Észak-Magyarország, 1987. november (43. évfolyam, 258-282. szám)
1987-11-28 / 281. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 2 1987. november 28., szombat Szakmai tanácskozással egybekötve Nincs már munka a földeken Emlékezés a szőlő és bor apostolára Zsitvay Attila, országos főkertész tartotta az emlékbeszédet (jobb oldali képünkön), majd ezt követően koszorúzásra került! sor. (Folytatás az 1. oldalról) — De sajnos — fűzite hozzá — ültetvényeinken is nagyok a károk. A körte, amely közepes évben (kétszáz mázsa körüli hektáronkénti terméssel fizetett, idén 'alig adott öt tonnát. Az almában is hasonlóan elvonta a hasznot a szárazság. Hárommillió forinttal megint kevesebbet számolhatunk el, amely nem javítja év végi mérlegünket. Természetesen meghoztuk — már évközben — a szükséges takarékossági intézkedéseket, megszigorítva a vásárlásokat, alkatrész-, üzemanyag-felhasználást, de a hatalmas árbevételkieséseket ezzel nem fogjuk tudni pótolni. Jövőre valamivel biztatóbb a kép. Négy nagy teljesítményű erőgépünk befejezte az őszi mélyszántást. A (közel kétszáz hektáron elvetett káposztarepce vetését megritkította ugyan az 'aszály, de az őszi búzák jól kelnek, megerősödve várhatják a téli fagyokat. Ipari üzemeink terv szerint dolgoznak. Megyénk egyik legnagyobb növénytermesztő gazdaságában a ihernádnémeti Hern'ád- völgye Termelőszövetkezetben 'is nagy gondokat okozott az aszály. Nyeső István elnök: — Az öt tonna körüli búza, a hat tonnát megközelítő kukorica, amit idén hektáronként betakarítottunk, nálunk (kevés. A növénytermesztés hozamkiesése meghaladja a harmincmillió forintot. Egyedül iaz árpa eredményével lehetünk elégedettek, szövetkezetünk második legnagyobb hozamát adta. Ipari üzemeink kisegítettek a bajból, de tény, hogy a növénytermesztés szerkezetén mindenképpen változtatnunk kell. A hatékonyabban termeszthető kultúrák kerülitek előtérbe, így kétszáz hektáron talkarmányborsót fogunk vetni, s a búza, kukorica területének rovására ötszáz hektárral növeljük a köny- nyen, s viszonylag magas áron eladható sörárpa területét. Az őszi munkáikkal készen vagyunk, most már csak a műihelyi dolgozóikon, a téli nagyjavításon múlik, hogyan készülünk fel a tavaszra. — kármán — Az emlékezők — voltak vagy másfélszázan az ede- lény-finkei temetőben — körbeállvia az avatásra kerülő síremléket, először a nemzet dalával köszöntek, a Himnusszal tisztelegtek. Miklós Gyula egykori kormány- biztosnak, a filoxéra elleni küzdelemben hervadhatatlan érdemeket szerző gazdasági szakembernek, a szőlő és bor apostolának kijár az effajta tisztelgés. Hisz élete nagy részében tudósként, gyakorlati szakemberként a magyar föld azon kincsének fennmaradásáért, „csiszolásáért, fényesítéséért” küzdött, amelyről a nemzet dala sem feledkezett meg. Tokaj és más tájak szőlővesz- szei nektár csepegtetésének volt pótolhatatlan munkása Miklós Gyula, az utána következő szőlész generációk tanítómestere, példaképe, ki immár 93 éve ott nyugszik a finikei szülőföldben. Róla emlékeztek minap az utódók Edelényben, előbb a finkei temetőben, ahol az Edélényi Városi Könyvtár kertbarát-körének önzetlen társadalmi munkájával elkészített Miklós Gyula síremléket avatták fel, majd a városi könyvtárban, ahol szakmai tanácskozásra került sor. A síremlékavatáson, ott a novemberi, finkei temetőben Zsitvay Attila országos főkertész mondott ünnepi beszédet. Ismertette Miklós Gyula életpályájának minden jelentős eseményét. Gazdag volt ez az életút a szabadságharc fiatal hadnagyi tisztéről az 1890-ben kitüntetésül kapott francia „Pour le Mérité Agricole” érdemrendig. Beszédét !a következő gondolattal zárta: „Álljon ez a kis emlékmű, síremlék a munkásságát nagyra értékelő szülőhely, a haladó hagyományokat ápoló kertbarát közösség munkája — emlékeként, hirdetve a nagy előd munkásságát, ügyszeretetét.” A síremlékre koszorúk kerültek. Jeleként iaz utódok hálájának elhozták az emlékezés virágait a róla elnevezett kecskeméti Miklós- telep mai kutatói, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa, a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium, a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei kistermelők klubja, és természetesen az edelé- nyi kertbarátok. Másfélszáz torokból felcsendült a Szózat is Miklós Gyula emlékének. „Áldjon vagy verjen sors keze, itt élned és meghalnod ■kell.. * Az avatóünnepség után az Edélényi Városi Könyvtárban szakmai előadások hangzottak el. Slezsák Imre könyvtárigazgató Miklós Gyula életét és munkásságát, dr. Hajdú Edit tudományos kutató pedig a jeles szőlész-borász és Miklós-te- lep kapcsolatát ismertette. Szabó György, a MÉM csoportvezetője pedig a szőlő és bor népgazdasági, és világgazdasági helyzetéről tartott előadást. A tanácskozás végén ín- csel Ottó, a HNF Országos Tanácsa gazdaság- és településpolitikai osztályvezetője átnyújtotta a Somogyi Imre-emlékplakettet a hosz- szú évek óta eredményesen tevékenykedő edelényi kertbarát-körnek. (ha) Japán-est Sátoraljaújhelyen bebizonyította, hogy hazánkban milyen nagy az érdeklődés e távol-keleti ország történelme, kultúrája és mindenekelőtt az egész világot ámulatba ejtő gazdasági fejlődése iránt. Az újhelyi találkozón —, amelyre a To- kaj-hegyaljai Állami Gazdasági Borkombinát szervezésében került sor —" az érdeklődők japán filmek segítségével bepillantást nyerhettek a felkelő nap országa társadalmi, gazdasági, művészeti életébe. Az est rangját emelte, hogy azon részt vett Ryozo Mogi, Japán magyarországi nagykövete, aki maga ajánlotta a hallgatóság, a nézők figyelmébe a levetített filmeket, majd pedig azt követően készséggel válaszolt az érdeklődők által feltett — mindenekelőtt a japán gazdasági csodát, illetve a japán—magyar együttműködés lehetőségeit firtató — kérdésekre. A japán-est során a Ryozo Mogi nagykövet és Mitró László vezérigazgató közötti megbeszélések gazdasági kérdéseket is érintettek. Fajtán László felvétele Mivel csütörtök este, lapzártakor kezdődött, így egy nap késéssel számolhatunk be arról a jól sikerült japánestről, amelyre Sátoraljaújhelyen, a Városi Művelődési Központban került sor. E rendezvény sikere is újólag Kormányprogram és a tanácsok munkája A megyénk tanácsainál dolgozó 45 ezer tisztségviselő munkája, ha adatokkal, számokkal ki nem mutat- hotóan — mégis bizonyíthatóan fontos tényezője a lakosság, az állampolgárok hangulatának, mi több: politikai közérzetének alakításában. Tegnap délelőtt a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Tanács épületének dísztermében dr. Majoros László általános elnökhelyettes köszöntötte a megjelenteket; a községi, nagyközségi, városi tanácsok vezetőit, a megyei tanács osztályvezetőit és szakreferenseit. A napirend ez volt: „A kormány munkaprogramjából adódó tanácsi feladatok”. Dr. Ladányi József, a megyei tanács elnöke beszélt a feladatokról. A feladatok a jelenlegi helyzetből adódnak és a jövőt sem tévesztik szem elől. Elhangzottak az előadói beszédben nagyon megfontolandó és hangsúlyos problémák. A takarékosságról például az, hogy ehhez meg kell teremteni a gazdálkodási hátteret, a tanácsi intézményeknél is. A megyei támogatás normatív rendszerét továbbra is fenntartják, azonban a fejkvóta 40 százalékos csökkentését javasolják; kivéve a hátrányos helyzetű településeket. A reánk következő három évben ebben a megyében körülbelül ezer állami lakás nem épül meg. A tanácsok iskolaépítési vágyait úgy fogalmazta meg a realitás: száz általános iskolai tanterem és 22 tornaterem csak úgy épülhet meg 1990-ig, ha az adott település lakossága ehhez hozzáteszi erejét, bátorságát. Elmondotta dr. Ladányi József, hogy több népszerűtlen intézkedésnek kell szembenéznie az állampolgárok igényeivel. Hangsúlyozta azonban: egyetlen tanács, egyetlen államigazgatási szerv sem „söpörheti le az asztalról a lakossági véleményeket”. A tegnapi megyei tanácsi értekezlet munkájában részt vett és felszólalt Dudla József, a megyei pártbizottság első titkára is. (t. n. j.) Tokaj díszpolgárai Tokaj nevének hallatán az emberekben emlékek kelnek szárnyra. Van, ki híres borát méltatja, — Himnuszunk nektárnak nevezi —, van aki híres múltjára emlékszik. S olyanok is akadnak, kik ezt a múltat gondozzák, gyűjtik, őrzik, s a város jelenéért is sokat tesznek. Tokaj Város Tanácsa úgy döntött, hogy egy „köszönöm- nél” e lokálpatrióták többet érdemelnek, s ezért díszpolgári kitüntető címet alapított. Az első kettőt a tanács végrehajtó bizottságának javaslatára és a tanácsi testület döntése alapján tegnap délután adományozták oda Pap Miklós nyugalmazott múzeumvezetőnek és Tenkács Tibor festőművésznek. A város életében gyakori, hogy nem az ott születettek, hanem a bevándorlók játszanak jelentős szerepet. Így van ez ebben az esetben is. A múltat a diósgyőri Pap Miklós tárta föl, s á művészeti életet a Budapestről A plakett. elszármazott Tenkács Tibor lendítette fel. Pap Miklós 1944-től él a városban, az általános iskola tanáraként dolgozott, és 1985-ben alapította meg a Tokaji Múzeumot. Nemcsak a város múltját, hanem a környék értékeit is felkutatta. Jelentős társadalmi munkát végez, fő támogatója a honismereti tevékenységnek. Több évtizedes gyűjtő- és kutatómunka eredményét A tokaji című művében összegzi. E kötet méltán érdemelte ki a Nemzetközi Szőlészeti és Borászati Szövetkezet irodalmi és művészeti díját. Nyugdíjasként is örök lánggal ég a városért, dolgozik, „az érted haragszom, nem ellened” elv alapján. Tenkács Tibor 1948-tól él a városban, rajztanár volt az itteni általános iskolában, majd a gimnáziumban. Ügy gondolta, Tokajt ne csak a bora, hanem művészete is tegye híressé, ezért maga köré gyűjtötte az ezt szerető és művelő embereket. Huszonegy éve a Tokaji nyár című rendezvénysorozattal indult a város művészeti mozgalma. A festőművész többször rendezett helyben is kiállítást, képei megörökítik az itteni embereket és a tájat. Jelenleg a gimnáziumban berendezett Tenkács-teremben láthatjuk műveit. Az elismeréseket Majer János tanácselnök adta át. O. B. E. Tenkács Tibor Pap Miklós. A KISKERESKEDŐK ÉS KISIPAROSOK BORSOD-ABAÚJ-ZEMPLÉN MEGYEI SZERVEZETE 1987. november 30—december 23-ig karácsonyi vásárt rendez Miskolcon, a Búza téri autóparkolóban Nyitva tartási idő; hétfőtől péntekig 9—18 óráig, szombaton és vasárnap 9—14 óráig A MAGÁNKERESKEDŐK ÉS KISIPAROSOK ajándéktárgyak, divatáru, szőrme, hanglemez, műszaki áru, gyermekruházat, lakásfelszerelési cikk, és egyéb árucikkek NAGY KÍNÁLATÁVAL VÁRJAK A KEDVES VÁSÁRLÓKAT!
