcsúzik az év és gondokkal kezdődik az új év. A Kismotor- és Gép­gyár technológiája során te­kintélyes mennyiségű veszé­lyes hulladék keletkezik. Az olajos hulladék egy részét egy Heves megyei vállalat semmisíti meg, más része a hernádkércsi átmeneti hulla­déktárolóba kerül. A festék- hulladékot egyelőre senki nem veszi ál, semmi pén­zért. Az idén még elégethetik helyben, de a festékégetést jövőre már nem engedélyezi az OKT.H. Hogy mi lesz ez­zel a kellemetlen hulladék­kal, senki sem tudja. (La­punk ötödik oldalán foglal­kozunk a veszélyes hulladé­kokkal.) — levay — Borsó igen, bab nem Befejeződött a szerződés­ben termelt vetőmagvak fel­vásárlása. Ha a szerződő gazdaságok gyorsmérleget készítettek, abból kiderült, hogy az idei évben a Vetö- magtermeltető Vállalattal kö­tött szerződés alapján a várt­nál kevesebb, alig tízezer tonna különböző vetőmagot tudtak átadni. Ezért a pénz­beli bevétel is kevesebb a vártnál. A mennyiségi visszaesés­ben nemcsak az idei ked­vezőtlen időjárás játszott közre, de éreztette hatását a korábbi évek aszályos időjá­rása is. A legtöbb kultúrát nem tudták öntözni, a talaj­ban pedig nem volt megfe­lelő vízkészlet. Mindez közrejátszott, hogy alacsony terméshozamok kerüllek be­takarításra, s ezeknek egy része sem felelt meg a ve­tőmagszabványnak. A termeltető gazdaságok­nak alig van mivel dicseked­ni, mert egyedül talán csak a hüvelyesek, azok közül is a borsó hozta a jónak mond­ható termést. Sikeresen ter­mesztették ezt a növényt például a szentistváni, a me- zőkeresztesi, t aktaharkányi ináncsi tsz-ek nagyüzemi tábláin. Közel sem mondha­tó eredményesnek a másik hüvelyes, a bab termesztése De igen gyenge termést ho­zott a lucerna, a szarvaske- rep és a megyénkben igen jó termesztési adottságú vö­röshere is. Gyenge közepes volt a termés például ubor­kamagból. Az átvételnél különös gon­dossággal vizsgálták az ex­portra ikerülő mennyisége­ket. Megyénkből ,a minőség alapján exportképes tétele­ket tudták kiválasztani lu­cernából. vörösheréből, ló­babból, valamint az egyre népszerűbbé váló fénymag­ból. Kertésztanulók országos versenye Az elmúlt napokban Ke- celen, a helyi módszertani központban rendezték meg a kertésztanulók országos szak­mai versenyét. Az ország minden részéből 14 szakkö­zépiskola 50 tanulója — köz­tük a miskolci Mezőgazda­sági és Élelmiszeripari Szak- umunkásképző Iskola tanulói t— 'mérte össze elméleti és i gyakorlati tudását. ,! A miskolci tanulók élő­in szőr házi versenyen döntöt­ték el, ki a legjobb 6 ver­senyző közöttük, ők egy hó­napon keresztül Kakukk La­josnál, a Miskolci Kertészeti Vállalat Győri kapui virág­üzlete vezetőjénél gyakorol­tak, neves virágkötészünk felügyelete alatt. Egy héttel a verseny előtt újabb selej­tező következett, s ekkor dőlt el, ki lesz az a három tanuló, akik városunkat kép­viselik Kecelen. A gondos felkészítés meg­hozta gyümölcsét — az el­méleti tudnivalókat Tóth Bé- láné szakoktató vette át több­ször is a lányokkal —. a miskolci tanulók a hagyo­mányokhoz hűen. most is jól szerepeltek. A száraz falidísz kategóriában Demeter Anna­mária 1. helyet. Bene Eme­se 4. helyet, míg Korbél.v Tímea 7. helyet szerzett. A karácsonyi dísz és a meny­asszonyi csokor kategóriában ugyan már nem szerepeltek ilyen jól, ám az iskolák kö­zötti összetett versenyben még így is az 5. helyen vé­geztek. Sőt, az egységes csa­patmunkáért a zsűri külön- dijjal jutalmazta Kakukk Lajos és Tóth Béláné mis­kolci csapatát. Azonosságok és különbségek az érdekekben Az ÉMV előrelépésének tervei A vegyipar egyik húzó­ágazat lehet a jövőben is, ha a szellemi tartalma mellett az energiaigénye és az anyagszükséglete gazdasá­gossá tehető. Ez elsősorban a kevés importot felhaszná­ló ágazatokra érvényes. Az Északmagyarországi Ve­gyiművek gyártmányszerke­zete úgy tűnik, hosszabb tá­von is megfelelhet ennek a feltételrendszernek, vagy ha nem, hogyan tehető azzá? Ezt kérdeztük meg Szőke Bélától, a vállalat igazgató­jától. — Az elmúlt tíz évben fo­lyamatos termékszerkezet- módosítással stabil gazdálko­dó vállalat voltunk — mondja az igazgató. — Ez idő alatt két alkalommal, 1982-ben és 1986-ban voltak pénzügyi, gazdálkodási nehézségeink. Ezeket döntően a drasztiku­san változó hatások okoz­ták. Az ÉMV-ben az elmúlt időszakban az ország számá­ra fontos termékcsaládok, benne a poliuretán habok, gyógyszeralapanyagok, és nö­vényvédő szerek gyártását ol­dották meg. Ezek ma is ke­resettek a hazai és a szoci­alista piacon egyaránt. — Ez így van. — mondja az igazgató. — De a vegy­iparban igen gyakran egy- egy késztermék előállítása 4—5 lépcsőben történik csak meg. Mi ezekből, pénz híján, csak a befejező művelet i—2 lépcsőjének fejlesztését tud­tuk elvégezni. És mivel nem­csak nekünk, hanem a töb­bi szocialista országokban is hiányoznak rendszerint ezek a technológiák, így ma is az alapanyagok jelentős importjára szorulunk. A mai szemlélet és a szabályzó- rendszer csak az exportot veszi figyelembe, az im­porthelyettesítést nem érté­keli. Pedig az agrokémia fejlesztésébe befektetett 8— 10 millió dollár körülbelül a :i—4 szeresét „hozza" a szov­jet-magyar agrokémia egyezmény nyomán. — A pénzügyi egyensúlyi helyzetünk miatt más a szemlélet és éppen ezért egy barter üzletet terveztünk, amely alapanyagok beszer­zésével és az ellenérték szál­lításával minimum 15 millió dollár devizaszaldó-javulást eredményezne az ország szá­mára, megoldva a mai alap­anyag-szükségletünket is. A pénzügyi szabályozás azon­ban ezt nem „érzékeli", így a barter üzlet úgy tűnik, a kútba esik, nem lehet nyél­be ütni. — A továbblépés érdeké­ben mi is elkészítettük a ki­bontakozási tervünket. Egyelőre azonban ezeknek a terveknek nem kedvez a rövid távra, és egyetlen fő célra, a fizetőképesség meg­őrzésére szolgáló szabályozó- rendszer. Ha ez a szabályo­zórendszer hosszabb távon is megmarad, akkor sajnos újra kell gondolnunk a vál­lalat elképzeléseit és jövőjét, mert a mai termékszerkeze­tünk ellenkező esetben hosz- szabb távon veszteséges lesz. Bár jelenleg is, mind a nép­gazdaság, mind a szovjet export számára fontos ter­mékeket gyártunk, de ha a mai szabályzás szemlélete megmarad, akkor értékes termékek előállítását kell visszafejlesztenünk, vagy ab­bahagynunk és létszámot is kell csökkentenünk. hogy el­kerüljük a veszteségeket. Ez nyilván azt jelenti, hogy az országnak a jövő­ben ezekből a termékekből, vagy importra lesz szüksége, vagy kényszerítik a vállala­tot ilyen feltételek mellett is azok gyártására, de akkor valakinek vállalni kell a veszteségeket, mert erre a gyár nem lesz képes, — vé­lekedem. — Ez így van. — válaszol­ja az igazgató. — Most egyelőre a jövő évre készü­lünk. folyamatban vannak a bérbruttósítások. Fórumot alakítottunk, ahol az embe­rek elmondhatják az átté­réssel kapcsolatos vélemé­nyüket. Sajnos, a jövő évvel kapcsolatban még igen ke­vés valódi, értékelhető in­formáció áll a rendelkezé­sünkre. Egy biztos, hogy a vállalat számára az lenne a leg.i óbb. ha az irányítás ér­dekei és az ÉMV érdekei kö­zelebb kerülnének egymás­hoz. Annyi azonban bizo­nyosnak látszik, hogy jö­vőre ezek a különbségek megmaradnak. Ez azonban nemcsak az ÉMV ügye. Jó lenne minél előbb tisztázni, milyen ér­dekkülönbségek vannak ma a vállalatok és az irányítás között. Mert ezek az érdek- különbségek esetleg hosszabb távon veszélyeztethetik a kibont akozlatási program sikeréi is. Hajdu Gábor Mesterek becsülete A ki élt valamihei, azt mesternek tituláljuk, persze gyakran érdemtelenül, vagy jobb megszólítás hi- ján. Bolvégzetem az utóbbi evekben sok „mester­rel" hozott össze. Sem mesterlevelüket, nem láttam, sem számlájukat. S még örülhettem, ha kegyeskedtek eljönni, s megcsinálni, amiért megfizettem. De jellemzőbb volt, hogy elszöktek az előleggel, késve jöttek, ám rossz mun­kát végeztek. Bizony, sokszor megbántam én is, hogy többet tanultam a kelleténél. Az .jrók sorban állnak köny­vük megjelentetéséért. Bezzeg a mesterek nem állnak sorban, hogy munkát kapjanak... Szívből örülök, hogy fiam a kétkezi munka iránt érez hajlandóságot. Bár fé­lek, kicsit túl sokat olvas... Tíz év múlva talon ót is megfertőzi a betű, aztán ö is szaladgálhat kőműves, vil­lany- és vtzvezelék-szerelö után. Nincsen énnekem bajom a kétkezi munkával. Magam is megfogom a jobbik végét, ha kell, és hát gyakran kell. Ma homokot szállítottam, vödörrel, talicskával. A mester uraknak készen kell az anyag. Csak azon tűnő­döm, miként jutottunk oda, hogy a mester urak a tavi­költséget is felszámolják, oda-vissza. Hogy ök nem met­róznak, héveznek naphosszat. Voltaképp igazuk van Egy mester járjon tavival. De énnekem hol számolják el a taviköltséget? Pedig egyben-másban talán én is mester volnék, ezen a silány mar mesterszinten minden bizony­nyal. Oe hát hol nyújthatnám be a toviszómiát? Az egyetemen? A kiadóban? Az írószövetségben? Az Olva­sóknál? Ugye nevetséges... Versenyről beszélnek, meg fogyasztói erdekvédelemröl, meg demokráciáról. Meg persze, és leginkább, a közel­gő rémről, az adóról. A mester nyilton beszél. O ez­után sem ad számlát, s csak nagyobb összegről nem ád. Merthogy belekalkulálja a rizikót is... mármint azt, hogy eltitkolja jövedelmét az adóhivatal elől. De mit titkoljak én? Nevem, Írásom és személyi számom azonnal útra kelt nár eddig is, egyetlen sort sem irhatok titokban, es sen­ki sem ád borravalót versre, prózára: „ejnye, ez jó sói volt, fogadja el, poéta úr!"... Persze azért akadnak még itt-ott becsületes mester­emberek, méltók a névre. Néha mogoivok, keserűek, mert fáj nekik is, hogy a becsület mara ilyen töhögni- való lett. S ki tudja, élnek-e még, amikor a mai, nevük­re méltatlan mesteremberek tönkremennek? Mert ha ez az ország életben marad, ha ez az ország élni akar, minden mesterség tudója csak a becsületbe kapaszkod­hat, az elvégzett, a jól elvégzett munka becsületébe. Ha pedig a jelen hamis előleget vesz a jövőtől, akkor is maga sírját ássa. Csak az a kár, hogy olyan sok io„sz ma­gyar mesteremberhez volt eddig szerencsém. Kire, kikre gondoljak, amikor az új Magyarországról álmodozom? Nem fusizókra, kontárokra, hazudozókra, előleggel szök- dösökre, határidőket eltolókra gondolok. Hanem azokra, akik miatt él, életben van, életben marad ez az ország. A mogorva, hallgatag becsületesekre. Akiket valóban megillet a mester elnevezés. Hiszem, hogy tőlük tanulni igazán érdemes, hogy becsületük egyszer pénzben is fi­zet. Ha nem hinném, magam is kontár mondatokat tr- nék, azonnali feledésre, rögtöni eldobásra Ítélve. Mikent az újságpapírt sem becsüli sokra a magyar. Csak kivé­teles, próbáló időkben. Akkor az újságlap kézről kézre jár. De talán nem kell mindig kivárni azokat oz időket. Szentmihályi Szabó Péter Párbeszéd a faluért Év vége, év eleje. Közelí­tő, próbáló és távolodó tél ideje. Amikor korán sötéte­dik. Az ember hamarabb ke­resi az otthon falaikkal kö­rülvett melegét. A faluban mindenképpen. És bár igaz, a faluban élő emberre is: ma már nem szívesen mozdul ki a csa­ládi házból, ritkábban keresi a közösségi együttlétek he­lyét — a téli időszak az azért más. Hiszen a portán, a ház körül nincs már mit tenni a sötétben. Fogadjuk hát el: ilyenkor jobbak a le­hetőségei a párbeszédnek is Könnyebb időt szakítani a leülésekre. Például azért, hogy a néphatalom, a nép­képviselet emberei és „a megbízók" szót váltsanak. Arról, mi történt és mi neon történt meg a faluban: ar­ról. hogy mi épült és mi hiányzik; tervekről és meg­valósulásról, örömökről és gondokról kell és lehet eze­ken a fórumokon beszélni. Megyénkben már novem­ber végén megkezdődtek a falugyűlések. Az utóbbi évek­ben szerencsém volt több ilyen találkozót ..megtapin- lani". Nemegyszer tapasz­taltam: már az utcán benne van a levegőben, mennyire megbecsült, mennyire érde­mesnek tartott egy-egv falu­gyűlés. Nemegyszer kellett tiszteletet idős emberek „ki- öltözött" vonulása; s az is, amikor — már benn a te­remben — minden ünneplő mondatot, tisztelgő szót le­véve a mondandóról: lénye­get látóan és számankérően adták elő gondolataikat. Per­sze dicsértek is — de csak okkal; és sok keserű mon­dat is elhagyta az ajkakat. Hogyan is lehetne más­ként ? A személyes gondok. panaszok, életérzések épp­úgy felszólalási jogot kér­nek a falugyűlésen — mint a közösség, az egész falu dolgai. Az idei falugyűlések, ezek a nagyon is szükség- szerű párbeszédek minden korábbinál zaklatottabbak lesznek. Ennék kimondásá­hoz nem kell jövőbelátó ké­pesség. Elegendő, ha ki-ki számbaveszi környezetének hangulatát: az embereket foglalkoztató kérdéseket, gondolatokat. A tanácsok vezetőinek szá­molniuk kell azzal, hogy a korábbi évekhez képest az állampolgárok türelmetleneb­bül, netán ingerültebben fogják kérdezni: mit miért nem sikerült megoldani. Kí- váncsiabbák lesznek a mos­tani fórumok résztvevői. Ta­lán bíráló szó is több hang­zik el, mint tavaly vagy az­előtt. Nem haszontalan jól átgondolni egy-egy falugyű­lés előtt: a tanácsok vezetői, az asztal másik oldalán ülők csakis akkor felelnek meg a hasznos párbeszéd igényének, ha türelmes — nem pedig ingerült —; ha őszinte — nem pedig kacifántosán ma - gyarázgató — hangon cse­rélnek gondolatot a lakos­sággal. Borsod-Abaúj-Zemplén ben erre 318 (!) településen lesz alkalom. Ez nagyon nagy szám. Ez nagyon nagy lehe­tőség. A falu lakóinak és a falu vezetőinek érdeke és kötelessége, hogy a lehető legértelmesebben éljenek az alkalommal. Könnyen belát­ható. hogy ez minden egyes településen — az ott élők mindennapi életéi jobbíthat­ja elsősorban. <1. n. .1.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents