Észak-Magyarország, 1987. november (43. évfolyam, 258-282. szám)

1987-11-05 / 261. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! Az MSZMP Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bizottságának lapja Nemzetközi eszmecsere Moszkvában Mihail Gorbacsov beszéde Kádár János felszólalása A Kreml kongresszusi palotájában szerdán nemzetközi talál­kozó kezdődött, amelyen azoknak a pártoknak, mozgalmaknak a képviselői vesznek részt, amelyek delegációval képviseltetik ma­gukat az októberi forradalom 70. évfordulója alkalmából rende­zett moszkvai ünnepségeken. A pártok és mozgalmak moszkvai eszmecseréjén Kádár János­nak, az MSZMP főtitkárának a vezetésével magyar küldöttség is részt vesz. A delegáció tagjai Szűrös Mátyás, az MSZMP KB titkára és Györke József, a KB külügyi osztályának helyettes ve­zetője. A korunk időszerű kérdéseit áttekintő tanácskozás résztvevői Mihail Gorbacsovot, a házigazda ország képviselőjét választották meg az eszmecsere elnökévé. Az SZKP KB főtitkárának megnyi­tóját követően Athos Fava, az Argentin KP főtitkára, Harilaosz Florakisz, a Görög KP KB főtitkára és R. R. Ram, az Indiai Nemzeti Kongresszus (I) Párt országos bizottságának főtitkára kapott szót. Ezután Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára szólalt fel. Kedves Elvtársak, Bará­taim! Ismét üdvözlöm Önöket — ezúttal mostani találko­zónk résztvevőinek minő­ségében. E találkozó min­den szempontból rendkívü­li, tükrözi a mai világban végbemenő mélyreható vál­tozásokat. Megragadom az alkalmat, hogy köszönetét mondjak Önöknek. amiért eljöttek hozzánk, hogy részt vegye­nek ünnepségeinken. Ez számunkra megtiszteltetés és egyben jelentős támoga­tás is. A következőkben elmond­ta, hogy a békés egymás mellett élés a politikai moz­galmaktól megköveteli fel­adataik újbóli elemzését és újbóli átgondolását, a ki­alakult ideológiai sémák és sztereotípiák leküzdését. Ez egyáltalán nem könnyű dolog. Senki sem rendel­kezik kész receptekkel. Ugyan ki tartaná kezében azt az Ariadne-fonalat, amely segítene megtalálni a kiutat a mostani ellentmon­dásos világ labirintusából? Kifejtve felfogásunkat az új gondolkodásmódról, egy­általán nem tartunk igényi az igazság birtoklásának monopóliumára: mi magunk is keressük az utakat és másakat is arra szólítunk, hogy együtt keressük azokat az utakat, amelyeken át az emberiség napjaink akna­mezőin keresztül eljuthatna a XXI. századba, az atom­fegyvermentes és erőszak- nélküli világba. Napjainkban mélyreható társadalmi forradalom van folyamatban, amelynek for­rásai Októberhez vezetnek vissza. A kor társadalmi mozgásának 'logikája egyre világosabban látszik. Lénye­ge az, hogy a kizsákmá­nyoló társadalom anyagilag és szellemileg önmagát já­ratja le. A fejlődés válto­zatossága azonban tovább­ra is megmarad. A törté­nelmi spirál minden egyes fordulóján rendelkeznek a régi világ erői azzal a le­hetőséggel, hogy az adott pillanatban legveszélyesebb ellentmondás kiiktatásával meghosszabbítsák uralmu­kat. Bizonyára észrevették, hogy az ünnepi ülésen el­hangzott beszédemben szól­tam a kapitalizmus törvény- szerűségeinek két különösen veszélyes megnyilvánulásá­ról; a militarizálódásról és a fejlődő világgal folytatott egyenlőtlen kereskedelmi cseréről. De mindez csak megfelelő állami politika segítségével lehetséges, és amíg e politikának szüksé­ge van támaszra, fenntart­ják a „szovjet fenyegetés­től” való rettegést, szilár­dan tartják a fejekben azt a meggyőződést, hogy van­nak „elsődleges” nemzeti érdekek és vannak másod­lagosak, a világpolitikának és a világgazdaságnak van­nak „alanyai" és „tárgyai". Ez a neokolonializmus te­rülete. ­Peresztrojkánk, átalakí­tásunk összes nemzetközi következményeivel szerté- foszlatja a „szovjet fenye­getéstől" való félelmet. A militarizmus elveszíti poli­tikai ürügyeit. Az erőfor­rások fegyverkezésre való elfecsérlésének elfogadha­tatlansága és kártékonysága mind nyilvánvalóbbá válik a környezeti veszélyeztetett­ség árnyékában és a mun­kanélküliség fokozódásával kapcsolatban. A munkanél­küliség a tudományos-mű­szaki forradalom minden egyes fordulóján a koráb­bitól eltérő nagyságrendű problémát jelent. Ma 'különösen fontos, hogy a mozgalom nemcsak nemzeti, hanem természeté­nél fogva nemzetközi erő is. Az ilyen erőre különösen nagy szüksége van a mai emberiségnek. Ami az SZKP-t illeti, belső terveit és tetteit nem tudja elkép­zelni a nemzetközi össze­függéseken kívül, és termé­szetesen nem tudja el/kép- zelni attól elvonatkoztatva sem, hogy milyen jelentő­ségűek lehetnek azok elv­barátainkra és általában a haladó erőkre. Mi magunk is nagyon megéreztük. hogy az egy helyben topogás időszakában mennyire csökkent a szocializmus nemzetközi ösztönző ereje. A peresztrojka, az átalakí­tás tehát a Szovjetunióban ilyen szempontból is idősze­rűvé vált. Az új szakaszban teljes egészében számolunk azzal, hogy munkánk milyen jelentőségű nemcsak világ­gazdasági és világpolitikai síkban, hanem a szocializ­mus, a demokrácia és a haladás erőinek nyújtott morális támogatás szem­pontjából is. (Folytatás a 2. oldalon) A MÁV Miskolci Igazgatósága hat évvel ezelőtt rendelte meg a bánrévei vasúti Sajó- híd terveit. Két év múlva a MÁV hídépítési főnöksége megkezdte a szerkezeti elemek gyártását, amelyeket vasúton szállítottak a helyszínre. Az elemek bal a Sajó Ózd lelöli ré­szén állították össze a hidat, amely ez év júliusára készült el. (Cikkünk a 3. oldaton) Ivan Bagyul emlékplakettet kapott Felavatták a Leninvárosi Múzeumot Dr. Pusztai Ferenc miniszterhelyettes avatta a múzeumot, s nyitotta meg a Lenin-emlékkialli- iást. Középen id. Szabó István szobrászművész. A csípős novemberi szél tegnap levelet szakasztott, zászlót lobogtatott Leninvá- rosban. A 17 éve urbánus rangú település városi tör­ténetének jeles ünnepén és szeles napján sok százan voltak a hármas rendez­vény résztvevői. Felavatták a múzeumot, megkoszorúz­ták Lenin emlékművét, s díszünnepséget tartottak a Dcrkovits Gyula Művelődé­si Központban. A Leninvárosi Múzeum létrejötte és helye is rend­hagyó. Egy tízemeletes bér­ház alsó szintjét alakították bemutatóteremmé, s tetsze­tős külsőt kapott az épület homlokzata. Bent Lenin-em- lékkiállítás fogadta a láto­gatókat. A vendégeket He­gedűs György, a városi ta­nács elnöke köszöntötte: dr. Pusztai Ferenc művelő­dési miniszterhelyettest, í van Ivanovics Bagyult, a Szovjetunió magyarországi nagykövetségének főtanácso­sát, a Szovjet Baráti Tár­saságok magyarországi kép­viselőjét, dr. Kun Lászlót, az MSZMP Borsod-Abaúj- Zemplén Megyei Bizottságá­nak titkárát, Porkoláb Al­bertet, a megyei tanács el­nökhelyettesét, valamint a politikai, társadalmi szer­vezetek más képviselőjét. A miniszterhelyettes a nagy októberi szocialista forradalom évfordulójára emlékezve utalt arra, hogy ez az emberöltőnyi idő, történelmi mércével mérve, nem sok, de az első szocia­lista állam létrejötte és gyarapodó tekintélye „meg­rengette a világot”. A for­radalom 70. évfordulója Lenint idézi, azt a politi­kust és gondolkodót, aki az egyik legnagyobb hatá­sú, még ma is, a világ tör­ténetében. Emlékének, ta­nításának, továbbgondolás­ra érdemes eszméinek mél­tó bemutatóhelye az új, Leninvárosi Múzeum. A koszorúzási ünnepségen Lenin szobra előtt tiszte­lettel adóztak a leninváro- siak és a vendégek. A mú­zeumi avatóünnepség részt­vevői, a magyar és a szov­jet himnusz elhangzása után helyezték el virágai­kat. Az esti díszünnepségen Baráth Rezső, a városi pártbizottság titkára kö­szöntötte a megjelenteket, majd a pártbizottság első titkára, Dóka Ferenc mon­dott ünnepi beszédet. Né­hány részletet idézünk a szónoktól: — Hetven esztendővel ez­előtt indult el egy világot megrázó, felrázó folyamat, amelynek történelmi hullá­mai azóta sem ültek el. El­lenkezőleg, mind szélesebb méretekben, mind nagyobb mélységben hatják át a tár­sadalmakat, épülnek be az emberiség tudatába, válnak szerves elemeivé, céltudatos törekvésévé a tömegek gon­dolkodásának és reményei­vé a földgolyó minden pont­ján a szebb, igazságosabb, boldogabb jövőre vágyako- zóknak. A történelmi visszatekin­tést a jelen aktuális dolgai­nak fölemlegetése követte. — Világszerte ismertté vált ez a két fogalom: pe­resztrojka és glasznoszty. Vagyis: átépítés, átalakítás és nyíltság és nyitottság. E (Folytatás a 2. oldalon) A koszorúzók, balról jobbra: Végh József, dr. Kun László, Dóka Ferenc és Baráth Rezső,

Next

/
Thumbnails
Contents