Észak-Magyarország, 1987. október (43. évfolyam, 231-257. szám)

1987-10-05 / 234. szám

1987. október 5., hétfő ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Mit tervez a TIFO? Lépések a termékszerkezet korszerűsítéséért Környezetkímélő beruházások a minőség javítására A Tiszai Kőolajipari Vál­lalat a feldolgozóipari ter­melőegység elkészülte óta több jelentős lépést tett annak érdekében, hogy nö­vekedjék az értékesebb áruk aránya, s hogy olyan termékeket hozzon forga­lomba, amelyekre a hazai és1 a külföldi piac igényt tart. Így például az autó­benzin-fajták minőségjaví­tása céljából hoztuk létre az évi 30 ezer tonna me- tiltereier-butiléter (MTBE) termélőkapacitást és való­sítottuk meg az izopentán- dús kőolajpárlat gyártását — mondta kérdésünkre Kónya Sándor, a TIFO mű­szaki vezérigazgató-helyet­tese. — A fehéráru-kiiho- zatal növelése érdekében a gázolaj-kénmentesítő üzem­ben enyhe hidrokrakkoló eljárást vezettünk be és kihasználtuk az importter­mékekben rejlő lehetősége­ket. Ezen túlmenően, a fű­tőolajok viszkozitásmérlegét javítottuk azáltal, hogy a Dunai Kőolajipari Válla­lattól átvettük ZKV-bitu- min-alapanyagának gyár­tását. A jövőben kizárólag olyan fejlesztéseket szán­dékozunk megvalósítani, amelyekkel megőrizhető a kőolaj-feldolgozás során a fehéráru-termelés aránya, miközben javul a termékek minősége, ugyanakkor fo­kozottabban érvényesülnek a környezetvédelmi szem­pontok. A vállalatnak a magasabb feldolgozottsági fokú termékek előállításá­ra irányuló törekvése jut kifejezésre abban az elkép­zelésben, hogy a hagyomá­nyos kőolaj-feldolgozási fej­lesztéseken túl valósuljon meg a nagy tisztaságú izo- butilléngyártás a Tiszai Kőolajipari Vállalatnál. Ez­által olyan környezetkímé­lő, hulladékmentes techno­lógiát honosítunk meg, amely újabb lépésnek te­kintendő a termékszerkezet korszerűsítésében. — Hogyan vetődött fel az izobutiléngyártás gon­dolata? — A dolog nagyon egy­szerű. Az előzőekben már szóltam róla, hogy 1982 végén egy, évi 30 ezer ton­na kapacitású MTBE-üze- met létesítettünk. Az MTBE, azaz a metiltercier- butiléter exportcélokat szolgál, felhasználása ugyanakkor lehetővé teszi az alacsony ólomtartalmú, illetve ólommentes benzin­típusok gyártását is, ami az utóbbi időben egyre in­kább aktuálissá vált. És itt jön a lényeg. Az MTBE katalikus bontásával izobu- tilén állítható elő, amely mint petrolkémiai termék több fontos vegyipari gyártmány intermediere, de monomerként is alkalmaz­ható. Értéke, a tisztasági foktól függően három-öt­szöröse az MTBE árának. — Milyen formában va­lósul meg a vállalatnak ez az elképzelése? — Két évvel ezelőtt szer­ződést kötöttünk az olasz Snamprogetti céggel egy évi 500 tonna kapacitású izobutiléngyártó úgyneve­zett kísérleti félüzem szál­lítására. Most arról szá­molhatok be, hogy a kísér­leti félüzem a közelmúlt­ban elkészült és szeptem­ber második felében meg­kezdhette a próbákat. — Az itt keletkező ter­mékei hol használják Ma­gyarországon? — A szóban forgó ter­mékre hazánkban a Chino- innak van szüksége a pi- retroid típusú rovarölő sze­rek gyártásához. Jelenleg a gyógyszeripar az izobuti- lént tőkés importból szer­zi be. Igaz, olyan eljárás­ról van szó, amit ipari mé­retekben még nem próbál­tak ki, ezért a külföldi cég a kísérleti félüzemet licencdíj felszámolása nél­kül bocsátotta a TIFO ren­delkezésére és térítésmen­tesen a félüzem tervezését is elvégezte. — Az energia ésszerű felhasználására, illetve a felhasználás csökkentésére hosszú távon kell heren­dezkedni. Mit tesz ennek érdekében a TIFO? — Három nagy hord­erejű munka elvégzését irányoztuk elő 1987-re. Eb­ből kettőt már befejez­tünk, a harmadik feladatot pedig az elkövetkező he­tekben teljesítjük. Az egyik ilyen energiaraciona­lizálási munka a gázolaj- kénmentesítő üzem csőke­mence hatásfokának növe­lését célozta, ez abszolút energiamegtakarítást ered­ményez. Megoldottuk to­vábbá a technológiai kom­binált üzem kőolaj-előme­legítésének hőcseréléssel történő javítását. — Az ipar szerkezetát­alakítási programjában ol­vasható egy olyan kitétel, miszerint az energiameg­takarítást jelentősen segít­hetik a különböző infor­mációs rendszerek és a programozott felhasználás. — Mi is gondoltunk erre, ugyanis kiépítettük a vál­lalatnál az energiafigyelő és -ellenőrző rendszert, ami hatékonyan segíti az ösz- szes energiaféleséggel való ésszerű gazdálkodást, ami­ben nagy szerepe lesz a számítógépes adatgyűjtés­nek és programozásnak. A rendszer átfogja az egész vállalatot, így hát működé­sétől a gőz- és villamos energia, továbbá a meglevő egyéb segédenergiafélék felhasználásának további csökkenését várjuk. Az energiaracionalizálási fejlesztésekre mintegy százmillió forintot költöt­tünk, s a munkákat a tech­nológiai üzem három hó­napig tartó leállásakor vé­geztük el — mondta vé­gezetül a műszaki vezér­igazgató-helyettes. Lovas Lajos Fotó: Szabó Istvánná Vetőmagüzem Az őszi mezőgazdasági munkákhoz szükséges gépek jó részéből tantalékokkál is rendelkezilk a kereskedelem. Az Agroték Mezőgazdasá­gi Termelőeszköz Kereske­delmi Vállalatnál elmondot­ták: folyamatosan érkeznek á nagy teljesítményű im­portgépek. A kukorica beta­karításához jelenleg is több mint 500 arató-cséplő gépet kínálnak a gazdaságoknak, s az év végéig még további, mintegy 200 kombájn érkezik a Német Demokratikus Köz­társaságból. Gépihiány bizto­san nem akadályozza majd a kukorica betakarítását, mert a hazai mezőgép-keres­kedelem a búza aratásáig idén 720 kombájnt értékesí­tett. A Martonvásóri Kutatóintézet erdöháti vetőmagüzemében mintegy tíz és (él ezer tonna fémzárolt kukorica-vetőmagot állítanak elő és szállítanak megrendelőikhez. HZ ÉSZAK '«IM és a miskolci rádió KaziHCBARCIKÓN Magasabbról messzebbre leltet látni A tanácselnök: — Mi mindig számíthattunk a város lakóira. Balogh Imre felvételei Kazincbarcika olyan vá­ros, ahol nincs múzeum, olyan város, ahol az egy la­kosra jutó zöldterület eléri a 35 négyzetmétert, olyan város, ahol a lakások há­romnegyede összkomfortos. Kazincbarcika fiatal város, történelmét 1954-től írják, de a Barcika nevet már XIV. századbeli okiratok is emlí­tik. És ez a város olyan vá­ros, amelyről fennállása óta számtalan könyv, -kiadvány, monográfia jelent meg. Amikor huszonöt éves volt -a Bükk, a síkság, a Sajó és a Tardona találkozásánál lé­tesült város, akkor „Kazinc­barcika földrajza” címmel jelent meg egy könyv, mely­hez előszót Takács István ta­nácselnök írt. Érdemes egy­némely passzust idézni eb­ből a kiadványból: „A vá­rost .létrehívó jelentős ipar- fejlesztési politika, amely a felszabadulást -követően in­dult meg, magával hozta a települések fejlesztése mel­lett az infrastrukturális hát­tér iránti fokozott igényeket is. Ez természetes folyamat, mert az iparágak telepítésé­nél a munkaerőnek általá­ban meghatározó szerepe van. Az ország társadalmi átalakulását -követő nagy­méretű urbanizáció egyre szélesebb és nagyobb számú réteget érintett (pl. a mező- gazdaságban dolgozók szá­mának gyors csökkenése ré­vén), akik életviszonyainak egyik átformálódási színte­re a város lett. A város ter­vei ugyan egy döntés nyo­mán születtek meg, de a vá­ros felépítése, a tervek meg­valósítása nyilvánvalóan csak az emberek, a lakosság tá­mogatásával és egyetértésé­vel valósulhatott meg. Amíg a borsodi táj befogadja az ember magaformálta együt­tesét, a várost, és amíg mindez szervesen beillesz­kedik a természeti .környe­zetbe, hosszú időnek kell el­telnie. Ez a fejlődés nem mindig kikövezett úton megy végbe, mint ahogy a fejlődő városaink számos utcája sincs aszfalttal borítva. Ka­zincbarcika ebben a tekin­tetben nagyon szerencsés. A város tagoltsága, ami adó­dik a múltjából és környe­zete az a táj, amibe bele­épült, már kizár számos olyan tényezőt, ami zavaró a legtöbb új város életében.” Kazincbarcika tehát sze­rencsés város. Járjuk az ut­cákat a tanácselnökkel, aki ide is köszön, oda is bic­cent. akinek innen is bólin­tanak, onnan is kalapot emelnek. Régi elnök ő, jö­vőre lesz húsz éve, hogy szé­kében ül. Ismer itt majd’ mindenkit, és sokan ismerik őt is. Pedig nem helybéli. Egy Dorog melletti kis fa­luból származott el, s itt iga­zi lokálpatriótává vált. Azt mondja: — A kíváncsiság hozott ide 1957 tavaszán. Vonattal érkezvén, az állomásról a falusi házak között bolyong­va kerestem a várost. Csak hosszabb gyaloglás után ér­kezetem az akkori városba, amely néhány többemeletes lakóházból, mellette játszó­térből és aszfaltozott utcából állott. Nyüzsgés, forgalom csak egy helyen volt: az egyik épület végében lévő „gombánál”, ahol bort, sört és pálinkát mértek. Falusias város volt. Gumicsizma, pu- fajka, fakaruszon való köz­lekedés — ezek voltak a mindennapi élet kellékei... Járjuk a várost. Lábunk flasztert koptat, sok a fia­tal. bár... — öregszik a város, koro­sabbak lettek a lakók — mondja az elnök, aztán hoz­záteszi: — Az átlagéletkor azért még mindig a har­minchoz van közelebb, mint­sem a negyvenhez... Itt is, ahogy annak idején a rómaiak, mindent a vá­ros alapításától, az urbs con- dita-tól mérnek. Hiába no! Arra már csak a historiku­sok emlékeznek, hogy az egykori Alsó- és Felsőbar- cikán, Sajókazincon, Herbo­lyán és Berentén mi volt.» Itt 1954-től mérik az időt,! bár ahogy Takács István megjegyzi: — Lesz majd múzeum is, amely a régmúlt emlékeit idézi fel... Sok mindenre büszkék a barcikaiak. (Lám csak: bar- cikaiak! Ritkán ejtik ki tel­jes nevét. Az öregek — mert azért azok is vannak, úgy mondják: Herbolyán lakom, Berentén lakom, az Alsóvá­rosban, vagy a Felsőváros-jg ban élek. Egyedül talán Sa-I jókazinc neve merült fele-j désbe.) Büszkék arra, hogyl ezt a várost magúk formál-;« ták, hogy sok a zöld. hogy fi társadalmi munkában szá-| mos létesítményt hoztak ösz-i sze. s büszkék arra is, hogyl jó itt élni. Nagyon sokang építkeznek errefelé, nagyon sokan adják vissza a tanács­nak lakásukat egy önálló otthon reményében. — Két-három év alatt min­den lakásigénylőt ki tudunk elégíteni — mondja az el­nök. — Nem azért, mintha oly sok állami lakás épülne, hanem mert a bérlők épít­kezésekbe fognak, s így tő­lük a tanácsi bérlakásokat visszavásároljuk, s újból el­osztjuk azokat. A jót könnyű megszokni, s a jóban könnyebb észre­venni azt is, hogy mi hi­ányzik ebből a városból, mi­re vágynak a lakók. A településfejlesztési hozzá­járulás forintjaiból — s ter­mészetesen mindig partner üzemektől ígért támogatás­ból — építik meg a fedett uszodát. A társadalmi mun­kának nagy hagyományai vannak itt: az emberek ten­ni akarását dicséri a városi strandfürdő, a szabadidő- központ, benne a pihenő­parkkal, a csónakázótóvál, s a most készülő sziklakert­tel. A Vármegye-völgyben megálmodták a sípályát, for­málódik a mini-vadon, amely éppúgy kínálhat egy kelle­mes sétát, mint egy szabad­téri biológiaórát. Terveznek egy meteorológiai megfigye­lőállomást is ... És — úgy tűnik — új templom is épül Kazincbarcikán. A tervek, remények isme­retében is állítható, hogy a fejlődés, a városteremtés leg­látványosabb ideje már vé­get ért. A meglévő értékek megőrzése, az emberléptékű település megtartása sem ki­sebb feladat, mint téglát téglára rakni a hajdani li­balegelőn. A város díszpolgára, a ma már nyugdíjas Tábori Béla alulnézetben is látta a vá-j rost, s megtapasztalta felül-j ről is. Ugyanis 1951-ben ke­rült a Sajó völgyébe, s jobb híján évekig albérletben la­kott. Aztán pedig, mivel ács volt a mestersége, a leg­nagyobb magasságokba is felkapaszkodott. S magasabb­ról messzebbre lehet látni. B. I. — I. S. A vóios és a gyár békén megfér egymással Őszi qépellátás

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents