Észak-Magyarország, 1987. november (43. évfolyam, 258-282. szám)
1987-11-25 / 278. szám
1987. november 25., szerda ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 A személyi kultusz okai és néhány főbb vonása Nehéz tragédiát nem írni a személyi kultuszról. A sztálini önkény a Szovjetunióban, Magyar- országon a Rákosi—Gerö-klikk uralma, de a népi demokráciák egészében jelentkező torzulások a szocialista társadalom természetét ugyan nem változtatták meg, de rendkívül sokat ártottak a szocializmus eszméjének, válságnyomokat hagytak a nemzetközi munkásmozgalomban, súlyos sebeket ejtettek a kommunisták millióiban. Nincs jogunk a problémát, a jelenségeket lekicsinylőén kezelni. Csakis a személyi kultusszal terhelt időszak objektív feltárása, fő tendenciáinak, pozitívumainak és negatívumainak adekvát értékelése nyújthat a jelen és a jövő nemzedéke számára olyan leckét, amelyből tanulhatunk. Közel három évtizede az SZKP történelmi jelentőségű, XX. kongresszusa leplezte le, bélyegezte meg a személyi kultuszt; a szocialista forradalom, kom- jnunista mozgalom torzulásait, elítélte hibáit, bűneit, s határozatot hozott a személyi kultusz követelményeinek felszámolására. Az azt követő időszakban a „témának tabuként” való kezelése, avagy az az elfogadhatatlan „álszemérem”, mely e problémát körülvette, nem tett jót a jelenség feltárásában — elméleti —, tudományos jellegű feldolgozása elmarad a kívánalmaktól. A személyi kultusz okainak feltárásában meghatározó az SZKP KB 1956. június 30-i határozata. A szocialista forradalom az „imperializmus leggyengébb láncszemében” győzött, a szocialista építést „egyedül maradva” a növekvő gondok, s az „útkeresés kényszere” közepette kellett megoldani. A bonyolult belpolitikai problémák, frakciók elleni harc, a polgárháborús állapotok, majd a nemzetközi elszigeteltség réme, a „háborús fenyegetettség” tudata, majd a fasiszta támadás az éberség állandó fokozását, a vezetés legszigorúbb centralizálását, vasfegyelmet követelt, mely természetesen negatív hatással volt egyes demokratikus formák fejlődésére. Az objektív tényezőkön túl, a személyi kultusz fejlődését előmozdították Sztálin bizonyos egyéni tulajdonságai, melyet Lenin már 1922 végén érzékelt. A kongresszushoz küldött levelében írja: „Sztálin túlságosan durva, és ez a fogyatékosság, amely teljes mértékben elviselhető közöttünk, kommunisták között, tűrhetetlenné válik a főtitkár tisztségében.” Mint ismeretes, javasolja leváltását, de a XIII. kongresz- szus alkalmasabb főtitkárt nem találva, — a lenini bírálat elfogadására kötelezve Sztálint —, meghagyta tisztségében. A II. világháború után a népi demokratikus fejlődést járó országok a szocialista építés kezdeti sikerein túl kisebb-nagyobb mértékben „kitermelik” saját kultuszukat. Az okok egy része azonos a Szovjetunióban feltártakkal. Jelentős az eltérés viszont a „Szovjetunió gyakorlatától” annyiban, hogy míg a Szovjetunióban a személyi kultusz egyértelműen csak belső fejlődés eredménye, addig a népi demokráciákban ez kettős gyökerű. A belső okok mellett a külső, közvetett és közvetlen hatások is lényegesek, sőt valójában ezek játszották a fő szerepet. A sztálini vezetés igényei, a Tájékoztató Iroda „elvárásai”, az egyes szocialista országok vezetőinek „licitálási törekvései” játszottak ebben inspiráló szerepet. A személyi kultusz képviselői — Togliatti szerint — elfogadják ugyan a marxizmus—leninizmust, azt azonban befejezett, lezárt dogmaként kezelik, s magukat a klasszikusokkal egyenértékű teoretikusoknak kiáltják ki. Ugyanakkor elméleti tételeik túlnyomó többsége a marxizmus—leninizmus klasszikusai gondolatainak parafrázisai csak. Erős a hajlamuk az adminisztratív eszközök alkalmazására. A szervezés, az operatív munka; a valós élet kihívásaira irányuló „közvetlen reflexió”; a megelőzés, széles körű preventív intézkedések; másrészt a túlbiztosítás; az összefüggéseket, távlatokat lebecsülő, s csak a napi feladatokra koncentráló gondolkodás, illetve gyakorlati tetteik „elmélettel való bebiztosítása” mindmind eszmei-módszertani jellemzőjük. A kultuszos politika nagy figyelmet fordít a gazdaság kérdéseire — s ez még nem volna baj —, hisz’ a szocialista társadalom megvalósításának kritériuma az. De a cél- és eszközrendszert felcserélve, a szocialista társadalom céljává és nem eszközévé teszi azt. A gazdaságot nem elsősorban a jobb és emberibb élet elérésének eszközeként fogja fel, a „spártai szellem”, a lemondások, áldozatvállalások igényét támassza. A gazdaságfejlesztésben elveszíti az arányokat (pl. Magyarország Gerő szavaival a „vas és acél országává” válik). A termelési mutatók, a mennyiségi szemlélet bűvkörében él. „A mindegy, hogy mit, mindegy, hogy mennyiért, csak sokat” — aforizma ezt példázza. A kultuszos politika szinte csak a gazdaságpolitika végrehajtására szűkül le. A személyi kultusz legtöbb kárt a politikai rendszer, a párt, a pártélet lenini normáinak megsértésével tette. A pártdemokrácia visszaszorítását az illegalitás történelmi hátterével, „örökölt hagyományokkal” magyarázzák. A kollektív vezetést az SZKP teljesen likvidálja. (Sztálin 15 évig nem tartott kongresszust, többször évekig nem tartottak központi bizottsági ülést.) Nálunk a politikai vezetést Rákosi és szűk csapata sajátította ki. Az alulról jövő kontroll hiánya — a lenini néptribün jellegű vezetőtípus helyett — a bürokraükus, militarista jellegű „messia- nisztikus” vezér típusát formálta meg. Ennek egyenes következménye a hatalomhoz való viszony elidegenedése, a bírálat kiiktató- dása, a félelem, bizalmatlanság légkörének erősödése. A párttagok, az emberek elveszítik jogaikat, s a „feltétlen egyetértés”, hajbókolás lesz a „kifizetődő” emberi magatartás. Ideológiai, elméleti tevékenységének célja, hogy gyakorlati politikáját teoretikusan megalapozott irányvonalnak tüntesse fel. Kevés önálló tézise közül „legjelentősebb, s legtragikusabb az osztályharc állandó éleződésének, s az osztályharcnak a szocialista vezetés soraiba való áthelyeződésének a tétele” — írja tanulmányában Kiss Arthur. • Döntő fontosságú feladattá válik a belső I osztályellenség keresése, fellelése, leleplezése. Felértékelik az ellenség szerepét, tetteik felnagyításával az állandó veszélyeztetettség érzetét teremtik meg. S az ellenségkeresés elsősorban a pártban, a vezetésben szedi áldozatait. A fenti tétellel 1966 után Mao Ce- tung „kulturális forradalmában” találkozhatunk újra, de több kommunista párt gyakorlati tevékenységében is nyomon követhető. A kultuszos politika a szövetségi politika tartalmában és módszereiben is súlyos károkat okozott. Az erőszakos kollektivizálás az alapvető szövetségest ellenséggé, de legjobb esetben is „útitárssá” változtatja. Az értelmiség megtűrt, a „dogmatizmus korlátái közé szorított” állandó éberséget igénylő társadalmi réteg lett. A kisipar, kereskedelem képviselői a „kollektivizálás” béklyóiba zárt „osztályellenségként” jelenik meg. A szakszervezetek „trockiji államosítása”, a szövetséges pártok ellenségként való kezelése, erőltetett felszámolásuk, a népfront elsorvasztása, mind-mind e torz politika megjelenési formája. Jelentkezik ez a nemzetek, nemzetiségekkel szembeni „megmagyarázhatatlan” diszkriminációban, korlátozó rendszabályokban, üldözésben is. A kisebbségi népcsoportokat, „idegenéket” a szocialista társadalomra nézve „biztonsági kockázatként” kezeli. A személyi kultusz súlyos csapás a munkásmozgalomra, s a nemzetközi kommunista mozgalomra. A szocializmus „történelmi missziója”, az eszmébe vetett hit kérdőjéleződött meg sokakban a torzulás kapcsán. A kommunista pártokban 1956 februárja utáni „trauma” az ellántoro- dás veszélyét rejti. A szocialista országok többségében válságjelenségek, Magyarországon, Csehszlovákiában, Lengyelországban ellenforradalmi megmozdulásokhoz vezetett. A szociáldemokrata mozgalommal szembeni bizalmatlanság a „sztálini szociálfasiszta” tendencia hosszú ideig akadálya a fasizmus elleni helyes taktika alkalmazásának éppúgy, mint a hidegháború fagyos légköre oldódásának. Az a tény, hogy némely állammal vagy országcsoporttal — objektíve indokolatlanul — ellenséges viszonyt alakítottunk ki (pl. Jugoszlávia), a szocialista világrendszer egységét bomlasztotta, s leszűkítette mozgásterünket, lf hőségeinket a nemzetközi politika színterén. A személyi kultuszos politika legtragikusabb kifejlődése az, amikor a torzulások, hibák bűnökké, az adminisztratív túlkapások törvénytelenségekké, az „ellenségkeresés” nemzetközi mércéjű követelményként jelenik pieg a kommunista pártok tevékenységében. Nemes János írja Rákosiról írott életrajzi portréjában: „Rajk-per volt a Rubicon” ..., mellyel még a súlyos, de jóvátehető bűnöket, felváltja a megbocsáthatatlan, jóvátehetetlen bűn. De hát hány és hány „Rajk-per” zajlott le a ’30- as évek közepétől? Hány tízezer és százezer ember lett áldozata az önkénynek? Ma már talán fel sem tárható!? Pajuf József, az ÓIG tanára A Hild-érem elnyerése emlékére emelt oszlop a lokálpatriotiz mus jelképe. •értékesítését. Továbbra is taka az ezredfordulón Egy ifjú város inkább előre tekint, mint visszanéz. A sokjelzőjű Kazincbarcikán a városi tanács a közeljövőben tűzi napirendjére a hosszú távú terület- és településfejlesztési koncepciója megtárgyalását. MARAD A NEGYVENEZER? Az előterjesztés a város adottságai, a fejlődés várható és kívánatos irányainak felmérése alapján készült. Számba vette a megelőző hosszú távú (1970— 1985) időszak eredményeit, •tapasztalatait. A termelő és a lakossági infrastruktúra fejlődéséi és hiányosságait is részletesen bemutatja. A következő, az ezredfordulóig tartó hosszú távú időszakban Kazincbarcika térségének gazdasági szerkezetét a természeti adottságok meghatározzák. A felkutatott szénvagyon felszín- rehozatada, a vegyipar szerkezetváltása továbbra is az ipari jelleg fennmaradását jelenti. A mezőgazdasági termelőterületnél bizonyos mértékű növekedés várható. A térség még ki nem használt lehetősiéget kínál a pihenés, az idegenforgalom feltételeinek javításéra, ami nagyfokú, igényes tájrendezési munkálatokat tesz szükségessé. Várható, hogy a népességszám növekedése a korábban becsültnél alacsonyabb Lesz. A munkaerőforrás esetleges növekedése a ciklus közepén várható, fogadására elsősorban a tercier szektornak kell felkészülnie. A.z infrastruktúra kiépítettsége a megyei átlagot meghaladja, azonban egyes területek (telefonellátás, úthálózat, szennyvíztisztítás) relatív elmaradottsága a gazdaság egészének fejlődését meghaladó ütemű fejlesztést •igényel. A közlekedés, a hírközlés feltételeinek jelentős mértékű javításált, a víz- és s z enn y cs a torna-'h áló za t r e •konstrukcióját, a szennyvíz- tisztító kapacitás bővítését, hatásfokának javítását, az erőműví hőbázis bővítését és szinttartó rekonstrukcióját tervezik. PANELREKONSTRUKCIÓ A lakásgazdálkodás területén törekedni kell a korszerű, költség- és energiatakarékos építési technológiák alkalmazásának elősegítésére, az esztétikai igény- nyél bíró típus- és ajánlott tervek szerinti megvalósítás szorgalmazására, (Ez feladatot jelent már a Kertváros V. ütem megvtailósífása során is.) A meglévő támogatási formák körének kiszélesítésével továbbra is biztosítani kell az otthonteremtés, a fiatal házasak és nagy családosak számára megfelelő alapterületű lakások építésének lehetőségét. Fel kell gyorsítani a lakásállomány .korszerűsítését, felújítását. Ez a ’90~es évek elejétől már a házgyári lakásoknál is feladatot jelent. Fel kell számolni a hertbolyai avult, rossz állapotú bányásZkoló- niiai lakásokat. Gyorsítani kell az állami bérlakások figyelembe kell vermi a termelő és szolgáltató szervezetek lakásigényeit, elősegítve ezzel a temmiaLési szerkezet váltásának megfelelő munkaerő letelepítését. A telekkialakítások előkészítése során fokozni kell a város- környéki községek elképzeléseinek összehangolását, egyeztetését. A Kazincbarcika—Tardona között megépült út kedvező lehetőség a tardonai területen nagyobb mértékű családiház-építésre. Az egészségügyi ellátásban folyamatosan gondoskodni kell a járóbet eg-ellátás feltételeit javító gép- és műszerellátottság korszerűsítéséről. A ciklus végéig indokolt az általános kórházi éllátás 175 ággyal való bővítése. Tovább kell javítani a szociális ellátás, az i dósíkor,úafcról való gondoskodás feltételéit, a szak- és középkáderek letelepítésének lehetőségeit. Sajátos feladat a rehabilitáció, a családvédelem, az idősgondozás lé- tesítményhálózatának fejlesztése (nyugdíjasak háza). Az idősek klubjának számát legalább három egységgel szükséges növelni 2000-ig. Ki kell terjeszteni a szociális étkeztetés .kereteit is. A gyógyszertári hálózatot pedig a reális szükséglet szerint kell fejleszteni. Az oktatás és közművelődés területén az új lakásátadásokat, a csoportonkénti 25—27-es létszám elérését és a száz- százalékos óvodai ellátottságot figyelembe véve mintegy 250 új óvodai hely kialakítása szükséges. Célszerű olyan létesítmények kialakítása, melyin dk termei több funkciót betölthétnek, például óvodásak számának átmeneti csökkenése esetén akár napközis, vagy osztály- termekként is használhatók legyenek. A különböző korosztályok létszámának változásából a ciklus első harmadában az általános iskolai intézményhálózat bővítést igényel. VIDEOSZERVIZ Az oktatási intézmények nyitottságára alapozva a közművelődési hálózat bővítésének lehetőségét vizsgálni kell, de emellett továbbra is napirenden kell tartani egy önálló ifjúsági ház és helytörténeti múzeum létesítését. A sport szinten tartásával a fő figyelem az ifjúsági, diák-, lakóterületi tömegsportra helyeződik. Az II intézményhálózat fejlesztő- í, sénél egy fedett uszoda épí- • lésére vállalkozhat a város. A kereskedelmi hálózatot el- . sősorban az újonnan épülő I; városrészben fejlesztik. Itt indokolt nagy alapterületű, alapellátást biztosító ABC-k építése. Ettől nagyobb fej- f lesztéseket a város főterén I és „főutcáján” oélszerű ki- i alakítani, ahol szükség len- | ne többi között egy város- > hoz méltó, nagy alapterületű i iparcikk-áruházra és köny- |l vesboltra is. A már megkez- I dett korszerű, esztétikus pa- . válonépítés továbbfolytatása ! hosszú távon a magánké- j reskedelem jó beilleszkedé- f sét biztosítja. A szolgálta- | tás területén nem indokol- jl tak a nagyarányú fejlesztő- íi sek. A video- és számítógé- | pék javítására azonban szer- i vízhálózat létrehozása szűk- i séges. Igény van motorike- j rékpár- és kerékpárszerviz ! megteremtésére az autószer- Ij víz bővítése mellett. JÓ LENNE EGY SZÁLLODA A Tardona-völgy üdülőt»- I rületi rendezési tervének el- készítése alapján kerül sor a I város üdülőterületének lei- ; jelölésére, kialakítására. In- j dokolt napirenden tartani a városi szálloda építését a Fő téren. Az adottságok és ■ lehetőségek ismeretében to- | vábbi fejlesztési feladat a j csónakázótó és a Minivadon .közötti réten lovasiskola és pálya, valamint további szabadidős létesítmények — majális-park — létesítése. A már több éve használaton •kívül lévő li erbolyai művelődési ház motellé való alakítását indokolja a szép természeti környezet, a bányatavak és a Tardona felé kiépült út által a Bükk felé megnyíló forgalom. A város körzetközponti szerepköre is indokolja a Fő tér további alakítását, illetve az új tanácsháza megépítését, ennek révén a tomegszervezeték elhelyezésének megoldását. * A kazincbarcikai tanács terv- és munkaügyi osztályának ,koncepciója rangsort, fontossági sorrendet tükröz. A tényleges megvalósítás a társadalmi-gazdasági fejlődés, valamint a helyi intézkedések eredményességének függvénye. A koncepcióval kapcsolatos javaslatokat kérik az osztályra eljuttatni.
