Észak-Magyarország, 1987. december (43. évfolyam, 283-308. szám)
1987-12-12 / 293. szám
1987. december 12., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZAG 15 sport Teremfoci Holnap: Avas Kupa Vasárnap rendezik meg a miskolci városi sportcsarnokban az Avas Kupa teremlabdarúgó-tornát, melyen hat csapat vesz részt. A program, 9 óra 30: Kazincbarcikai Vegyész—Edelényi Bányász, 10 óra 20: Eger SE—Mádi Bányász, 11 óra 10: Sajóbábonyi Vegyész —Edelény, 12 óra: Borsodi Bányász—Mád. 14 óra:KVSE —Sajóbábony, 14 óra 50: Eger SE—Borsodi Bányász. 15 óra 40: bemutatómérkőzés. 16 óra 30: döntő. 17 óra 30: eredményhirdetés. „Foggal-körömmel harcolunk a feljutásért!” Beszélgetés Száger Györggyel — Hogyan sikerült a se- besvízi évadzáró bankett? — Köszönöm, jó hangulatban pillantottunk vissza az őszi idény történéseire. — Amikor augusztusban azt nyilatkozta lapunknak, hogy „ . .. végig szeretnénk ott lenni a feljutásra esélyes csapatok között”, jó néhányan kétkedve ingatták a fejüket. Az volt a véleményük, hogy a rendelkezésre álló játékosállománynyal ez az elképzelés teljesíthetetlen . . . — Ügy gondolom, hogy az együttes csattanós választ adott. A harmadik helyen állunk, 24 pontot gyűjtöttünk, mindössze két pont választ el a listavezető Ózdtól, s egy pont a hátrányunk a második Veszprémmel szemben. Tizenegy összecsapást rajtunk kívül csak a veszprémiek nyertek. — Ez szépen hangzik, összességében a DVTK eredményességére nem is lehet panasz, mégis jogosnak fogható fel a szurkolók hiányérzete. Sok a vereség, sok a kapott gól, ugyanakkor hiánycikk a látványos játék ... — Elismerem, a sportág barátaiban kedvezőtlen kép alakult ki rólunk. Ezt az a néhány, idegenben elszenvedett vereség okozta, amelynek az aránya engem is megdöbbentett. Négy találkozón (Hódmezővásárhelyen, Szegeden, Kecskeméten és Nyíregyházán) bevételeztünk 17 (!) gólt. Ez egyszerűen megengedhetetlen! A szurkolók úgy könyveltek el bennünket: ha a DVTK kilép otthonról, szinte semmi veszélyt nem jelent. Arról hajlamosak megfeledkezni, hogy kétszer mi is szereztünk idegenben 4—4 gólt, s összesen 7 pontot gyűjtöttünk házon kívül. — A diósgyőri mérleg igazán elismerést érdemlő: 8 győzelem mellett 1 döntetlen, vereség nélkül, 17 pont, s a két gólt is 11- esből kapta a gárda. Ez a tény azonnal rá is mutat, miben és hol kell javulnia a csapatnak. — Ha tavasszal tartjuk a hazai sorozatot, s valamit javulunk idegenben, akkor minden elképzelhető. — Ez elég rejtélyesen hangzik . . . — Nem szeretek jósolni. Céljainkat meghatároztuk, ezt mindenki ismeri. A tavaszi idényben tízszer Diósgyőrött lépünk pályára, s csak nyolcszor kell utaznunk. Ráadásul a befejező négy találkozó közül hármát itthon vívunk. Gondolja,» hogy ezek ismeretében a dobogó harmadik fokán akárunk maradni?-4- Jó kérdés, a válasz pedig alighanem fölösleges. Feleljen inkább arra, miért kaptak olyan sok színes kártyát a piros-fehér labdarúgók? — Való igaz, gyakran nyúltak zsebükhöz a játékvezetők. Takácsot és Dózsát kiállították, de a sárgával is többen megismerkedtek. Küzdelmes, harcos felfogásban játszó védőink vannak, a bírók azonban gyakran másképpen ítélik meg a belépőket. Takács például a honvédségnél másfél éven keresztül sep- regetőt játszott, most balhátvédként egy az egyben találkozik emberével, s bizony, előfordul az ütemtévesztés. — Szó volt már a látványosság hiányáról. Ennek tudja be azt, hogy nem nőtt a nézőszám Diósgyőrött? — Nézze, a mostani DVTK-ra nem a szemet gyönyörködtető labdarúgás a jellemző, nincsenek meg hozzá az egyéniségeink. Igyekszünk kemény munkával, hosszú távra tervezni, A legfontosabb: hozzuk a hazai találkozókat. Van egy kétezres, stabil táborunk, mások sokféle tényezőtől teszik függővé, kijönnek-e a stadionba. — A csapatkapitányi tisztet Fiikő Sándor tölti be. A nézők nem nagyon fogadták el, gyakran kritizálták. ön elégedett a középpályás teljesítményével? — Ha nincs a pályán, az a baj, ha ott van, akkor azért szólal meg a szavalókórus ... Elismerem, sok esetben gyengén játszott. A stílusát nem kedvelik, többre becsülik azt a futballistát, aki bevetődik, becsúszik, méterekről repül. Fü- kő más, neki szervező feladata van. Amikor a birtokunkba kerül a labda, neki megjátszható helyen kell lennie, természetes, hogy jóval kisebb részt vállalhat a védőmunkából. A kritika elnémítása érdekében ő maga teheti a legtöbbet, neki kell lépnie, másképpen kell viszonyulnia a sportághoz, a nézőkhöz. — Mit tart egyértelmű előrelépésnek? — Azt, hogy új csapat állt össze Diósgyőrött, s egységessé vált a gárda. — Miben nem tudtak előrelépni? — A védelem biztonságának növelésében, pedig sok esetben középpályásaink erejét is jobbára a támadások elhárítása kötötte le. — Jószerével két csatárral játszották végig az őszi idényt. Kölln 6 gólt lőtt, Lengyel egyet sem. Miért nem váltott, miért nem szavazott másnak is bizalmat? A DVTK féloldalassá vált, a jobbszárny szinte teljesen veszélytelennek bizonyult ... — Nem volt választási lehetőségünk. Thury sérülése megbéklyózta a kezünket. — Kikkel számol elsődlegesen a feljutást illetően? — Megítélésem szerint a Szeged, a Dunaújváros, a Csepel és a Nyíregyháza lehet ránk elsősorban veszélyes. — Megfeledkezett az Özd- ról... — Az a véleményem, hogy az őszi ritmust képtelenek lesznek tartani. — Ez feltételezés, az viszont tény, hogy az Ózdi Kohász szerdai elnökségi ülésén olyan álláspont alakult ki: tegyen meg mindent az együttes, hogy a lehető legjobb eredményt érje el a folytatásban. — Erre csak annyit mondhatok: el kellene dönteni a megyén belül, melyik csapat szálljon igazán harcba az NB I-es tagságért. Ketten egyszerre — azt hiszem, ez képtelenség. — A közelmúltban felröppent egy hír az ön személyével kapcsolatban. Arról szólt, hogy az MHSZ felé kacsintgat, Bálint László kérésére valamelyik válogatott irányítását veszi át. Hallhatnánk erről részletesebben? — Sokat nem tudok mondani. Az megfelel a valóságnak, hogy Bálint megkeresett, s felajánlotta, dolgozzam a szövetség keretein belül. Ez azonban csak akkor válik igazán aktuálissá, ha lejár a diósgyőri szerződésem. Tehát: július 1. után jöhet csak a váltás, de addig még sok idő áll rendelkezésünkre valameny- nyiünknek. — öt év külföldön, egy itthon, gondolom, legyezge- ti az ember hiúságát az ilyen felkérés. Bizonyára szakmailag is előrelépést jelent válogatott szinten részt venni a szövetség munkájában. Ez azonban egyelőre képlékeny dolog. Inkább mondjon valami szépet a diósgyőri futballbarátoknak évbúcsúztatóul! — Megígérhetem, hogy foggal-körömmel harcolunk a feljutásért! Doros László Zsuga Csaba bronzérmes Zsuga Csaba (KVSE) sikeres szakítása a 130 kilón. Sajnos, tovább nem jutott (baloldalt). Az edzőteremben olykor ápolni kell, máskor pszichés „kezelésre" van szükség (jobboldalt). Laczó József felvételei Először törlesszük adósságunkat, ugyanis csütörtökön este, lapunk zárta után ért véget két súlycsoport küzdelme a Diósgyőri Vasas Művelődési Központban. Nos, folytatódott a tavalyi bajnokok vesszőfutása. A 60 kilósoknál az oroszlányi Kerek legalább azzal vigasztalhatta magát, hogy ezüstérmet nyert, s mindössze 2,5 kilóval maradt alul az Ada- mekkel vívott nagy csatában. A szakítás után egyébként rajtuk kívül a debreceni Veres is jól állt, mindhárman 120 kilót teljesítettek. A lökésben is fej-fej mellett haladt a trió, végül a tatabányai legény örülhetett. A 67,5 kilósok között a szakemberek a székesfehérvári Huszicsra voksoltak, aki tavaly magabiztos versenyzéssel győzött. Nos, most nyoma sem volt ennek a határozottságnak, különösen a lökésben bizonytalankodott, s meg kellett elégednie a bronzéremmel. A nyitányon egyébként az országos és a bajnoki csúcsok egyáltalán nem forogtak veszélyben. Az első napi program után nem aludtak ki a fények a színházteremben. Szorgos munka kezdődött, amely pénteken, a délelőtti órákban fejeződött be. Üjra felépítették a magasított emelvényt, s így kijöhettek a „gödörből” a súlyemelők. Tegnap egyébként mindösz- sze két súlycsoport küzdelmeit kísérhették figyelemmel az érdeklődők, akik ezúttal sem töltötték meg a nézőteret. Igaz, az esti Európa Kupa-gálára már szépen összeverődtek, mégis támadt egy kis hiányérzetünk. Igaz is, EK! Nos, Románia együttese pénteken sem érkezett meg, így foghíjas mezőny lépett a dobogóra. Nem is jelezték, miért maradtak távol, s cselekedetükkel aligha pályázhatják meg a Fair Play díjat. ' Gutman József, a DVTK ügyvezető elnöke egy másik sportág berkeiből származó hírrel fogadott bennünket: — Szalontai Zoltán viszszatért Diósgyőrbe1 — mondta. — A szövetségi kapitány kérésére, ismét versenyzőként próbál szerencsét, megpályázza az olimpiai kiküldetést. A 68 kilósok között még mindig ő a legjobb, döntésével két legyet is üthetünk: most sportolóként, Szöul után pedig edzőként számíthatunk rá. A bemelegítőteremben Zsuga Imre, a KVSE edzője különösen idegesnek látszott: — Indul a fiam — adott magyarázatot. — Mit vár tőle? — Helytállást. Nos, a 75 kilóban induló Zsuga Csaba szakításban a 130-as kezdősúlyán ragadt. Meglepően sok volt a rontott gyakorlat, a rajthoz állt 5 versenyző 15 szakításából mindössze 6 bizonyult sikeresnek! Eggyel feljebb, a 82,5 kilóban már javult az arány, ugyanis a négy indulóból Oszkó és Mészáros egy produkciót sem vétett el. Piros dzsekiben, mosolygós tekintettel figyelte a többiek csatáját az ajtóból Barsi László, az idei világbajnok. Láthatóan nem tűnt túlságosan izgatottnak, azonban megjegyezte: — Nem lefutott a versengés, Csengeri jó formát árult el. — ... és mi lesz, ha legyőzi? — Akkor végre más is szerez aranyérmet ebben a súlycsoportban — mondta némi iróniával. Mindezt hallotta Debrecze- ni Sándor, a DVTK edzője, aki nevetve hozzátette: — Én legutóbb is megvertem Lacit! Fejelésben. Jót kacagtak, aztán Barsi — aki szintén nem megy a szomszédba, ha viccről van szó — így felelt: — Semmire sem emlékszem. Később a lökésben szurkoltunk Zsugáért. A 170-en kezdett, aztán hozta a 177,5- et is. A 182,5-del már nem bírt, elejtette. Mészáros —, aki versenyen kívül szakításban 160,5-del junior országos csúcsot ért el a 82,5 kilósok mezőnyében — a lökésre teljesen visszaesett. 177,5-en kezdett, és egyszer sem tudta felemelni, a könyöke rendre gyengének bizonyult, így — meglepetésre — kiesett. Sem a 75, sem pedig a 82.5 kg-ban nem indult diósgyőri sportoló az A-csoport- ban. Juhász István vezető edző ennek ellenére minden gyakorlatot megnézett. — Természetesen kíváncsi vagyok a részletekre, nem akarok lemaradni semmiről! újságolta. — Szakszemmel figyelem az eseményeket, ha sikerül a gyakorlat, tapsolok, ha nem, a versenyzővel együtt kesergek. Magától értetődően, magamban ki is értékelem a látottakat, mi volt a jó, mi a rossz. A fogások előtt tippelek is, jóslataim, úgy 90 százalékban, bejönnek ... A 82,5 kg-ban nagy tapsot kapott Oszkó, aki a 192,5 kg-ot — nehézségek árán ugyan, de — kilökte. EREDMÉNYEK, 60 kg: 1. Adamek (Tatabányai Bányász) 267,5 (120, 147,5); 2. Kerek (Oroszlányi Bányász) 265 (120, 145); 3. Veres (DMVSC) 265 (120, 145); 4. Balogh (Olefin SC) 260 (115, 145); 5. Lakatos (DVTK) 255 (110, 145); 6. Daróczi (Ózdi Kohász) 252,5 (112,5, 140). 67.5 kg: 1. Furár (NYVSSC) 302.5 (135, 167,5); 2. Romhá- nyi (Cegléd) 300 (140, 160); 3. Huszics (AREV) 292,5 (137,5, 155). 75 kg: 1. Tóth (Gázláng SE) 320 (145, 175); 2. Bertus (Szekszárdi Húsipar) 310 (140, 170); 3. Zsuga Csaba (Kazincbarcikai Vegyész) 307,5 (130, 177,5). A 82.5 kg-ban — lapunk zártakor — még nem hirdettek eredményt, hiszen Csengeri az EK-n szerepelt, és teljesítményét beszámították. A viadal előtt Barsi Szöulban elért 357,5 (167,5, 190) teljesítményével vezetett, Messzi és Oszkó előtt. Az esti Európa Kupa-gáláról hétfői lapunkban számolunk be. Ugyancsak hétfőn közöljük a 82,5 kilós végső sorrendet. A mai program: 90, 100, 110 és +110 kg (B-csoport), 12 óra. 90 és 100 kg (A-csoport), 15 óra. 110 és +110 kg (A-csoport), 18 óra. Áz első kiesés... Tizenöt éve lép dobogóra rendszeresen a kazincbarcikai Pátrovics Géza, aki tavaly aranyérmet szerzett az 56 kilósok mezőnyében. Sokan most is az első helyre várták. Mi történt? Kiesett ...- Életemben először - tette hozzá magyarázólag tegnap délután, az edzőterem falának támaszkodva. - Soha még ilyesmi nem fordult elő velem. Magam sem tudom az okát, tény, hogy egy kissé nyomasztott a velem szemben támasztott követelmény. A 260 kiló azonban illúzió... Ha minden összejön, talán eljuthattam volna a 252,5-ig, tovább ózonban semmiképpen. Fáj a búcsú, mert felkészülésem jól sikerült, s a hibát nem kereshetem a külső körülményekben. Igazi sportemberhez méltó értékelés. (Ajánlhatjuk például a Bp. Honvéd labdarúgóinak figyelmébe!!!) Doros—Kolodzey
