Észak-Magyarország, 1987. október (43. évfolyam, 231-257. szám)
1987-10-19 / 246. szám
1987. október 19., hétfő ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 Az eső az oka mindennek?... Hogy kerül a vödör az asztalra? Bolhából elefántot, csinálni? Nem, egyáltalán nem ez a szándékunk. Jóllehet, miután valaki elolvasta ezt az írást, könnyen erre a következtetésre jut(hat). Hisz az ügy nem olyan egetverő, csak egy „kis” beázásról van szó. Ám — remélhetőleg — az is kicsendül majd ebből a dolgozatból, hogy pont' az ilyesféle kicsi dolgok miatt mennyi sok pénz úszik el.. . Az esővízzel. A Termolux irodái Miskolcon. a Marx Károly utca 94. szám alatt vannak. Immáron öt éve bérli a helyiségeket a cég a MIK-től. Éppen ennyi ideje annak is, hogy évente menetrendszerűen beáznak az irodaszobák. Ez az épület ugyanis — bizonyára sokan tudják, a stadionnal szemben lévő szolgáltatóegységről van szó — lapos tetejű. Ügy óm, s már sokan sejtik is, hogy ez esetben bizony ama jól ismert magyar építőipari hiányosság, tudniillik az ilyesféle építmények jellegzetes szigetelési betegsége minden probléma gyökere. (Mellesleg a szomszédos Csehszlovákiában rengeteg lapos tetejű családi ház látható, vajh’ ott hogyan oldották meg azok szigetelését? Mert azon a vidéken — egyik szlovák ismerősömtől tudom —. korántsem jelent gondot a beázás. ..) No, elég az hozzá, nálunk még nem sikerült föltalálni ennek az ellenszerét. Visszatérve a Termolux irodahelyiségeihez: érzékeltetésül talán nem árt, ha leírjuk az ott tapasztaltakat. Az íróasztalokon fólia, rajtuk és a padlószőnyegen vödrök, műanyag lavórok. A falon itt-ott az esővíz térképet rajzolt, a fából készült — bizonyára nem olcsó — álmennyezet átázva. Az egyik sarokban, ahol éppen „esőmentes” terület található, egy dolgozó számológéppel végzi munkáját. A szőnyeg néhány helyen valóságos tocsogóvá vált.. • — Esernyőt hoztak magukkal? — fogad az egyik hölgy, mikor belépünk. Mosolyog, inkább kínjában, mint jókedvében. A szomszédos szobában a dohányzóasztalon iratok tömege, két dolgozó görnyed a papírok fölé. A főmérnök irodájában zsúfoltan; szükségmegoldás. — Dolgozni kell, az élet nem állhat meg azért, mert az eső itt bent is esik ... — mondja az igazgató. Duva- lovszki Zoltán —. Zárásunk van ugyanis. — Ez az épület egyébként már elég régen épült — szólal meg Búzái Csaba, a Termolux műszaki ellenőre, aki az ilyesféle ügyekkel (is) foglalkozik, majd így folytatja: — Egyébként a szomszédunk. az ABC-áruház is beázik. érdemes oda is átmenni. Át is fogunk menni, de előbb még megvárjuk a kél illetékes cég, a MIK és a kivitelező Avas Ipari Szolgáltató Szakcsoport képviselőit, akik éppen a tetőn ellenőrzik, vagy inkább úgy jobb mondani, mérik föl a helyzetet. Rövidesen megérkeznek. Kezdem azzal, hogy megkérem őket (két MIK-es és egy szakcsoportos dolgozót), hogy árulják már el a nevüket és a beosztásukat. Ekkor ér az egyik meglepetés. Egyikük (a MIK-től) így szól: — Főnökeinktől nem vagyunk fölhatalmazva arra, hogy nyilatkozzunk! Mondom, ha ez így van, ám legyen. Nem erőltetjük a dolgot, majd ezt írom le. Erre már más helyzet áll elő. — Különben ez az egész nem titok, elmondhatjuk a „tényállást”... De nevünk kiírása nélkül! No. ez már furcsa. Most akkor, mire nem hatalmazták fel őket a főnökeik? Arra, hogy 15 nevüket adják, vagy arra, hogy a problémára vonatkozó dolgokat ismertessék? ... de hagyjuk ezt. ha így kérik, legyen így, nem írjuk le a nevüket, csak a „tényállást”. íme. MIK-es dolgozó: — Május vége felé adtuk a megrendelést az Avas szakcsoportnak. Több épület szigeteléséről van itt szó. erre most került sor. — Ősszel? IAmikor már ugyancsak számolhatunk esőkkel? — vetem közbe. — Október 31-ig kell elvégezni a munkálatokat. Ennél az épületnél úgy három hete kezdték meg a kivitelezést, akkor nem esett. . . Másik MIK-es dolgozó: — Igen, ősszel is végeztetünk ilyen munkát. És továbbra is fogunk, mert anynyi a szigetelési probléma, és kevés a kapacitás erre. Szakcsoportos dolgozó: — Ez egy félkész munka, még nem fejeztük be. Mi a MIK-kel tisztáztuk ezt az ügyet. Megoldjuk a kárrendezést is. — Most miért ázott be ez a tető két napja? — kérdezem. (Egyébiránt az október 13-i és 14—i napokról van szó.) Egyik MIK-es dolgozó: — Tegnapelőtt még dolgoztak itt. Sajnos, nem úgy hagyták itt a tetőt, ahogyan kellett volna. Nem fedték be fóliával. Ha takarás lett volna, nem lett volna ez a probléma ... Sajnos... hangzott el, ámbátor ez ugyancsak kevés vigasz. A kár már megvan. Nem is kicsi, A Termaluxnál első ránézésre — ezt Búzái Csaba mondotta —. körülbelül 80—100 ezer forint. És mi a helyzet a szomszédos 910. számú ABC-áru- házban? Ott milyen károkat okozott a beázás? — Nézzék meg! A falakról néhány helyen már a vakolat is lemállott, az egyik rák tárunkban minden árut át kellett pakolni — mutatja Juhász Ferenc, üzletvezető. — így is tönkrement úgy kétezer forint értékű kávé. Ha esett, idebent a raktárak folyosóin, de az eladótér egyes részein folyt a víz. Szóval, ahogy esett kint. ugyanúgy idebent is. Még szerencse a szerencsétlenségben, hogy ez az egész nem hét végén történi. Mert így a bolti dolgozók gyorsan cselekedni tudtak. De, ha mondjuk szombaton este kezd el esni, akkor hétfő reggelig ugyancsak tetemes kár keletkezett volna . .. Nos. ennyi a „tényállás . Hogy összesen mennyi kárt okozott ez a beázás, később derítik ki. mérik fel pontosan. Az is később derül majd ki. hogy ki(k)nek a hibájából keletkezett ez. De az is lehet, hogy az égi áldásnak köszönhető minden. Mert ez a fránya eső csak esik. esik... Ősszel?! Szörnyű ... Mészáros István ••Idilli” állapot az irodában. Fotó: Dobos Klára Tokajban is sok a gond és a tennivaló. És itt van a Bodrog... hűs hullámai fürdésre, csónakázásra, partja sütkére- zésre csábítja a közönséget; van itt csónakhóz, nem lehet csodálkozni azon, hogy tódulnak ide — még Budapestről is — a víz szerelmesei ... Fölébred a hegyközi kis faluban a nyugatnémet turista — mondjuk —, megreggelizik, s aztán eszébe jut: jó lenne beszélgetni egyet az otthonmaradot- takkal. Keres hát telefont, a crossbar-vonalon felcsengeti rokonait, ismerőseit... Majdnem olyan ez idáig, mint mikor viccelődnek az emberek, mondják: van egy rossz hírem, meg van egy jó ... Bevallom őszintén, ugranék egy nagyot örömömben, ha a fenti közül legalább az egyik igaz lenne, most és itt, ahogyan írva vagyon. Sajnos, most egyik sem az. Minek akkor „rémisztgetni” az olvasót, kérdezheti joggal bárki. A válasz megkerülhetetlen. Vagyis az a helyzet: ami a Bodrogot illeti, a leírtak igazak — voltak, mégpedig ennek a századnak az első évtizedeiben. Legalábbis így számolt be a pompás lehetőségről a krónikás a Sárospatak és Vidéke című monográfiában, amely 1933- ban jelent meg. Most pedig, a közelmúltban azt mondta a pataki tanácselnök egy eszmecserén, hogy „Lehetne pedig a Bodrog fürdőhely is, de nem az, mert a víz szennyezett. Meg kellene már egyszer kérdezni, kik szennyezik?!” És nem álmodtam a hegyközi kis falut sem, meg a crossbar-vonalat. Ugyanezen a tanácskozáson az idegen- forgalmi szakember említette, amikor a hegyközi falusi turizmus lehetőségeiről beszélt. Az üdülőfaluk életre hozásáról és éltetéséről. A kívánalmak között szerepelt persze a crossbar-hálózat szükségessége, mint ahogyan az adott falu jó megközelíthetősége vagy éppen a kereskedelmi hálózat jó színvonala, a gyógyszer- tár léte... Biztosan sokan megmosolyogják ezt a telefont, főként ott, a' hegyaljai városok környékén élők. Mert ma még Szerencsről, Tokajból, Sátoraljaújhelyből és Sárospatakról is hiábavalóan akarnák egymást, az említett módon feltelefonálni az ott élők. Mosolyogni azonban kínjában is szokott az ember. És bizony sok kínról, keservről kellett megörökíteni a szavakat akkor, amikor a megyei népfrontbizottság kibővített elnökségi ülésén azt vették számba: a négy hegyaljai város hogyan tudná lehetőségeit és erőit mozgósítani az idegenforgalom fellendítéséért. A tanácselnökök maguk is számba vették, a megyei idegenforgalmi hivatal vezetője úgyszintén: várak és múzeumok, a Bodrog és a hegyaljai bor, síkvidék és a Zemplén gyönyörűséges tájai... Mind-mind a miénk. Megvan, adott. Ám még ott, ahol lehet szólni az idegenforgalom valamelyes javulásáról, ott is az ai summózat vége, hogy a természeti, művelődéstörténeti, kulturális és pihenést kínáló lehetőségeinket mesz- sze alulmúlják a használásban. A teendők pedig ismertek. Az idegenforgalmi szakember maga nevezte meg a dolgokat, mi is kell ahhoz, hogy a hozzánk látogató vendég — legyen az honfitársunk vagy külföldi — jól érezze magát, szívesen jöjjön és maradjon is minél tovább nálunk. A helyi gondok: a tisztaság, a környezeti kultúra, a vendéglátás stb... A központi megoldást sürgető gondok: posta, telefon, közlekedés, a kistelepülések fejlesztése... És — tehetjük hozzá — a megfelelő szálláshelyek hiánya, a kívánatos propaganda gyermekbetegséges nemléte stb . .. „Az ifjúsági turizmus fejlesztése kiemelt feladat a megyében.” — hallottuk a megállapítást. Meg azt is: „Megfelelő alapellátás és infrastruktúra nélkül nem lehet idegen- forgalmat szervezni.” És tovább: „A bakancsos turisták szinte kiszorulnak e vidékről ... kevés az olcsó étkezési lehetőség.” Sűrű és sokféle tehát a gond, amiről a tanácskozáson az idegenforgalmi hivatal vezetője beszélt. A tanácselnökök sem takargatták a saját településük és körzetük hiányosságait. Ám, gondolom, joggal fogalmaztak meg arra vonatkozó kérdésieket is, hogy maga a hivatal — az általánosságokon túl — milyen konkrét elképzeléseket tud? Például a zempléni tartalékok kiaknázására? A négy hegyaljai város tanácselnöke, ezen a kibővített népfrontos találkozáson szólt a konkrét elképzelésekről is. Abban a szellemben, hogy a kinek-ki- nek megadatott feladatok elvégzésével szinkronban, hogyan képzelik az összefogásban rejlő lehetőségek kiaknázását. Nem, nem a pénz „központosítása” lesz az üdvözítő megoldás, értett mindenki egyet. (Mint egyikük fogalmazta: olyan lenne ez, mint amikor vak vezet világtalant.) Hiszen a pénz mindenütt szűkében van, s lesz. Akkor mi kellene, hogyan lehetne mégis többet tenni és adni? A kibontakozáshoz szükséges elemeket így lehetne rangsorolni: elképzelés, összefogás, pénz, türelem. Sok-sok türelem ... Ahhoz, hogy beérjen a négy hegyaljai város kinyilvánított szándéka: együttesen törekszenek arra, hogy fiatalok és idősek, bakancsos turisták és nyugati autóval érkezettek egyaránt megtalálják pihenési, Idikapcsodódási, szóra- Ikozási igényeik helyszínét. S talán ez a szellem a jelen krónikásának is megadja: a Bodrog hűs hullámairól és az ide sereglő közönségről írhat. Fél évszázad múltán is ... S talán majd egyszer, a ma krónikásának utóda azt beszéli el: „Fölébred a hegyközi kis faluban, az üdülőfaluban a vendég, megreggelizik és eszébe jut...” T. Nagy József A pataki Rákóczi-vár bejáratánál... (Laczó József felv.) II Bodrog hős vize, meg a hegyközi crossbar-vonal
