Észak-Magyarország, 1987. november (43. évfolyam, 258-282. szám)

1987-11-07 / 263. szám

1987. november 7., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZAG 7 Az SZKP és a nemzetközi kommunista mozgalom Hetven év telt el a nagy októberi szocialista forrada­lom győzelmétől. Az ember életében egy teljes élet ide­je. Egy új társadalmi-gazda­sági formáció születésében fontos kezdeti lépések kora, A nagy októberi szocialis­ta forradalom új korszak nyitánya. Korszakos jelentő­sége elvitathatatlan abban, hogy elsőként lépett az új társadalom megteremtésének elméletileg már megalapo­zott, de a gyakorlatban még kilaposatlan útjára. Voltak már korábban kísérletek, ezek azonban a pillanat kí­sérletei maradtak, s a tör­ténelmi-társadalmi feltételek megléte hiányában nem le­hettek időtállóak. A szovjet­hatalom kiépítése, a szocia­lizmus építésének elkezdése megbontotta az egységes ka­pitalista világrendet, „meg­határozta a világfejlődés fő irányát és fő tendenciáit, el­indított egy visszafordítha­tatlan folyamatot — a ka­pitalizmusnak az új, kom­munista társadalmi-gazdasá­gi alakulattal való felváltá­sát.” A forradalom győzelmével fokozatosan létrejöttek azok a lehetőségek, amelyek fel­szabadították az emberi gon­dolkodást és cselekvést, meg­teremtették az emberek szo­ciális létformájának példa nélkül álló alapjait, az élet­erők új, kimeríthetetlen for­rását tárták fel. Végül olyan, korábban ismeretlen, béke­doktrína megalapítója és kö­vetkezetes megvalósítója lett október hazája, a szocializ­mus léte, amely napjainkra megszilárdította az egyete­mes béke alapjait, szűkítet­te a világ népeit fenyegető agresszív erők lehetőségeit, lendületet adott a népek szabad akaratára épülő füg­getlenségi törekvéseknek. A nagy októberi szocialis­ta forradalom győzelmének elméleti, politikai előkészíté­se és gyakorlati megvalósítá­sa bizonyította a marxizmus alapelveinek helyességét, egyben máig ható .tanulság­ként, hogyan kell azokat a történelmi valóságra alkal­mazni, továbbfejleszteni,, sza­kítani a korábbi megközelí­téssel, ha az erőviszonyok és a történelmi helyzet úgy kívánta. Példát mutatott ar­ra is, hogy az eszmei, logi­kai összetevők mellett mi­lyen fontos szerepe van a történelmi pillanat adta bá­tor politikai cselekvésnek és a politikai művészetnek a megvalósításban. A születő szocializmusnak számtalan nehézséggel kel­lett megbirkóznia. Az első pillanattól kezdve, lélegzet­vételnyi szünet nélkül kel­lett megküzdeni azok táma­dásával, akik, felismerve a forradalom jelentőségét, nem­zetközi összefogással törtek a fiatal hatalomra, és szö­vetségre találtak a belső el­lenforradalmi erőkben. Az ennek következtében is erő­södött gazdasági elmaradott­ság, a tömegek kulturális-ci­vilizációs lemaradása, az éh­ínség, a demokratizmus tel­jes hiánya együttesen volt az az alap, amelyből ki kel­lett törni, ezeket felszámol­va a szocialista építést meg­kezdeni. Az indulás nehézségeit le­gyűrve a szovjet népnek számolnia kellett az ,',egye- (lülihaladás”-ból táplálkozó feszültségekkel, majd a II. világháború ütötte óriási, méreteiben egyedülálló se­bek begyógyításával. Csak ezek hatásának együttes szám ba vét e 1 ével ért ék elh et- jük igazán súlyának megfe­lelően azokat az eredménye­ket, a szocializmus építésé­ben elért sikereket, amelye­ket a hét évtized alatt a Szovjetunió népei megvaló­sítottak a gazdaságban, a korszerű technika megterem­tésében, a kultúrában, a né­pek egyenjogúságában és ba­ráti szövetségében. A fejlődés, az új társada­az emberiség történetében parányi idő. A szocializmus születésében az úttörő érde­met a Nagy Október hazájá­tól elvitatni senki sem tud­ja. lom építése a Szovjetunió­ban nem volt töretlen. A forradalom tiszta lángja, erőt sugárzó fénye mellé olykor salak is került. A felemelke­dés útja visszaesésekkel, zsákutcákkal tarkított volt. Úgy vélem, valamennyi iga­zi kommunista szimpátiájá­val találkozik az a törekvés, amely a politika bátorításá­val a szovjet történettudo­mány élénkülésében, s első­sorban abban nyilvánul meg, hogy feltárja e zsákutcák va­lóságát is. Ma már sokan világosan látják, milyen kárt okozott a sztálini dogmatiz- mus és a személyi kultusz, az ezzel párosuló volunta- rizmus, vagy a hruscsovi időszak második felének illu- zionizmusa, a vágyak, esz­mék megvalósultnak való ki­kiáltása és a brezsnyevi ve­zetés egy évtizedének önelé­gültsége, a társadalmi mére­tű pangás. Mindhárom kö­vetkezményében a legfonto­sabbnak a történelmi való­ság változásainak fel nem ismerését, a szavak és a tet­tek kettéválását, eltávolodá­sát, a gondolati, elméleti megmerevedést, a szocializ­mus lehetséges fejlődésének elmaradását tartom. Csodálkozhatunk-e azon, hogy ezek a torzulások mély nyomokat hagytak a kom­munista mozgalomban? E hatás — megítélésem szerint — két irányban is tetten ér­hető: egyrészt a személyi kultusz más pártok gyakor­latában is elterjedt, nem­egyszer a szovjet út gépi másolásával párosult, gyen­gítette az önálló útkeresést, a saját adottságokra épülő szocializmus építésének meg­találását, másrészt — főleg az utóbbi két évtizedben — kiváltotta a szocializmus­ba vetett hit megrendülését, a szocialista építés gyakorla­tának gyakran szélsőséges bírálatát, hajtóerejének meg­kérdőjelezését. Persze könnyű lenne ma — a Szovjetunióban kibonta­kozó változások hatása alatt — konjunkturális megfonto­lások alapján olcsó népsze­rűséget elérni, a mostani po­litikának szóló történetírói behódolással divatos témákat meglovagolni. Nem erről van szó! Sokan joggal szóvá teszik, hogy a kritikai hang, a bí­rálat nem homályosítja-e el a 70 év sikereit, nem ve­zet-e el a szovjet emberek önbizalmának — ás más or­szágok kommunistáinak elbi­zonytalanodásához? Valószí­nű ezzel a hatással is szá­molni kell. Ennél azonban sokkal fontosabb a jelen for­málása és a jövő miatt, hogy a szovjet történettudo­mány elfogultságoktól, szub­jektivizmustól mentesen, kri­tikailag, a reális történelem- szemlélet. alapján birtokba vegye a hét évtized történé­seit, megtisztítsa a lenini gondolatok sok területen tör­ténő eltorzítását, feltárja a ma még a szovjet ember számára is ismeretlen idő­szakok valóságát. Hiszen vannak olyan szakaszok, amelyekről alig tudunk vala­mit: ilyenek pl. a NÉP be­vezetésével kapcsolatos évek, a húszas évek vitái, mi vál­totta ki a szakítást a NEP- pel, a harmincas évek hi­bái, a személyi kultusz bű­nei, mi okozta a 60-as és a 70-es évek reformtörekvései­nek megtorpanását, de ide sorolható az egyes történel­mi személyiségek szerepének át- és újraértékelése is. Szük­ség van az értékek alkotó átgondolására, mert ezek egy része a tekintélyelv alapján fogalmazódott meg, vitatha­tatlan igazságokká lépett elő, másrészt a múlt bírálata azért is elkerülhetetlen, mert a fejlődés fontos mozzanata. Tudjuk jól, hogy a mar­xizmus—leninizmus alapvető jellemzője az önmagával kapcsolatos kritikai viszony, az önmeghaladásra való ké­pessége, a forradalomnak, a szocializmusnak időről időre történő kritikus újragondolá­sa. Lényege a fejlődés dia­lektikája a dogmák vallásos tisztelete helyett. Miért tartom aktuálisnak ezt a meghivatkozást? Elő­ször: a XX. század utolsó harmadában bekövetkezett korszakváltás, a tudomá­nyos-technikai forradalom második szakasza átrendezte a világgazdaságot, a külgaz­daság működésének mecha­nizmusát, s mindezek követ­keztében az erre reagáló or­szágokat; Másodszor: a kapitalizmus legfejlettebb része megújulva került ki ebből az igazodó, átrendeződési folyamatból, bizonyítva lehetőségeit és tartalékait; ■Harmadszor: a fejlődő vi­lág túlnyomó többségében nem a felzárkózás, hanem a leszakadás erősödött fel eb­ben a periódusban; Negyedszer: a szocializmüs a világgazdasági kihívásra, átrendeződésre későn reagált, önfejlődésének új szakasza is új utak ' keresését tűzte napirendre; Végül: globalizálódott a világ, az egymásrautaltság nőtt. E világméretű új helyzet és kihívás elindította az ide­ológiákban is az útkeresést, ennek a valóságnak az ideo­lógiai feldolgozását. Csupán utalni szeretnék arra, hogy a polgári ideológiában ennek egyik markáns megnyilvánu­lása az új konzervativizmus, a katolikus teológiában vias­kodik a fundamentalizmus­hoz való visszakanyarodás és a felszabadítás teológiája, a szociáldemokrata mozga­lom tíz éve keresi a maga ideológiai arculatát és új programját, drámai esemé­nyekkel is tarkítva kutatja a válaszokat a helyzetre a tőkés országok kommunista mozgalma. És a szocializmus válasza a kihívásra? Utaltam a kés­lekedésre. Fennállt az a ve­szély, hogy e világméretű küzdelemben a szocializmus elkezdődött lemaradása, megmerevedése a XXI. szá­zadra kiható végzetes követ­kezményekkel járhat. Elkerülhetetlenné vált, hogy a marxizmus—leniniz­mus — fenntartva alapvető értékeit — a világ és törté­A következőkben arra te­szek kísérletet, hogy az ed­digi elméleti, politikai és gyakorlati munka alapján — a korántsem lezárt és be­fejezett, inkább csak elindí­tott folyamatokból — a szo­cializmus és a kommunista mozgalom fejlődése szem­pontjából fontos, már jelen­leg is jól tetten érhető új elméleti értékű felfogás, megközelítéseik legfontosabb elemeit összefoglaljam. 1. A szocializmushoz és a kommunizmushoz vezető úton — a nemzetiközi kom­munista mozgalom és a szocializmusba vétett hit erősítésének szempontjából fontosnak tartom azt a fe­lülvizsgálatot, amely a Szov­jetunióban elért szint, fej­lettség megítélésével kapcso­latos. Ismeretes, hogy az SZKP XXII. kongresszusán elfoga­dott harmadik program, a kommunista társadalom meg­teremtésének a programja megfogalmazta az elérendő cél legfontosabb tartalmi ele­meit, értelmezte a kommu­nizmus lényegét, és megje­lölte a hozzá vezető eszköz- rendszert, s az időinterval­lumot is. Eszerint: „A második év­tized végére (1971—1980) megteremtik a kommuniz­nelmi valóság közepette megújítsa önmagát, s a szo­cialista országok és a kom­munista mozgalom más osz­tagai ennek alapján fogal­mazzák meg lehetőségeiket, feladataikat. Ez a korszakos jelentőségű felismerés indí­totta el az SZKP új gondol­kodásmódját, a Szovjetunió­ban kibontakozó megújítá­si folyamtot. Az eddigi folyamattal ösz- szefüggésben a közvélemény részéről, de a tudományos érdeklődésű emberek köré­ben is felvetődött a gondo­lat, hogy a XXVII. kongresz- szuson meghirdetett gyorsí­tást az utóbbi időben az át­alakítás váltotta fel. Ez nem jelent-e átértékelést, sőt