Észak-Magyarország, 1987. október (43. évfolyam, 231-257. szám)

1987-10-24 / 251. szám

1987. október 24., szombat

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5

A megyei pártbizottság székhazában október 8-án gazdaságpolitikai aktívát tartottak, a párt kibontakozási programjából adódó megyei feladatokról. A vitában kilencen kértek szót, azonban

az aktívaülésről szóló tudósításunkban, terjedelmi okok miatt ezeket nem tudtuk közölni. Ezért lapunkban — visszatérve az aktívára — közreadjuk az elhangzott felszólalásokat.

Dr. Ladányi József:

A tanácsok tevékenysége közhangulatot formál

Bevezetőjében a megyei tanács elnöke egyebek között arról beszélt, hogy a területfejlesztés és a tanácsi gazdálkodás központi anyagi lehetőségei az elkövetkező években mérséklődnek, ami megnehezíti miind a működési, mind pedig a fejlesztési szükségletek kielégítését.

— A tanácsok középtávú terveihez képest az összes állami eszközök mintegy 10 százallékkal, ezen belül a fejlesztési lehetőségek 35 százalékkal csökkennek 1988- ban — mondta Ladányi József. — A kormányprogram végrehajtásában a tanácsokra háruló szerep, a társadalmi, gazdasági megújulás folyamatában a tanácsokat érintő változások többirányú és egyidejűleg megoldandó feladatot igényelnek a ' tanácsi munka minden szintjén. Ezt erősíti az is, hogy a tanácsainknál és a tanácsi oktatási, egészségügyi intézményeinkben dolgozó több mint 45 ezer ember tevékenysége az élet valamennyi területére kihat. Ugyanakkor, hangulatuk, közérzetük sem közömbös számunkra, mert jó vagy rossz munkájuk az egészségügyön, oktatáson, szolgáltatáson, a hatósági ügyek intézésén keresztül befolyásolja családok életét, munkafeltételeit, vagyis tevékenységünk közhangulatot formál, befolyásolja a politikai közérzetet.

— Mi a stabilizációs program végrehajtása részének tekintjük annak a lakossági igénynek a kielégítését is — hangsúlyozta Ladányi József —, amely nyíltabb tájékoztatást, az ügyek eldöntésébe nagyobb beleszólást igényel és az ellenőrzés fokozását sürgeti az élet minden területén. A tanácsok, mint a területi és helyi társadalmi, gazdasági élet meghatározó jelentőségű szereplői, letéteményesei lehetnek és lesznek azáltal, hogy a munkaprogram szellemének elmélyítésével hozzájárulnak a közgondolkodás és -szemlélet megújításához, a demokrácia erősítéséhez, és elősegítik a program céljainak megvalósítását szolgáló politikai légkör kialakítását a különböző településeken.

Az előadó ezután arról tájékoztatta az aktíva résztvevőit, hogy a meglevő gondok ellenére a tanácsi terv legfontosabb előirányzatait sikerül valóra váltani.

— Örömmel szólhatok arról, hogy 1986—87-ben felépül a VII. ötéves tervben tervezett lakások 43 százaléka, az általános iskolai tantermek 47, a kórházi ágyaik 52 százaléka és az óvodai férőhelyek kétharmada. Nagy kérdés azonban, hogy mit hoz az előttünk álló három esztendő?

— A mai ismereteink szerint — és itt a hangsúly a mai szón van — a 8 milliárd forint tanácsi beruházási lehetőség 5 milliárdra csökken. Ez a csökkenés már olyan mértékű, amely a középtávú tanácsi tervek teljes felülvizsgálatát teszi szükségessé. Néhány program védettségét azonban feltétlenül biztosítani kell. Így például, Miskolcon a lakásellátás javítását, a belváros rehabilitációját és a tömegközlekedés rekonstrukcióját. Városainkban a középfokú oktatás iskolafejlesztési programját, községeinkben a víz- és csatornatársulati fejlesztéseket, továbbá az elmaradott térségek felzárkóztatását, a megyeközpanti beruházások közül a megkezdett kórházi rekonstrukciók megvalósítását emelhetem ki.

