Észak-Magyarország, 1987. november (43. évfolyam, 258-282. szám)

1987-11-26 / 279. szám

1987. november 26., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 7 Tatamin az új hullám Ugrás az edző nyakába Kuki Attila edző bemutatja a gyakorlatot, a többiek árgus sze­mekkel figyelnek. A jelenet naponta sokszor ismétlődik meg az MVSC legifjabb cselgáncsosainak háza táján. Fotó: Mák József Esztendőkön át arról volt nevezetes az MVSC csel­gáncs szakosztálya, hogy valósággal futószalagon „szállította” az új és ifjú tehetségeket. Érdemes len­ne utánaszámolni: hány olyan sportoló „vitézkedik” jelenleg más kluboknál, akik Miskolcon ismerkedtek meg a sportág alapjaival, itt tűntek ki a többi, ha­sonló korú judós közül. Vol­tak persze ínségesebb évek is, amikor személyi, meg egyéb okok miatt gyengébb­nek bizonyult a felhozatal. Ennek ellenére, az MVSC-t beskatulyázták: kitűnő ne­velő szakosztály — tartotta (tartja) róla a mondás. Az elmúlt hét végén ke­rült megrendezésre a fővá­rosban a legapróbbak, az úttörők országos bajnoksá­ga. A II. és III. korcsoport képviselői léptek tatamira, s a vasutasok remekül meg- állták helyüket a vizsgán, összehasonlításul: 1986-ban pontot sem hoztak, az idén 34-et gyűjtöttek. Kínálja magát a kérdés: hogyan csinálták? Miért következett be ez a nagyfokú előrelépés?— A válasz megfogalmazásá­ban segítségünkre volt Tóth Mihály, a II., és Kuki At­tila, a III. korcsoportos út­törők edzője. A gondot egy évvel ez­előtt alapvetően az jelentet­te, hogy nem létezett III. korcsoport. Kuki Attila Nagyváradról került Mis­kolcra, és hatalmas ambí­cióval vetette bele magát a munkába. Toborzókra járt, agitált, magyarázta a sport­ág szépségeit. Szirmán pedig tanfolyamot indított. A 40- es létszámú csoportból az­tán a legügyesebbek kerültek az MVSC-hez. Mivel nagyon sok munkát igénylő, rendkí­vül kemény sportágról van szó, érthető, hogy jelentős­nek bizonyult a fluktuáció. Jöttek az újak, lemorzso­lódtak a kényelmesebbek, s a cserélődés szinte törvény- szerű velejárójaként kíséri mostanság is a szakosztályt. Azt a toborzókon rendre el­mondják az edzők: csak az menjen közéjük, aki dol­gozni akar és tud is! Kuki csoportja harminc gyerekből áll. Roppant lel­kesek, semmit nem kell ne­kik kétszer mondani. Akad­nak olyanok, akik Kistokaj- ból, Gesztelyből, Sajóke- resztúrból járnak edzésre. Ha tehetik, jóval a kezdés előtt a teremben erősítenek. A zavartalan munkavégzés feltételei adottak. Sokat se­gítenek a különböző isko­lák (az 1-es, 7-es, 17-es, ll­es, 36-os, 37-es, 38-as■ és 44- es vezetését említik nagy tisztelettel), nagyon pozitív a MÁV vezetőinek hozzá­állása, s rendkívül sokat köszönhetnek a szülőknek is. A legfiatalabbak részére ugyanis csak az utazások költségeit téríti a klub, a sportruházatot többnyire a szülők vásárolják. Ez így, első hallásra talán furcsá­nak tűnik, de van jó olda­la is. Ha otthon ilyesmire áldoznak, akkor egészen biztos, hogy a gyerek rend­szeres látogatója lesz az ed­zéseknek, más a hozzáállá­sa, ha a sajátjában feszít, nagyobb az inspiráció. Az eltelt tizenkét hónap alatt Kuki igen jelentős mupkát végzett gyerekeivel. Ez azért is elismerést ér­demlő, mert mellékfoglalko­zásban edzősködik, egyéb­ként műszaki rajzoló. Tartja a kapcsolatot a szülőkkel, akik gyakori látogatói a fog­lalkozásoknak, és a hazai viadaloknak. Elkísérni nem­igen tudják csemetéiket, mert ez újabb kiadást je­lentene a számukra. Talán nem lenne haszontalan el­töprengeni azon, miképpen orvosolhatná ezt a kérdést