sokan a két fogalmat szembeállítják egymással. Én nem osztom ezt a meg­közelítést. Figyelemmel kí­sérve az eseményeket, amelynek fontos mozzanata, hogy a szovjet vezetés fel­fogása, koncepciója folyama­tosan formálódik és kitelje­sedik, nem a gyorsításról való lemondásról van szó, hanem arról a lényeges fel­ismerésről, hogy a szovjet gazdaság és társadalom gyor­sabb ütemű fejlődése nem valósítható meg a régi fel­tételrendszer között, ehhez nélkülözhetetlen a gazdaság- politika, az irányítási rend­szer radikális reformja, a párt, a társadalom, az ideo­lógia megújítása. A '-él vál­tozatlan: a gyorsítás feltéte­leinek megteremtésével a szocialista társadalom új mi­nőségű állapotának elérése. Szeretném hangsúlyozni, hogy az átalakítás már eddig is fontos eredményeket pro­dukált, de igazán most érke­zett el ahhoz a szakaszhoz, amikor a konkrét feladatok megoldása indul el a társa­dalom életének minden te­rületén, a szavak mezejét a tettek mezejének kell felvál­tani. Ebben a folyamatban jól érzékelhető, hogy mennyi ellenállást, ellenérdekeltsé­get kell még leküzdeni ah­hoz, hogy országos méretek­ben kibontakozzon. Az ellenállásit, a vissza­húzó erőik magatartását — amelynek okait most nincs lehetőség elemezni — jól szemlélteti a Moszkovszkaja Pravdában megjelent olvasói levél is, amelyben egy asz- szony ezt irta: „Mi nem fog­juk tolni az átalakítás sze­kerét, elitek voltunk, és eli­tek is maradunk.” Mind­ezekkel együtt a megújulás szekere halad előre. mus anyagi-technikai bázi­sát, az egész lakosságnak biztosítják az anyagi és kul­turális javak bőségét: a szovjet társadalom közvetle­nül megközelíti a szükségle­tek szerinti elosztás elvének megvalósítását, m eg tör tömik a fokozatos áttérés az egysé­ges köztulajdonra. Ily mó­don a Szovjetunióban lénye­gében felépül a kommunista társadalom.” Időközben azonban meg­változott a világ, a kapita­lizmus, a szocializmus, s az elérendő célok időben egyre távolodtak. Mind elméleti, politikai, mind erkölcsi szempontból jelentős, hogy ennek a programnak az új- raszövegezése napirendre ke­rült, s benne a fejlettségi szint megítélése is. Az a lé­nyege, hogy a Szovjetunió nem a. kommunizmus viszo­nyaihoz érkezett el, hanem a fejlett szocialista társada­lom megteremtésének kezde­tén tart, belépett a fejlett szocializmus szakaszába, s kibontakoztatásához hosszú időre van szükség. Dr. Vancza János kandidátus (Folytatjuk) A történelmi múltról Az új felfogás elméleti értékei Szemjon Botvinnyik versei Örök az édeni pár Zakatol sínén, lüktet tovább a vonat. Kötésig érő fűben dús ábrándokat szövöget a pár. Rőten tobzódik az est; kettőjük teste metszőén éles sziluett. Nem avul a szerelem, újul a világ: patak pletykál, köveken iramodva át; sarjad a fű, újra nő • a tűzvész helyén — fénylőbb szót szül az idő, kihajt a remény. Rügy szeplőzi a fákat, a szív felhevül . . . Évszázadok sorjáznak rendületlenül. Vándorló vizet, szelet, s jázminok kelyhét ölelve — a Kert remeg — ring az öröklét. Kattog a vonat, ködbe vész ... de itt kószál az Első Pár örökre — s tisztább a hónál. Másodvirágzás Orvendek — mert boldog vagy megint, s jóság és nyugalom tölt be: ragyog lelked, mint őszi fenyves aranyló, kristályos csöndje. Zöld viharzós bennünk már nem támad, végsőt lobban a nyári fény . . . nézed a rózsákat: nyílnak újra ­másodszor immár az idén. Cseh Károly fordításai Matróz Hincz Gyula rajza

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents