Észak-Magyarország, 1987. november (43. évfolyam, 258-282. szám)

1987-11-21 / 275. szám

1987. november 21., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZAG 15 Ha és holnap: Junior birkózó OB Ma és holnap Miskolcon, a DVTK csarnokában rende­zik meg a junior kötöttfo­gású országos birkózó baj­nokságot. — Rendkívül nagy küzdel­mekre van kilátás — mond­ta Jászkai Imre, a DVTK vezető edzője. — Sportoló­ink közül Rcpka esélyes a végső győzelemre, Sipekitől és Faragótól pedig értékes helyezést remélünk. A hírek szerint 180-an lépnek szőnyegre. Kezdés: ma 1.2-kor, vasárnap pedig 9-kor. Az utóbbi napon a döntőket vívják. sport F ranz Beckenbauert az lepte meg, hogy mi­ért nem támadott úgy az első 45 percben a magyar válogatott, mint a görögök elleni 3-0-ás EB- selejtezőn. Jómagam inkább azon meditálok, amit a felvetett kérdésekre az egyik sajtószerv képviselő­je „válaszként” fogalmazott meg. Kollégám szerint a dön­tő ok: az újonc Bérczy Ba­lázs nem találta a helyét. Emiatt a társak is bizony­talankodtak. Détári nem mert karmesterré előlépni, mert félt, hogy középpá­lyás társa kihagy. Détári- nak a védekezésre is fi­gyelni kellett, holott az nem kenyere. A Bérczy — Fitos csere után felszaba­dulttá vált a magyarok já­téka. Détári jobban oszto­gatott, Kiprich és Kovács feléledt, Fitos remekül vé­dekezett. .Érdekes a magyarázat, csak éppen nehéz elfogad­ni. Ezúttal azonban koránt­sem a vélemény okoz szá­momra fejtörést, hanem a sokadszor felbukkanó je­lenség szomorít el. Azon nincs vita köztünk, hogy Bérczy teljesítménye nem ütötte meg a válogatott szintet. Szemernyi kétsé­gem sincs, hogy amint le­jár Garami József megbí­zatása, véget ér Torna, Bodnár és Bérczy pályafu­tása is a nemzeti tizen­egynél. Magyar szokás, hogy az új szakvezetés sa­ját embereit igyekszik fa­vorizálni. Ez a fajta válo­gatás sajnálatos módon ma­gában hordozza azt a ve­szélyt, hogy értékes lab­darúgók elkallódnak s a bizalomra érdemtelenek kerülnek a „tűzhöz.” Bérczy valóban gyengén játszott, jogos volt lecseré­lése. Csakhogy ebből tő­két kovácsolni Détári szá­mára!? Mi az, hogy „... nem mert karmesterré elő­lépni”. Ha ez ilyen egysze­rű lenne! Ha mindez a bá­torságon múlna! Az Eint­racht Frankfurtban szerep­lő középpályás játéka lát­tán értettem meg, miért nem említette a nyugat­német hírügynökség (DPA) a Bundesliga eddigi mér­kőzésein a jók között a a Kispestről az NSZK-ba szerződött futballistát... S ezzel jutottam el ah­hoz a jelenséghez, amely nem első ízben keseríti számízét. A főváros—vi­dék kapcsolatról van szó. Arról, miért tudják egye­sek olyan magától értető­dően megmagyarázni, mi a baj Zalaegerszegen, Deb­recenben, Kaposvárott, Do­rogon, Özdon és sorolhat­nám tovább a városneve­ket. Nem kevésbé érdekes a másik oldal: miért hall­gatnak bölcsen, ha „gya­nús” mérkőzést vív egyik­másik budapesti gárda. Akad erre példa jócskán, nem kell túlságosan visz- szapergetni az idő kerekét. Hívott a napokban az egyik vidéki NB Il-es klub