Észak-Magyarország, 1987. október (43. évfolyam, 231-257. szám)

1987-10-03 / 233. szám

1987. október 3., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 9 Villogó csú Szabó Magda születésnapjára Szabó Magda arcképe Valami furcsa tapintatból nőknél el szokás hallgatni életkorúikat. IPedig — ha pél­dául művész az illető, vagy más módon vesz részt a közéi ebben — a .pálya ada­tai, mint tények, olykor ■nemzettudlatunlk részévé vál­nak. „Egy ember élete so­sem egy ember élete, min­dig egy országé, egy világé, egy korszaké is” — irta Szábó Magda, kiváló írónk, aki most tölti be hetve_ne- diilk életévét, alkotóereje tel­jében, villogó csúcsokon, s .korántsem az öregség villo­gó csúcsain látjuk őt, aho­gyan műfordításait össze­gyűjtő kötetcíme sugallja. Mi lehet .ennek a testi-lel­ki magamegőrzésinek ia tit­ka? Egyfelől nyilván bioló­giai adottság ebben a „vé­kony, komoly, kun ősapától keleti arcot örökölt” asz- szonyban; családi örökség. De aki élete, s .művei hátte­rében „gólyaralhbal, Ikrónika- író iskolaalapítóval” taüsz- kélikedihetiik, az a megpró­báltatások, szenvedéseik le­küzdésére tudatosan ‘is ké­szülődött. És ott volt, ott van éhhez ibiztos menedék­ként a „'nagy hazán” belüli kisebb 'haza: Debrecen, amelyet egykor ,a fiat'al köl­tőnő mint „dölyfös. kálvi­nista iRómá”-t emlegetett. Szabó Magda a felszaba­dulás után 'költőként in­dult. Álom és való küzdel­me zajlott változatos for­mavilágé verseiben. „Üveg kell. Nincsen ablak. Má­szom. Üvegezek” — sorol­ja hirtelen rászakadó ten­nivalóit az egyéni és orszá­gos méretű újjáépítés sod­rában. Éhen pusztult öccse miatti fájdalom mardossa szívét, de a nagyvilág is a gyötrelem forrása: „szégye­nemben üvöltve Siratom Európát . .És átéli egész korosztályának tragikumát: „csak futni tud ás elzuhan­ni ia nemzedékünk". El .is zuhant e nemzedék több képviselője, leginkább a politik,a-lkultúr, politika hajdani türelmetlensége folytán. Szabó 'Magda, la­tin-magyar szakos tanári diplomával, minisztériumi tisztviselőiből 'isimét pedagó­gussá válik, s Hódmezővá­sárhelyt — miként Németh László. Költőből regény- és drá­maíró lesz, de alapvetően azonos marad önmagával. A lírikusként túlságosan kí­vülről figyelő egyéniség, a szerapversek eltávolító ön­iróniája ezéken az új terü­leteken nagy hatással ka­matozik. Szabó Magda 's voltaképp a ■ maga család­történetét, saját tapasztala­tait 'költi át regényekké, melyeknek címét hosszú volna fölsorolni. Erőteljes, különös, fogyatékosságaik­ban is olykor szeretni való hősnők sorát alkotja meg — a Disznótor Kémer.v Paulájától szen'tpáli 'Encsy Eszteren, a Lendv.ay Szín­ház Kossuth-díjas tagján át (Az őz), a Pilátus Izájáig, A Danaida Csánd.y Kata­lin j álig — .és mondhatóak tovább, ki Hifi a tetszése sze­rint. Az egyéni kiemelés ön­kénye folytán hadd helye­ződjék az életmű csúcsára az 1977-es Régimódi törté­net, amelyben Szabó Mag­da, tán a hódító dokumen­tär! zmus hálására is, föl­erősítette a benne mindig is 'földelhető ténymüvészeti mozzanatokat, családja ta­nulságos történetét örökít­ve meg, később színpadon is. Ezzel társítható az 1983- ban publikált Megmaradt Szobotkánalc, ez az író-tu­dós férjről készült gyöngéd rekonstrukció, melyben az eltávozott társ hátrahagyott följ'egyzései egészülnek ki az ittmaradott, a feleség kongeniális írásaival. „Mindig érdekelték a tör­ténelmi alaphelyzetak, a magyar események sajátsá­gos Interferenciái, a száza­dok egyirnásma rímelése azonos szituációban" — írta Szabó Magda, s ez a val­lomás már drámaművésze­tén ék légijavához, történel­mi színmüveihez ad kul­csot. Különösen a magyar államiság első századainak egyéni és namzetli próbaté­teleit ábrázolta mai törté­néssor izgalmával — s oly­kor vitathatóan .mai nyel­vezettel: fő mondanivalója a kompromisszum, a meg­egyezés morális értékelése. Megmutatja: az üres és ön­célú hősködés ibelygUi egyezkedés gyakorta sóikkal magasabb erkölcsi minőség. Legpompásahb színjátéka, a Kiálts, város! ez a Debre­cen történelméhez kötődő példázat is voltaképpen er­ről szól. K. Zs. KALÁSZ LÁSZLÓ: Ne buborék és hab csak ne tajték torlasztódjon de parttól partig bölcs folyam szélesedő majd parttalan megoldása ömöljön szivárvány-gazdag változatban mindennek mi fontos e földön mindent magába foglaló ha kell: csak ér ha kell: folyó csak a lényeg csak az legyen: ötvözött szív és értelem mindent érékkel ágazó vagy egy-med'rű minden-folyam mely éleszt éltet s boldogan csobogja kristály-énekét apró s nagy gáton átviláglik rombol s épít az emberért az életért apadásig FÜZES LÁSZLÓ: Az én magyarságom Nem Vereckénél kacagánnyal jött, mint jövendők viselőse. A magamfajta proletárnak sose volt ilyen rangos őse. Egy felvidéki tót faluról szólt a meséje nagyanyámnak, hol a, Garam a szenvedéssel együtt vitte a karcsú fákat. Mik karácsonyi illat árral széthintették a békességet, Tót legény volt a nagyapám is Ki a tutajról messze nézett. Batyuba kötve reménységét Diósgyőrbe jött „munka nézni”, Nem tudhatta, hogy minden sarját ez a gyár fogja megigézni. Pánok cselédje úri földön békés, jó szívvel kit se bántott, és küszködött a többiekkel Ö, aki csa'k úgy beszivárgott. Tótul beszélt a magyarságról, s hogy ide jött, tón meg se bánta. Túl korán ment a temetőbe, onnan figyel az unokákra. fi nyíregyházi karikatúra-biennáléről Az idén harmadik alkalommal rendezték meg Nyíregyháza a Váci Mihály Művelődési Központban a karikatára-biennálél amelyre pályázat útján 456 mű érkezett. A zsűri 223 grafikc ítélt kiállításra méltónak, amelynek alkotói között nemcsak pro fik vannak. A nyíregyházi karikatúra-biennálé egyik jelentő eseménye a képzőművészeti világhétnek. Krenner István rajza számolás ez a balga hiedel­mekkel, és a halálba masí- roztaitó hatalom jelképes le­leplezése. Bajban van a messze vá­ros, Gyürközni kell a halállal, Gyürkőzz, János, s rohanj János... Kellesz a nagy arénára Akkor is, ha életednek Életed lesz majd az ára. A háború 'kitörésének esztendejét nagyszerű gondo­latokkal zárja A halottak élén. A jelképes cím és tar­talom többféle magyarázatra adott okot. Kiolvasható, hogy a költő azonosulni akar a háborúban pusztuló néppel. De benne van a versben az élet igenlése is, valamint a meg-nem int versek siratása. Így Indul: Most a Mezőn mindenki veszt, S vér-felhők futnak szaba­don, S hű csapatomat most lel­tem meg, Most leltem meg a csapa­tom. Az Életből kikény szerültet. Prózai írásai rendszeresen megjelentek a Világ című napilapban. 1915. januárjá­ban a szerkesztő kihúzta cikkéből azt a mondatot, amelyik a legvilágosabban kifejezte szembenállásának okát a háborúval: „De ne­kem fáj a szerb-komitácsi szíve is, melybe a Skoda vagy Weis Manfred golyója beletalált." Fél évig nem kül­dött újabb írást a Világnak. ■Egyre elszántabban emeli föl hangját a háborúval szemben, bár versei eleinte nem visszhangoznak, mint szeretné. A rabbiság sorsá­ban vallja: Soha-soha nem állok rab­nak Őrjöngő népek közepébe. Akkor írta ezt, amikor a hadiszenencse a keleti fron­ton a német—magyar sere­gek móllá pártolt, és az or­szágban újból magasra csa­pptt a háborús lelkesedés lángja. Minden az Életért című versében az isten felelősségét is fölemlíti. Ádám fia talán rossz volt? S most kínzatja Sátánjával A bosszúálló Úristen? A gyávaság istenségéiben is hasonlóképp vívódik. Istenem, nem arra szület­tem. Hogy srapnelek zúgjanak a fülemben ... A háború második évében a politikai hatalom és az iro­dalmi alvilág össztüzet zúdít Adyra. 1914 és 1918 között ■nem jelenik meg kötete, s a cenzúra is akadályozza. „Mostanában az öngyilkos­ság gondolatával foglalko­zom, kelek és fekszem” — írja 1915 júliusában egyik le­velében. Az oktalan öldöklésbe nó- tázva induló katonák ihletik a Nótázó vén bakák megírá­sára. Hogy zúg, zuhog, árad a nóta Valamennyi vén fiú tor­kán, S hogy ölte órákig az or­kán Künn őket a próba-mező­kön. Az emberi helytállás nagy­szerű példája Intés az őrzők­höz. Házassága Csinszkával, ha csak rövid időre , is, a lét nyugalmát, ha nem is felhőt­len boldogságot jelentett a költő számára, de az idill összeütközött a nagy közös­ség, a nemzet, a világ pusz­tulásának veszélyével. Ezt fe­jezi ki a költemény. Őrzők, vigyázzatok a sí ró­zsán, Az Élet él és élni akar Nem azért adott annyi szépet, Hogy átvádoljanak most rajta Véres s ostoba feneségek. Az élet és a halál közötti ellentét feszültsége röpíti a rokon tőről fakadt Intés sze­gény legényeknek című ver­sét, amely költői hitvallás­ként is félfogható. Most, a gyáva szemérmet­lenség Kurjongató, rossz éjjelén, Becsületére jól vigyázzon Minden nemes szegény le­gény. Nem tudott megbékülni a háborús uszítókkal, a kur­jongató „gyáva szemérmet- lenség"-gel. 1915 végén írta a Világban: Ők véres száj­jal ordíthatnak ki (a csata­térre) bátorításul egy vélt vagy igaz győzelmet, de mit csináljanak azok a kevesek, kiknek szívét egyformán rontja a győzelem vagy ve­reség?” Szégyell i embertársai bű­nét. A Nincsen, semmi sin- csen-toen panaszolja: Emberség és jóság csak szavak.. S fáj, hogy nem lehetek büszke arra, Hogy ember vagyok. ■És 1916 júniusában, arai­kor a fronton ezredek sem­misülnek meg, és tízezrek esnék hadifogságba népünk fial közül, feltör a ‘költőiből a hazaszeretet csodálatos vallomása, magyarságtuda­tának huszadik századi, gyö­nyörű kifejtése A legoktala­nabb szerelem-ben. Mikor most szinte minden nemzet temet, Sirathassam meg mégis csudálatos Dacos, kicsi, árva én nemzetemet. 1916 augusztusában az an­tanthoz szegődött Románia megindította csapatait Er­dély ellen. Ady szűkebb pát­riája veszélybe került, és csúcsai magányában csakhe mar látta a menekülőket: ti Ián ez volt a költő számár a legfájdalmasabb élmény háború alatt, amelyből egyi legtöbbet idézett verse, s Ember az embertelenségbe született. Levél helyett Gogána (Üzenet román barátomnál című cikkében megírja a se vinizmus hatása alá kerü tehetséges román költőnél milyen fájdalmat, okozott humanizmustól való eltávc lodása. A jelképes értelmű, pára lan szépségű Emlékezés eg nyáréjszakára kozmikus 1É tomásaival szemlélteti élme nyét a háború kitörésekor. 1917 végéig egyre remén} telenebfoé vált a háború be kés befejezésének lehetőség a halálgyár egyre ered mi nyesebben zakatolt. Ady te vábhi háborúellenes versé mint E nagy tivornyán, Mi próféták átka, Krónika ének 1918-ból, Két kuni beszélget, (ilyen címmel nég verset írt,) sok magyarná kinyitották a szemét, és hős zájárultak ahhoz, hogy a ha ború vége felé lehetősé nyílt társadalmunk demode ratikus átalakítására — hj csak ideiglenesen is. E, Kovács Kálmán

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents