Észak-Magyarország, 1987. október (43. évfolyam, 231-257. szám)
1987-10-10 / 239. szám
1987. október 10., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Az új szellemet tanulni kell! Az építőipari értelmiséget hívta az MSZMP Miskolc Városi Bizottsága társadalmi vitára. A vitatéma a városi pártbizottság által — az MSZMP KB júliusi állás- foglalása alapján — kidolgozott városi és városkörnyéki, gazdasági-társadalmi feladatterv volt. A városi pártbizottság képviseletében megjelent Alföldi László rövid bevezetője a;; értelmiség megkülönböztetett felelősségét emelte ki a kibontakozási program végrehajtásában. A vita nehezen indult, de csakhamar tapasztalható volt az a kritikus, nyílt, őszinte szellem, amelyre ebben a nehéz helyzetben az ország vezetésének és lakosságának egyaránt szüksége van. Az egyik felszólaló feltette a kérdést, vajon elég lesz- e az országban levő 45 százaléknyi produktív munkaerő a kibontakozáshoz? Mint mondta, itt helyben sem látja jobbnak az arányt. Felül kellene vizsgálni, kikkel és hogyan tudjuk megvalósítani a kibontakozást. Vajon a tanácsi és egyéb szervezetekben megvizsgálták-e, ki mit csinál, s tehetne-e más munkahelyen többet? ... Egy másik felszólaló szerint nincs garancia a teljes foglalkoztatottság fenntartására, ha a vállalatok az új szellemhez és a kormány- programhoz igazodva kizárólag a nyereségességet tartják szem előtt. Felesleges munkaerőt saját zsebből nem tudnak fizetni, és erre az államnak sincs pénze. Márpedig nyereségesnek kell lenniük, s ehhez a legtöbb helyen a termékszerkezet átalakítására is szükség van. Erre lesz elég pénze a vállalatoknak? Szó volt egy örökzöld témáról is, az értelmiség helyzetéről pontosabban anyagi helyzetéről. A talonban levő szellemi kapacitások hogyan hozhatók mozgásba anyagi érdekeltség biztosítása nélkül? A rossz helyzetben levő helyi vállalatok számára az új szabályozók még kritikusabb helyzetet teremtenek; a kevesebb pénzből mi módon állítsák helyre piaci versenyképességüket, exportképességüket akkor, amikor például az alapanyagok ára az építőipariban is növekszik, s egyáltalán mi a biztosíték arra, hogy mire megtanulnánk igazodni ezekhez az új szabályozókhoz, azok ismét nem változnak? Kétségek és kérdések serege kapott hangot a megbeszélésen. De egy valamiben hasonlítottak egymáshoz; a jobbító szándékú, aktív, felelősségteljes emberek gondolatai voltak. Az ország helyzete, a gazdasági-társadalmi kibontakozás programja újfajta szellemet kíván. Ahhoz, hogy előbhre léphessünk, hogy teret nyithassunk a kibontakozásnak, először sok-sok emberi agyat kell kiszabadítanunk eddigi gondolkodás- módjának páncéljából. Az új szellemet tanulni kell..., de gyorsan. Lehetünk kételkedők, lehetünk bizalmatlanok, de mindez arra (kell indítson mindannyiunkat, hogy ÉN akarjak tenni, ÉN akarjak előlépni saját felelősség- és véleményvállalásommal. ÉN akarjak kilépni a közönyből; — ... MINDAZOKKAL, akik erre képesek. Az alaptétel világos: mindenkinek, aki ehben az országban él, anyagi és szellemi gyarapodása ennek az országnak a fejlődésétől, jövőjétől függ. I. Nagy Gabriella Mézexport - gondokkal Üj piacok keresésével és a méztermékek választékának bővítésével igyekszik növelni forgalmát a Hungaronektár Országos Méhészeti Szövetkezeti Közös Vállalat. Ennek érdekében újabban több külkereskedelmi partnert igyekszik bevonni az export lebonyolításába. A vállalat felvásárlásai — az akácméz kivételével — az idén eddig jól sikerültek: tervek szerint halad az átvétel, s október elsejéig több mint 10 ezer tonna mézet adtak át a termelők. Az utóbbi időben azonban gond van a külpiaci értékesítéssel: a' hagyományos vevőik kevesebb mézet, propoliszt és méhviaszt kérnek, ráadásul több külföldi versenytárs kínálja termékét a Hunga- ronektár számára eddig nagy felvevőnek számító nyugat-európai és arab piacokon. Különösen a termelésben nagyobb részt kitevő vegyes virágmézet nehéz eladni, s a vállalat exportja emiatt a tavalyihoz képest csökkent. A vállalat ezért á legnagyobb mézexportőr, a Monimpex mellett más külkereskedelmi szervezeteket is felkért a külföldi piacok bővítésére. Az első jelentősebb üzletet a Skálával kötötték meg, amely egyik NSZ)K-beli partnerénél havonta máris 30 000 üveg lépesmézet értékesít. Egy verseny- tárgyalás megnyerése után Kuvaitba is szállítanak nagyobb tételben fél kilogrammos és 3 dekagrammos csomagolású akácmézet. Az exportbővülés reményében is újabb termékeket készítenek a Hungaronektár édesipari üzemeiben. Az immár nagyobb mennyiségben gyártott müzlibe például porított formában adagolják a mézet; augusztusban nyolc, szeptemberben már 17 tonna fogyott itthon a termékből, amelyből mintacsomagokat küldtek az NSZK-ba. Jól alakult a mézzselé belföldi forgalma is, — az idén október elsejéig 45 tonnát kért tőlük a kereskedelem, öt tonnával többet, mint ta- voly egész évben — s az itthoni sikerek nyomán számos külföldi vevő is jelentkezett. (MTI) Korszerűbb Rába-termékek A Győri Rába Magyar Vagon- és Gépgyár acélön- tödéjéiben megváltoztatják a termékszerkezetet; a korszerű üzemet azért állították le, hogy rövidesein — nem egészen két hónap múlva — még korszerűbb terméket, gömbgrafitos öntöttvasat állítson elő. Magyarországon ilyen anyag még csak kisebb mennyiségben készül. Az átalakított Ráiba-öntöde évente mintegy tízezer tonnányit gyárt belőle, amit beépít járműipari termékeibe. Ezáltal növelve azok korszerűségét, minőségét. A gömbgrafitos öntési mód egyre nagyobb teret hódít a világ járműiparában, mind több alkatrész készül ezzel a módszerrel. Ezzel a technológiával olyan öntvények gyárthatók, amelyek a méretpontosság, a megmunkál- hatóság szempontjából felülmúlják a hagyományos öntéssel készülteket. Az alkatrészek elkészítéséhez kevesebb anyag kell, s nincs szükség az acélgyártásnál használt drága alapanyagokra. Az átállással gépeket, gépsoréba! cserélnek ki és újítanak fel. A kiemelt programban a gyárak több részlege és külső kivitelezői is részt vesznek. (MTI) Szabó István, a brigád egyik legöregebb tagja 38 év után kész ül nyugdíjba (bal oldali kép), Brizman Ernő egységléptetés közben látható jobb oldali felvételünkön. A Borsodi Szénbányák vezérigazgatója egy, a közelmúltban megtartott tanácskozást követően ekképp búcsúzott a bányajárásra induló bizottsági tagoktól: „— Ahová most Önök mennek, ágy képzeljék el, mintha metróalagútban lennének, csak szénporos kivitelben”. Arról azonban nem ejtett szót, hogy van olyan aknája is a vállalatnak, melyben még guggolva is nehéz a járás. Ilyen a Bükkaljai Bányaüzem Edelény-aknája, s nem túlzás arról beszélni, a kitermelésre váró széntelepek vastagsága messze a legalacsonyabb a vállalatnál. Erről a közelmúltban személyesen is meggyőződhettünk. Severnyák János, műszaki főmérnök és Sasvári Róbert, fronti gépész-művezető társaságában vágtunk neki a föld alatti világnak. Azt már az előzetes beszélgetések alkalmára! is tudtuk, hogy nem sétakirándulásra vállalkoztunk, de amint elértük az E/18-as jelű tömegtermelő munkahelyet — ez az egyetlen frontfejtése az aknának —, ugyancsak meglepetten tekintettünk egymásra. Az alig több mint egyméteres fejtésmagasság 120 méter hosszban szelte át a szénmezőt. De ha már itt vagyunk, s a brigádbagok- kal akarunk szót váltani, nincs mit tenni: térdre ereszkedtünk, s szinte araszolva kúsztunk mind beljebb az 1—MK—97/D szovjet biztosítóegységek védelme alatt. Mintegy tízperces „erőltetett menet” után az első brigádtag, akivel találkoztunk. Brizman Ernő volt. Két egység közé préselődve, a megereszkedett biztosítást próbálta nyomás alá helyezni. — Amint látják, nem leányálom nyolc órát lehúzni ezen a frontfejtésen. Az alacsony bánya állandóan térdre kényszerít bennünket, s ez esetemben 59-től van így. A brigádba 1963-ban kerültem, s azóta együtt vagyunk jóban-rosszban. Sokan bizony nem így képzelik el a jót — mutat körbe az egységeken, majd beljebb húzódik, hogy továbbhaladhassunk. Az ötvenkettes egységnél szembetalálkozunk Fazekas István front-brigádvezetővel. Éppen harmadszor „járja” végig a fejtést, ellenőrzi, „Az alacsony bánya térdre kényszerít bennünkc !t” BB H II mm HII 1 wlj V \ -V; " flfÉfül Hl|||fill | §||;: !|| 11| A közelgő frontszerelés ellenére is szeretnénk megtartani az ed digi lendületet, ezzel is segítve az üzemi és vállalati eredmény tervet - mondja Fazekas István brigádvezető. hogy rendben mennek-e a dolgok. — Szerencse, hogy most érkeztek — mondja, miközben mellénk telepedik egy szusszanásnyi időre. — Valami miatt reteszelt a gép, így végig tudnak haladni a homlokon, bár nem lesz könnyű feladat megtenni a több min száz métert. — Ha jól tudom, már nem sokáig dolgoznak ezen a munkahelyen, még két hét, s új szénmező fejtését kezdik meg. — Valóban így van. Frontátállásra készülünk, itt még mintegy hatvan méternyi van hátra, s még ebben a hónapban üzembe helyezzük az új tömegtermelő munkahelyet. — Sajnos nagy gondot jelent számunkra a biztosítóegységek alkatrész-utánpótlása, különösen a keretekkel gyűlik meg a bajunk. A szovjet gyártó cég a harmadik negyedévben még ígért egy szállítmányt, de ezt követően nem tudjuk, hogy lesz tovább. Mint hallottuk, a jelenleg használatos egységek gyártását megszüntetik, s így nem marad más mint a toldozgatás. — Ezért is tekintünk aggodalommal a közelgő frontszerelésre, — kapcsolódik a beszélgetésbe Sasvári Róbert. — Az új munkahelyre eddig 17 egységet tudtunk beszerelni, ehhez még a „napról” tizenegyet tudunk pótolni. A még szükséges 50 egységet azonban erről a fejtésről kell kiváltanunk, s ugyancsak minden tudására szüksége lesz a brigádnak, hogy a folyamatos termelés ne szenvedjen csorbát. Emellett „menet közben” még a javításokat is el kell végezni. A következőkben a brigádvezetőtől arról érdeklődtünk, milyen termelési eredményt értek el eddig az év folyamán? Megtudtuk, hogy október elsejéig az aknából 130 ezer 124 tonna szenet küldtek a felszínre, s ez időarányosan 20 524 tonnával haladja meg a tervezettet. Ezt az év végéig még mintegy ötezer tonnával szeretnék megtoldani, s akkor elérnék a 170 ezer tonnát. Erre szükAz alacsony bányában nem könnyű a szerszámokkal bánni egy műszakon át ség is van, mert az edelényi szén igen keresett a lakosság körében. Az eredmények önmagukért beszélnek, az edelényi bányászok, ha mégoly mostoha körülmények között is, de állják a szavukat. Erre kötelezi őket a bányászbecsület, no és amiről a bri- gádvezetö szerényen hallgat, az eddigi elismerések szép száma is. Abban, hogy az edelényi bánya például csak az elmúlt három évben megszakítás nélkül érdemelte ki a Kiváló Akna címet, ennek a kollektívának nagy érdemei vannak. A brigádvezetőnek sem kell szégyenkeznie, ötszörös kiváló bányász, ebben az évben pedig a Kiváló Munkáért miniszteri kitüntetést vehette át. A kollektívából még sokan büszkélkedhetnek különféle elismerésekkel, ami annak is bizonyítéka, hogy összeforrott, jó csapat a vékonytelepi frontbrigád. Észrevétlen telt az idő, ideje indulni, ha azt akarjuk, hogy a brigád a látogatásunkkor is teljesíteni tudja a két vágást, enélkül ugyanis elúszik a napi eredmény. A meghajtónál, ahol már nem zavarjuk a gép útját, még váltunk néhány szót a többiekkel is. Szabó István: — 1953-ban jelentkeztem a bányába dolgozni. Edelényben kezdtem, s azóta is itt vagyok. Máshol nem dolgoztam, csak frontfejtésen, s remélem, innen is megyek nyugdíjba. Erre már csak alig egy évet kell várnom, s jöhet a pihenés — mondja. Gulybán Istvánnak, a brigád legöregebb tagjának már ennyit sem kell várnia: 38 év és 211 nap után, a jövő héten mond búcsút az aktív munkának. A brigádnak azonban nem kell tartania az elöregedéstől, a munkaerő hiányától. Jelentkezők akadnak szép számmal, de ugyancsak ki kell érdemelni, hogy valaki ebbe a kollektívába kerüljön. Visnyicki Gábornak ez már sikerült, a fiatalember 3 éve került a csapatba, s az emberek véleménye szerint nem választottak rosszul. Bányászköszöntéssel, Jó szerencsét kívánva búcsúzunk. A szállítóvágaton néhány lépést haladva ismét lendületbe jönnek a gépek, a szénfolyam elindul föld alatti útján a szállítóvágat irányába, s mire a napra érünk, talán már a külszínen várja, hogy a felhasználókhoz kerüljenek. * Ismét a külszínen, az aknavezető irodájában Severnyák János üzemi főmérnök még arról számol be, hogy az akna jövője érdekében már hozzákezdtek a négyes telep előkészítéséhez, amely egyben közvetlen föld alatti kapcsolatot is jelent majd Szeles-akna és az edelényi bánya között. A leendő bányamezőben a jelenlegi ismeretek szerint további 5,5 millió tonna a kitermelésre váró szén. S ez a mennyiség biztos jövőt jósol az aknának. Csákó Gyula Fotó: Balogh Imre
