Észak-Magyarország, 1987. november (43. évfolyam, 258-282. szám)

1987-11-03 / 259. szám

1987. november 3., kedd ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 9 Mihail Gorbacsov beszéde (Folytatás a 8. oldalról) A felhalmozott tapasztalat révén jobban építhetők a szocialista országok közötti kölcsönös kapcsolatok az ál­talánosan elismert elvek alapján. Ezek: a feltétlen és teljes egyenlőség; a kormá­nyon lévő Párt felelőssége a dolgok alakulásáért saját államában, s népének haza­fias szolgálata; gondoskodás a szocializmus közös ügyé­ről. Ilyen elv — egymás tisz­telete, a komoly hozzáállás a barátok által elért vívmá­nyokhoz és kipróbált tapasz­talatokhoz, az önkéntes, sok­rétű együttműködés. Ilyen elv — a békés egymás mel­lett élés elveinék szigorú tiszteletben tartása. Ezen alapul a szocialista interna­cionalizmus gyakorlata is. A szocializmus világa nap­jainkban a maga teljes nem­zeti és szociális sokfélesé­gében áll előttünk. És ez jó és hasznos is. Meggyőződ­tünk arról, hogy az egység korántsem jelent azonossá­got, egyöntetűséget. Meggyő­ződtünk arról is, hogy a szo­cializmusnak nincs és nem is lehet semmiféle olyan „modellje”, amelyhez min­denkinek fel kellene zárkóz­nia. A szocializmus fejlődésének kritériuma a különböző sza­kaszokban és országokban — a tényleges sikerek összessé­ge és minősége a társada­lomnak a dolgozók érdekei­nek megfelelő átalakításában. Tudjuk, hogy milyen ká­rokat okozhat, ha meggyön­gülnek az internacionalista alapok a szocialista orszá­gok kölcsönös viszonyaiban, ha a nemzetközi tevékeny­ségben eltérnek a kölcsönös előnyök és a kölcsönös se­gítségnyújtás elvétől, és fi­gyelmen kívül hagyják a szocializmus általános érde­keit. Megelégedéssel állapítjuk meg. hogy az utóbbi időben a dinamizmus teret nyert és javultak az összes szocialis­ta országokhoz fűződő kap­csolataink. S természetesen még gyümölcsözőbbé, még gyakorlatiasabbá vált az együttműködés a V arsói Szerződés és a KGST kere­tein belül, ami egyébként semmiképpen sem jelenti résztvevőik elvi elkülönülé­sét a többi szocialista or­szágtól. A XXVII. kongresszus pon­tosan meghatározta az SZKP álláspontját: a politikában és az egyes szocialista or­szágokkal való együttműkö­dés összes többi szférájában az a meghatározó, ami biz­tosítja a kölcsönös érdekek összeegyeztetését a szocia­lizmusnak, mint egésznek az érdekeivel. A szocialista or­szágokhoz fűződő barátság erősítése és a sokoldalú együttműködés fejlesztése — ez a Szovjetunió nemzetközi politikájának legfőbb prio­ritása. Ha ma a szocialista országok küldötteit üdvözöl­jük, akkor személyükben a szocialista országok népeit üdvözöljük. Kedves Elvtársak! Tisztel': Külföldi Vendégek! Eredményeinket s elvein­ket a kommunista eszmék éltető ereje ösztönözte és ösz­tönzi. Ezeket az eszméket ír­tuk a forradalom zászlajá­ra, ezek vezették harcra és termelési sikerekre az em­berek millióit, akik szentül hittek bennük, s életük cél­jának és értelmének tekin­tették őket. A nép munkája és harca, a szabadon választott cél el­érése iránti határtalan eltö­kéltsége, öröme és szenvedé­se — mindez testet öltött napjaink szocializmusában, amely a forradalmi átalakí­tás útján halad. S ebben van október ereje, a forra- • dalom ereje, amely tovább folytatódik. A hetven esztendőn át mindvégig a szovjet nép élén állott kipróbált élcsa­pata — a lenini párt. A párt és a forradalom, a párt és . október elválaszthatatlanok! A marxista—leninista el­mélettel felvértezett párt nélkül nem győzött volna a szocialista forradalom. A párt nélkül, amely megta­nulta az új társadalom épí­tését, nem lett volna szo­cializmus, nem létezne a mi nagyszerű államunk. Nem lé­tezne az az alap sem, ame­lyen most van folyamatban a társadalmi élet minden szférájának megújítása, az ország társadalmi-gazdasá­gi fejlődésének felgyorsítá­sa. Az idő azt követeli, hogy a párt az új körülmények között is a forradalmi meg­újulás élén haladjon, kitar­tóan és következetesen nö­velje politikájának haté­konyságát, fejlessze a de­mokratizálást a társadalmi élet minden vonatkozásában és minden szintjén. A párt szerepének növe­lése — törvényszerű folya­mat. Ezt a szerepet azonban a legkevésbé sem a szavak és a formális beidegződések határozzák meg. E szerep az elemzések és értékelések mélységében, a politika át­gondoltságában, a cselekvé­sek határozottságában, va­lamint a rész és az egész, a személyes és a társadal­mi, a pillanatnyi és a hosz- szú távú dolgok összeegyez­tetésének képességében rej­lik. Ez a párt minden szerve­zete és minden egyes kom­munista számára fokozot­tabb felelősséget jelent a társadalom ügyeinek alaku­lása iránt. Pártunk közel húszmillió kommunistát — országunk felnőtt lakosságának egyti- zedét — tömöríti. Hatalmas erő ez. A párt hatóereje, az átalakításra gyakorolt befo­lyása azonban még nincs teljes mértékben kihasznál­va. A XIX. országos pánt- konferencia előkészületei és lebonyolítása komoly ösztön­zést kell, hogy adjon e bo­nyolult és fáradságos munka javításához. A mi kezünkben van a nagy forradalom ügye, a le­nini ügy sorsa. Ismét járat­lan úton haladunk; ez kü­lönleges felelősséget ró a pártra, s mindannyiunkra. Lenin szavaival élve: „ ... a forradalom ideje a cselek­vés, a felülről és alulról való cselekvés ideje.” Ez az új típusú párt hagyományos jel­lemzője, legelső lépéseitől kezdve. S ez követelmény a szovjet társadalom élcsapatá­val szemben a szocializmus fejlődésének jelenlegi bo­nyolult, de sajátos, újszerű­ségében is lelkesítő szaka­szában. Elvtársak! Az emberiség igazi történelmének küszö­bét lépte át 1917-ben. Ugyanakkor az elmúlt het­ven év, a gazdasági meg­rázkódtatások és társadalmi kataklizmák, amelyek a fa­sizmushoz, a második világ­háborúhoz, a „hidegháború­hoz”, fegyverkezési hajszá­hoz, a termonukleáris ka­tasztrófa fenyegetéséhez és a globális válságokhoz vezet­tek, azt bizonyítják, hogy az előtörténet még mindig szívósan fogva tartja az. emberiség jelentős részét. S mégis, azt az időszakot, amelyben élünk, a XXI. szá­zad küszöbét, bátran nevez­hetjük különlegesnek mind a Földünk lakói előtt álló társadalmi változások, mind pedig a feladatok átfogó vol­ta tekintetében. Ma látjuk: az emberiség nincs arra ítéltetve, hogy örökké úgy éljen, ahogy 1917. októberéig élt. A szo­cializmus hatalmas, növekvő, fejlődő valósággá vált. Ép­pen október, éppen a szo­cializmus mutatja az em­beriség számára a jövőbe ve­zető utakat, s a valódi em­beri kapcsolatok új értékeit. Önzés helyett — kollektiviz­mus. Kizsákmányolás és el­nyomás helyett — szabad­ság és egyenlőség. A kisebbség önkénye he­lyett — valódi népi hatalom. A társadalmi erők ösztönös és kegyetlen játéka helyett — az értelem és a humaniz­mus növekvő szerepe. Az el­nyomás, viszály és háborúk helyett — az emberiség ösz- szefogása és béke. A jelenlegi nemzedékek — s nemcsak a mi országunkban felelősek a civilizáció sorsá­ért és magáért az életért a Földön. Végül is tőlük függ: az emberiség történelmének új évezrede az emberiség történelmének tragikus epi­lógusává vagy lelkesítő kez­detévé válik-e majd. A XXI. század kezdetéig mindössze alig több mint 13 év van hátra. Népünk és az egész haladó emberiség 2017-ben a Nagy Október 100. évfordulóját ünnepli. Milyen lesz a világ, ami­kor forradalmunk átlépi el­ső századát, milyen lesz a szocializmus, milyen érett­ségi fokot ér el az országok és népek világméretű közös sége? Nem fogunk találgat ni. De kötelesek vagyunk emlékeztetni arra, hogy ép­pen ma teremtjük meg a jö­vő alapjait. A mi kötelességünk — megőrizni utánozhatatlan ci vilizációnkat, magát az éle tét a Földön, elérni az ér­telem győzelmét az atom­fegyverek értelmetlensége felett, megteremteni az em­ber és az emberiség sokol­dalú és szabad fejlődésének minden feltételét. Látjuk a határtalan fej­lődés lehetőségét, megértjük, hogy ezt nem könnyű bizto­sítani. De ez nem riaszt el bennünket — éppen ellen­kezőleg — lelkesít, mivel magas emberi értékekkel és mély értelemmel tölti meg az életet! A régi világot visszavon­hatatlanul magunk mögött hagytuk 1917. októberében. Egy új világ felé haladunk — a kommunizmus világa felé. Erről az útról sohasem térünk le! Mihail Gorbacsov beszédét követően a délutáni ülésen elsőként Konsztantyin Szimo- zerszltij, az SZKP veteránja, a Téli palota ostromának résztvevője szólt a küldöt­tekhez. Öt követően Vlagyi­mir Csicserov lenimgrádi bri­gádvezető, az SZKP KB tag­ja, az OSZSZSZK Legfel­sőbb Tanácsának küldötte méltatta az ország minőségi megújhodásának lelkesítő távlatait. Ezután a szovjet tudo­mány hetvenéves útját te kintette át felszólalásában Gurij Marcsuk, a Szovjet Tudományos Akadémia elnö­ke. Ezt követően kapott szót Wojciech Jaruzelski, Erich Honeoker, Gustáv Husák és Mauno Koivisto. A szünetet követően az elnöklő Nyikolaj Rizsikov először Alekszandr Kolesz- nyikov bányásznak, az SZKP KB tagjának adta meg a szót. Öt Edité Kupcsa lett iskolaigazgató követte, majd még két külföldi fel­szólalás hangzott el: Todor ZsiVkov és Georges Marchais mondott beszédet. Az ünnepi ülés első nap­jának végén az úttörők, a szovjet ifjúság képviselői köszöntötték a Kongresszusi palotában jelenlévőket. Ez­után a szovjet párt- és ál­lami vezetők megkoszorúz­ták a Lenin-mauzóleumot. Hétfőn este az ülés résztve­vői és a meghívott ven­dégek ünnepi hangverseny­ben gyönyörködhettek. Az ünnepi tanácskozás kedden, moszkvai idő sze­rint 10 órakor folytatja munkáját. A Kreml Kong­resszusi palotában kedden mond beszédet Kádár János, a magyar párt- és állami küldöttség vezetője. A legendás Tacsanka a Vörös téren A Vörös téren Készülődés a díszszemlére A forradalmár matrózok mai követői Mindennek tökéletesnek kell lennie Moszkvában megkezdődtek a Vörös téren sorra kerülő 116. díszszemle előkészületei. Az idei katonai parádé némileg eltér a korábbiaktól, s fő látványossága kétségkívül a történelmet idéző rész lesz. A díszszemle élén a dobo­sok haladnak, őket a zászló­sok követik. Mögöttük feke­te bőrmellényben a vörös­gárdisták, forradalmi kato­nák, matrózok és vöröskato­nák. A legnagyobb meglepe­tést minden bizonnyal a pol­gárháború éveinek híres ilo- vasgéppuskás alakulatai okozzák majd. Mögöttük ha­ladnak a nagy honvédő há­ború emlékét idéző zászló­vivők, és jól ismert katona­ruhájukban a felszabadító szovjet katonák. A résztvevőknek a felké­szítés megkezdése előtt leve­títették a díszszemléről 1967- ben készitett filmet. Ezen a díszszemlén is szerepeltek ugyanis a történelmi múltat idéző alakulatok. Azóta 20 év telt el. Sok minden fele­désbe merült, sok mindent pontosítani kellett. A törté­nelmi rész képviselőinek ru­háit korabeli felvételek, váz­latok, rajzok alapján most készített*’' — Újból kellett gyártani a géppuskás szekereket, a „Ta- csankákat”, hiszen egy sem maradt belőlük — mondja A. Beljajev, a lovasezred szállítási-ellátási szolgálatá­nak parancsnoka. — Egyet­len dokumentáció 10 000 ru­belbe került. Egy-egy Ta­csanka ára 5061 rubel. Elké­szítésükben két minisztérium vett részt. Egyik ágazat ké­szítette a kereket, másik a kocsirudat. Az összeszerelés a szmolenszki terület egyik bútorgyárában történt. A lovakat a szmolenszki terület egyik lótenyésztő üze­métől kaptuk. A díszszemlén 165 ló szerepel majd, közü­lük 34 tartalék. Erre azért volt szükség, mivel némelyik ló, a szokatlan körülmények miatt nyugtalan, különösen akkor, ha az ezer fős zene­kar mögött haladnak. Most hangszórón keresztül sugár­zott hangos zenével szoktat­juk a lovakat a díszszemle légköréhez. A lovas zenekar tagjai a moszkvai rendőrség lovasai és zenészei. A vörösgárdisták zászlóal­ját messziről meg lehet is­merni a „Gárdista” feliratú karszalagról. — Történelmi tény — mondja V. Beznoszikov, az osztag parancsnoka —, hogy a gárdisták között korosabb emberek szolgáltak, Ezért a díszszemle résztvevőit is eb­ből a korosztályból válogat­tuk. A gárdisták egyenruhá­ja történelmi hűséggel idé­zi az elmúlt napokat. A történelmi rész után a 8 katonai akadémia hallga­tói következnek. 16 díszez­red, mintegy kétezer tenge­rész, deszantos, tengerész- gyalogos követi őket. A Vö­rös téren csupán 266 lépést kell megtenniük, ám emö- gött óriási munka, hihetet­len idegi és fizikai megter­helés van. Mérések tanúsága j szerint a próba egy napja alatt egy-egy résztvevő egy kilót is veszít testsúlyából. Mire a Vörös téren elvonul­nak az alezredesek, őrna­gyok, századosok, közel 130 napi felkészülés lesz mögöt­tük. A díszszemlén csak a 170 centiméternél magasabb, ám 2 méternél alacsonyabb nö­vésű katonák vehetnek részt. A díszszemlére valameny- nyien méretre szabott egyen­ruhát kapnak. Percenként 118 lépést kell megtenniük, i egy-egy lépés hossza ponto­san 75 centiméter. Az ütem tartása érdekében a dobo­soknak metronóm adja a rit­must. Ez percenként 118-at üt. Minden oszlopban két tar­talék katona van, s a fel­vonulók külön gyakorolják esetleg kiesett társuk váltá­sának technikáját A rendkí­vüli események elkerülése érdekében minden résztvevő szigorú orvosi vizsgálaton vesz részt. Közismert, hogy a Vörös téren a Kreml falairól visz- szaverődik a hang, ezért a menetelő csapatok nem egy- időben hallják a zenét. An­nak érdekében, hogy a fel­vonulók megszokják a je­lenséget, az igazi katonai díszszemle előtt két alka­lommal tartanak gyakorló felvonulást a Vörös téren. Hatalmas zajjal, füstöt árasztva, földet rengetve vö­mül fel a technika. Egymást követik a harckocsik, pán­célozott szállító járművek... November 7-én, a Vörös tér bejáratánál tartalék tech­nikai eszközök tartanak ügyeletet. A díszszemle előtt egy nappal minden jármű­vet még egyszer gondosan el­lenőriznek. Vezetőik üzem­anyagot, olajat cserélnek, át­mossák a benzintartályokat, három nappal a szemle előtt pedig minden járművet új­ra festenek. Egy festő bri­gád a tavalyi díszszemle tá­jékoztató jeleit varázsolja újjá. Ehhez 500 kilogramm piros, sárga kék és fekete festéket használnak fel.

Next

/
Thumbnails
Contents