Észak-Magyarország, 1987. november (43. évfolyam, 258-282. szám)
1987-11-21 / 275. szám
1987. november 21., szombat ESZAK-MAGYARORSZ-AG 7 és a mai szovjet irodalom Napjaink szovjet irodalmában a kulcsproblémák egyike a nagy októberi szocialista forradalom humanisztikus tartalmának kérdése. A történelem folyamán éppen e problémakörben keletkeztek a legmélyebb, legsokirányúbb demarkációs vonalak, az új humanizmust megerősítő szocialista kulturális erők és az antiszocialista, dehu- manizáló tendenciák között. Október hatása a mai szellemi életre hét évtizede vitathatatlan tény. Világirodalmi nívójú klasszikus szovjet irodalom nőtt fel Október szellemi talajában gyökerezve, amelynek rangos klasszikusai éppúgy ismertek, mint az utóbbi két év legújabban felszínre került irodalmi értékei. Aligha vitatható, hogy a forradalom után megerősödött öntudatú dolgozó tömegek szellemi energiái összegződtek az olyan, már klasszikussá érett írók műveiben, mint Gorkij, A. Tolsztoj, Majakovszkij, Jeszenyin, Solohov, Fagyejev, Fegyin, Platonov, Paszternák, Katajev, Leonov, sőt, ide tartozik a keserű iró- niójú és szatirikus tollú Zoscsenko és Bulgakov is. A sor persze még folytatható, de az említett nevek is egyértelműen bizonyítják: a szovjet hatalom az ellentmondások, hibák, törvénytelenségek ellenére is termékeny talajt biztosított a szellemi élet virágzásának. Ma a szovjet tudósok, történészek, irodalmárok behatóan tanulmányozzák az új szovjet szocialista irodalom genezisét, és erősen hajlanak annak elismerésére, hogy az új művészet demokratikus alapjainak keletkezése a szocialista realizmus születésével egylényegű bázis. Ezt figyelembe kell venni akkor is, amikor például arról van szó, hogy a személyi kultusz idején, a vo- luntarizmus és a pangás éveiben bizonyos művek nem kerülhettek az olvasók elé, mert sértették a korabeli hivatalos, bürokratikus érdekeket. Mostanában olyan könyvek kerültek nyilvánosságra és az érdeklődés középpontjába, amelyek eredetileg is az élet átalakítását követelték, például: Tvar- dovszkij: Az emlékezet jogán című poémája, vagy Dugyincev: Fehér ruhák, Ribakov: Az Arbat gyermekei, Tyendrjakov: Merénylet a délibáb ellen című regénye. Ide tartozik Satrov: „Ecsetvonások Lenin portréjához’’ drámája, Antonov: Vaszka című kisregénye, stb. Néhány, mintegy 50—60 éve született írás: Ahmatova Rekviemje, Bulgakov Kutyaszíve, Bíborszigete, Mandelstamm prózája szintén a szovjet klasszikus irodalmat gazdagítja. S tovább folyik az asztalfiókokban heverő, eddig ismeretlen értékek feltárása. Mindez a peresztrojkának és a glasznosztynak köszönhető. Ez a feltáró folyamat .nemcsak az orosz-szovjet irodalomra terjed ki, hanem a litván, ukrán, üzbég stb. nemzetiségi irodalomra is. Az igazi értékeket létrehozó el nem ismert írók művészeti, erkölcsi rehabilitálása elodázhatatlan, hiszen a sztálini években méltánytalanul mellőzték őket. A mai szovjet írók fokozott érzékenysége az élet bonyolult, ellentmondásos tendenciái - iránt azt a meggyőződést erősíti, hogy a valóság és igazság iránti fogékonyságuk szinte minden műfajban jelen van, s a klasszikus tradíciók folytatásaként él, s fejlődik tovább. Ajtmatov Vesztőhelye, Zaligin Vihar utánja, Bikov Karrierje, Javorivsz- kij regénye a csernobili katasztrófáról, s a nálunk eddig egyáltalán nem, vagy alig ismert szerzők: Maka- nyin, Antropov, Martinkus, Musketik, Hasimov prózája bizonyítja, hogy Október szelleme, ideológiai, erkölcsi útmutatása helyes értelmezésben, éltető, erjesztő kovász a mai szovjet valóságban is. S az olyan új szellemben íródott művek, mint Rasz- putyin „Tűzvész”, Asztafjev „Bánatos detektív” című alkotása, amelyek éles vitákat robbantottak ki megjelenésükkel, — bizonyítják, hogy forr, változik, érlelődik egy igényes, sablonoktól mentes bátor hangú próza, — amely a mai szovjet valóság reális és igaz bemutatását tűzte célul, akár a sebek feltépésének kockázatát is felvállalva. Október ugyanis nem az elhallgatást, a lakkozást, a bálványteremtést, az álművészi magatartás tradícióját hagyta örökül, hanem a mindenkor progresszív, proletár elkötelezettségű, erkölcsi és ideológiai szempontból tiszta és bátor írói magatartást. Csak így segítheti az irodalom sajátos eszközeivel a hibák feltárását, s a társadalmi bajok orvoslását. Az átalakítás, a nyíltság, a letisztult, szabad alkotói légkört biztosító politika kaput nyitott a valódi értékek, eredeti tehetségek előtt a kulturális élet és a művészet területén is. Ezzel még inkább megnőtt az írók felelőssége a társadalom és saját lelkiismeretük előtt. A glasznoszty társadalmi folyamat, amely olyan világnézeti, morális tartást és aktivitást követel alkotótól és olvasótól, ami humanisztikus értékbeli, értelmi, tudati gyarapodást, gazdagodást kell, hogy eredményezzen a társadalmi élet legkülönbözőbb szféráiban, s a megújulást igénylő szovjet társadalom minden rétegében. Dr. Lénárt Attila Az új egyetemi tantárgy A diákok és az oktatók egyaránt kedvezően fogadták a felsőoktatási intézményekben az elmúlt tanévben bevezetett Magyarország története 1918—1975 című tantárgyat. Az új tárgy oktatásának egyéves tapasztalatairól a Művelődési Mi-, nisztériumban tájékoztatták az MTI munkatársát. Miként elmondták, a közelmúltban összesített, értékelt visszajelzések egyértelműen igazolták, hogy a diákok igénylik a XX. századi magyar történelem, különösen a szocialista építés magyar- országi gyakorlatának behatóbb ismeretét, az erről szóló tudományos igényű elemzést, az őszinte és a kérdéseikre meggyőző választ adó konzultációkat. A tárgy bevezetését gondos előkészítő munka előzte meg: a Művelődési Minisztérium az oktatók számára továbbképző tanfolyamokat szervezett: ezeken a korszakkal foglalkozó neves történészek, vezető politikusok tartottak előadásokat, eszmecseréket. Az 1986—87-es tanévre időben megjelent az oktatás és a számonkérés alapvető anyagát tartalmazó tankönyv és szöveggyűjtemény is. A kiadvány — amelyet a korszakkal foglalkozó történészek állítottak össze — a legfrissebb tudományos eredményekre is építve eleveníti fel mintegy hét évtized magyarországi történelmét. A tankönyv kiegészítéseként jól segítették az oktatást különböző dokumentumfilmek, valamint a Velünk élő történelem című film anyaga is. Feledy Gyula Radnőti Meditáció a pártszékházi kiállításon A Magyar Szocialista Munkáspárt impozáns borsod—miskolci székháza az évenkénti film-, illetve tévéfesztiválok idején már több alkalommal megnyílt a művészeti ágak képviselői előtt, hogy ott vitassák meg fontos dolgaikat. Volt már itt kamarakoncert és egyéb, nem kifejezetten a politikai párt munkájához kapcsolódó esemény, de képzőművészeti kiállítás most látható először. Erről már esett szó a lapban, de most újólag örömmel regisztrálom, hogy a párt e módon is segít a művészetek támogatásában, helyet ad a bemutatkozásnak, az alkotás és a nagy- közönség találkozásának. Mint már hírül adtuk, a nagy októberi szocialista forradalom 70. évfordulója alkalmából nyílt ez a kiállítás azokból a művekből, amelyeket huszonegy borsodi művész e célra beküldött alkotásaiból válogattak. A kiállítás tehát — érthetően — tematikus, az anyag összetétele nagyrészt attól függött, a résztvevők közül ki mit lát a jubileumhoz kapcsolódónak. milyen eszközökké!, milyen képiséggel rokofestménnyel. Olyan képekkel, amelyeknek eszközeiről, technikájáról a szakíróknak kellene méltatást írniok, én arról szeretnék szólni, nekem mit mondanak ezek a képek. Az öt kép öt Radnó- ti-parafrázis. Nem illusztráció, nem a költő mondandójának képzőművészeti eszközökkel való „megsegítése ", hanem ugyanannak a mondandónak a képzőművész- alkotó nyelvén való átkölté- se, ugyanannak a gondolatnak más eszközökkel való, egyenértékű kifejezése. Éppen november 10-ér* jártam a tárlaton. S eszembe jutott, hogy negyvenhárom évvel ezelőtt pontosan ebben az időben, november 6-a és 10-e között gyilkolták meg fasiszta gyilkosokká züllesztett katonák Abda község határában, húsz más halálraszánt munkaszolgálatossal együtt Radnótit. Most emlékhely a halál helye az Ml-es autóúttól pár méterre. Emlékhely, ahol a nemzet — Ortutay Gyula szavait idézve — elveszítette, de el is veszejtette egyik legnagyobb költőjét, legtisztább fiát. Azt a Radnóti Miklóst, akit az akkori hivatalos Radnóti: A la recherche nítja a történelmi eseményt, illetve annak eszmeiségét, mivel kívánja erre a maga eszközeivel a tárlatlátogatók figyelmét felhívni, mi a mondandója a Nagy Október szülte gondolatokról. Mint a tárlat anyagából kitűnik, sokan azt tartották kézenfekvőnek, ha illusztrálták — nemritkán már közhellyé koptatott eszközökkel — a történéseket, mások benyújtottak olyan művet, ami éppen volt, kutassa a kapcsolatot, a művek és október között, aki kíváncsi rá, s voltak, sajnos ők voltak kevesebben, akik nem ragaszkodtak a 70 év előtti eseményekhez, hanem olyan eseményeket, történéseket, gondolatokat fejeztek ki, amelyek áttételesen kapcsolódnak a Nagy Októberhez, annak eredményeihez — mint például Máger Ágnes nagyon szép sorozata szovjet irodalmi művek illusztrációiból —, vagy az emberi szabadság, a népek szabadsága gondolatával foglalkoznak, amelyeknek hátterében azok az eszmék, gondolatok munkálnak, amelyek október hőseit is fűtötték, eszméiket ébren tartották. Így jutottam el Feledy Gyula öt kiállított alkotásához. Feledy Gyula most nem grafikusként, nem rajzokkal jelentkezik, hanem öt nemzet kitaszított magából, de aki ennek ellenére is magyar költőnek tartotta magát és még a halálát megelőző hetekben is, amíg ereje bírta, örök értékeket alkotott. „Oly korban éltem én e földön, / mikor az ember úgy el- aljasult...”, kezdi immár himnikussá nőtt Töredékjél és annak egyik szakaszában e kezdet így folytatódik: „Oly korban éltem én e földön, mikor a költő is csak hallgatott.. Am ő nem hallgatott, a szerb kisiskolások irkájába rótta halhatatlan verseit, melyeket aztán exhumálásakor találtak meg foszlott ruhájában. Feledy e Töredék gondolatait két képen is át- lcölti. Az egyiken az egymást segítő, az elesettet támogató két szerencsétlen pária emlékeztet az „oly kort’-ra, a másikon büntető- cölöphöz kikötött munkaszolgálatos lóg aléltan, talán már nem is él. S az Erőltetett menet egymáshoz bú- vó, egymást lábon tartó nyomorultjai 1 A legutolsó vers dátuma 1944. október 31. Szentkirályszabadján írta: „Mellézuhantam, átfordult a teste s feszes volt már, mint húr, ha pattan. Tarkólövés. — így végzed hát te is’ súgtam magamnak, — csak feküdj nyugodtan: : Halált virágzik most a türelem.— Der springt noch auf, — hangzott fölöttem./ Sárral kevert vér száradt fülemen.’’ Egyedül ezen a lapon él Feledy közvetlenebb eszközzel: felsejlik a fekvő test fölött a rohamsisakos német katona, aki talán elvétette a tarkólövést, hiszen „ez még felugorhat’’ (Der springt noch auf!). De Radnóti nem így végezte, öt a fásult keretlegények gyilkolták meg néhány nap múlva, hogy ne kelljen tovább kísérni a nyomorultak csapatát. Magyar földön, magyar költőt, magyar keretlegények... S még nem szóltam a nékem legjobban tetsző képről, amely a Hetedik eclogához kapcsolódik: szögesdrót kerítés sarkában ül a rab emberalak, a megkettőződött figura. Mert „... Megtöretett testünket az álom, a szép szabadító Ioldja fel és a fogolytábor hazaindul ilyenkor./ Rongyosan és kopaszon horkolva repülnek a foglyok, Szerbia vak tetejéről búvá otthoni tájra. Búvá otthoni táj!...’’ A rab ott van a bori haláltáborban, a szerbiai hegyek rézbányáinál, ám lelke kiszabadul és ha- zaszáll álmában Magyarországra, a búvó otthoni tájra. Nem egészen négy hónappal később itthon vették el az életét. Nagyon szépek, nagyon lebilincselők Feledy képei. Sehol nincs rajtuk utalás 1917. októberére. De azok a gyilkos erőik munkáltak 1944-ben is a szovjet emberek és általában az Ember ellen, amelyek 1917-ben és utána a forradalmat eltiporni akarták, s Radnótit is az az erő pusztította el, amely az október szülte szabadságot szerette volna semmissé tenni. Így, ezért kapcsolódik Feledy sorozata 1917. emlékéhez, s ezért e kiállítás legértékesebb része. Jó hogy a pártszékház kaput nyit — ma még ritkábban, de bizonyára később gyakrabban — a művészetek és a tömegek találkozásainak. Mert e találkozások egyben a művészi szépre, értékre vágyó emberek és a művészeteket támogató párt találkozásait is jelentik. Benedek Miklós Radnóti: Sem emlék, sem varázslat (A közölt rajzok Feledy Gyula vázlatai Radnóti-sorozatához.) Radnóti: Nyolcadik ecloga
