Észak-Magyarország, 1987. november (43. évfolyam, 258-282. szám)

1987-11-09 / 264. szám

1987. november 9.; hétfő

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3

Az SZKP és a nemzetközi kommunista mozgalom

Az új megítélés jelentősége nemcsak abban van, hogy a kommunizmus minőségileg más, mint a jelenlegi szint, hanem — szerintem abban is, hogy ezáltal felszabadította a társadalomtudományokat és a történettudományi az alól a béklyó alól, amely a szocializmus kü- I lönböző szakaszainak merev elhatárolásával és az ezekhez fűződő kritérium- rendszerek kidolgozásával függőt! össze.

2. Nemcsak emiatt jelentős a XXVII. kongresz- I szuson elfogadott új szövegezésű program. Példa arra a lenini megállapításra, hogy egy kommunista párt felnőtt kora ott kezdődik, ha szembe mer nézni önmaga korábbi hibáival, időben felismeri azt és képes a korrigálásra. Mindemellett a program megerősítette a kommunizmus alapelveit, reprodukálja az idő próbáját kiállt alapvető elméleti tételeket, tartalmazza azokat a következtetéseket, amelyek a világ, a kapitalizmus és a mai szocializmus valóságából levonhatók. Sokoldalúan elemzi a jelenkori világfejlődés fő irányait és sajátosságait. Ugyanakkor megtisztította a korábbi illúzióktól; a programcélok elérésének kronológiai kereteitől — éppen a múlt számítási hibáiból okulva — eltekintett.

3. Mind a XXVII. kongresszus anyagából, mind az azóta megismert megnyilatkozásokból nagy figyelmet érdemel az az újszerűség, amely az SZKP-nalc a kommunista mozgalomhoz fűződő viszonyát érinti. Miközben megfogalmazza, hogy az SZKP a kommunista mozgatom elidegeníthetetlen része, és tisztában van az ebből eredő felelősséggel, messzemenő rugalmasság tapasztalható a mozgalomban zajló vitákkal, a szocializmushoz vezető utak sokféleségével, a modell, vagy minta elutasításával kapcsolatosan. Kiemeli, hogy a száznál több pártot tömörítő kommunista mozgalom felnőtt korái éli, megváltoztak működésük feltételei, nincs helye valamiféle központból történő irányításnak, az igazságot senki sem sajátíthatja ki. A mozgalom egységének korábbi felfogásától elhatárolódva hangsúlyozza: „ ... mozgalmunk sokfélesége nem a megosztottság szinonimája. Mint ahogy az egységnek sincs semmi köze sem az egyformasághoz, a hierarchiához, egyes pártoknak más pártok ügyeibe való beavatkozásához ...”

4. Új megközelítés tapasztalható a kor megítélésében. Ebben a legfontosabb felismerés a világ globalizálódása és ebből következően a világ országainak egymásra utaltsága, kölcsönös függősége. Amit M. Gorbacsov fogalmazott; „A jelenkori fejlődés igazi dialektikája: a két rendszer versengésének, szembenállásának összehangolása, a világközösség államai egymástól való kölcsönös függőségének egyre növekvő tendenciájával. Éppen így, az ellentétek küzdelmében . . . alakult ki az ellentmondásos, de kölcsönösen ösz- szefüggö és mindenben egységes világ." A fentiekből következik az a lényeges megállapítás is, hogy az emberi civilizáció fejlődése fordulóponthoz érkezett, megteremtette saját elpusztításának eszköztárát, s éppen a kapitalizmus vívta kj magának azt a kétes értékű elsőbbséget, hogy kifejlesztette a civilizáció megsemmisítésére alkalmas fegyvereket. Ezért

az emberiség legfontosabb feladata, hogy megszaba- duljon ettől a fenyegetéstől. Az ezzel párosuló természeti veszély, a természeti kincsek pazarlása, az egyéb természetű globális problémák megoldása csak valamennyi ország felelős vezetőinek újfajta gondolkodásmódjával kezelhető.

5. Az emberiséget fenyegető veszély elhárítása azt igényli, hogy a nemzetközi osztályharc feladatait is ehhez igazítsuk. Az SZKP felfogása szerint ma a nemzetközi osztályharc elsődleges feladata, hogy a háború elhárítása, végleges kiküszöbölése érdekében minden haladó erő összefogjon. Korunkban értelmét veszíti a háború, át kell értékelnünk az igazságos, igazságtalan háború koncepcióját is. A nukleáris korban e megkülönböztetés világméretekben értelmét veszíti.

(1. A kongresszus óta kibontakozó új külpolitikai filozófia alapján a nemzetközi stratégia megújulásában másként vetődik fel a mai kapitalizmus megítélése is. Fenntartva és megerősítve a kapitalizmus alaptermészetével ösz- szefüggő megállapításokat — amelyeket az utóbbi idősrak is igazolt —, nagyobb hangsúlyt kap a mai kapitalizmus megél jutási képességének az elismerése a gazdasági növekedésének lehetőségeiben, a korszerű technika megteremtésében.

Előtérbe került a világméretű békés egymás mellett élés, amelyben a hangsúlyt a kizárólagos békés versengés és az együttműködés kapja. A társadalmi rendszer fölényét a történelemnek kell igazolnia. Ebből kiindulva, a szovjet külpolitika módosította álláspontját a Közös Piaccal, az Európa- parlamenttel kapcsolatosan is. Ennek lényege, hogy elismeri, tudomásul veszi a nyugati integráció különböző területeken végbement eredményeit, s viszonyát, és a szocialista integráció viszonyát is ebből az alapállásból ítéli meg.

7. A szovjet külpolitika új filozófiájának, az új gondolkodásmódnak az egyik legf igy élem remél több eleme a nemzetközi és az ország biztonságának újszerű megközelítése. A korábbi biztonságpolitikai koncepció a maximális biztonságra és elsősorban a katonai erőegyensúly fenntartására épült. Ma a megközelítés jóval összetettebb és árnyaltabb. A kiinduló alap az, hogy nem lehet a katonai erőre építeni a biztonságot, a biztonsági rendszernek átfogónak kell lenni, egyenlő értékű négy elmélet — a katonai, politikai, gazdasági, humanitárius terület — párhuzamosan kell fejleszteni. Az államok közötti biztonság szavatolását elsősorban politikai jellegű intézkedésekkel kell biztosítani, amelynek elfogadható alternatívája nincs. A maximális biztonságot felváltotta az elégséges — a minél alacsonyabb katonai szintű biztonság, a kölcsönös biztonság elve. A Szovjetunió nem törekszik »nagyobb biztonságra, vallja, hogy egyesek biztonságát nem lehet mások biztonságának kárára szavatolni.

8. A nemzetközi viszonyok fenti megközelítésének logikus következményeként módosult az ellenségkép. A korábbi megközelítés a kapitalizmus árnyoldalaira koncentrált, mint mindenképpen emberiségellenes társadalomra.

Az új felfogás nem elsősorban ellenséget keres a

kapi talizmusba n, li an cm

partnert. Mint G. Arbatov mondta: „Nekünk az

Egyesült Államok mint ellenség, nem kell. Mi szívesebben vesszük, ha benne partnerre találunk."

!). Kiindulva a tőkés világ, a fejlődő országok és a szocialista világrend- szer közötti kapcsolatrendszer bonyolultságából — az SZKP felismerte, hogy ma a szocializmus elsősorban saját önfejlődésével, belső fejlődésének meggyorsításával gyakorolhat hatást a nemzetközi viszonyok alakulására, nem a forradalmaik számszerűségének növelésével — aminek exportját határozottan elutasítja —, „társadalmi térnyerésének is elsődlegesen intenzív, nem pedig földrajzi értelemben vett extenzív formája van napirenden". Ez motiválja a szovjet külpolitika geostra- tégiai egyensúlyt erősítő gondolkodását, és ennek alapján értékelődött fel az eurázsiai peremtérség problémáinak a megoldása is.

10. A szovjet új gondolkodásmódban kiemelkedő helyet kapnak a szocializ- mUs építésének tapasztalataival, a szocialista országok együttműködésével kapcsolatos megközelítések. Az egyik új értékelés a szocializmus általános törvényszerűségeivel függ össze. A korábbi törvényszerűségek felülvizsgálatát az indokolja, hogy a szocialista országokban sok tapasztalat halmozódott fel, az elmúlt évtizedek gazdagították a szocialista építés gyakorlatát. Ezért érdemes alaposabban tanulmányozni a program e megállapításait.