elnöke. Tanácsomat kérte. Labdarúgócsapatuk­ra nézve igencsak kelle­metlen írás jelent meg az egyik hetilapban. A város­ban forró lett a levegő, felháborodtak az emberek, dühösek a szurkolók, a szakvezetésről és a játéko­sokról már nem is beszél­ve. Miért téma valakinek egy döntetlen? És miért nem szán néhány sort egy fővárosi pontosztozkodás­nak? Lehet, hogy ez utób­bi esetleg kellemetlen kö­vetkezményekkel járna? Jobb az otthoniakkal bé­kességben, kart-karba öltve járni az úton? Ha ez igaz (márpedig a jelek erre vallanak), akkor nincs er­kölcsi alap a másik háza táján turkálni. Emlékszem, egyesek szin­te kéjelegve estek neki a DVTK-nak, amikor az együttes leszálló ágba ke­rült. Azt roppant gyorsan elfelejtette mindenki, hogy a hetvenes évek végén ez a piros-fehér gárda volt az, amely ért el néhány fi­gyelmet érdemlő eredményt a nemzetközi porondon, s az olimpia válogatott me­zében többször is igazi futballünnepet varázsolt a diósgyőri stadionba a 30 ezer szurkoló legnagyobb örömére, megelégedésére. Akadt olyan edző, aki csa­patával győztesen utazha­tott Budapestre, de a sport­lápban nem mulasztotta el az epés megjegyzést. Kér­dezem: hol van ez a szak­ember? Mit bizonyított együttesével? Arra a DVTK-ra sokáig emlékezni fognak, mert a klub tör­ténetét éveken keresztül aranybetűkkel írta. M ilyen nehezen emész­tették meg a Rába ETO sikereit. Meny­nyire nem. szívlelték a si­kerek kovácsát! Micsoda nyilakat lövöldöztek felé, s amint az első lehetőség adódott, azonnal támadás­ba lendültek. Vannak, akiknek szinte lételemük a köpönyegforgatás. Hozzá­teszem: ügyesen csinálják, mert soha nem tűnnek el a színről. Ök azok, akik minden meghívást szíve­sen fogadnak, de alkalom- adtán nem mulasztják el törleszteni adósságukat. Ugyan hová jutott volna évtizedekkel ezelőtt a honi futball, ha nem lett volna az erős hátországot biz­tosító vidék? Ahonnan mindig lehetett igazolni, elcsábítani, átlátszó trük­kökkel megszerezni a ki­szemeltet. Érdemes szem­revételezni, hány fővárosi születésű labdarúgó szere­pel budapesti csapatok­ban? És mennyien kerül­tek vidékről oda? Miért ez a vállveregető, mások tu­dását el nem ismerő stí­lus? Miért kiáltják ki né- hányan magukat csalhatat­lannak? Szükséges úgy fo­galmazni, ha vidékre utaz­nak, hogy „lemegyünk? .. Engem zavar és egyre jobban aggaszt ez a régóta meglévő jelenség. Megíté­lésem szerint küzdeni, har­colni kell ellene, mert ez a fajta beskatulyázás idejét múlt, elfogadhatatlan, alap­vető emberi és erkölcsi normákat sértő magatar­tást szülhet. Doros László Miért veszítette el vonzerejét az Olimpiai ötpróba? Ritkán hiányoztam ax Olimpiai ötpróba tomegsportak* ció »«Kényéiről; tudósítottam a ki*- ét nagypróbákról, a kUlönböxá sportágak «seményeirőt. A szervezőkkel, rende­zőkkel egyetemben minden alkalommal meg kellett álla­pítanom, hogyoxokció 198?-b*n — legalábbis Bonodban -» veszített korábbi vonzerejéből. Mindezt néhány szám se­gítségével is megerősíthetem: az ötpróba ’85 86-os {két­éves) sorozatán 12 ezren vetélkedtek, a '87-*s rendezvé­nyeken pedig mindössze 3 ezren. Ha az utóbbit „feibrut- tósítom’’ {mert szemben a korábbival, az Idén csak egy­éves volt a verseny), okkor egy - igaz, képzeletbeli - 6 ezres számot kapok, s a végkövetkeztetés is egyszerű; az őtpróbás viadalokon 50 százalékkal visszaesett az in­dulók „serege”. Ez a tény egyenesen kudarc, különösen akkor, amikor az Illetékesek minden „fronton" és fóru­mon hangoztatják a tömeg- és szabadidősport jelentősé­gét, támogatják térhódítását. A jelenség kedvezőtlen, nem lehet és nem is szabad szó nélkül elmenni mellette. BOCSI ANDRÁS, a Bor­sod megyei KISZ-bizottság sporttal foglalkozó munka­társa: — Alaposan megvizs­gáltuk, hogy az Olimpiai öt­próba — mint rendszeres versenyzési lehetőséget nyúj; tó akció — csillaga miért ál~ dozott le? Először azt hit­tük, hogy a hanyatlás csak nálunk van, de megállapí­tottuk: csökkent az indulók száma máshol — Hajdúban, Szabolcsban, Hevesben, Nóg- rádban — is. Ügy látjuk, hogy társadalmunk egyelő­re nincs berendezkedve egy hosszú .távú sportprogramra, s ezen mielőbb változtat­nunk kell. így járt az Ed­zett ifjúságért-mozgalom is, tehát tendenciáról van szó. Az ötpróba megítélésünk szerint remek ötlet és kezde­ményezés volt, de elfáradt. Mert ne felejtsük: hason­szőrű elődeivel már hosszú esztendők óta kínálta ver­senyzési alkalmait. Változ­tatás, újítás volt ugyan, de mint kiderült, nem elegen­dő. Itt szeretnék szólni az idei küzdelemsorozat díjazá­sáról. A 30—40 pontot elér­tek között ezer-kétezer fo­rintos vásárlási utalványt sorsolnak ki. Ezekből Adi­das felszereléseket lehet vá­sárolni, olyan dolgokat, ame­lyeket bárki és bármikor beszerezhet. Korábban egye­di ajándékot — anorákot, melegítőt, törülközőt — kap­tak a legjobbak, s ezek a tárgyak közösséggé ková­csolták őket. Mert ha vala­hol találkoztak, az őtpróbás ruhákban azonnal felismer­ték egymást, elbeszélgettek, felidézték élményeiket. Ezt a lehetőséget az idén elvet­ték tőlük, nem is beszélve a külföldi utazás lehetőségéről, hiszen a szerencsések eljut­hattak akár a római atléti­kai világbajnokságra is. — Azt hiszem, helytelen lenne csak a kiírásban, a díjazásban keresni a hi­bát ... ZOMBORI FERENC, a megyei tanács vb ifjúsági és sportosztályának előadó­ja: — Természetesen így van! Az a véleményünk, hogy az iskolák, KlSZ-szer- vezetek nem vették komo­lyan a felkészülést, a moz­gósítást, az akció népszerű­sítését. Nem hallottunk pél­dául arról, hogy valamelyik diáksportkör és -egyesület zászlajára tűzte volna ennek az egykor nagyon népszerű akciónak a felkarolását, tá­mogatását. Persze az is igaz, hogy nemrégen alakultak, ügyes-bajos dolgaikkal vol­tak elfoglalva. De: például Miskolcon több tízezren ta­nulnak az általános és kö­zépfokú oktatási intézmé­nyekben, az egyetemen, egy- egy versenyen általánosság­ban mégis csak 100—200-an vettek részt. A próbák előtt ismertették az ifjúsággal a kiírást, felhívták a figyel­müket a versenyzési lehető­ségekre? Aligha ... — Hatékony volt-e a pro­paganda? Eljutott-e minden­hová a meghirdető szervek „mindentudó" füzete, kírak- iák-e a plakátokat, kifüg- gesztették-e a kiírásokat? B. A.: — A hírközlő szer­vek segítségével rendszere­sen tudattuk a legfontosab­bakat, az információk több­ször megjelentek a lapok­ban, elhangzottak a külön­böző rádiós műsorokban, sőt a televízióban is. A fü­zetek és plakátok egy-két hetet késtek, de ezen semmi sem múlott. A kiírásokat százszámra postáztuk: KlISZ- szervezeteknek,. iskoláknak, üzemeknek, vállalatoknak, szövetkezeteknek. A propa­gandára tehát nem lehetett panaszunk. Z. F.: — Elmondhatjuk azt is, hogy az őtpróbás na­pok nem voltak védettek, az események gyakran üt­köztek. Volt olyan is, hogy az egyik sportág országos utánpótlás bajnokságát ép­pen akkor vívták, amikor — ugyanabban a műfajban — az ötpróba is zajlott. Mi­vel egy évben 52 hétvége van és több száz esemény, rendezvény, elterelődött a figyelem, „sikerült” megosz­tani a tömeget. Persze le­het, hogy ez már csak amo­lyan okoskodás, hiszen ko­rábban sem volt másként, a versenyeken mégis ezrek, százak indultak. — Apropó megosztás, el­aprózódás! Esztendőkkel ez­előtt csak egyfajta próba létezett, nem volt még „kis" és „nagy" verseny. A köz­ponti — megyei, fővárosi — viadalokra az ország minden részéből sereglettek a fiatalok, az őtpróbás ver­senyek ünnepnek számítot­tak. Aztán beléptek a kis- próbák, megoszlott a figye­lem, az ünnepek hétközna­pokká változtak... Z. F.: — Az elmondottak­ban van igazság, bár a kis- próbák gondolata, a helyi versenyek kiírása nem volt helytelen elképzelés. A csök­kentett távok a gyengébbek, edzettlenebbek, vagy éppen a legfiatalabbak és legidő­sebbek kedvéért születtek, a helyi viadalok pedig a költ­ségek kímélése érdekében szerveződtek. Mégis egyér­telmű : Borsodban a kispró- bák nem váltották be a hoz­zájuk fűzött reményeket. Jelentősen rontotta az akció tekintélyét, hogy 10-en, 20- an jelentkeztek, többe ke­rült a leves, mint a hús. Nem értettük, hogy a kis- próbákat miért nem lehetett összekötni az ugyancsak tö­megsport jellegű rendezvé­nyekkel. Csak egy példát! A Pattanj Patak! futóverse­nyen kétezren indultak, az őtpróbás futáson, vagy tú­rán pedig mondjuk tízen. Az elsőre nyilván nagy gon­dot fordítottak, bevetettek apait-anyait, az utóbbira pe­dig ... — A meghirdető szervek hangsúlyozták: a követelmé­nyek teljesítéséhez rendsze­res edzés, folyamatos felké­szülés és jó fizikai állapot kell. A megyénkben nevezők csekély számából arra is kö­vetkeztethetünk, hogy az öt­próba célkitűzését kevesen tették magukévá. B. A. — Így is fogalmaz­hatunk. Láthattuk, hogy nagyjából ötvenen minden rajtnál ott voltak, függetle­nül az időjárástól, a díjak­tól, jutalmaktól. Életvitelük, a testmozgás fontosságáról alkotott nézetük példaként állítható. Kívánatos, hogy azok is kövessék példájukat, akik eddig csak alkalom szerűen sportoltak, nem ed­zettek napról napra — kö­vetkezetes szorgalommal, ki­tartással. — Az már ismert, hogy 1988-ban nem folytatódik az Olimpiai ötpróba. Milyen akció lép a helyébe? Z. F.: — Ügynevezett olimpiai napok lesznek. Meg­szűnik az evezés és az úszás (a tervek szerint a Balaton- átúszás azonban megmarad). Kétszer-kétszer lehet majd túrázni, kerékpározni, futni. A formáról, a teljesítmé­nyekről, a jutalmazásról bő­vebbet egyelőre nem tudunk. Egy lényeges dolgot vi­szont mindenképpen elmond­hatunk: senki ne várjon a központi felhívásokra, olim­piai napokat bárhol szervez­hetnek, tömegsportrendezvé­nyeket bárhol tarthatnak. A lényeg az, hogy szervezett keretek között minden vá­rosban, községben lehet fut­ni, kerékpározni, túrázni! Kolodzey Tamás ír őszi zárás az NB ll-ben Hazai pályán az ózd és a DVTK A labdarúgás második vona­lában vasárnap délután kerül sor az őszi idény zárására. Igaz. lesz még egy tavaszról előre­hozott forduló, de a 19. mérkő­zésnapon tisztázódnak az őszi helyezések. A borsodi együtte­sek közül az ÖKSE és a DVTK hazai környezetben szerepel, a KVSE gárdájára igen kemény próbatétel vár Veszprémben. Ózdon érthető elégedettséggel figyelik -a szurkolók együttesük eddigi — várakozáson felüli! — menetelését. Bánkúti László ve­zető edző az idény kezdetén 18 pont megszerzését tervezte, ezt már eddig néggyel (!) túl­lépték a fekete-fehérek. Ha pe­dig holnap nyernek az újonc III. kér. TTVE ellen, nos, akkor előkelő helyezés birtokában vár­hatják a folytatást. — Szereplésünk nem csoda, de nem is a véletlen müve — mondta a szakvezető. — Ki­egyensúlyozott a bajnokság, sok aj; egyforma csapat. A másik, sokkal fontosabb összetevő; ne­künk már tavasszal összeállt az elképzelt együttes, de a kiesés elleni harcban érthetően döcö­gött a gépezet, hiányzott a nyugodtság. Morálisan nagyon megerősödtünk, s ösztönzőbb a premizálási rendszerünk is. — Ózdon egyre többen beszél­nek a feljutásról . . . — Ez egyelőre még messze van. Mindenesetre tavaszi sor­solásunk kedvezőnek tűnik, a 10 mérkőzésből tízet hazai pá­lyán játszunk. Az öltözőben olykor szó esik az NB 1-ről, a társaságból ugyanis sokan sze­retnék lemérni képességüket a legjobbak között. Annyit mond­hatok, végig keményen harco­lunk, senkinek nem adunk in­gyen egyetlen pontot sem. majd meglátjuk, mire lesz ez elegen­dő? . . . — A III. kér. TTVE csapatát sokan egy kézlegyintéssel elin­tézik . . . — Az a gond. hogy nemcsak a szurkolók vannak így ez.zel, hanem néhány játékos is haj­lamos könnyedén venni az el­lenfelet. Szekszárdon nagyon fi­gyelt mindenki, most is ezt vá­rom a játékosoktól. Nem mind­egy hogyan, milyen helyen fordulunk. A két hátralévő ösz- szecsapáson egyébként legalább 3 pontot várok. ★ A diósgyőri sportbarátokat az a tény ejti immáron sokadszor gondolkodóba, hogy mi az oka csapatuk idegenbeli ,.harmatos” teljesítményének. Kecskeméten hat. Hódmezővásárhelyen és Sze­geden négy-négy, Szolnokon és Nyíregyházán három gólt ..vé­telezett be” a gárda, márpedig ez soknak tűnik egy merész terveket dédelgető csapat eseté­ben. A védelem sajnálatos módon labilis, nincs meg az összhang a labdarúgók között, ráadásul a középpályások általában nem a szerelésben jeleskednek. Érthe­tő, hogy Száger György csep­pet. sem elégedett a hátsó alak­zat teljesítményével. Választási lehetősége ugyanakkor nincs, így viszont tartósan nehéz jó soro­zatot produkálni. Az Ajka Hungalu újonc a második vo­nalban. amennyiben a diósgyő­riek kihasználják lélektani fö­lényüket, akár már az első 45 percben döntést csikarhatnak ki. ★ Kazincbarcikán az elmúlt va­sárnap sokáig elégedettnek tűn­tek a szurkolók, hiszen csapa­tuk kétgólos előnyre tett szert a Metripond ellen, a vége mégis 2-2 lett, nagy kár az el- szalaszott felzárkózási lehetősé­gért. Most már igen nehéz lesz közelebb kerülni a KVSE előtt állókhoz, hiszen a Veszprém vár a barcikaiakra.-- A listavezető ellen nincs sok keresnivalónk — jegyezte meg Balázs András vezető ed­ző. — A hazaiak az esélyesek, de ez korántsem jelenti azt. hogy fel is adtuk volna a talál­kozót. — Tervez-e változást? — Babus eltiltása lejárt, min­den bizonnyal helyet kap a kez­dő tizenegyben. Sztalion viszont csak csütörtökön gyakorolt elő­ször, az ő szereplése kérdéses. Mindhárom mérkőzés vasár­nap délután 1 órakor kezdődik. A forduló további párosítása: Csepel—Komló. Metripond—Nyír­egyháza, SBTC—Szeged, Bp. Vo­lán—Szekszárd, Szolnok—Kecs­kemét, Dunaújváros—Ganz­MAVAG, Nagykanizsa—Eger SE. ★ A labdarúgás élvonalában ma és holnap rendezik meg a 15.. utolsó őszi fordulót. A legna­gyobb érdeklődés az örökrang­adót előzi meg. de Győrött és Újpesten is sok nézőre számí­tanak. A párosítás; Rába ETO— Haladás. Bp. Honvéd—Békés­csaba, Újpesti Dózsa—Tatabá­nya. Pécs—Kaposvár. Siófok— Videoton, ZTE—Vasas (szomba­ton), MTK-VM—Ferencváros. Debrecen—Váci Izzó (vasárnap). ★ Vasárnap kerül sor a Magyar Népköztársasági Kupa megyei selejtezőjének soron következő fordulójára. A párosítás: Bol­dogkőújfalu—Rátka. Bogács— Borsodivánka, Szerencs—Karcsa, Vatta—Tiszapalkonya, Füzér— Cigánd. Abaújkér—Alsóvadász, Hcrnádkércs—Tokaj. Léh—Aba- újszántó. Aszaló—Bükkábrány, Méra—Sajólád. Krasznokvajda— Hídvégardó. Csobád—Ernőd. Ti- szatarján—Mezőkeresztes. Szög­liget—Borsodszentgyörgy, Tömör —Hernádnémeti, Perkupa—Alsó- zsolca. Bocs—Ónod. Prügy—Sá­rospatak, Bekecs—BAG Végar- dó, Erdőbénye—Felsőzsolca, Tállya—Szalaszend. Taktahar- kány—Encs, Mezőzombor—Forró. Tárcái—Tiszakarád, Mályi—Szir- mabesenyö, Sajósenyc—Somsály. Hangony—Sajókaza. Miskolci Póstás—Sajószöged. Gesztely— Hejőszalonta, Nagyrozvágy— Bodrogkcreszt.úr. Megyaszó— Olaszliszka, Tiszabábolna—Sa- jópetri, Szentistván—Nyéklád- háza. Boldva—Sajókeresztúr. A találkozók az elől álló együtte­sek otthonában 13 órakor kez­dődnek. ­★ A megyei I. osztályú bajnok­ság keretében mára kisorsolt Borsodi Építők Volán—Mczőcsát összecsapást a miskolciak az egyetemi sporttelepen rendezik meg. Kezdés: 13 órakor.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents