Észak-Magyarország, 1987. november (43. évfolyam, 258-282. szám)
1987-11-14 / 269. szám
1987. november 14., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 r ii Propagandisták Sárospatakon A megyei pártbizottság vezető propagandistái előtt (nemrégiben jártak Sárospatakon) a városi pártbizottság első titkárának nem kellett részletesen bemutatni a nagy hírű települést. Már sokszor voltak itt, és természetesen ismét örömmel mentek, hiszen az idén Hild-érmet kapott város nemcsak műemlékeivel, patinájával, neves embereket és történelmi eseményeket felidéző hagyományaival, hanem a mostanság arculatában is felgyorsuló megújulásával is maradandó élményeket ad az idelátogatónak. Ezt is jelzi és elismeri a város magas kitüntetése. De milyen ez a megújulás a helyi politikában, gazdaságban, a pártmunkában, az itt élők gondolkodásában? A vezető propagandisták örültek, .mert elsősorban ezekről a kérdésekről beszélt a városi pártbizottság első titkára és a város tanácselnöke. Mindketten hangsúlyozták; a városfejlődés „motorjai” a pataki . lokál- patrióták egyre többen vannak. Az itt élők sokaságának szívügye Patak; kommunisták és pártonkívüliek, hívők és ateisták, munkások és parasztok, értelmiségiek fognak össze a városért. Ahol a jövőben is dolgozni, élni akarnak. S jónéhányan esetleg a maitól jobban. A városi pártszékházban tartott, nevében sablonosnak tűnő „tájékoztató'’ újszerű volt. Többen úgy véltük, hogy az ilyen manapság egyre gyakoribb, de azért még nem jellemző. Miért írom ezt? Azért, mert az első titkár tárgyilagosan, a tényék, adatok száraznák tűnő halmaza mellett legtöbbet az emberekről, a gondokról, a megoldásra váró, többnyire sürgető feladatokról beszélt a legtöbbet. És arról a nehéz feladatról, amely napjainkban számukra is „leckét" ad; a politikai munka, a pártmunka eszközeivel hogyan segítsék a helybéli ipari, mezőgazdasági üzemek hatékonyságát. Persze mindez megköveteli n pártmunka módszereinek, stílusának változását és ennék jegyében törekednek régóta szorgalmazott határozatok végrehajtására. Például erősítik a pártrnunka, politikai, mozgalmi jellegét. Az első titkár is járja az üzemeket, de munkatársai is csak a legszükségesebb időt töltik a „hivatalban”. A formalizmusok csökkentése, a gyakori „kintlét” nem jelent egy újféle gyámkodást a pártszervezetek felett. Azt akarják, hogy az alapszervezetek, pártbizottságok önállóbban dolgozzanak. De a városi apparátus eredményesebb munkájához elengedhetetlenül szükségesnek tartják az „első vonalban” való gyakori tájékozódást. Amely azt is jelenti, hogy dolgozókkal, kommunistákkal találkoznak, beszélgetnek, vitatkoznak, (ahogyan manapság divatosan nevezik, ha kell ütköznek); a napi feladatokkal, gondokkal ismerkednek. És jobban megismerik az embereket, a 'kádereket. Bizonyára ezért mondta leegyszerűsítve, de felelősséggel az első titkár, mostanában két csoportra is lehet osztani a vezetőket: várakozó, szemlélődő és aktív, cselekvő emberekre. Az elmúlt pár évben tapasztalható fejlődés, de sokak gondolkodásmódja és cselekvése még ma is kényelmes. Náluk is tapasztalható a másfelé is sokat kárhoztatott „felfelé, lefelé” és ki tudja hová mutogatás. De emellett az általa falusi irigységnek, féltékenykedésnek nevezhető jelenségek és időnként tájékozatlanság, információszegénység is tapasztalható. (Az utóbbiról annyit, hogy az érdeklődő többség napjainkban nem győzi „emészteni” az információk tömkelegét.) Azok a káderek pedig — igaz ebben az emberi gyengeség mellett nehezen kibontakozó gazdasági viszonyaink is közrejátszanak ^— csak rövid távban gondolkodnak és cselekednek, azok előbb- utóbb (inkább előbb) át kell, hogy adják helyüket. A város vezető testületéinek első számú tisztségviselői nincsenek irigylésreméltó helyzetben. De bizakodnak. Sorolták az eredményeket, azokat az üzemeket, amelyek eredményesen dolgoztak a közelmúltban. Például a Csepel Művek helyi gyáregységét, amely sikereket ért el a konfekcióipari gépek gyártásában. (Erről ottjár- tukkor a vezető propagandisták is meggyőződtek.) Más. A szőlőkultúra és a bor Sárospataktól elválaszthatatlan fogalmak. Az idei „termés” „eredményei” sok ember szívét-lelkét szomorítot- ták. De ők is reménykednek, s a helybeli vezetők örömmel szóltak az értékesítésben a Hungarovinnel kialakított jó együttműködésről. De a zöldség-gyümölcs értékesítésében is nagy reményeket fűznek a debreceni tartósítóipari kombináttal kialakuló együttműködéshez. Jó lehetőségeket látnak az idegen- forgalom fejlesztésében, amihez bizonyára hozzájárulna a tervezett és remélhetőleg sikerülő várjátékok megvalósítása. Együtt kell lélegezni az üzemekkel, az emberekkel — mondta a városi első titkár —, másképpen nem megy. Az erre való törekvést éreztük a helybéli propagandisták felkészítését segítő program részeként tartott fórumon. Akiket kérSzázezrek az egészséges hétvégéken KERTELES NÉLKÜL A BORSODI VENDÉGLÁTÓSOK ÍTÉLETE deztek, egy-egy terület szakemberei, pártmunkás, közgazdász, történész stb. A kérdezők azok a sárospataki propagandisták voltak, akik a városban 1 2 3 és környékén aktív részései az emberek gondolkodása formálásának, a meggyőzésnek, a párt politikája megismertetésének és elfogadtatásának. A fórumon természetesen kiderült, hogy kevés az erre szánt két óra, másrészt kiderült az is, hogy napjainkban — és úgy tűnik sokáig — a miből élünk; a gazdaságpolitika körül forognak a kérdések. Mert volt kérdés a propagandáról, a káderpolitikáról, a .közelmúlt történelméről, nemzetközi kérdésekről, a demokráciáról, stb., sorolhatnánk, de előbb-utóbb szinte mindenki eljutott a párt gazdasági és társadalmi kibontakozási programjához, a kormány- programhoz, az adóreformhoz; a gazdaságpolitikához, így aztán a gazdasági szakértők voltak a kérdések „kereszttüzében”. De ők ezt egyáltalán nem bánták, hiszen ezért jöttek, hogy a nyílt kérdésekre, nyílt, egyértelmű válaszokat adjanak. A fórum után — amely bizonyára a patakiakban, de bennünk is sok nyitott kérdést hagyott — hazafelé arról beszélgettünk, hogy több ilyen rendezvény (és több idő) kellene az ilyen párbeszédekre. Ötven évvel ezelőtt írta a költő; „Én dolgozni alkarok ...” és természetesen mi is dolgozni akarunk. Azok is, akik kérdeznek és azok is, akik megpróbálnak válaszolni. A jó politikának csak a jó eredményes gazdaság lúd alapot adni, csak az tudja alátámasztani, igazolni. De jól politizálni azt is jelenti, hogy közös dolgainkat, feladatainkat, gondjainkat nevén nevezve leülünk beszélgetni, vitatkozni. Keressük a meg- ' oldások, az új módszerek, a hatékonyabb cselekvés formáit. És az újabb nekigyür- kőzések előtt rendezzük sorainkat. És dolgainkat. A költő azt is írta :„ ... s rendezni végre közös dolgainkat, / ez a mi munkánk: és nem is kevés.” Nekünk sok munkánk és sürgető feladataink vannak. Ezzel tisztában vagyunk, de azzal is, hogy a szocialista demokrácia fórumait megfelelő tartalommal kell megtölteni. Elég régen töltögetjük már. De a megyében mostanában gyakoriak a sárospatakihoz hasonló párbeszédeik, képviselő-választó találkozók, „harcos” felugyűlések, tanácstagi beszámolók, lakásszövetkezeti közgyűlések, szakszervezeti és párttaggyűlések, nem sorolom tovább, mind azt bizonyítják, ha ezeken nyíltan és őszintén arról beszélnek ami mindenkit érdekel, akkor érdemes elmenni. A kérdező és a válaszoló embereknek egyaránt. Petra József Kérdezzen-azészakválaszol Lapunk október 23-i, pénteki számában rövid tudósítást közöltünk a Legfelsőbb Bíróság ítéletéről, amely az egykori Borsodi Vendéglátóipari vállalatnál lelepleződött bűnügyben született. A cikk megjelenése után több olvasónk telefonált a szerkesztőségbe, kifogásolva, hogy „elhallgattuk” az ítéletben szereplők nevét, mondván, ők már n em emlékeznek a Borsod Megyei Bíróság elsőfokú döntésére. A telefonáló olvasók kérésére most részletesebben ismertetjük a megyei bíróság, valamint a Legfelsőbb Bíróság ítéletét. Amint arról az Észak-iMa- gyarország 1986. június 2-i számában beszámoltunk, a Borsod Megyei Bíróság dr. Batta Miklós vezette bünite- tőtanácsa hosszas tárgyalás- sorozat után hirdette ki első fokon — ítéletét. A bíróság Tamás Bálint elsőrendű vádlottat folytatólagosain, üzletszerűen, bűnszövetségben és társtebtesi minőségben elkövetett, különösen nagy kárt okozó csalás és egyéb bűncselekmények miatt 4 évi és 6 hónapi. Szilágyi János, másodrendű vádlottat lényegében ugyanilyen minősítéssel 4 évi és 10 hónapi, börtönben letöltendő • szabadságvesztésre ítélte. Béni Mihály kisiparost, harmadrendű vádlottat, jelentős kárt okozó csalás és magánokirat-hamisítás miatt 2 évi és 6 hónapi, Fodor László, negyedrendű vádlottat csalásért és üzérkedésért 3 évi és 6 hónapi, Juhász Még októberben indította el új mozgalmát a KISZ Központi Bizottsága, az „Egészséges hétvégék” címmel. Ä kezdeményezés jó visszhangra talált, egy hónap alatt 63 helyszínen kétszázezren vettek részt a különböző sporteseményeken. Az egészséges hétvégék érdekében megkezdett mozgalom szervezői december közepén tárgyalóasztalhoz ülnek, megvitatják a tapasztalatokat, kialakítják a további teendők rendszerét. Természetesen, nem csak a tárgyalóasztalok mellett telik majd az idő ezentúl. December 4-től ismét lehetőség lesz a Sümeg melletti melegvízi patáikon evezésre. Tavaly 400 fiatal vállalkozott a túrára. Január 15—1?. Károly, ötödrendű vádlottat, jelentős kár,t okozó csalás, magánokirat-hamisítás miatt 2 évi és 10 hónapi szabadságvesztésre ítélte a bíróság. A bünbetőtanács a hatodrendű vádlottat, Liktor Dezsőt, a vállalat volt igazgatóját folytatólagosan, üzletszerűen elkövetett, nagyobb vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés és más bűncselekmények miatt 1 évi. börtönben letöltendő, .míg Soós Károly hetedrendű vádlottat, a vállalat volt igazgató- helyettesét nagyobb kárt okozó csalás és más bűncselekmények miatt 8 .hónapi, börtönben letöltendő szabadságvesztésre ítélte. A bíróság az ügy többi vádlottját rö- videbb, hosszabb tartamú szabadságvesztésre, felfüggesztett szabadságvesztésre, javító-nevelő munkára, illetve pénzbüntetésre ítélte. Következzék a Legfelsőbb Bíróság dr. Pék Sándor vezette büntetőtanácsának másodfokú, immár jogerős ítélete. Eszerint a legfelsőbb bírói fórum az első. a másod és a harmadrendű vádlottakra kiszabott ítéletet helybenhagyta, illetve annyiban változtatta meg, hogy az első és másodrendű esetében vagyonelkobzást rendelt el. A negyedrendű vádlott büntetését a Legfelsőbb Bíróság 3 évre mérsékelte, míg az ötödrendűre kiszabott büntetést nem változtatta meg. A hatodrendű vádlott büntetésének végrehajtását a legfelsőbb bírói fórum 3 évi próbaidőre felfüggesztette, ugyanakkor 70 ezer forint pénzmellékbüntetést szabott iki rá. A hetedrendű vádlott szabadságvesztés büntetésének végrehajtását — két- esztendei időtartamra — ugyancsak felfüggesztették, ugyanakkor 35 ezer forint pénzbüntetést szabtak ki rá. Többek kérdése: Ki mikor mehet nyugdíjba? VÁLASZOL: Böbék Kornél, a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Társadalombiztosítási Igazgatóság nyugdijosztály vezetője. Évekkel ezelőtt hírek terjengtek arról, hogy a nyugdíjazás korhatárát emelni fogják. A közhangulat megnyugtatására cáfolatok hangzottak el, melyek olyannyira sikerültek, hogy ezt követően már éppen ellenkező irányú híresztelések keltek lábra. A „jól értesültek” szerint lehetőség lesz a korhatár előtti nyugdíjazásra is, ha a dolgozó 30—35 év szolgálati idővel rendelkezik. Reálisan átgondolva, a társadalombiztosítási bevételeket és kiadásokat alapul véve ez elképzelhetetlennek tűnt. Nos, az egykori hírek bizonyos kereteit között — 1988. január 1-től valóra válnak. Ahogy tehát inálunk mondani szokás, a hír igaz, csak. .. Csak nem .tekinthető általános, mindenkire kiterjedő — .tehát csupán a dolgozó szándékától függő — lehetőségnek. A Minisztertanács október 15-én elfogadott rendeleté szerint a korengedményes nyugdíjazást csalt a munkáltató felszámolása, egyéb módon történő .megszűnése, vagy átszervezés esetén engedélyezheti a megyei tanács elnöke, ha a korhatárt öt éven .belül betöltő dolgozó 35 év (nőik 25 év) szolgálati időt szerzett, és jelenlegi munkáltatójánál legalább öt évet eltöltött. A megyei tanács elnöke e feltételek megléte esetén is csak akkor adhat engedélyt a .nyugdíjazásra, ha a dolgozó megfelelő elhelyezése nem biztosítható, és — a munkáltató vállalja, hogy a korhatár betöltéséig a dolgozó nyugdijának ősz- szegét évente előre befizeti a társadalombiztosítási igazgatósághoz, vagy— a munkáltató felszámolása esetén az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal elnöke előzetesen hozzájárul a nyugdíjazáshoz, az ellátás összegének az — ugyancsak 1988. január 1-től létrehozandó — «Foglalkoztatási Alap terhére történő átvállalásával. Mint e szabályozásból kitűnik, .nem lehet szó arról, hogy valaki saját elhatározásából a korhatár betöltése előtti nyugdíjazását kérje. Ennek nagyon egyszerű oka van. A társadalombiztosítási bevételek jelenlegi, és jövőben várható összege mellett a családi pótlékok, vagy a jelenleg folyósított nyugellátások vásárlóértékéinek megőrzése is csak egy bizonyos szintig valósítható meg. A további kiadásokat a bevételek nem fedezik. Hogy e rendelet mégis megszületett, annak foglalkoztatáspolitikai célja van. Meg kellett oldani azoknak a helyzetét, akik hosszú-hosszú éveket dolgoztak, a közeljövőben betöltik az öregségi korhatárt is, de munkahelyük, vagy munkakörük megszűnésével kilátástalan jövő elé néznének. Iilyen esetben azonban az ellátások fedezetét más forrásból kell biztosítani. Ezért a munkáltatónak kell vállalnia ennek terheit. A vállalt nyugdíjösszeget a gazdálkodó szervezetnek költségei, a költségvetési szervnek megtakarításai terhére kell elszámolni. A rendelet a 47. sz. Magyar Közlönyben jelent meg. Jó-e, ha az szb-titkár üzemvezető is? ISI KÉRDÉS: (Betonkocka Jeligéjű levélírónktól): 1. Beszélhetünk-e hatékony dolgozói érdekképviseletről a vállalatoknál addig, amíg az szb-titkárt és a főbizalmit a vállalat fizeti, illetve a vállalatvezetés jutalmazza és premizálja? 2. Jó megoldásnak tartják-c, ha a vállalatnál az üzemvezetői és a párttitkári, vagy szb-titkári tisztségeket egy és ugyanazon személy látja cl, akinek tudása és szervezőképessége, ráadásul nem is sorolható az erős oldalai közé? VÁLASZOL: Csinos József, az SZMT titkára között pedig újból lesz Show-hajtás. A már nagyon népszerű jégfesztivált a Budapest Sportcsarnokban rendezi a Budapesti KISZ-bi- zotlság. Ezúttal a kispályás gyorskorcsolya Európa Kupa sporteseményeihez szorosan kapcsolódik az esemény (MTI) 1. — A hatékony dolgozói érdekképviselet elsősorban attól függ, hogy milyen bátor, felkészült a tisztségviselő és milyen felelősséget érez a funkciója és a tagság iránt és nem attól, honnan kapja a fizetését. Ezt a gyakorlat eddig is igazolta. — A tisztségviselőik nagy többsége (szb-titkár, főbizalmi) akik közvetlenül találkoznak a tagsággal, akiik a tagság nagy többségének érdekelt vezetőjüknél védik, érvényesítik, társadalmi munkában látják el feladatukat, tehát fizetésüket nem ezért kapják. — A függetlenített szbtitkár kevés. Az ő fizetésüket, jutalmukat sem szabhatja meg önkényesen a vállalatvezetés. Ezt egyeztetni kell az illetékes felsőbb szervvel. A jövőben a munkáltatói jogokat a tröszti, nagyvállalati függetlenített tisztségviselők felett az ezen a szinten működő testület gyakorolja. így a fizetés, jutalmazás is a testület hatásköre lesz, a felsőbb szervek egyetértésével. — Rossz példák természetesen adódnak, de nem ez a jellemző, így a kérdésre igennel válaszolhatok. 2. — Nem tartjuk jó megoldásnak, a helyes és jó megoldás az (ezt tartalmazza a választási szabályzat is), ha azonos szintű, illetve partneri testületeknek (pártvezetés, szb) nem tagja Vagy vezetője az üzemvezető. Például egy üzemben, ahol választott szak- szervezeti bizottság működik, amely partnere az üzemvezetőnek, ott nem helyes, ha az üzem vezetője szb-titkár, vagy szb-tag. Magasabb szintű testületnek viszont már lehet tagja. Azt, hogy valakinek a tudása és szervezői képessége megfelelő-e, csak egyénenként, a személy alapos ismerete alapján lehet eldönteni.