a klub? Az iskolai elfoglalt­ságtól függően, naponta két edzésre kerül sor, hétfőtől szombatig rendszeres a gya­korlás. Ezek másfél órásak, intenzívek, s a szorgalmi feladatokat is többnyire együtt végzik a gyerekek. Az idei OB-n Tóth Mi­hály csoportjának tagjai 11, Kuki Attiláé 23 pontot gyűj­töttek. Szembetűnő a fejlő­dés, noha korábban is fog­lalkoztak a zöld-fehéreknél ezzel a korcsoporttal. Talán a hozzáállás hagyott kíván­nivalót maga után... A szakemberek egybehangzóan állították: manapság egyre nehezebb az utánpótlás biz­tosítása. Nagy a vetélkedés, s a birkózás iránt érdeklő­dő testnevelő nem nagyon engedi el tehetséges gyere­két egy másik sportághoz. Utánuk kell menni, mert nem szükséges azt bizony­gatni, hogy sokkal jobb he­lyen vannak a cselgáncste­remben, mintha az utcán lődörögnének. Fontos a sportág megszerettetése, mert ha ez sikerül, egy életre szólóan kaphatnak kedvet a testedzéshez, s ké­sőbb másoknak is átadhat­ják a vonzódást.- Korábban feladásos rend­szerben dolgoztak az edzők az MVSC-nél. Mindig ugyanazt ,a korcsoportot ké­szítették, amint kiöregedtek, más dolgozott velük tovább. Ez a megoldás nem bizo­nyult szerencsésnek, ezért változtattak. Jelenleg min­den edzőnek van csoportja, s egészen junior korig dol­goznak a sportolókkal. így biztosított a folyamatosság, nem szenved törést egy-egy versenyző fejlődése. Az két­ségtelen, hogy az elmúlt esztendőben nagyot léptek előre. Ha nem lesz törés, s hasonló szellemben munkál­kodnak, ismét kialakulhat egy olyan mag, felnőhet egy generáció, amely sikeresen vívhatja meg csatáit a ve- télytársakkal. A kicsikkel való foglalkozás mindeneset- ra roppant hálás dolog. Ku­ki Attila mesélte, hogy szá­mára mindennél többet je­lentett az az epizód, amikor az OB-n bronzérmet nyert tanítványa odaszaladt hoz­zá, a nyakába ugrott, és perceken keresztül képtelen volt megszólalni, csak hüp- pögésre futotta erejéből... Doros László TOTÓSAROK, 48. HÉT Az Észak-Mayyarország tippjei 1. FC HOMBURG—STUTTGART. A hazaiaknak minden pontra szük­ségük van, ezért bizonyára nagy erőfeszítéseket tesznek. 2. SCHALKE 04—HAMBURG. Nem megbízható, de jóval egysége­sebb a vendégcsapat, esetleg dön­tetlen elképzelhető. 3. BIELEFELD—AACHEN. Ha a Bielefeld nem nyer, jelentőssé válik lemaradása, s igen nehéz tavaszelő néz. 4. MEPPEN—K. OFFENBACH. Az újoncok összecsapásán a soro­zatban három győzelmet kiharcoló meppeni gárda tűnik esélyesebbnek. ' 5. OBERHAUSEN—FREIBURG. A kiesés elleni félelem igen komoly hajtóerő, ezért az Oberhausenre tip­pelünk. 6. REMSCHEID—FORTUNA KÖLN. Mindkét együttes közel áll a veszélyes zónához, szükségük van a poritokra. Valamelyik fél teljes sikert arathat. 7. EMPOL1—MILAN. A hazaiak gyakorlatilag kiesőnek tekinthetők, az 5 pontos büntetést tavaly az Udinese sem tudta ellensúlyozni. 8. INTER—NAPOLI. Minden ered­mény elképzelhető, s igazából egyik sem jelentene meglepetést. 9. PESCARA—TORINO. Megtor­pant az újonc gárda, alighanem dön­tetlennel ér véget a 90 perc. Ha csak Polster nem gondolja másként... 10.. PISA—FIORENTINA. A firen­zeiek képesek lehetnek a győzelem­re, valószínűbbnek tűnik azonban a pontosztozkodás. 11. SAMPDORIA—ROMA. Ide­genben nem vitézkednek a főváro­siak. 12. AREZZO—PIACENZA. Tipiku­san olyan mérkőzés, amelyen mind a két félnek elegendő a döntetlen. 13. MODENA—BOLOGNA. A ven­dégek az idei szezonban nem teke­tóriáznak, tudatták a mezőnnyel, hogy céljaik komolyak. + 7. PADOVA—CATANZARO. Itt is a vendégcsapat látszik erősebb­nek, pontszerzése valószínű. X 1 X 2 1 1 X 1 __ 2 1 X 2 2 X 1 X X 2 1 X X X 1 2 X _J____ X s port Csak röviden... KOSÁRLABDA. BKV Elő­re—Miskolci Postás 93-43 (38-26).' Miskolc, női MNK- találkozó. A fővárosiak ju­tottak tovább. ÖKÖLVÍVÁS. Aranyalma Kupa, Nyíregyháza. Az út­törők és serdülők mezőnyé­ben Kiss I., Kiss II., Váradi, Juhász (Miskolci Kinizsi) és Rácz (Sajóbábonyi Vegyész) első, Szabó és Lévai (M. Ki­nizsi), valamint Simon és Lengyel (Sajóbábony) má­sodik, Szendrei (M. Kinizsi) pedig harmadik lett súly- ! csoportjában. ASZTALITENISZ. Felsza­badulási Vízmű Kupa, Ka­zincbarcika. A győztesek: Farkas (K.-barcikai Vízmű SE), Simkó (Olefin SC, két számban) és a Mag—Kavi- csánszki (Olefin SC). Csatát nyert a triatlon Egy kishír röpítette „világgá”, hogy az év legjobb hazai triatlonosa Kropkó Péter, a Nehézipari Műszaki Egyetem ötödéves bányamérnök-hallgatója lett. A szenzációkhoz, különlegességekhez szo­kott sportszerető közvélemény talán nem is tulajdonított nagy jelentőséget a dolognak, hiszen a triatlonra nálunk minden elmond­ható, csak éppen az nem, hogy népszerű­sége „eget verő”. Mikor honosodott meg Magyarországon? 1983-ban, Szombathelyen került sor az első viadalra, mondhatjuk azt is, hogy ameri­kai mintára. Hawaii szigetén találták ki ezt, a talán különösnek mondható „műfajt”. Ott azonban hosszú távú formáját űzik, a résztvevőknek 4 kilométert kell úszniuk, 180-at kerékpározniuk és 42-t futniuk. Ná­lunk egy kicsit enyhébbek a követelmé­nyek, a hazai triatlon 1500-as úszásból, 40 km-es kerékpározásból és 10 km-es futás­ból áll. S mivel az amerikai triatlon az úgynevezett hosszútávú, a miénket elke­resztelték rövidtávúra. Érdekesség, hogy van középtáv is, ez 2 km úszásból, 90 km kerékpározásból és 21 lem futásból áll. Hogyan lesz valakiből triatlonos? Vélet­lenül semmiképpen sem, hiszen az előkép­zettség nélkülözhetetlen. Aki nem tud úsz­ni, vagy kerékpározni, aligha nevez be a versenyekre. Kropkó Péter sem csak úgy találomra próbálkozott meg a sportággal. Előzőleg nyolc évig úszott az MVSC-ben — edzőjére, Bitskey Zoli bácsira ma is sze­retettel gondol —, aztán a Zrínyi Gimná­ziumban a tornával is megismerkedett (Vt- rágh István testnevelő tanár keze alatt dolgozott), majd kikötött a vízilabdánál (Kovács Bertalan pólós különítményében igyekezett elsajátítani az alapokat). Aztán következett a honvédség, a sorkatonai szol­gálathoz természetesen állóképesség is kell, ez pedig — többek között — futással „sze­rezhető” be. „Hősünk” 1985-ben, Szolnokon nevezett először triatlonos viadalra, s minden úgy történt, mint a mesében. Elvitték, bemutat­ták, megpróbálta, végül — ottragadt. Szá­mára az tetszett a legjobban, hogy ebben a sportágban nem lehet blöffölni, dönt az erőnlét, az akaraterő, a szorgalom, a küz- denitudás. Mivel nem érezte magát külö­nösebben tehetségesnek (gömbérzéke pél­dául nem volt — vallotta be), látta-érezte: rendelkezik a felsorolt tulajdonságokkal és „labdába” rúghat. Tavaly már keményen dolgozott, az egyik miskolci versenyen má­sodik lett, s ez jelentette az igazi doppin­got. Egyre többet edzett, célja az volt, hogy megverje a fanatikusokat is. Nagy fába vágta a fejszéjét, hiszen az országban egy­két ezren már űzik a triatlonosok mester­ségét. A sok-sok gyakorlásnak, a kitartó munkának megjött a gyümölcse. Az elmúlt héten a fővárosban, a KISZ Központi Bi­zottságának székházában „vehette át” a megtisztelő címet. Mit jelent az, ha valaki az ország legjobb­ja? Kropkó Péter elmondása szerint na­gyon sokat. Legalábbis az ő számára. Rá­jött, hogy gyerekesen tud örülni az elis­merésnek, melyért olyan sokat áldozott, melyért annyi mindenről lemondott. A triatlonban ugyanis nem könnyű helytáll­ni. A miskolci fiú az 1500 métert 20 perc alatt ússza végig (jövőre már a 19:30-at akarja teljesíteni), a 40 kilométert bő 1 óra alatt karikázza le, míg a 10 kilométe­res futáshoz 2 óra 40 percre van szüksé­ge. Közben saját magát is le kell győznie, mert — mint leszögezte — az úszás kissé Kropkó Péter, futás közben unalmas, a kerékpározás és a futás pedig egyoldalú... Kropkó külföldre is többször eljutott már. Járt Varsóban, Bécsben, Münchenben, Pá­rizsban, Rómában, az osztrák és az olasz fővárosban szerzett 3. és 7. helye tisztelet­re méltó. Lemérhette, hogy a professziona­listák között (igen, nyugaton ez egy mes­terség, a jobbak — például az USA-ban — 100 ezer dollár körüli jövedelemre is szert tesznek egy évben) van keresnivalója. Per­sze, néhányszor „elverték”, de hát ez is természetes egy versenyen. Utazási költsé­geit csaknem teljesen saját maga fizette, ebben a sportágban ugyanis — legalábbis nálunk — nem divat a „bőséges fizetés”. Mire vihette volna Kropkó úszóként, at­létaként, vagy éppen kerékpárosként? Ta­lán karriert is csinálhatott volna? Nem, er­re nem gondolt, hiszen mindenekelőtt a diploma megszerzését tűzte célul, a triat- lonnal csak szórakozásból foglalkozik. Stá­tusza is különös, áttételes. Tősgyökeres miskolci, de a debreceni Oxigén Klub tag­ja, mivel Borsodban még nem „üzemel” triatlonnal foglalkozó egyesület. Talán jö­vőre változik a helyzet, hívja az egyik vál­lalat, tehát hazafelé kacsingat. Na, nem valamiféle busás jövedelemre számít, csu­pán azt reméli, hogy kiadásait (vagy an­nak egy részét) szponzora fedezni fogja. A triatlon egyébként Magyarországon már véglegesen csatát nyert — állítják a bennfentesek. Tudniillik nem kell hozzá „csak” egy úszónadrág, egy kerékpár és egy futócipő. Persze a felsoroltak nem ol­csók, aztán a pótlásukról is rendszeresen gondoskodni kell. Egy büszke címet talán könnyebb meg­szerezni, mint megvédeni. Ezek Kropkó Pé­ter gondolatai, s alighanem igaza van. Az élmezőnyben sok az egyforma képességű sportoló, általában a pillanatnyi forma dönt. Az idén a miskolci versenyző javá­ra. Hogy miként alakulnak a dolgok jövő­re? Erre most nem lehet felelni. Mindenesetre egy már biztos: a napi há­romórás edzéspenzumot felemeli, nehogy kiénekeljék a sajtot a szájából... Kolodzey Tamás December 4-én megjelenik a Foci December 4-én a labda­rúgást szerető tömegek és az MLSZ régi vágya való­sul meg. Megjelenik az el­ső magyar kizárólag labda­rúgó hetilap, a Foci. Kö­zel ötezer hazai labdarúgó­csapatot, több mint százezer igazolt játékost, 3500 műkö­dő edzőt, ugyanannyi játék­vezetőt próbál majd egészen közel hozni a többmilliós szurkolótáborhoz. Egyúttal kitárul az egész világ lab­darúgása felé is. Cél a remek játék népsze­rűsítése. Szakmai segítséget is kíván adni, de nem szak­lap készítéséről van szó. Friss hírekkel teli, a kulisz- szák mögé pillantó futball- hetilap lesz a Foci. A lab­darúgás hétköznapjai, tit­kai, tervei jelennek meg a Fociban. Ismert szerzők tolmácsolásában kezdő játé­kosoktól a világhírű csilla­gokig, elismert mágusokig, mindenkix'ől szó lesz a Foci­ban. Egy hetilap, amelyben az első betűtől az utolsóig Foci lesz minden mennyiségben. Régi óhaj a jó foci — laz új hetilap jó Focit akar ad­ni a labdarúgó-rajongóknak.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents