Észak-Magyarország, 1987. november (43. évfolyam, 258-282. szám)
1987-11-14 / 269. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 10 1987. november 14., szombat A szabadidő-központ a város ékszerdoboza Homrödi Vilnius 1961-tól a szabadidő-központ üzemvezetője. (Korábban a gépészeti főosztály dolgozója volt, részt veti a központ építési munkálataiban. Sportmúlttal is büszkélkedhet: a DVTK-ban futballozott, majd 1976- ban Leninvárosban fejezte be pályafutását, 1981-ig az Olefin SC-nél edzősködött.) — Azzal kell kezdenem, hogy központunk alkalmat ad a szabadidő kulturált eltöltésére. Itt aztán mindenki megtalálhatja az igényének megfelelő szórakozási, kikapcsolódási lehetőséget. — önt nyilván nagyon sokan irigylik. Egy szemel gyönyörködtető létesítményt vezet! — Ez valóban így van. Jól érzem magam, szeretem a munkámat. Viszont azl is el kell mondanom, hogy ez a funkció nem nyolcórás. A külső szemlélőknek nem lehet benyomásuk arról, hogy valójában mennyit kell szaladgálnom. intézkednem, szerveznem és így tovább. Csak azt mondogatják: „Jó neked Vili. állandóan nézheted a szép lányokat!" — Szokott egyáltalán korcsolyázni, vagy fürödni. úszni? — Az utóbbit néha megteszem, ha jut rá időm. Ez azt jelenti, hogy évente kétszer-háromszor megmártózom a medencében. — Tudomásunk szerint a lakása is itt van .. . — Igén. Szolgálati otthonom a központ kellős közepén található. Ennek van jó és rossz oldala is. Előnye kétségtelenül az. hogy több időm jut a családomra. Szeretném azonban leszögezni, hogy a szabadidő-központ a TVK egyik egysége, az itt dolgozókra — így rám is — minden előírás ugyanúgy vonatkozik, mint azokra, akik a gyárkapun belül tevékenykednek. — Aki tesz egy sétát a komplexumban, szemügyre veszi a létesítményeket, önkéntelenül is azt kérdezi, mennyi pénzbe került mindez? — Úgy hatvanmillióba. Vagyis nem két fillérbe. Vigyáznunk is kell rá! — Kinek az ötlete volt a központ felépítése? — Huszár Andoré. A TVK vezérigazgatójának elképzelését támogatta a gyár párt- és gazdasági vezetése. valamint a város vezetése. A „semmiből" indultunk és hat-hét esztendő alatt egy ékszerdobozt hoztunk létre. Miért is tagadnánk. hogy büszkék vagyunk rá! — Sok kíváncsiskodó kopogtat itt napról napra? — Természetesen. A szabadidő-központ ugyanis tulajdonképpen egy városi nevezetesség, fogalmazhatnék úgy is, hogy „hangulati tényező". Elismeréssel nyilatkoztak róla a felelős beosztású hazai és külföldi vezetők, akik a gyárlátogatások alkalmával ide is elsétáltak. Szívesen elmondtam és elmondom mindenkinek, hogy hogyan dolgozun'k, mit lettünk és mit teszünk azért, hogy a hozzánk betérők kellemes emlékekkel, élményekkel távozzanak! Nyugodtan kijelenthetem, hogy központunknak már az országhatárokon túl is híre van! ... a központ műjégpályáját svéd jegláncosok minden évben egy hónapra igénybe veszik? . . . járt már ott a Regőczy—Sallai világbajnok jég- táncospár? . . . rendszeresen Leninvárosban gyakorol a teljes magyar műkorcsolyázó élgárda? . . . gyakran felkeresik a szabadidő-központot a jászberényi, székesfehérvári, debreceni jégkorongo- zók ? ... a leninvárosi általános iskolák testnevelési célokra délelőttönként ingyenesen vehetik igénybe a jégpályát és valamennyi első osztályost tanfolyam keretében tanítanak meg korcsolyázni? , . . a korisuliba jelentkezőket 100 forintos térítésért tanítják meg a sportág alapjaira? . . . minden esztendőben május 1-jén és december 1-jén műkorcsolyabemutatót. Télapó-ünnepséget, és vetélkedőt rendeznek? . . . hogy a jégpályát egész évben (!) lehet használni ? . . . 198G-ban 163 ezren vették igénybe a jégpályát és a strandot? ...a központban negyvenen dolgoznak és hozzájuk nyáron egy 36 fős nyugdíjas „brigád" is csatlakozik? ... a TVK dolgozói különbérlettel vehetik igénybe a létesítményt és a városiaknak ugyancsak bérletet adtak ki? ...a felnőttek 25, a gyerekek és diákok 15 forintért korcsolyázhatnak, a kísérőknek pedig 10 forintot kell fizetniük? Délelőttönként - a testnevelési órák keretében - ingyenesen korcsolyázhatnak a diákok. Lépésről lépésre A TVK szabadidő-központjának alapjait 1981- ben, a jégpályával rakták le. A későbbiekben a komplexumot évről évre fejlesztették, bővítették. 1982- ben adták ál a lazító- és gyerekmedcncét. 1983- ban avatták fel a lelátót, melyen 3500 néző számára van hely. 1984- ben készült el az 50X21 méteres medence és a feszített vízforgató, a 7X4 méteres, 6 éven aluliak részére készített pancsoló Átadták a kiszolgáló épületeket, a vallfas, szekrényes gltözőket, kabinokat és egy szolgáltató létesítményt, melyben konyha is helyet kapott. 1985- ben készült el a 47 méteres kiscsúszda, bővítették az éttermet és fagylal- tozót is csináltak. 1986- ban kialakították a szabadidöparkot. Szalonna- és flekkensütöket helyeztek el, s ezeket bárki használhatja. Ugyanebben az évben avatták a 118 méteres nagycsúszdát. 1987- ben korszerűsítették a vízkezelést. Ebben az épületben kaptak helyet az irodák, a vendéglátóegységek, lakások. Kiegészítő anyagként: korcsolyázás Ottjártunkkor a 4-es Számú Általános Iskola 4 B osztályosai korcsolyáztak. Kisvárdai József testnevelő tanár mondta: — A ciklusonkénti öt órából kettőt rendszeresen itt töltünk. A gyerekek szeretnek korcsolyázni, többségük délutánonként, esténként is felkeresi a létesítményt. Sőt a szüleiket is elhozzák! Amelyik tanulónk nem rendelkezik korcsolyával, szertárunkból kölcsönözhet, így az esetleges felszereléshiány nem jelenthet akadályt. — Én személy szerint nagyon örülök ennek a lehetőségnek — jegyezte meg az osztály tanulója, Bodroghalmi Sándor. — Kél óra sok idő, alaposan kiugráljuk magunkat. Tessék nézni, még teniszlabdát, vagy korongot is hozunk, és egymás között nagy meccseket vívunk. Otthon esténként mindig elmesélem, hogy mirt csináltunk ! Kolodzey Tamás „Holnap újra eljövünk!” A leninvárosi bőrművész Zajácz Tamás a pedagóguspályát hagyta ott a bőr kedvéért. Ha élne, bizonyára büszke lenne dédunokájára, és az utód valamennyi alkotására az öreg Csicseri, akinek a nevét a Szkircsák családéval együtt, igencsak jól ismerik az ősi diákvárosban, Sárospatakon. E két névhez fűződik ugyanis a nagy múltú fazekasmesterség, később pedig a Bodrog menti kerámiaművészet megalapozása. A művészethez való vonzódás, érzék és tehetség ez esetben öröklődött, amelynek bizonysága számos, marhabőrből készült műtárgy. Műhelyében kerestem fel Zajácz Tamás bőrmüves iparművészt, a dédunokát. Mindössze harmincnégy esztendős, nevét és munkáit mégis jó néhány országban ismerik már. Ezekben a napokban például London és Las Vegas közönsége gyönyörködhet szebbnél szebb bőrkészítményeiben. Hazánkban legutóbb Stefániay Edit tűzzománc képeivel együtt mutatta be műveit a Kaposvárott rendezeti kiállításon. A siker és elismerés tehát már ifjonti korban társául szegődött, noha Zajácz Tamás eredetileg a pe- dagógushivatást választotta. — A nyíregyházi tanárképző főiskola elvégzése után, több mint tíz évig tanítottam. Kezdetben szülővárosomban, Nyíregyházán, később pedig itt, Leninvárosban. Olyan lakhelyet kerestem, ahol már mint főbérlő taníthatok. Leninvárosban sikerült.* Feleségemmel, akit még hetedikes koromban ismertem meg egy vízitúrán, 1975-ben házasodtunk össze. Két évig albérletben, egy esztendőn át pedig diákotthonban laktunk, majd megkaptuk az ígért lakást. Itt alapítottunk családot. Nagyobbik fiúnk, Matyi, már kilenceszlendős, Tamás két évvel fiatalabb. — Hogy került közelebbi kapcsolatba a bőrrel? — Főiskolás koromban nyertem egy tanszéki pályázatot, amelynek díjából bőröket vettem. Sok-sok próbálkozás után — mely egyébként valójában már gyermekkoromban kezdődött — az első komolyabb darabom egy kétszárnyú tükör volt. A szerszámom egy átalakított konyhakés volt. Lakberendezési gondjaink voltak, és én igyekeztem hasznos, mutatós tárgyakat készíteni. Később azután a hobbi egyre inkább a mesterség felé közeledett. Nem tagadom, szerepe volt ebben a pénznek is. Hiszen a tanítást kétezer-hétszáz forinttal kezdtem, és tíz év után négyezer forinttal hagytam abba. — Ez késztette a választásra? — Választanom kellett, mert a pedagóguspálya is teljes embert kíván. A bőr mellett döntöttem — hosz- szas vajúdás után. A tanítványok, a tanítás hiányát még most is nehezen viselem. Gyakran eljönnek hozzám egykori diákjaim, akiket mindenkor szívesen fogadok ebben a parányi műhelyben. Kétségtelenül parányi, ám akkora mégiscsak, hogy akár nyomban egy mini-kiállítás színhelye legyen, a benne található műtárgyakból: faliképekből. gyertyatarlókból, könyvborítókból. íróasztali készletekből és egyebekből. Sorolhatnám még tovább a legkülönbözőbb formájú, funkciót szolgáló, fantáziát bizonyító alkotásokat. -Merthogy ez az a három „F” — a forma, a funkció, a fantázia — amelynek ötvözése nélkül Zajácz Tamás szerint sincs igazi művészet. A polcon bőnkeretre vár Szász Endre néhány porcelánképe is. — Hogy kerültek ide? — A Képcsarnokban 1978- ban fogadták el az első alkotásomat, egy gyűrt tükröt. Máig, csaknem hetven darabomat minősített műtárgynak a bírálóbizottság, amelyeket rendszeresen bemutatnak a különböző kiállításokon. Bizonyára ilyen alkalommal látta -meg munkámat a hollóházi gyár „Szász-felelőse”, akinek közvetítésével megismerkedhettem a mesterrel. A nagyra- becsült művésszel, aki azóta -már elköltözött megyénkből, ma is jó kapcsolatban vagyok. Gyakran -készítek alkotásaihoz keretet. Megtisz- telőnék tartom, hiszen én ezt a szakmát autodidakta módon tanultam meg. Bár véleményem szerint, a bőr- műves-iparművész egy olyan rangot jelen-t, amelyet nem iskolai végzettséggel, hanem megfelelő számú és színvonalon elkészített műalkotásokkal lehet elérni. Ű,gy tűnik, én szerencsés vagyok. Feleségemnek ebben nagy szerepe van. A műveimet először ugyanis a nejem „zsűrizi”, aid olyannyira pártatlan, hogy néha szinte már sértő. De józan tanácsát mindig érdemes meghallgatni. Monos Márta A leninvárosi összeáilitás képeit Laczó József készítette.
