Észak-Magyarország, 1987. október (43. évfolyam, 231-257. szám)
1987-10-03 / 233. szám
1987. október 3., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZAG 13 4 'FV.' . r HÉT VEGE az ÉSZAKszabadidő-magazinja Keresztrejtvén y 1. 2. 3. T. s. e. 7. 8. a (0. 11. 3 12. 3 13. 3 14. 15. 3 16. 3 17. 3 18. 13. — 3 ZO. El. m 3 22. 23. 3 3 2.4. im n 3 £6. 27. 26. 2930. 39. 3 52. SS. 3 35 3 35. se. 3 3 3?. 3 3 39. 3 w. 41. 42. 3 43. 44. 3 45. 46. 3 47. 4«. 3 Í5~ ra 50. sr 3 52. 3 53. 3 SS. Megfejtésül beküldendő a vízszintes 1. és a függőleges 10., illetve függőleges 1. alatti meghatározás. Ezek egy Radnóti- vers sorai. Ugye érdekes? Vízszintes: 1. A megfejtésül beküldendő verssor kezdete. 3. Kötőszó. 11. Tiltószó. 12. Nem amaz, hanem ... 13. 3.14 belükkel. 14. Nyel betűi keverve. l(i. Eordított névelő. 17. Sugár. 18. Fekete István híres baglya. '19 ..........az ősz Petordi h áza? (Vörösmarty: Szép Ilonka.) 20. Sportolj! 21. Renáta beceneve. 22. Házimadár. 24. Névelő. 20. Vízinövény. 27. ... iszik is. 32. Láss, ne csak . .. 33. A folyadékot elfogyasztotta, meg___ 34. Szív régiesen. 35. N émet névelő. 30. Enni — összevissza! 37. Élet is van, akarat is van, ló is van! 38. Károlyi Mihály monogramja. 39. Sugár, átmérő. 40. Átmérő. 41. Rossini mássalhangzói — keverve. 43. Kérdőszócska. 44. Téli csapadék — ékezethibával. 45. Kevert zenei! 47. EMK. 48. Borbély, szabó szerszáma. 49. A stáb, a stb. is így kezdődik. 50. Hüvelyes főzeléknövény. 51. Népszerű zenekarunk mozaikneve. keverve. 52. Igekötő. 53. Női név, magyar jelentése: vaddisznó. 54. Gyermeket hivatásszerűen gondozó személy. 55. Okosan. Függőleges: 1. A megfejtésül beküldendő verssor utolsó része. 2. Balaton . . . is van, Boglár ... is van. 4. Ilyen ábécé is van! 5. Ifjúsági Magazin. 0. Mellső végtagját. 8. Tavaszi gyümölcsök. 9. Sír. 10. A megfejtésül beküldendő verssor középső része. 15. Nem vetted észre. 18. HD. 23. Ezen közlekedünk. 25. Kiváltó esemény. 26. . .. kenderfű. 27. Egy németül. 28. Jassznyel- ven: nézte, észrevételezte. 29. Anikó beceneve, keverve. 30. Szintén. 31. Imád. 40. DN. 42. Gyors. 44. Éjjel visszaadja a nap lényét. 45. Ízesítőszer. 46. Kengurun is van, nadrágon is van. 53. Igekötő, a vízszintes 52. fordítottja. — Cs. P. — A jégtől szinte megkülönböztethetetlen jegesmedvék az ultraibolya sugarakban készített felvételeken sokkal sötétebbnek látszanak. Bizonyított tény, hogy a fehér tárgyak visszaverik a fényi. Ám a jegesmedvék teste valamilyen módon a nap minden ultraibolya sugarát képes elnyelni. * Egy amerikai természet- tudós többéves munkája során olyan baktériumokat talált, amelyek mindig észak felé haladnak. Titkuk csupán annyi, hogy egyfajta természetes iránytűvel rendelkeznek, amely 22—25 magnetit-részecskéböl áll, és ez 0,05 mikron nagyságú. Más irányba csak akkor fordulnak, fordulhatnak, ha más magnetitet választanak ki saját szervezetükben. * Akik jól ismerik a méhe- ket, észrevették, hogy csak az azonos virágokat szeretik. Azokat a virágokat, amelyeknek a színe, formája, illata más, nem veszik figyelembe. Mi ennek a magyarázata? Kari von Frisch német biológus már 1910-ben kísérleteivel kimutatta azt, hogy a méheknek kitűnő az emlékezőtehetségük és hogy táncukat kommunikációs eszközként, úgynevezett táncnyelvként használják. * Azt minden ornitológus tudja, hogy a szirti sas a zergék legveszedelmesebb ellensége. A feltételezés tehát az, hogy ha valahol kipusztítják a szirti sasokat, megszaporodnak a zergék. Nos, ezt cselekedték az NDK-beli erdészek is az ország egyik területén. Ám. mi történi? Nem szaporodtak a zergék, mert a zergerüh alaposan megtizedelte őket. Rájöttek, hogy a szirti sasok csak a rühes zergéket fogják el és fogyasztják el jó étvággyal. Fecske Csaba: ■ Kiskoromban Kis töfcmeig-kofombön ennyi minden voltom! En vollem a hamm, házamon az ajtó, ajtón a lifines, cn voltam a gazda, L;-/':;;-;.; altit ha keresnek otthon soha nincs. Az ugráló béka olcsó, könnyen és gyorsan elkészíthető, nagyon egyszerű, egy gördülő acélgolyó állal hajtott játék. Doboz alakja van, amely ugrál, ha egy kartonlapon elhelyezzük, és a lapot döngetjük (1. ábra). Vékony kartonból vágjuk ki a doboz sablonját, a B— a ábra szerint. A pontozott vonal mentén könnyedén felmetsszük a kartont úgy, hogy a 2 és 3 oldalakat merőlegesre tudjuk hajtani. Az 1 falat összeragasztjuk a 2 és 3 oldalakkal, a B ábrán látható módon. A doboz belsejébe belehelyezzük az acélgolyót (4), (esetleg üveggolyót), azután leragasztjuk az 1 dobozfal másik végét is úgy, hogy a j doboz teljesen zárt legyen, j Előzőleg a doboz külső fa- 1 Iára a béka figuráját raj- I zoljuk fel. A kész dobozt a | C ábra metszetben szemlél- j teti. A doboz méreteit a | golyó nagysága határozza | meg. A doboz magassága a i golyó átmérőjének kétsze- I rese, az 1 oídal szélessége j pedig kb. 2 és félszerese, a ; doboz teljes hosszúsága kb. ; ötszöröse a golyó átmérőjé- j nek. Legjobb a kerékpár- 1 csapágy, vagy egyéb gördü- | lőcsapágy mintegy 8 mm f átmérőjű acélgolyója. (bányai) B A. Najmanov: A pórul járt molnár Élt réges-régen egy • molnár. Aki a malomba búzát hozott őrölni, mindenkinek azt mondta: — Gyere, küzdj ünk meg egymással! Találjunk ki meséket, s aki a jobbat gondolja ki, az lesz a győztes. A vesztes meg odaad neki egy véka búzát. — Igen ám, de ki lesz a bíró? Ki dönti el, hogy melyikünk meséje a jobb? — kérdezték az emberek. — Mi sem egyszerűbb! Ha a történeted után azt találom mondani, hogy „nem igaz”, akkor te győztél, de ha te mondod ugyanezt, akkor az én mesém a jobb. A hiszékeny emberek ráálltak. Ám a molnár ravasz volt nagyon. Az ő történeteit mindig úgy kerekítette, hogy az ellenfél akaratlanul is felkiáltott: „Ez nem igaz!” Sirathatták aztán a véka búzát, amit elveszítettek. Történt egyszer, hogy egy szegény öregember vetődött a malomba. Azt ajánlotta a molnár neki is, hogy versenyezzenek. — Rendben — felelte az öreg. — Halljuk a te mesédet! A molnár rákezdte: — Volt nekem egy tyúkom. Furcsa jószág volt! Egész álló nap csak tojt. Történt egyszer, hogy el kellett mennem, és bezártam a tyúkocskát a házba. Hát, ahogy hazaérek, mit látok? A szoba, ahol a tyúkot hagytam, padlásig tele van tojással! Szegény tyúkocs- kámnak már hely se maradt. így felmászott a tűzhelyre. Ott is tovább tojt, majd felmászott a kéménybe, végül kijutott a tetőre. . . A molnár elhallgatott. — Megesik, elhiszem — mormogta nyugodtan az öreg. Ám nem volt vége még a mesének. A körös-körül gyülekező emberek már izgatottan várták a küzdelem végét. A molnár folytatta: — ... Egyszer aztán elveszett a tyúkocskám. Kerestem sokáig, de hiába. De tegnap megláttam a te portádon! Biztosan te loptad el! — azzal a molnár diadalittasan az öregre nézett, de ő nyugodtan ismét csak így szólt: — Megeshet, hogy a tied. Ha végeztünk, elviheted a tyúkodat. Engem meg kővel dobálnak meg az emberek, akár egy tolvajt. A molnár zavartan tátotta el a száját. A hallgatóság ezen jót nevetett. Örömmel látták, hogy a ravaszság és -az arcátlanság, megütközve a bölcsességgel és a nyugalommal — bizony a porba hullott. — Most hallgasd meg te az én mesémet! — szólt az öreg. — Volt nekem egy kaptárom. Abban élt egy erős, hatalmas méh, aki nemcsak a saját kaptárát őrizte, hanem az egész méhest. Ha medve ment arra mézért, úgy megcsípte, hogy az ott helyben elpusztult, ő viszont életben maradt, Én viszont hiába kerestem a döglött medve nyomát. Az öreg megállt egy pillanatra, hogy lélegzethez jusson, a molnár meg sietve helyeselt: — Ez igaz, nagyon gyakori, szinte mindig előfordul. A mesélő rá se hederített a molnár szavaira, és így folytatta: — Egyszer csak eltűnt ez a méh ... — De hisz ez így nem járja! — kiáltott közbe a molnár. — Te azt ismétled, amit én kigondoltam! — Hát mondtam én azt, hogy te loptad el a méhe- met?! Hallgasd inkább tovább ! Két napig vártam, hátha 'hazajön. A harmadik napon felkerekedtem a keresésére. Sokáig mendegél- tem. Egyszer csak mit látok, hát egy óriás szántja a mezőt! Jól szemügyre vettem. Észrevettem, hogy az eke elé, egy hatalmas bikával együtt, az én méhem is be van fogva. Odamentem az óriáshoz, illedelmesen köszöntem, és megkértem, hogy engedje haza a méhe- met. Nem akart vitatkozni, jólelkű óriás volt. Kiszabadítottam hát a méhet a járomból, de úgy láttam, hogy a nyakát elöntötte a vér. Elhoztam ide a faluba. Dióvajból kenőcsöt készítettem neki és a sebre tettem. Lássatok csudát! Reggelre egy hatalmas diófa nőtt a nyakára! Azon a fán akkorák voltak a levelek, hogy akár a falunk is elfért volna rajta. Az ágai csak úgy roskadoztak a gazdag termés alatt. Le akartam verni egy szem diót. Elhajítottam hát egy csomó agyagot, de elhibáztam, és csak egy levelet találtam el. Ebben a mi- nutumban a levél hatalmas mezővé változott. Felmásztam a fára és három napig csak szántottam a mezőt. Végre-valahára végeztem vele, pedig igazán nagy volt, Ekkor az öreg ismét elhallgatott, hogy levegőt vegyen, de a molnár közbekiáltott: — Bizony, nehéz is fölszántani egy ilyen mezőt! — Aztán tököt vetettem bele — folytatta az öreg —, a tökök olyan óriásira nőttek, hogy a legkisebbet se bírtam elmozdítani a helyéből. Hazafutottam egy fejszéért, amit jól kiélesítettem. Vágtam vele, a tökből kiugrott egy nyúl, de mielőtt elszaladt, kiköpött egy darab papirost... — itt megállt a mesélő és elhallgatott. — Na mi lesz, ennyi volt a mese?—örült meg a molnár. — Ebben semmi csodálatos nincs! Mindenki tudja, hogy a nvulak szeretnek papirosokat köpdösni! Én is láttam már jó néhányszor. — De én azt a papírt kisimítottam — szőtte tovább a mesét az öreg —, s az volt rá írva, hogy „Van a ti falutokban egy kutyafaj- zat molnár, aki csalással veszi el a szegények búzáját.” — Semmid se marad, átkozott öreg — gondolta a molnár. — Nevezz csak kutyafi- nak, de az én búzám akkor is csak az enyém marad! — Igaz — mondta hát hangosan. — Jól van, hogy nem mondasz ellent a nyúl adta papír igaz szavainak. De volt arra írva még más is! Az, hogy „Menj el a molnárhoz, és vegyél el tőle húsz véka búzát. Rögtön bele fog egyezni, hogy odaadja, mert ez lopott búza!” — Hazudsz, bitang! — kiáltotta a molnár. — Én győztem, ide a véka búzámat! — így az öreg. Nem tudott mást tenni a molnár, odaadta a búzát. Az emberek pedig vidáman nevettek a felsülésén. Fordította: Pribéli Csilla Ugráló béka