— A költségvetési eszközeink ugyan nem csökkennek olyan drasztikusan, mint a fejlesztési lehetőségek, de feszültségeket okoz, s valószínűleg újabb beruházási pénzeket köt le, hogy a kormány által nem ellentételezett árintézkedések lényegesen megdrágítják az intézmények üzemeltetését. Ezért a tanácsokban, de az intézményeikben ic fokozódik az igény az ésszerű, takarékos, a felesleges felhasználásokat megszüntető gazdálkodás iránt. Tervezési és fejlesztési munkánkat is haladéktalanul az új követelményekhez kell igazítanunk — hangsúlyozta Ladányi József.

A tervezőmunkát érintve a megyei tanács elnöke a következőkre hívta fel a figyelmet:

— Tervezőmunkánk kiemelt és új feladata a foglalkoztatás területi folyamatainak figyelemmel kísérése, a központi beavatkozást

igénylő feszültségek jelzése, s a kölcsönös tájékoztatás. A teljes foglalkoztatás fenntartása érdekében erősíteni kívánatos a tanácsok és a vállalatok együttműködését a munkaerőmozgás előrejelzésében. A tervszerű munkaerő-gazdálkodás érdekében a megyei tanács eddig is rendszeresen bővítette szolgáltató tevékenységét, fokozatosan létrehozza a megyei munkaügyi szolgáltató irodájának városi kirendeltségeit. Ezeknek a munkája azonban csak akkor lesz eredményes, ha a vállalatok, gazdálkodó szervezetek adatszolgáltatása is hűen tükrözi a munkaerőmozgásban bekövetkezett változásokat, a pillanatnyi helyzetet.

A továbbiakban Ladányi József kitért rá, hogy a jövőben a magas működési költségeket mérsékelni szándékoznak. — Az egészség- ügyi, oktatási intézményeinkben is meg kell teremtenünk a racionális szervezetet, a valódi gazdálkodás lehetőségeit, az ésszerű létszám- és bérgazdálkodást. Ide tartozik közigazgatásunk egyszerűsítése, további korszerűsítése is — fogalmazta meg az előadó.

Ezután a megyei tanács elnöke arról beszélt, hogy az elmúlt években folyamatos javulást tapasztaltak az állampolgárok ügyeinek intézésében, szakszerűbbé vált a tanácsi apparátus munkája, kulturáltabb az ügyfelek szolgálata és tájékoztatása, helyes irányban formálódik a szakigazgatási dolgozók szemlélete. Mint mondotta: nyíltabbá vált a megyei apparátus is, megszűnőben van a szakmai befeléfordu- lás, egyre többen érzik a felelősséget a köz szolgálatában.

— Ezt szeretnénk tovább folytatni — húzta alá Ladányi József. — Olyan apparátus kialakításán fáradozunk, amely öntevékeny és vállalkozásra kész, amely képes a szigorú, .racionális gazdálkodásra, a testületi döntések előkészítésében nyitott a javaslatok, vélemények iránt, ugyanakkor következetes és fegyelmezett a végrehajtásban, a gazdasági önállóság lehetőségeivel jól sáfárkodik.

L. L.

Pellengéren az ittas vezetők Van-e kivétel a személyi adózásban?

Kérdezzen - az tguá-wmmmM válaszol

i §§ | I tiimi^üfiii j

KÉRDÉS: A moi jogszokásnak megfelel-e az ittas járművezetők pellengérre állítása?

VÁLASZOL: dr. Túrós András rendőr vezérőrnagy, megyei főkapitány:

Az ittas vezetők névsorának és a bün0 tetés mértékének a nyilvános közzététele — a közlekedés biztonságának szilárdítása érdekében történik. Mielőtt a konkrét kérdésre válaszolnék, szükségesnek tartom elmondani, hogy Borsod-Abaúj- Zemplén megyében a közlekedési morál bizonyos speciális okok miatt alacsonyabb szintű, mint az ország többi részében. Ezt bizonyítják azok a szomorú statisztikai adatok is, amelyek szerint évente több mint 1500 sérüléses és 100 körüli halálos közúti közlekedési baleset történik. Én személy szerint még inkább nyugtalanítónak tartom azt, hogy évek óta Borsod-Abaúj-Zemplén megyében a legnagyobb az ittasan okozott balesetek aránya. 1985-ig minden negyedik balesetet ittasan, részegen akoztak.

Az országos szervek, de a helyi szervek is nyomatékosan felhívták a figyelmünket, hogy tegyünk hatékony intézkedéseket a közlekedési fegyelem szilárdítására, a balesetek megelőzésére. Ennek kapcsán- adtunk ld több olyan intézkedést, amely egy sor szigorítást tartalmazott, és többek között kértük az ittas vezetők névsorának a közlését a megyei lapban. Intézkedésünkkel egyetértett a Közlekedésbiztonsági Tanács, ahol egyhangú támogatást kaptunk. A tervezett szigorítások bevezetését kellő időben, előre több alkalommal publikáltuk, megadva mindenkinek azt a lehetőséget, hogy a szabályokat betartva akar-e közlekedni, avagy „pellengérre” kerül. A szigorítások és a nyilvános megszégyenítés, méláz első évben nem várt sikert és eredményit hozott. Az elmúlt évben az ittasság aránya jelentősen csökkent. Az ez évi adatok szerint ma már csak minden tizedik balesetet okozó járművezető volt ittas állapotban, és 22 fővel kevesebben haltak

meg, 152 fővel kevesebben sérültek meg a közutakon.

A fentiek alapján „hogy jogszerű-e a rendőrség közleménye?” kérdésre a válaszadást a tisztességes olvasóra is bízhatnám, de feltehetnek én is egy másik kérdést: névtelenül, ittasan, részegen — emberek ezreit szabad-e veszélyeztetni? Nem akarok a valóságtól elrugaszkodni, de az én véleményem szerint, minden ittas vezető „potenciális gyilkos”. Konkrétan a feltett kérdésre a válaszom az, hogy a jogerős bírósági ítéletek nyilvánosak, annak sajtóban való közzététele eddig sem ütközött akadályba. Az ittas vezetés szabálysértése miatt felelősségre vontak esetében, a hatályos szabálysértési törvény lehetőségét ad arra, hogy a marasztaló határozatot — természetesen nem teljes terjedelmében — nyilvánosan közzétegyük, abban az esetben, ha a nyilvános közzététel fokozott nevelő és visszatartó hatást vált ki. Tehát mi nem az egyént akarjuk megszégyeníteni, hanem másokat akarunk visszatartani az ittas vezetéstől. Egyébként a szabálysértési hatóság minden egyes ügyben a határozatban rendelkezik az Észak-Magyarországban történő nyilvános közzétételről, tehát az egyén számára nem meglepetés, amikor a neve és a büntetés mértéke megjelenik a lapban.

Ezzel az intézkedésünkkel elértük azt is, hogy a funkcionáriusok, különböző állami és gazdasági vezetők, ór.teimiségiek részéről csaknem teljesen megszűnt az ittas vezetés. A nyilvános közzétételtől jobban félnek, mint a vezetői engedély visszavonásától, avagy a magas pénzbírságtól. Tudomásom szerint ez a módszer kezd elterjedni, s országosan ma mér kilenc megyében alkalmazzák. Sőt, nemzetközi érdeklődés is van a tapasztalaitok iránt.

KÉRDÉS: Égy sxarkasitikus megjegyzés szerint a többség adózik, a kisebbség magyarázza az új adótörvényt .. . Arról van szó, hogy némely vélemények szerint az adórendelkezések nem egyetemlegesek és nem univerzálisak. Azaz bizonyos helyen és bizonyos beosztásban dolgozó emberek - s itt elsősorban a vezetőkre, vezető apparátusokra céloznak - olyan megkülönböztetésben részesülnek, amely mentesíti őket a többséget érintő terhektől. Mi igaz ebből? Ebből a szempontból kik és milyen beosztású állampolgárok élveznek kedvezményt? A lábra- kapott hírek szerint miért boldogul az könnyebben, aki tehetősebb, pedig a családi költségvetés megingása nélkül tudna adózni?

VÁLASZOL: dr. Rózsa Ernő, az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Megyei Igazgatóságának vezetője:

A kérdés elején felvetett arány lassan megfordul, mert az idő előrehaladásával egyre többen értelmezik, magyarázzák az új adótörvényt. Ez önmagában nem baj, sőt természetes, mert az abban előírt kötelezettségek mindenkit érintenek. Vigyázni csak arra kell, hogy a félreértéseket, vagy az esetleges tudatos félremagyarázásokat minél gyorsabban és lehetőleg egyértelműen tisztázzuk.

A most feltett kérdésben kimondott feltételezés azt hiszem, nem a félreértések kategóriájába tartozik. Az új személyi jövedelemadótörvényt megelőző elég széles körű vita, az Ország- gyűlésen biztosított nagyobb nyilvánosság, a sajtóban megjelent tájékoztatások, és végül a törvény szövegének megjelentetése mindenki számára egyértelművé tehette, hogy a megalkotott törvény teljesíti alapfeladatát. A politikailag megfogalmazott alapfeladat pedig az volt, hogy az új szabályozás alapján mindenki jövedelmével

arányosan járuljon hozzá a társadalmi közkiadások fedezetének biztosításához.

Ennek érdekében a törvény kimondja, hogy „a magánszemélyt összes jövedelme után adókötelezettség terheli” (1. §) és jövedelemnek számit „a magán- személy által bármilyen címen megszerzett bevétel” (4. §). Tehát a kötelezettségek mindenkire vonatkoznak munkahelytől és beosztástól függetlenül. A kérdésfeltevő figyelmét talán elkerülte, hogy éppen néhány nappal ezelőtt válaszolt a kormányszóvivő a minisztertanácsi tagok fizetésére vonatkozó kérdésre és azt is hozzátette, hogy az ismertetett illetményeket ugyanazok a levonások terhelik, mint bárki másét. Miért lennének akkor ennél „alacsonyabb” fórumok tisztségviselői kedvezményezet- tebb helyzetben? A személyi jövedelemadó-törvény is ad mentességeket. Ezeket 15. §-ában egyértelműen meghatározza, de itt sem beosztásokhoz, tisztségekhez

kötődik a mentesség, hanem jórészt szociális, társadalompolitikai, vagy termelésösztönzési meggondolásokból egyes konkrétan megjelölt jövedelmek adózás alól történő kivonásáról van szó. A felsorolás 28 pontból áll és megfogalmazásai egyértelműek.

Valamennyi jövedelem adóztatását ugyanaz az egységes szervezetű adóhatóság végzi, országosan egységes irányítás és ebből eredően remélhetőleg egységes gyakorlat szerint. Az adóztatás gyakorlatában talán félreértésekre adhat alkalmat, hogy bizonyos munkaterületeket, sajátosságaik miatt fokozottabban kell védeni az államtitkok megőrzésének biztosítása szempontjából. Ilyenek a fegyveres testületek és a honvédelem számára is termelő vállalatok. Ezeknél a szerveknél is folyik pénzügyi-gazdasági ellenőrzés, rájuk is vonatkoznak a jövedelemszabályozás előirásai és fogják fizetni a jövedelmük után esedékes személyi jövedelemadót is. Ezeket az adóellenőrzéseket is az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Igazgatósága végzi, a különbség csak az, hogy ezeknek a vállalatoknak (és az új adó vonatkozásában pedig az ott dolgozóknak) az adóztatását az egész ország területén a fővárosi igazgatóság végzi el.

A tehetősebbek könnyebb boldogulásához e kérdés kapcsán most annyit hangsúlyoznék, hogy a gazdasági szabályozás ösztönözni kívánja a vállalkozást, a meglévő magánerőnek a termelésbe fektetését, de előír egy progresszív (felső értékben 60 százalékos) adófizetési kötelezettséget is.