Észak-Magyarország, 1987. december (43. évfolyam, 283-308. szám)

1987-12-15 / 295. szám

1987. december 15., kedd ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 7 Egy gyakorlat az Európa Kupa-gáláról, hat képben. Bemutatja Jacsó József, a DVTK világ- bajnoki ezüstérmes sportolója. A technikailag tökéletesen kivitelezett lökésprodukciót akár a súlyemelő iskolában is tanítani lehetne. Laczó József felvételei Az idényzárásra is maradt tartalék... és az EK-ról Először hitetlenkedve fo­gadtuk azt a döntést, mely­nek értelmében az országos bajnokságnak és az Európa Kupa-gálának nem a mis­kolci városi sportcsarnok, hanem a Diósgyőri Vasas Művelődési Központ ad ott­hont. A sportcsarnok mellett érveltünk, mondván: ott a legjobbak a feltételek, hiszen a létesítményt a sport szol­gálatára tervezték. „Ez igaz — okoskodtak a DVTK-szak- osztályának vezetői —, de a DVMK-ban a súlyemelés szá­mára megfelelőbbek a kö­rülmények. Az edzőterem­nek kialakított helyiség, az­tán az öltözők és a porond között mindössze néhány méter a távolság^ továbbá az sem mellékes, hogy a közön­ség szemből figyelheti a sportág óriásait, s teltház esetén a terem egy kis «po­kollá» változhat. Az is a DV- MK javára billentette a mér­leg nyelvét, hogy tulajdon­képpen a tőszomszédságában van a diósgyőri szauna és ez a sportág mégiscsak élr képzelhetetlen a gőzkamra nélkül-” A rendezőknek iga­zuk lett, a művelődési köz­pontban immáron csatát nyert a sport (is). * Az mindenkinek fájt, hogy nem jöttek el a románok, és a szovjetek is csak három fiút hozták. Rövidebb lett az EK-gála programja, szomszé­daink távolmaradása miatt pedig sokat idegeskedtek a szövetség képviselői és a miskolci rendezők is. Hogy milyen volt a szín­vonal? Kétségtelen: az össze­tett teljesítmények jócskán elmaradtak a világcsúcsok­tól, de ne felejtsük, hogy a miskolci gála volt az idei szezon utolsó rangos verse­nye. Ennek ellenére azért maradt még a sportolókban tartalék. Mutatta ezt az a tény, hogy a résztvevők csaknem tízszer ostromolták meg az érvényes világcsú­csot és nyilván nem csak amolyan szórakoztatási vágy­tól vezérelve... Néhány magyar fiú is in­dult az EK-n, teljesítményük természetesen beszámított, sőt, Barsinak a szöuli Világ Kupán elért eredményét is figyelembe vették. A díjki­osztások rendje így gyakran felborult, az esélyesek közül pedig Barsi és Jacsó kezé­ből is kicsúszott a büszke cím. Számukra — akár ki­mondjuk, akár nem — sem a VK, sem pedig az EK nem volt fontos, az ostravai VB után kiengedtek, ez ért­hető is. Érdemes lenne az OB-nák megtalálni a hazai versenyrendszerben a leg­megfelelőbb helyét, (hogy minden esélyes azonos felté­telek között indulhasson!) mert azon aligha lehet vi­tatkozni: a legfontosabb ha­zai viadal mégiscsak az or­szágos bajnokság! Ezt pedig Miskolcon nem éreztük. * A borsodi súlyemelők ezút­tal talán szürkébben „mu­zsikáltak”, mint korábban. Ejtettünk már szót Barsiról és Jacsóról, ők azonban az ostravai világbajnokságon bőséges kárpótlást biztosítot­tak. A többiek? Nos, Szanyi elsősége nem forgott veszély­ben, a södertaljei világbaj- nök éppen annyit emelt, amennyire szükség volt. Nem „strapálta” magát, mindösz- sze négy gyakorlatot muta­tott be, s ez érthető részé­ről. Kellemes meglepetésnek számított a fiatal kazincbar­cikai Zsuga Csaba bemutat­kozása, aki összetettben a harmadik helyen végzett. Szép jövő áll előtte, vigyázni kell minden lépését, de alig­ha kell attól tartani, hogy fejlődése nem lesz folyama­tos, mivel edzője egyben édesapja is. Zsuga Imre tud­ja, mennyi munka vezet a csúcsok felé, bizonyára a fiú akaratereje, szorgalma lehet perdöntő a kérdésben. * Ambrus László, a magyar válogatott szövetségi kapitá­nya bosszankodott, hogy jó- néhány „üres” súlycsopor­tunk van. Felemásnak tűnik honi súlyemelő sportunk, mert világklasszisok (Barsi, Jacsó, Szanyi) mellett pilla­natnyilag nem mutatkoznak a trónkövetelők. Akadnak ígéretes tehetségek, de az a jövő zenéje, mi lesz belőlük. Ambrus azért panaszkodott, mert az ólomsúlyban elké­pesztően szerény eredmény­nyel lehetett megszerezni az aranyérmet. Három alacso­nyabb kategória (90, 100 és 110 kiló) győztese is többet emelt, mint a legnehezebb súlycsoport első helyezettje. Mindez arra enged követ­keztetni, hogy több és kö­rültekintőbb munkára van szükség a klubokban. Min­den ott dől el, a válogatott­ban már produkálni kell. Régen az 52 kilóban szinte egymást váltották hazai leg­jobbjaink, most nincs olyan reprezentánsunk, aki a siker leghalványabb reményével léphetne dobogóra a vetély- társakkal szemben. A feladat adott: dolgozni, dolgozni, dol­gozni! Nem árt ugyanis elő­re tekinteni: mi lesz, ha a jelenlegi klasszisok kidőlnek a sorból, befejezik pályafu­tásukat? Ki(k) veszi (k) át tőlük a stafétabotot? * Az olimpia előtti eszten­dőben sikeres támadásokat intéztek a súlyemelők a vi­lágcsúcsok ellen. Az idén összesen 21 új világcsúcs született, 11 versenyző jóvol­tából. A rekordeső Miskolcon ért véget, hiszen az év hát­ralévő napjaiban már nem lesz olyan viadal, amelyen hitelesíthető világcsúcsot le­het elérni. ' öt bolgár 11 rekordot dön­tött meg, a főszereplők kö­zül Terzijszkit és Gencsevet láthattuk Miskolcon. Négy szovjet egyformán öt csúcsot szárnyalt túl. A DVMK-ban Taranyenkó lépett a közön­ség elé. Miskolcon utoljára tizen­négy esztendővel ezelőtt, ke­rült sor rangos súlyemelő versenyre, világcsúcsot pedig még sohasem értek el a bor­sodi megyeszékhelyen. * Végül álljon itt két nyilat­kozat. Az Európai Súlyemelő Szövetség vezetői mondták. Wally Holland (Anglia) el­nök: — A magyarok ismét meg­mutatták, milyen jó rende­zők. Meglepődtek mindazok, akik idényvégi, szürke ver­senyre számítottak. Genesev világcsúcsa és a további kí­sérletek egyértelműen mu­tatták a magas színvonalat. Vladan Mihajlovics (Ju­goszlávia) főtitkár: — Remek verseny volt, ki­tűnő eredményekkel, EK- döntőhöz méltó körülmények között. Bulgária az első után a második Európa Kupát is megérdemelten nyerte, újó­lag igazolta, hogy jelenleg a világ legjobbja. Örülök, hogy Magyarországra került az EK-döntő és örülnék, ha 1990-re megkapnák a VB rendezésének jogát. Ebben az esetben 1983 után újra együtt lehetne a világ- és az Európa-bajnokság. Doros László Kolodzey Tamás Az 1966-ban alapított Sportszerűségi Díjat a ki­emelkedően sportszerű ma­gatartást tanúsító sportem­berek (versenyzők, diák­sportolók, sportvezetők, ed­zők, nevelők, tanárok, já­tékvezetők, társadalmi aktí­vák stb.), vagy sportkollek­tívák (sportegyesületek, di­áksportkörök, diák sport­egyesületek, szakosztályok, csapatok, együttesek .stb.) er­re irányuló javaslat alap­ján l!)87-ben is elnyerhetik. Az írásban indokolt ja­Felhívás vasiatokat a területileg ille­tékes szakigazgatási szervek­hez, vagy közvetlenül az Állami Ifjúsági és Sport- hivatal sajtó- és propaganda- főosztályára (1054 Budapest, Rosenberg hp. u. 1.), okta­tási intézmények esetében a Művelődési Minisztérium testnevelési és sport önálló osztályára (1055 Budapest, Szalay u. 10—14.) kell el­juttatni. A beérkezett javaslatokat társadalmi bizottság bírálja el, és egyúttal dönt az ado­mányozható dijak, plakettek, •elismerő diplomák kiadásá­ról. A javaslatok beérkezési határideje: 1088. január 15. Állami Ifjúsági és Sporthivatal Művelődési Minisztérium Magyar Újságírók Országos Szövetsége sport Totónyeremények A Sportfogadási és Lottó Igazgatóság tájékoztatása sze­rint az 50. heti totónyeremé­nyek a következők. 13+1 ta­lálatos szelvény 6 darab, nye­reményük egyenként 932 065 forint. 13 találatos szelvény 11 darab, nyereményük egyenként 479 348 forint. 12 találatos szelvény 736 darab, ezek értéke 7381 forint. 11 találatot 12 677 fogadó ért el, nyereményük egyenként 429 forint. 10 találatos szel­vény 104 021 darab, nyere­ményük egyenként 78 forint. A közölt adatok nem végle­gesek. Sakk Varga: 100 százalék Csak röviden... Edelényben Felszabadulási villámversenyre került sor. A végeredmény: 1. Varga P. (Borsodtávhő, ifjúsági korú versenyző) 9 pont (100 száza­lékos teljesítmény), 2. Tóth (Törekvés, mester) 7,5, 3. Kovács L. (Borsodtávhő, mesterjelölt) 7, 4. Szurovszky (H. Mereszjev SE, FIDE- mester) 6,5. Hetedik alkalommal került megrendezésre a labdarúgó MÉH Kupa teremtorna. A már szép hagyományokkal rendelkező eseményen, — melynek a 101. Sz. Szakmun­kásképző Intézet adott ott­hont — a hasznos anyagok gyűjtésében élenjáró borsodi iskolák csapatai vettek részt. Így pályára léptek a Miskolci 6. sz., 40 sz. a szerencsi Rá­kóczi úti; a mezőcsáti Vörös Hadsei'eg úti; a rudabányai Petőfi és a szikszói Malom utcai iskolák együttesei. Az ünnepélyes megnyitón Nagy László, az Észak-ma­gyarországi MÉH Vállalat csoportvezetője köszöntötte a csapatokat, majd a csoport- mérkőzésekkel kezdetét vette a torna. Valamennyi találkozó lelkes játékot, zömében szín­vonalas küzdelmet hozott. Különösen a szerencsi, szik­szói, mezőcsáti, és a miskolci 40. sz. általános iskola fia­taljai játszottak szellemesen, helyenként látványosan. Zavatkai László, a Borsod­távhő OB I-be került sakk­csapatának technikai vezető­je elmondta, hogy december 15-én (vagyis ma) leigazol­ják Bárczay László nemzet­közi nagymestert és Szu­rovszky Eleket (aki kétéves szünet után tér vissza Mis­kolcra). A helyosztó mérkőzések eredményei: 3—4. helyért: Mezőcsát—Szikszó 4-2. Az 1—2. helyért: Szerencs—Mis­kolc 40. sz. isk. 7-3. A torna gólkirálya Horváth Attila, legjobb kapusa Kondás Ákos (mindkettő Szerencs), míg legtechnikásabb játékosa Kö­kény Béla (Miskolc 40. sz. isk.) lett. Kulcsár Sándor, a győztes csapat testnevelője így érté­kelte a vetélkedőt: — Olyan rendezvény ez a torna, ami­vel a társadalmi munkát ju­talmazzák, de sokat nyer ve­le a tömegsport is. Kár vol­na megszüntetni, hisz olyan játéklehetőség a téli időszak­ban, amit más formában biztosítani nem tudunk. Emellett a gyerekek felé jó ösztönző is a további átlagon felüld munkára. Mi az idén ötödször vettünk részt a tor­nán, s az idén harmadik al­kalommal lettünk kupagyőz­tesek. ASZTALITENISZ. A nép­kerti csarnokban rendezték meg Miskolc város II. és III. osztályú egyéni verse­nyét. A győztesek. Nők, II. osztály: Horváth Zs. (BÉV SC). III. o.: Horváth Zs. Fér­fiak II. o.: András M. (BÉV SC). III. o.: ifj. Dubéczi (B. Kinizsi). TÖMEGSPORT. Encsen le­bonyolították a Felszabadu­lási Kupa, illetve a munka­helyi olimpia sakkversenyt. Az FK győztesei. Férfi fel­nőtt: Landenberger (Korlát). Férfi ifjúsági: ifj. Hajkó (Aba- újkér). Leány ifjúsági: Nagy M. (Felsővadász). Csapat: Abaújkér (Kovács, Hajkó, ifj. Hajkó). A munkahelyi olimpia végeredménye: 1. Simon (Encs), 2. Vaseczki (Encs), 3. Mádi (Pedagógus Szakszervezet). TEKE. Kohász Kupa — Ózd. Az első és második pá­lyán: 1. Révai (Ózdi Kohász) 446, 2. Lipták (Borsodi Épí­tők Volán) 436, 3. Kántor (Szolnoki MÁV MTE) 435. 3—4 pálya: Szakács (Ózdi Kohász) 449. HEXASAKK. Zónaközi verseny — Szabadka. Botkó első, Rudolf (mindkettő Mis­kolc) második lett, egyaránt 7—7 ponttal. Mindketten to­vábbjutottak a világbajnoki négyes döntőbe. A viadal he­lyét a nemzetközi szövetség később jelöli ki. RITMIKUS SPORTGIM- NASZTIKA. Együttes kézi­szer csapat OB — Budapest. A KVSE együttese a gyere­kek és a serdülők között el­ső, az ifjúságiak mezőnyé­ben pedig harmadik lett. A pontversenyt a kazincbarci­kaiak nyerték. Avas Kupa: 1. KVSE A miskolci városi sport- csarnokban rendezték meg az Avas Kupa teremlabdarú­gó-tornát, melyen hat együt­tes vett részt. A végered­mény: 1. Kazincbarcikai Ve­gyész, 2. Mádi Bányász, 3. Eger SE, 4. Sajóbábonyi Ve­gyész, 5. Edelénvi Bányász, 6. Borsodi Bányász. Labdarúgó MÉH Kupa Szerencsi siker Levegőt!

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents