Észak-Magyarország, 1987. november (43. évfolyam, 258-282. szám)
1987-11-03 / 259. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 6 1987. november 3., kedd Mihail Gorbacsov nagy és felelős feladatokat, (Folytatás az 5. oldalról) közvélemény sokszínűségét, a szellemi élet gazdagságát. Nem kell félnünk attól, hogy nyíltan felvessük és megoldjuk a társadalmi fejlődés bonyolult kérdéseit, bíráljunk, és vitatkozzunk. Éppen ilyen körülmények között születik az igazság, így formálódnak a helyes döntések. A szocialista demokráciának. minden lehetséges módon a szocializmust, a dolgozó emberek érdekeit > kell szolgálnia. Elvtársak! A minden irányú gyorsított előrehaladás alapjait csalk a gazdaságban megvalósítandó gyökeres átalakítások talaján lehet megteremteni. Maga az átalakítás is csak akkor nyerheti el teljes erejét, ha alapjaiban megmozgatja a népgazdaságot. Ez pedig elképzelhetetlen a gazdálkodási mechanizmusban, az egész gazdaságirányítási rendszerben végrehajtandó mély átalakítások nélkül. Az országban megkezdett radikális gazdasági reform célja az, hogy a következő két-három évben biztosítsuk az áttérést a túlságosan központosított, utasításos gazdaságirányításról egy demokratikus, főként gazdasági módszereken, a centralizmus és az önigazgatás optimális összekapcsolásán alapuló gazdasági rendszerre. Ennek feltétele, hogy erőteljesen kiszélesítik az egyesülések és vállalatok önállóságát; hogy azok rátérnek a teljes önelszámolásra és önfinanszírozásra, s hogy a dolgozó kollektívákat az ehhez szükséges teljes jogkörrel felruházzák. A gazdasági reform nem csupán terv, illetve szándék, s a legkevésbé sem elvont, elméleti kérdés, hanem az életben valósul meg, mégpedig tartósain, mélyrehatóan. Ma már jelentős számú ipari, építési, közlekedési és mezőgazdasági egyesülés és vállalat dolgozik a jövedelmezőség és az önfinanszírozás alapján. A jövő év elejétől kezdve az ipari termelés 60 százalékát biztosító vállalatok ilyen feltételek között tevékenykednek majd. Életbe lép az állami vállalatokról és egyesülésekről szóló törvény. Mindez már hatást gyakorol a gazdálkodás gyakorlatára. Jelentősen növekszik a kollektívákban az érdekeltség a munka pénzügyi-gazdasági eredményei iránt, megkezdték ténylegesen ösz- szevetni a ráfordításokat az eredményekkel, kezdenek nagyban és kicsiben egyaránt takarékoskodni, s rájönnek a problémák leghatékonyabb megoldására. Most újra szilárdan k,i kell mondanunk: a párt nem enged semmilyen eltérést a gazdasági reform elfogadott elvei- . tői. Minden elhatározott átalakítást meg kell valósítani, s azok teljes mértékben meg is valósulnak majd. Egészében véve a gazdasági reform és az átalakítás kifejezetten az embert állítja előtérbe. A társadalmi igazságosság megköveteli, hogy jobban odafigyeljünk az egyéni képességek megnyilvánulásaira, erkölcsileg és anyagilag elismerjük azokat, akik jobban és többet dolgoznák, akik példát mutatnak. Az igazi tehetségek, a kiváló egyéniségek felmérhetetlen társadalmi értéket jelentenek, gondot kell fordítani rájuk, s minden szükséges feltételt meg kell teremteni alkotómunkájukhoz, életükhöz. Azt akarjuk, hogy mindenütt tiszteljék az egyén méltóságát, tudását, munkáját és képességeit, hogy a becsületes, dolgozó, alkotó ember biztos lehessen abban: munkáját megfelelő módon értékelik, mindig bebizonyíthatja igazát és támogatást kap. A dologtalan harácso- lókat, a bürokratákat és talp. nyalökat pedig leleplezik és rendre utasítják. A kedvező változásokat, amelyek itt, nálunk történnek — márpedig ezeket a tömegtájékoztatási eszközök széleskörűen megvilágítják — a dolgozók melegen támogatják. Napjainkban különösen tűrhetetlen a lelki ismeretlenség. A korszerű tudással és technikával felvértezett ember egyre többet termel, munkája pedig egyre szorosabban függ a társadalmi termelés ezernyi más résztvevőjének tevékenységétől. Ilyen körülmények között a hanyagság, akár egy munkásé, mérnöké, vagy tudósé, rendkívül komoly következményekkel járhat, mérhetetlen veszteségeket okozhat a társadalomnak. Külön ki szeretném emelni a szellemi munka jelentőségét, a tudomány, a technika és a társadalom kölcsönhatását, valamint a tudomány humanitárius, erkölcsi-etikai irányultságának és a tudományos-műszaki haladásnak az összefüggését. Síkraszálltunk azért, hogy a tudomány és technika minden eredménye az ember szolgálatába álljon, ne vezessen a természeti környezet károsodásához. Levonjuk a szigorú tanulságot az olyan tragikus esetből, mint amilyen a csernobili tragédia volt. Amellett vagyunk, hogy megszűnjön a tudomány katonai célokra történő felhasználása. Növelni kell a társadalmi felelősséget és a szakmai hozzáértést, az alkotó odaadást — ez ma a mérnökök és tudósok, az orvosok és tanárok, az irodalom és művészet művelőinek kötelessége. Helyreállítva jogaiban a dolgozók anyagi érdekeltségét, erősítve ennek kollektív formáit, nem engedhetjük meg a szociális-kulturális, erkölcsi-lélektani ösztönzés lebecsülését. Ezek különösen fontosak a közösségi kapcsolatok, az elvtársiasság, a szocialista életforma normális fejlesztése, saját szovjet értékeinknek az emberek tudatában és magatartásában való megerősítése szempontjából. Elvtársak! Jogosan mondhatjuk, hogy megoldottuk a nemzetiségi kérdést. A forradalom megteremtette a nemzeteknek nemcsak a jogi, hanem a szociális, gazdasági egyenjogúságát is, rendkívül sokat téve az összes köztársaság és térség, az összes nép gazdasági, társadalmi és kulturális fejlődésének egy szintre hozásában. Október egyik legnagyobb vívmánya a szovjet népnek barátsága. Ez önmagában is a világtörténelem sajátságos jelensége. Számunkra a szovjet állam szilárdságának és nagyságának egyik pillére. Ma a lenini nemzeti politika kiemelkedő eredményeit méltatva országunk népei mély tisztelettel és elismeréssel adóznák a nagy orosz népnek önzetlen és valódi internacionalizmusért, felbecsülhetetlen hozzájárulásáért a szocialista, szövetséges, szabad és egyenjogú köztársaságok megteremtéséért, fejleszitéséért és megszilárdításáért, az ország összes népének gazdasági, társadalmi és kulturális haladásához való hozzájárulásáért. Öwni fogjuk, elvtársak, nagy, közös vívmányunkat — a Szovjetunió népeinek barátságát. Ezért soha nem fogunk megfeledkezni arról, hogy soknemzetiségű államban élürtk, ahol bármilyen társadalmi, gazdasági kulturális, jogi döntés közvetlenül és közvetve mindig érinti a nemzeti kérdést is. Lenini módon fogunk cselekedni : a lehető legnagyobb mértékben fejlesztjük minden szovjet nép potenciálját. A nemzeti viszonyok országunkban életünk meghatározó részét képezik. Rendkívül figyelmesnek és körültekintőnek kell lennünk mindenben, ami nemzeti érdekeket vagy az emberek nemzeti érzéseit érinti, biztosítani kell minden nemzet és népcsoport dolgozóinak aktív részvételét soknemzetiségű társadalmunk sokrétű feladatainak megvalósításában. Feltett szándékunk, hogy még mélyebben elemezzük és megvitassuk ezeket a kérdéseket a közeljövőben annak figyelembevételével, mit hoz az átépítés, demokratizálás, a fejlődés új szakasza országunk életében. A Szovjetunió népeinek barátsága és együttműködése szent ügy számunkra. így volt, és így is lesz. Ez megfelel a leninizmus szellemének, a Nagy Október hagyományainak, a hazánkat lakó • népek és nemzetek alapvető érdekeinek. Elvtársak! A szovjet társadalom minőségileg új helyzetbe történő átlépését, a jövő irányába történő áttörést csak széles, a szocializmus szellemi szféráját — a tudományt és oktatást, az irodalmat és a művészetet, a szovjet nép társadalmi és erkölcsi értékeinek összességét — bekapcsolva lehet megvalósítani. A szellemi kultúra nemcsak a társadalom díszítőeleme, hanem életének biztosítója, a társadalom intellektuális és kulturális potenciálja. Ez mintegy ötvöző anyaga* a társadalom szilárdságának, a dinamizmus fo- ■kozója. Még magasabbra kell emelnünk a szocialista kultúra tekintélyét. A tudósok és feltalálók, az írók és újságírók, a festőik, színészek, tanárok, a kultúra és az oktatás minden területének dolgozója az átalakítás harcosa kell, hogy legyen. A párt számít értelmiségünk aktív állampolgári és társadalmi magatartására. A szovjet nép művelt nemzetté vált, amiről a múlt nagy felvilágosítói csak álmodoztak. Az önámítás azonban itt is megengedhetetlen. Eredményeink nem takarhatják el azokat a amelyeket ma meg kell oldanunk. Látjuk, hogy az oktatási rendszer már sok mindenben nem felel meg a kor követelményeinek. Az iskolai és a főiskolai oktatás minősége, a munkásak és szakemberek képzése mesz- sze nem elégíti ki életünk igényeit. E téren komoly előrelépésre; gyökeres változásokra van szükség. A párt pontosan ily módon közelíti meg a középfokú és szakmai oktatás reformját, a felsőoktatás átalakítását. Az SZKP Központi Bizottsága úgy döntött, hogy egyik ülésén megvizsgálja az oktatás időszerű kérdéseit. Ezek azok a stratégiai feladataink, elvtársak, amelyeket a szocialista társadalom életének sokoldalú, forradalmi átalakítása folyamán meg kell oldanunk. Az SZKP KB 1905 áprilisi ülése óta két és fél év telt el. Mit tettünk azóta? Hol tartunk most? Úgy vélem, a mai ünnepi ülésen ezek a kérdések helyénvalóik és elkerülhetetlenek. őz SZKP KB nemrégiben lezajlott ülése arra az általános következtetésre jutóik, hogy döntő pillanatot élünk át. Az átalakítással kapcsolatos munkák első szakasza lényegében befejeződött. Országunk helyzetének és fejlődési perspektíváinak mélyre ható elemzése alapján, kidolgoztuk az átalakítás koncepcióját. Az országban új politikai, erkölcsi-pszichológiai légkör alakult ki. A pártnak sikerült fokoznia az emberekben a társadalom ügyei iránti érdeklődést, az aktivitást, sikerült emelni az igényesség, a kritika és az önkritika, a nyíltság színvonalát, megteremteni a reális gondolkodásbeli és hangulati változásokhoz szükséges feltételeket. A szovjet emberek többségének álláspontját a jelenlegi szakaszban elsősorban az átalakítás támogatása határozza meg — az az igény, hogy az átalakítás megingathatatlanul haladjon előre. A munkások, parasztok, értelmiségiek megértik, hogy javítani kell a fegyelmet, a hatékonyságot, a munka minőségét. A gyárakban és az építkezéseken, a kolhozokban és a szovhozokban, a tudományos kutató szervezetekben kitartóan keresik a bérezés megszervezésének új formáit. Az emberek most igényesebbekké válnak saját magukkal, a vezetőikkel, a szakemberekkel szemben egyaránt, határozottan fellépnek a hanyagsággal, a felelőtlenséggel szemben. Nagyra értékeljük és a párt irányvonala kétségbevonhatatlan hathatós támogatásának tekintjük a dolgozóknak ezt az állampolgári magatartását. Joggal mondhatjuk, hogy gyakorlati téren, mindenekbizonyos kedvező változások. Fokozódott a termelésnövekedés üteme. Minőségi változások indultak meg a gazdasági életben, jelentős tudományos-műszaki programok vannak megvalósulóban, modernizáljuk gépgyártásunkat. Biztosabban fejlődik mezőgazdaságunk is, különösen az állattenyésztés. Elvtársak, önök mimdany- nyian tudják, milyen kedvezőtlen volt az idei időjárás országunk legtöbb körzetében. De azért mégis több mint 210 millió tonna gabonát sikerült learatnunk. Ezt az eredményezte, hogy népünk .hatalmas erőfeszítéseket tett, és hogy pártunk arra buzdította: dolgozzon új módom! A gazdasági életben- megindult javulás lehetővé tette, hogy a szociális szférában is jelentős intézkedéseket kezdjünk. Észrevehetően fokozódott a lakásépítés, bővül a szolgáltatási szféra. Növekednek a dolgozók jövedelmei. A pedagógusok és az orvosok fizetése emelkedett. Nagy jelentőségű programokat valósítunk meg az oktatás és a lakosság egészségügyi ellátása terén. És mégis, ez csak a kezdet. Most azt mondhatjuk, hogy az átalakítás új szakaszába lép, amikor egész politikánk, minden döntésünk konkrétumokban ölt testet. Ez hatalmas erőfeszítéseket követel egész népünktől — a munkásosztálytól, a parasztságtól, az értelmiségtől, minden szakembertől. Most már maga az élet fogja ellenőrizni eszméinket, terveinket, magatartásunkat és munkamódszereinket. Ma mindenütt érződik az élet feszültségének fokozódása. De ez az alkotás, a tevékeny murika, a politikai és szellemi tevékenység feszültsége. Ez, elvtársak, előremutató, mozgósító erejű feszültség! Szeretném aláhúzni, hogy ebből a szempontból a legbonyolultabbnak, legdöntőbbnek és bizonyos értelemben legkritikusabbnak az előttünk álló két, talán három év ígérkezik. Mindenekelőtt azért, mert nagy léptékű feladatokat kell egyidejűleg megoldani a gazdaságban, szociális téren, az állami és társadalmi irányítás átalakításában, az ideológiában és a kultúrában is. A gazdaságban mélyre ható szerkezeti változtatásokat szükséges végrehajtani, áttörést kell elérni a tudományos-műszaki haladás meggyorsításában, alapvetően át kell alakítani a gazdálkodási mechanizmust, és ily módon döntő lépést kell tenni abban az irányban, hogy a népgazdaságot az intenzifi- kálás vágányára állítsuk. Az előttünk lévő időszak bonyolultsága abból is fakad, hogy a változtatások érinteni fogják egyre nagyobb tömegek, szociális csoportok és lakossági rétegek, valamennyi káder érdekeit. Meggyőződésünk: az ország helyzetét a jövőben is az jellemzi, hogy a dolgozók széleskörűen támogatják az átalakítást, mélyen megértik a változtatások szükségességét, s az átalakítás, ennek az útnak a nehézségei ellenére energikusan folytatódik. De helytelen lenne, ha nem látnánk, hogy bizonyos mértékben erősödött a konzervatív erők ellenállása, azoké az erőké, amelyek az átalakításban önös érdekeik, céljaik veszélyeztetését látják. És ez nemcsak az irányítás egyes láncszemeinél jelentkezik, hanem a dolgozó kollektívákban is. Aligha lehet kétséges, hogy a konzervatív erők igyekeznek majd kihasználni minden nehézséget az átalakítás lejáratására, a dolgozók elégedetlenségének kiváltására. Egyesek már most is inkább a kudarcért drukkolnák, ahelyett, hogy teljes erejükkel harcolnának a hiányosságok ellen, és keresnék az új megoldásokat. Eközben természetesen senki sem mondja azt, hogy ő az átalakítás ellen van. Ellenkezőleg, úgy tesz, mintha harcolna az átalakítás nehézségei ellen, mintha védelmezné azokat az eszmei alapokat, amelyeket állítólag megingathat a tömegek növekvő aktivitása. De meddig riogathatnak még bennünket, elvtársak, a különféle nehézségekkel. Nehézségeik természetesen bárhol keletkezhetnek, különösen akkor, ha valami újról van szó. Az egy helyben topogás, a tespedés és a közöny azonban jóval veszélyesebb és többet árt, mint azok a nehézségek, amelyek a társadalmi élet új formáinak létrehozási folyamatában egy időre felmerülnek. Meg kell tanulnunk felismerni, leleplezni és semlegesíteni az átalakítás ellenfeleinek manővereit — azo- két, alkik hátráltatják az ügyet, nehézségeket támasztanak, kárörvendve szemlélik a hibákat, a sikertelenséget, akik vissza akarnak taszítani minket a múltba. Ugyanakkor nem engedhetünk a túlbuzgók és a türelmetlenek nyomásának sem, azoknak, akik nem akarják figyelembe venni az átalakítás objektív logikáját, akik elégedetlenkednek az átalakítások lassúnak tartott ütemével, azzal, hogy — szerintük — nem születnek meg elég gyorsan a várt eredmények. Tisztán kell látni — nem lehet átugrani a fokozatokat, nem lehet mindent egy csapásra elérni. Az átalakítás a forradalom ügyét viszi tovább. Ma különösen fontos, hogy minél tökéletesebben bánjunk a forradalmi szívósság fegyverével. E szívósság nem abban áll, hogy egy helyben ülünk vagy sodródunk az árral. A forradalmi szívósság — a helyzet reális értékelése, szembenézés a nehézségekkel, a józan mérle- gelőfcépesség megőrzése, legyen szó akár sikerekről, akár kudarcokról, az a képesség, hogy lendületesen és céltudatosan munkálkodjunk minden nap minden órájában, s hogy mindenkor és mindig megtaláljuk és megvalósítsuk az élet által diktált optimális megoldásokat. Ezért magabiztos, kitartó, céltudatos munkát kell végezni annak megvalósításáért, amit eltökéltünk, a kijelölt célok és feladatok valóra váltásáért. Fél kell tárni és elemezni kell az ellentmondásokat, meg kell érteni jellegüket, s ennek alapján ki kell építeni a politikai, gazdasági, szociális, szervezeti és ideológiai intézkedések rendszerét. Íme, ilyennek kell lennie hozzáállásunknak és nem másmilyennek ! Elvtársak! Az átalakítás sikere mindenekelőtt a párt, az egyes kommunisták energiájától, céltudatosságától, példamutatásának erejétől függ. ClUtL a Ktl öclUiamu-&u/.wo»>ubi szférában is bekövetkeztek Szovjet építészet A nagy októberi szocia- üsta forradalom győzelmének 70. évfordulója tiszteletére, a szovjet kultúra hónapján, építészeti fotó- kiállítás nyílt tegnap a Rónai Sándor Művelődési Központban. Básti János az SZMT vezető titkára köszöntötte a vendégeket. A megnyitót Nyikolaj Kosztyucsenko a Szovjet Kultúra és Tudomány Háza igazgatója mondotta. Megítélése szerint, hazánkban és városunkban széleskörűen és színesen ünnepük az évfordulót. Nem kell hangsúlyozni az ünnep jelentőségét. Tisztelgünk a harcosok — köztük a 150 ezer magyar internacionalista — emléke előtt. A hetven év számos ükért hozott a szovjet emberék életében, bizonyság erre ez a kiállítás is, amely a szovjet építészet eredményeit demonstrálja. Az alapelvet, amelyet Leninék fogalmaztak meg, egy percig sem felejtették: minden a szovjet ember érdekében történik. Az ünnepséget követően, a Szovjet Kultúra és Tudomány Háza, valamint a Szákszervezetek Borsod- Abaúj-Zemplén Megyei Tanácsa nevében együttműködési szerződést írtak alá. (Folytatás a 7. oldalon)