Napjainkban megváltozott a szocialista országok kapcsolatrendszere. A felnőtté vált szocialista országok együttműködése új elveket igényel. Ebben fontosak: az egymás tapasztalatainak kölcsönös hasznosítása, a régi kapcsolat- rendszer negatív vonásainak és eszközeinek a megszüntetése, az egység a sokszínűségben van, és viták is lehetnek elfogadása, a nemzeti érdekek egyeztetésének alapja a szocializmus érdeke, az egyes szocialista országok önálló külpolitikai kezdeményezéseinek és nagyobb felelősségének biztosítása és hangsúlyozása, amely feloldhatja és feloldja a kor- rábbi önkéntelen politikai fékek és reflexek működését.

11. Végül utalni szeretnék a szocialista építés továbbfejlesztésével összefüggő belpolitikai — de a kommunista mozgalom egésze szempontjából fontos — kérdések új megközelítésére.

— Az egész munkás- mozgalom szempontjából fontos elvi kérdés a szocializmus és a reform viszonya. A reformnak a reformista irányzattal kapcsolatos megközelítés elvetése és a szocialista társadalmat erősítő, megújító reformok szükségességének elismerése és komplex kezelése: a gazdasággal egy- időben az ideológia-, poli- tikarendszer korszerűsítése új lehetőségeket tár fel.

— A másik fontos kérdés a szocializmus és az önigazgatás összekapcsolása. Korábban az önigazgatás kibontakoztatását főleg a kommunizmussal kapcsoltaik össze, ennék a szocialista periódussal való összekapcsolása, a szocialista politikai struktúráiba történő beépítése a szocializmus dinamizálásának forrásaiban növekvő jelentőségű elem, az új társadalmi-gazdasági formáció lényegének gyakorlati megvalósításában tett jelentős lépés.

— Hasonló értékű annak a tételnek a hangsúlyozása, hogy a szocialista társadalom árutermelő társadalom, benne a pénz- és piaci viszonyok alkalmazásával.

— Nem kevésbé lényeges a szocialista tulajdon- viszonyok jelentőségének aktualitása, a tulajdonosi kötődés erősítése, a többféle tulajdon elismerése,

— Végezetül fontos helyet kap ebben a modernizálásban az érdekeltség, az anyagi érdekeltség elismerése, és az a „hadjárat", amely az egyenlősdi ..pszichológiája'’ ellen folyik, és a differenciálás elfogadtatásával függ össze.

A Szovjetunióban végbemenő átalakulás, korszerűsítés egyik legfontosabb tanulsága, hogy a párt vezetése kezdeményezte, a párt áll a forradalmi jellegű folyamat élén. A másik sajátosság, hogy e megújulás a párttal és magában a pártban kezdődött el. Amint A. Jakovlev fogalmazott : „Anélkül, hogy először a saját portánkon söpörnénk, máshol sem teremthetünk rendet társadalmunkban ... Ha azt akarjuk, hogy a társadalom kövessen bennünket, akkor nekünk — az SZKP- nak — kell példát mutatnunk ... példát kell adnunk bírálatból, önbírálatból és igazmondásból. Ezek olyan folyamatokhoz vezetnek, amelyek semmi esetve sem könnyűek és egyszerűek. Néha fájdalmasak, de szükségesek.”

A másik következtetés lényege abban van, hogy az 1985-től felgyorsult átalakítás egy folyamat. Az eddigi felismerések, gyakorlati lépések igazán a kibontakozás kezdetén tartanak. Szó sincs egyáltalán egy már befejezett, teljes rendszerré összeállt gondolkodásmódról, ezek a jövőben kiteljesednek, sőt módosulhatnak is.

Az SZKP és a Szovjetunió megújulási készsége bátorságában és módszerében példa értékű lehet az egész kommunista mozgalom számára. Minden kommunista párt önállóan keresheti saját stratégiáját és taktikáját.

Számomra fontos az a tapasztalat, amely a szovjet közvélemény ráhangolásából, a propaganda és a szovjet tömegtájékoztatás alaphangjából leszűrhető. Miközben a szovjet vezetés és a tájékoztatás is elismeri, hogy bizonyos válság előtti helyzet alakult ki és a drámai helyzet drámai megközelítést követelt, a döbbenettel párosuló, önmaga korábbi állapotához képest teljesen új és nyílt tájékoztatás, az igazság kiderítése, nem a válságtudat, hanem a kibontakozási, megújulási tudat erősítését célozta meg. Az erőket nem a „mit, hogyan nem lehet?” szemlélet formálására, hanem a „cselekedni, cselekedni és ismét csak cselekedni aktívan, bátran, alkotó módon, hozzáértőin” tudat erősítésére koncentrálják. Ez az alapállás a mi szempontunkból is tanulságos lehet!

Az októberi szocialista forradalom szülte első szocialista állam a 70 év alatt bizonyította életerejét, többször is képes volt a világ és saját fejlődésének fordulópontjaiból győztesen kikerülni. Az utóbbi néhány év kibontakozása megerősíti ezt a megújulási képességet, az átalakítás október ügyének, forradalmi örökségének méltó folytatója.

Dr. Vancza János

kandidátus

(Vége)

Nyírfák. Tanácsos minél több gyorsan növő, hasznot adó csemetét telepíteni.

Aki fát ültet, az a holnapra gondol

Erdőtelepítések

megyénkben

— Majdnem tízezer hektár 2000-ig

— Szakszerűbben, hozzáértőbben

— Magas a vadkár

Borsod-Abaúj-Zemplén megyében húszezer hektárnyi mezőgazdasági terület alkalmas a gazdaságos, eredményes erdőtelepítésre. Az elmúlt időszakban — átlagosan — 150—200 hektáron

ültettek csemetéket megyénkben. Egykönnyen kiszámolható tehát, hogy ha csak ebben a ritmusban folytatnák a munkát, akkor száz esztendő alatt erdősíthetnék a húszezer hektárt.

Az új erdők telepítése elsőrangú közérdek, az állami szervek, közöttük a Miskolci Erdőfelügyelőség ezért arra törekszik, hogy minden eszközzel segítse a munka gyorsítását, szakszerűsítését. Tevékenységük kezdeti eredményei az elmúlt években már megmutatkoztak, hiszen a termelőszövetkezetek

1985-ben 155 hektáron telepítettek csemetéket, ebben az esztendőben viszont már 271 hektárra nő ez a terület. Az erdőfelügyelőség tapasztalatai szerint a szövetkezeti telepítések aránya a következő időszakban emelkedni fog, mert ez a munka — kellő szakértelem és figyelem mellett — hasznot hozhat a gazdaságoknak, s erre ösztönöznek a módosított szabályozók is.

növekedik az erdők nagysága.

Nem mellékes kérdés, milyen fafajtákból növekednek majd fel az új erdők. A felügyelőség véleménye szerint a kormány céljaival összhangban elsősorban a gyorsan növő, gyarapodó fajtákat, a nyárfákat, fenyőféléket, s az akácokat érdemes gyarapítani. Az eredményes telepítés érdekében a rendelkezésre álló területek közül a legjobb termőhelyi adottságokkal rendelkező részeken kell megkezdeni a csemeték kihelyezését, de nem szabad megfeledkezni az úgynevezett „kopárosokról”. A korábbi esztendők tapasztalatai szerint az új erdők kialakítása sokszor zökkenőkkel járt, s egy-egy területen előfordult, hogy két telepítést is el kellett ahhoz végezni, hogy a fák megfelelő minőségű, új erdőt alkossanak. Az eredményesebb, gazdaságosabb munka érdekében el kell érni, hogy a csemeték kezelése, szállítása. elhelyezése az eddigieknél szakszerűbb legyen. A Borsodi Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaságnak ennek érdekében meg kell terenv tenie a keresettebb csemeték piacra orientált tér-;

Megyénkben az évezred fordulójáig, tehát 2000-ig 9550 hektár telepítéssel lehet számolni. A legnagyobb területen a IX. ötéves tervben helyeznek el csemetéket az évtized végéig, a VII. ötéves tervben valamivel több mint 2000 hektáron kerülhet a talajba új erdő. Ebből a munkából a termelőszövetkezetek, az állami gazdaságok, az erdőgazdaság, valamint a vízügyi igazgatóság veszi ki a részét. Telepítések megyénk jóformán minden területén várhatók, de kiemelkedő Sárospatak és Sátoraljaújhely környéke, ahol a tervek szerint a következő 15 évben mintegy 3 ezer hektárral

mesztését, azok téli tárolását, a szállítandó csemeték csomagolását. Ezen kívül I valamennyi szövetkezetnél, gazdaságnál ügyelni kell arra, hogy a telepítéseket az előírásoknak megfelelően hajtsák végre, nem tűrhető a fegyelmezetlenség, a j hanyag munka.

Az új, de a régi erdők | védelmére a következő esz- ; tendóben nagyobb figyelmet, gondot kell fordítani. ! mint korábban. Az erdőtüzek, s a vadon élő állatok jóval nagyobb károkat okoznak az elfogadhatónál. A kárelhárítás, a tüzek megelőzése tehát elsőrangú kér-