Észak-Magyarország, 1987. november (43. évfolyam, 258-282. szám)
1987-11-07 / 263. szám
1987. november 7., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZAG 15 Á Panathinaikosz az ellenfél Pénteken délben Zürichben tartották meg az UEFA Kupa idei harmadik — november 25-én és december 9-én sorra kerülő — fordulójának sorsolását. A Bp. Honvéd a görög Panathinaikoszt kapta ellenfelének a nyolc közé jutásért. Az első mérkőzésen a magyar csapat a pályaválasztó. A Panathinaikosz eddig francia és olasz ellenféllel harcolt sikerrel. A 32 közé jutásért az Auxerre-rel találkozott. A hazai pályán 2- 0-ra győzött, idegenben 3- 2-re kikapott. A 16-ba kerülésért a világhírű olasz Juventus volt az ellenfél. Az athéni 1-0. után szerdán Torinóban 3-2-re kikaptak, összesítésben 3-3 volt az eredmény, az idegenben lőtt gólok a Panathinaikosz továbbjutását jelentették. „Á vezető követeljen, tartson rendet és fegyelmet" Portrévázlai Ablonczy Bertalanról November 7. alkalmából c Magyar Népköztársasági Sportérdemérem arany fokozatával tüntették ki Ablonczy Bertalant, a Borsod Megyei Atlétikai Szövetség elnökét. * Berci bácsit régóta ismerem. Tanítványának vallhatom magam, s ezt büszkeséggel írom le. Vele kapcsolatban több „kép” él az emlékezetemben. Most, hogy újra találkoztunk, az egyiket felidéztem. Tizenöt éve történt a Földes Ferenc Gimnáziumban. Hosszabb ideje helyettesített osztályunkban és az egyik órán senki sem tudta úgy bemutatni a korlátgyakor- liatot, ahogyan azt Berci bácsi szerette volna. Nem esett kétségbe. Nadrágban, zakóban felugrott a szerre és tökéletes precízséggel végrehajtotta a tanterv által előírt kombinációt. Már akkor is ősz haja volt, s már az ötödik ikszél taposta. Csodáltam frissességéért, lendületéért. Amikor eljött az osztályzás — az egyéni bemutató ideje — az lebegett a szemem előtt, hogy az én gyakorlatom is úgy sikerüljön, mint a Berci bácsié. * A Magyar Testnevelési Főiskolát 1946-ban végezte el. Sárospatakon dolgozott ’51-ig, majd nyugdíjazásáig a Földesben nevelte a sport szeretetére tanítványait. Harminckilenc esztendős pályafutása alatt 20 ezer diákot tanított, ezreket érettségiztetett. Másfél évtizedig szak- felügyelőként dolgozott és oktatott az edzői tanfolyamokon is. Edzősködött a DVTK-núl, a Miskolci Vörös Meteornál. Tanítványai közül többen jutottak el a válogatottságig, volt, aki olimpiákon is szerepelt. A társadalmi munkából is mindig kivette a részét. Vezette a sí- és az egykori háromtusa szövetséget, jelenleg az atléták „feje”. Megkapta a legmagasabb szakmai kitüntetést, Kiváló Pedagógus lett, csaknem húsz esztendővel ezelőtt pedig kiérdemelte a Magyar Népköztársasági Sportérdemérem ezüst fokozatát. * Hallgatom a szavait. Magáról, volt és jelenlegi munkájáról, a sportról beszól. Első a hivatástudat, a tökéletes szakmai, gyakorlati ismeret, a személyes példa- mutatás. Nem árt, ha a tanár, a vezető követel, fegyelmet és rendet tart a „portán”. Elmondja: sokan nem szerették, keménységéért „nyú- zóbercinek” hívták, pedig csak azt tartotta szem előtt, hogy vállalásának mindenki tegyen maradéktalanul eleget. Kétségtelen, hogy szerette azokat, akik egy kis pluszt is nyújtottak. Ma is vallja: „nem teljesíti a kötelességét az, aki csak a kötelességét teljesíti”. Panaszkodik, hogy napjainkban ez egy kicsit másképp van... A szavak nincsenek összhangban a tettekkel, jelentősen csökkent a tanári munka presztízse, társadalmi elismertsége. Névtelen „szolgaként" egyre kevesebben dolgoznak a sportmozgalomban. Az „örökös átszervezés” jellemzi az oktatásügyet, a testkultúra mozgalmát, s ez egyáltalán nem segíti a kibontakozást. * Délelőttjeit a szövetségben tölti (órát volt iskolájában már nem ad, mert rájött, hogy benne ma is több tűz van, mint a fiatalokban ...), nevéhez fűződik az új atlétikai versenyrendszer kidolgozása, a minősítési-ér- tékelési-támogatási elvek lefektetése. Mint elnök, a testület valamennyi tagjától konkrét munkát kér és vár. Formális megbízásokat nem ad, „tiszteletbeli funkcionáriusok" tevékenységére nem tart igényt. Olyanokra támaszkodik, akik követik példáját, időt és fáradtságot nem kímélve hajlandók a sportok királynőjének szolgálatára. Fizetést természetesen nem kap, sőt nevetve szögezi le, hogy ha arról lenne szó, inkább 500-at adna, csak tovább dolgozhasson! A sportvezetők általában nyughatatlan emberek. Berci bácsi is ebbe a kategóriába tartozik. Bár tulajdonképpen mindent elért, amit csak lehetett, tervei, vágyai viszont magától értetődően vannak. Szeretné megvalósítani a sportvezetők klubját, egy olyan fórumot, melynek programjában előadások, műsorok, kiállítások szerepelnének. És lehetőség nyílna mindenki számára a véleménynyilvánításra, a szakmai tapasztalatcserére, élménybeszámolóra. Kiállítás? — kérdezi önmagától. Igen, a borsodi sportemberek birtokában sok emléktárgy van, érdemes lenne felkutatásukkal, rendszerezésükkel kísérletezni. Hogy az útókor tudomást szerezzen sikereikről, tevékenységükről. ★ Befejezésül a családi háttér fontosságát, ecseteli. Nem árt, ha a piciket minél hamarabb beoltják a sport szeretetére. Berci bácsi felesége is testnevelő tanár. Ennek gyümölcsét manapság már a kisunoka ízleli. Aki hamarosan külföldre, sítáborba utazhat. Oktatója természetesen a nagypapa lesz. Kolodzcy Tamás Két csapat a fővárosban Javítani akar a DVTK-v ' ^ Ä-- X-, - \K\ÄMűm Ä A labdarúgás második vonalában vasárnap, a 17. forduló mérkőzéseit játsszák a csapatok. A DVTK igazán kedvére való ellenfelet kap, a sereghajtó Ganz-MAVAG-gal szemben nem ígérkezik túlságosan nehéz feladatnak a javítás. Bár. a 2-6-ot nehéz egy papírforma-győzelemmel feledtetni .. . Az Özd és a Kazincbarcika egyaránt a fővárosban szerepel, a Bp. Volán, illetve a Csepel SC ellen. A diósgyőri szurkolótáboron egyértelműen a csalódás jeleit lehetett felfedezni. A tervek teljesítése az ilyen váratlan eredmény láttán veszélybe kerülhet. A DVTK egyszerűen nem engedheti meg magának, hogy idegen környezetben 0-4-es és 2-6-os (Hódmezővásárhelyen és Kecskeméten) eredmény alakuljon ki. Igaz, a második vonalban előfordulnak meglepetések, nincs kiemelkedő képességű csapat, azért ennél mégis többet várnak a borsodi sportbarátok. Mindenesetre a Ganz-MAVAG legyőzése alapvető követelmény. Látszólag könnyű 90 perc vár a piros-fehérekre, de a fővárosi együttes aligha adja majd könnyen a két pontot. Meg kell érte harcolni, sokkal nívósabb teljesítményre lesz szükség, mint amilyet mostanság produkált a csapat. Szlif- kára három sárga lap miatt nem számíthat a szakvezetés. ★ Rangadót, játszik a fővárosban az Ózdi Kohász. A feketefehérek a Volánnal mérik ösz- sze erejüket. Legutóbb az ózdiak sem brillíroztak, hiszen kevesen számítottak arra. hogy otthon vereséget szenvednek a Veszprémtől. A fiaskó bekövetkezett. s a Bánkúti-legény- ség most újabb nehéz feladat előtt «‘Hl. Az ÓKSE labdarúgói a múltban nem sok vizet zavartak a közlekedésiek pályáján, jó lenne, ha megszakadna ez a negatív sorozat. Az üsz- szeállításban nem várható különösebb változás, s valószínűleg mindenki elégedett lenne, ha egy pontot elcsípnének a fővárosban. ★ Nem lesz egyszerű a dolga a Kazincbarcika csapatának sem. Csepelen pontot szerezni — embert próbáló feladat. Márpedig a barcikaiaknak minden apró pontocskára szükségük van, mert eddig lassan gyűjtögették. Legutóbb végre hazai pályán is kijött a lépés, a látottak alapján egyértelmű, biztos győzelmet arattak a Szolnok ellen. Lelkesen, nagy akarással futballoztak, pedig Kerekesre és Budaira nem is számíthatott Balázs András vezető edző. Csepelen elképzelhető játékuk, beállításukkal szilárdabbá válhat a védelem és a középpálya. A KVSE szeretne egy pontot elcsípni, s a Csepel formája alapján ez az elképzelés realizálható. A mérkőzések vasárnap délután 1 órakor kezdődnek. Diósgyőrött dr. Szőke. Csepelen László, a Czabán Samu téren pedig Németh L. bíráskodik. Hideg, hóbarlang, gleccserhasadékok A felvételen is félelmetes látvány a Sisapangma. A magyar hegymászók első ízben kerültek 8000 méter fölötti magasságra. A ugusztus 25-én indult útnak kilenc magyar hegymászó, hogy meghódítsa a világ egyik legmagasabb csúcsát, a 8012 méteres tibeti Sisapangmát. Közülük hatan érték el a hegy legmagasabb pontját, s ezzel tagjai lettek a 8000 méter magasságban járt hegymászók képzeletbeli klubjának. A csoportnak miskolci tagjai is; voltak. Dr. Papp Kálmán, Szabó László és Csikós József vett részt az expedícióban. A napokban hangulatos összejövetelre invitált Kisgyörgy Ádám, a Miskolci Alpin Klub ügyvezető elnöke. Az egyesület fogadást adott, s ennek keretében a távoli országban járt hegymászók felelevenítették az út érdekes epizódjait, mesélték élményeiket a társaknak, szóltak a megpróbáltatásokról. Tették mindezt közvetlen egyszerűséggel, azoknak az embereknek a magabiztosságával, akiket igazolt a siker. DR. PAPP KÁLMÁN. (Civilben mentőorvos. Szendrő- ben él. Debrecenben dolgozik. Négy éve tagja a Miskolci Alpin Klubnak. 30 esztendős). — Milyen hegymászó múlttal rendelkezik? — Tíz évig barlangásztam, aztán a síelés hozott össze a miskolci fiúkkal. Tetszett a dolog, s átnyergeltem. — Hogyan került az expedíció tagjai közé? — Pályázni lehetett. A kínaiak kikötötték, hogy egy orvosnak is utaznia kell. Négyen jelentkeztünk, s a kívánalmaknak én feleltem meg a leginkább. Hegymászó múlt, a társakkal való kapcsolatteremtés, a képzettség és a fizetőképesség is kritérium volt. A korábbi években jómagam leginkább a Tátrában másztam, a mostani út előtt azonban fel kellett jutnom egy ötezres csúcsra. Törökországban teljesítettem a célt s ezzel elhárult utazásom elöl az utolsó akadály Is. — Orvosi szempontból milyen tapasztalatokat szerzett? — Csoportunk tagjait az akklimatizálódás időszakában viselték meg leginkább a betegségek. Gyakori volt a láz, a torokgyulladás és a hányinger, ráadásul egy idő után pszichésen is roppant nehéz egymást elviselni. Ilyen esetekben kerül előtérbe és válik fontossá az orvos szerepe. — Hány kilót nyomott a felszerelés? — Az infúziók, a lélegeztető készülék, a műszerek harminc kilót számláltak, ebből a teljes gyógyszer- mennyiség négy kilót tett ki. — Nincs hiányérzete, hogy ön végül is nem jutott fel a csúcsra? — Ilyesmi meg sem fordul a fejemben. Jómagam ugyanis előzetesen vállaltam, hogy a programom a többiek érdekében módosulhat. Rajtam kívül ketten betegek lettek, őket kellett gondoznom. SZABÓ LÁSZLÓ. (Kereskedő, az Alpin sportüzlet tulajdonosa. Régi „motoros”, hiszen 1970 óta mászik hegyet, 34 esztendős. Furcsán hangzik, de nincs oda az expedíciókért). — Miért az idegenkedés? — Az ilyen hosszú ideig tartó vállalkozás mazochista hajlamot kíván. A síalpiniz- mus mostanság jobban érdekel. Kipróbáltam jó néhány szakágat, s az a tapasztalatom, hogy az expedíció rendkívül sok időt. jelentős anyagi befektetést igényel, ugyanakkor meglehetősen kicsi az esély a sikerre. — ön vállalkozó kedvű ember hírében áll. . . — Igen, próbálkoztam ez- zel-azzal. Én alakítottam meg a Miskolci Alpin Klubot, majd létrehoztam az Al- pintechnológia társulást, pillanatnyilag a klub elnöke vagyok, s ugyancsak társadalmi munkát biztosít a számomra a Magyar Természet- barát Szövetség hegymászó bizottságában való tevékenység. — Merre fordult meg az elmúlt években? — Voltam a Pamírban, Mongóliában, a Kaukázusban, Afrikában a Kilimandzsárón és Peruba is sikerült eljutnom. — Hogyan készült a Sisa- pangmára? — Naponta kétszer futottam. a legtöbbször a diósgyőri atlétalányokkal. — Sokak szerint a legnehezebb elviselni az összezártságot egy expedíció során. Hogyan jelentkezik ez? — Két hónap jelentős idő, hosszú az út, s valaki mindig kiborul. Egy napig nem szólunk hozzá, aztán megnyugszik. — Mi akadályozta meg, hogy feljusson a csúcsra? — A társam megbetegedett, egyedül pedig őrültség lett volna nekivágni. Elég ha nem vesz észre az ember egy hóval befújt gleccserhasadékot ... Hiányérzetem persze van, de ebben a korban már mérlegelni kell. Két gyerek, család, jobbnak láttam, ha nem kockáztatok. Végső soron célunkat elértük, hiszen meghódítottuk a csúcsot. CSIKÓS JÓZSEF. (Geofizikus mérnök, három éve azonban az Alpintechnikánál dolgozik. Több a szabadidő, jobb a fizetés. A hét elején ünnepelte 33. születésnapját, j Egyike annak a hat magyar alpinistának, akik legyőzték a Sisapangmát). — Társbérletben országos csúcstartó ezzel a S012 méterrel ... — A legújabb kínai mérések szerint a hegy csúcsa I egészen pontosan 8027 méter, ez azonban még nem szerepel a térképeken. — Volt már hasonló kísérlete? — Igen, két éve Vörös 1 Lászlóval feljutottunk a Hi- malchuli 7893 méter maga- j san lévő csúcsára, de akkor két társunk eltűnt, s nem ünnepelhettünk. — Milyen időt fogtak ki? — Szerencsénkre kedvezőt, tartózkodási engedélyünk negyven napra szólt, s nagyjából zökkenőmentesen alakultak a dolgok. Előttünk járt a hegyen egy olasz csoport, amely alapos várakozásra kényszerült, s dolgavé- gezetlenül utazhatott haza. — A korábbi sikertelen magyar expedíciókat követően olyan hangokat lehetett hallani, hogy ezek jó időre visszavetik a honi hegymászást ... — Kétségtelen, v.olt egy jelentős veszélytényező és a felelősség sem tűnt elhanyagolhatónak. Nem engedhet- I tűk meg magunknak, hogy kudarc érjen bennünket, mert túl sokat kockáztattunk. — Igaz is, mennyibe került az út? — Személyenként körűibe- i lül 120 ezer forintba. — Hogyan tudták ezt előteremteni? — Jó néhány vállalat szponzorált bennünket. A legtöbb segítséget azonban a Miskolci Álpin Klubtól kaptuk. — Technikailag okozott-e gondot a Sisapangma? — Nem, sokkal könnyebb leküzdeni, mint a Himalchu- lit. Jégcsákányra csak az utolsó szakaszon volt szükség. Arra különösen büszke vagyok, hogy egyedül nyomtam a nyomot, hatalmas lyukakat kellett rúgnom a jégfalba. — Mi okozta a legtöbb gondot? — A hideg. Rendszerint mínusz 30 felköt mértünk. Szerencsére a Kofta-cipők remekül vizsgáztak. — Mit vitt a csúcsra? — Itthon kaptunk egy zászlót Kupecz Lászlótól, a Miskolc Megyei Városi Tanács V. B. ifjúsági és sportosztálya vezetőjétől, azt tűztem ki. * A magyar hegymászókat családtagok és barátok százai várták Ferihegyen. Vállalkozókedvüket dicséri, hogy a sok veszéllyel járó feladatot a tibeti Sisapangma le- - győzését végrehajtották. Sikerük újabb lendületet adhat a sportág hazai fejlődésének. Az külön öröm valamennyi sportszerető borsodi szurkolónak, hogy az expedícióban szűkebb pátriánk képviselői is jeleskedtek. Doros László
