Észak-Magyarország, 1987. október (43. évfolyam, 231-257. szám)

1987-10-17 / 245. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 12 1987. október 17., szombat Szepesi György a FIFA~ról, a magyar labdarúgásról és a rádiós munkájáról N evét sokfelé ismerik. Kollégánk, aki a rádiózásból doktorált. Nincs ebben semmi meglepő, hiszen hosszú évek­kel ezelőtt joggal érdemelte ki a hallatlanul megtisztelő megállapítást: „Amit ö nem tud a rádiózásból, azt már nem is kell tudni." Jelenleg a Magyar Rádió szórakoztató és sportfőosztályának vezetője. Bonni tudósítóként tevékenykedett, amikor igent mondott egy felkérésre. Elvállalta a Magyar Labdarúgó Szövetség elnöki tisztét. Élete a labdarúgás, imádja a sportot, ért­hető, hogy segíteni akart. Tiszteletreméltó ügybuzgalommal látott munkához, méltány­— A mexikói világbajnokságot köve- % tőén valósággal beletemetkezett a rádiós munkába. Ez egyfajta búfe­lejtést jelentett? — A rádiós munkámat soha nem hagy­tam abba. Amikor időm engedte, dolgoz­tam. MLSZ-elnökként is bejártam a szék­házba, nem akartam elszakadni a napi ügyektől. Kevesebb időm maradt a mű­sorok gondozására, a szerkesztésre, hiszen a válogatottal sokat utaztunk, gyakran fordultunk meg külföldön. Tisztségemből eredően jó néhány nemzetközi megbeszélé­sen és tanácskozáson kellett részt ven­nem, de talán szükségtelen azt hangoztat­nom, hogy számomra a rádiózás minden­nél többet jelent. Hála istennek, nyolc­éves MLSZ-elnöki működésem alatt is mindent — a szolgálati gépkocsitól a fi­zetésemig — a rádiótól kaptam. — Lemondása után azt nyilatkozta: már korábban bejelentette, hogy megvá­lik az elnöki tisztségtől. Ebből az követ­kezik, hogy a VB-kudarc nem befolyásol­ta döntését... — Nem. A mexikói világbajnokság előtt egy esztendővel eldőlt, hogy átadom az elnöki szerepkört. Elképzelésünket írás­ban is lefektettük. Az MLSZ elnöke — az akkori tervek szerint — Buda István lett volna, jómagam pedig a nemzetközi el­nökhelyettes. Aztán másként alakultak a dolgok... Én kitartottam eredeti állás­pontom mellett és leköszöntem. — Az MLSZ egykori elnökei — Barcs Sándor, Terpitkó András, Kutas István és ön — nem sokkal az új testület megala­kulása után „látványos megbízatást" kap­tak: a szövetség tiszteletbeli elnökségi tag­jai lettek. Megtudhatnánk, hogy személy szerint mit kell csinálnia? — Tömören felelhetek: semmit. Egyéb­ként — ha jól tudom — amolyan nemzet­közi tanácsadó vagyok. Sokáig kísérte az emberek dühe — Érezte-e, és ha igen, akkor meddig az emberek dühét a mexikói Mundial után? — Igen, elég sokáig kísért a harag. So­kat, talán a válogatott erejét meghaladó teljesítményt vártak tőlünk itthon és a 0-6 -hatalmas pofont jelentett. Annyi po­zitívuma volt a lemondásomnak, hogy a lakásomon megszűnt az „MLSZ kihelye­zett irodája”. Nem múlt el ugyanis nap, hogy különböző ügyekben ne kerestek volna. A leggyakrabban Bálint László je­lentkezett, ő minden héten legalább egy­szer, reggel fél nyolckor csörgetett. Amió­ta nem vagyok a szövetség elnöke, egyet­lenegyszer sem hívott... — Forgassuk vissza az idő kerekét! Té­telezzük fel, hogy 1979-ben vagyunk, s felkérik, legyen az MLSZ elnöke. Szeret­nénk leszögezni: birtokában vannak mind­azok a tapasztalatok, amelyeket nyolc esztendő alatt szerzett. Vajon kimonda- ná-e az igent? — Egészen biztosan nem. Akkoriban rengeteg szubjektív tényező játszott sze­repet döntésemben. A mai eszemmel már tudom, hogy az elnöki tisztségre csak olyan embert szabad jelölni, aki pénzügyi és közgazdasági ismeretekkel egyaránt kel­lően fel van vértezve. Ez a munka telje­sen más, mint amit a rádióban kell csi­nálni. Lemondásomat követően nyilatkoz­tam a 168 óra című műsorban, szavaimat, az ott elhangzottakat azonban egyesek el­ferdítve értelmezték. Ügy fogalmaztam, hogy minderre kinevezésemet követően három hét alatt rájöttem, mindez azon­ban nem azonos azzal, hogy képtelen let­tem volna az MLSZ irányítására. talanság lenne tőle elvitatni az elért ered­ményeket. Sajnálatos módon összességében nem lett jobb honi labdarúgásunk színvona­la, de ügyes menedzseléssel egy-két rész­sikert elértünk. Két cikluson keresztül irányította a testü­letet, a tavalyi mexikói Mundial után le­mondott. A labdarúgástól azonban nem szakadt el, hiszen tagja a Nemzetközi Lab­darúgó Szövetség (FIFA) végrehajtó Bizott­ságának. A napokban Miskolcon járt és készségesen mondott igent felkérésünkre. Szepesi György igyekezett részletesen vála­szolni kérdéseinkre. Fotó: Laczó József — Mire gondol vissza jó érzésekkel? — Sokan elfelejtik, hogy volt tíz-tizen- két telt házias mérkőzésünk a Népstadion­ban; Bécsben 8000 magyar örült a VB- selejtezőn aratott nagyszerű győzelemnek; ifjúsági válogatottunk Európa-bajnoksá- got nyert; az utánpótlás válogatott beke­rült a legjobb négy közé az EB-soroza- ton; hosszú évek után magyar csapat szerepelhetett az UEFA Kupa döntőjében; kiépítettük a korosztályos rendszert; mi mondtuk ki elsőként, hogy a labdarúgók szerződtetett sportolók, tehát főállásban futballoznak. — El tudja képzelni, hogy Magyaror­szágon az MLSZ éppen soros, elnökei ne bukással távozzanak? — Nehéz erre pont nekem felelni ... Azt válaszolhatom, hogy nem tudom. Egy tény: a különböző érdekek és csoportok alaposan megnehezítik a munkát. — Könyvtárunkban sok olyan mű ta­lálható, amelyeknek ön a szerzője. Gon­dolt-e már arra, hogy nyolcesztendős el­nöki tevékenységéről könyvet írjon? — Igen. Legkésőbb 1990-ig szeretném papírra vetni tapasztalataimat. Egy tanács indította a FIFA felé — Páratlanul gyorsnak tűnt számunkra az út, amely a FIFA VB-tagjai közé ve­zette. Beavatna bennünket, hogyan vető­dött fel egyáltalán a gondolat? — A nemzetközi szövetségnek volt egy jugoszláv tagja, Andrejevics professzor, aki ötven esztendőt „húzott le” vb-tag- ként. Joao Havelange-t rádiósként jóma­gam az 1974-es NSZK-beli labdarúgó-vi­lágbajnokságon ismertem meg. Amikor külföldi tudósítóként elköszöntem Bonn- tól, rendeztek egy fogadást. Ott kaptam egy tanácsot: amennyiben a szocialista országok képviselői rám szavaznának, megnyílna az út a FIFA vezérkarához. Nos, 1982-ben Drezdában ez megtörtént, Lisszabonban az UEFA-kongresszus 23:5 arányban elfogadta jelölésemet, a FIFA pedig tudomásul vette a döntést. Négy év­vel később szavazás nélkül, közfelkiáltás­sal újítottak meg tisztségemben. — Milyen feladatok ellátásával bízták meg a Nemzetközi Labdarúgó Szövetség­ben? — A végrehajtó bizottság tagjaként szá­mos teendőm van. Elnökhelyettese vagyok a sajtóbizottságnak, továbbá tagja az öt­tagú olimpiai bürónak, az alapszabály- és a teremtorna-bizottságnak. Igyekszem leg­jobb tudásom szerint dolgozni, ennek kö­vetkeztében jócskán van mit csinálnom. — Milyen időközönként, és hol ül össze a végrehajtó bizottság? — A 22 tag évente kétszer tanácskozik, rendszerint Zürichben. A szovjet sport­vezetővel ketten képviseljük a szocialista országokat. — Az 1994-es világbajnokság rendezé­sének jogát jövőre ítélik oda. Előzőleg bi­zonyára igen alaposan körüljárják a té­mát, látogatásokat tesznek a jelentkezők háza táján. Megtudhatnánk, milyen felté­teleknek kell megfelelniük? — A FIFA szabályai rendkívül szigo­rúak. Az első lépcsőt a kormánygarancia jelenti, utána a pénzügyi fedezet biztosítása következik. Szavatolni kell a hivatalos tiszt­ségviselők, vezetők, szervezők, játékosok, bírók biztonságát. A nagy játék előtt egy évvel készen kell állnia valamennyi sta­dionnak, gondoskodni kell a sajtó, rádió, televízió igényeinek kielégítéséről. Köve­telmény a zavartalan közlekedés, ehhez utak, repülőterek kellenek. Az „aprósá­gokról” nem beszélek, mert roppant hosz- szú lenne a lista. Havelange határozott ember — Melyik ország az esélyese az 1994-es világbajnokságnak? — Azt már kimondta a FIFA, hogy a hét év múlva sorra kerülő eseménvt Euró­pán kívül kell megrendezni. Egyelőre eny- nyi biztos. — Hogyan készül fel egy-egy megbe­szélésre? — Valamennyien nagyon gazdag anya­got kapunk. Ez legalább három héttel az ülést megelőzően megérkezik. November­ben hat bizottság ülésezik Zürichben, ezek közül háromnak én is tagja vagyok. Elő­készítjük a decemberi vb-ülés anyagát. Az esemény azért tart számot különös ér­deklődésre, mert akkor kerül sor az 1990- es olaszországi világbajnokság selejtezői­nek a sorsolására. — Ha nem titok, elárulná, hogy a testü­letben kikkel alakított ki baráti viszonyt? — Elöljáróban annyit, hogy a végrehaj­tó bizottság valamennyi tagjával szemé­lyes ismeretségben vagyok, kölcsönösen tiszteljük egymást. Azt természetesnek tartom, hogy egyik-másik sportvezetővel közvetlenebb a munkakapcsolatom. Az utóbbiak közé tartozik a brazil Havelange, a svájci Blatter, a nyugatnémet Neuber- ger és a szovjet Koloszkov. — Milyen vezetőnek tartja Have- lange-ot? — Nagyon határozott, céltudatos ember. Átformálta a világon a sportág arculatát. Különböző programokat dolgozott ki és ezek mindegyikét megvalósította. Gondol­junk csak a harmadik világ országainak rohamos fejlődésére, szakmai, orvosi, pá­lyaépítési, játékvezetői előadássorozataira, a 24-es világbajnoki döntő életre hívásá­ra, a 16 éven aluliak világbajnokságára, a teremlabdarúgó világtornára, a női lab­darúgás segítésére. Havelange-ot érik azonban támadások. Azzal vádolják, hogy üzletember lévén, túlságosan is „eladja” a sportágat, fennáll a kommercializálódás veszélye. Valóban bekapcsolt jó néhány társaságot (Coca-Cola, Fuji, Kodak és még sorolhatnám) a labdarúgás patroná- lásába, ezzel együtt viszont óriási bevé­telre tett szert. A magyar válogatott a két legutóbbi világbajnokságról másfél millió dollárt hozott haza! — A labdarúgás köreiben nagy vihart kavart a Jugoszláv Labdarúgó Szövetség és a klubok közötti „háború”. Hosszas hu­zavona és több bírósági tárgyalás után a JLSZ veszített. A FIFA akkor büntetést helyezett kilátásba déli szomszédaink szö­vetsége ellen. Megtudhatnánk a Nemzet­közi Labdarúgó Szövetség álláspontját? — Amikor a FIFA megbízásából részt vettem az Universiadén, alaposan megis­mertem az ügyet. Nyolcoldalas jelenté­semben foglalkoztam is a történtekkel. A FIFA 48. paragrafusa kimondja, hogy a nemzeti szövetségek munkájába, belső vitáiba nem szólhatnak bele a bíróságok, erre kizárólag a FIFA, vagy az általa ki­nevezett bizottság jogosult. Amennyiben polgári bírósági intézkedés történik, a 48. paragrafus leszögezi: azonnal közbe kell lépni. A gondot az okozta, hogy a JLSZ „alkotmányában” ez a paragrafus nem szerepel... A FIFA szeptember 15.-ei körlevelében úgy rendelkezett, hogy azok a nemzeti labdarúgó szövetségek, ame­lyeknek alapszabályában nem szerepel a „48-as”, azonnal iktassák be — éppen az esetleges viták elkerülése érdekében. A FIFA valószínűleg nem alkalmaz bünte­tést a JLSZ ellen, de sürgette a „védő- intézkedés” meghozatalát. Egyszerű és áttekinthető játék — A FIFA már három terem-világtor- nát rendezett és végleg eltörölte a palánk használatát. Megítélésünk szerint így le­lassul a játék, több lesz az üresjárat. .. — Nekem .is az a véleményem. Igyekez­tem érvelni, álláspontomat alaposan át­gondolva megvédeni. Havelange elnök azonban hajthatatlan maradt. Azt mond­ta: a labdarúgás egyszerű és áttekinthető játék, nincs szükség arra, hogy a jégko­rongot és a focit összekeverjék. Enged­mény tehát nincs, a palánk ügye végleg lekerült a napirendről. A FIFA döntését valamennyi kontinens szervezetének és nemzeti szövetségének tudomására hoz­ta. Annyit még elárulhatok, hogy ami­kor a palánk kérdésében szavazásra került sor, csúfosan kikaptam ... — Közismert, hogy ön eddig tíz olim­piáról közvetített, tudósított. Megtudhat­nánk valamit a Magyar Rádió szöuli el­képzeléseiből? — Ami a kérdés első részét illeti: a rá­diósok mezőnyében a „tízessel” csúcstar­tó vagyok, s talán erre büszke is lehetek. Terveink még nem kristályosodtak ki, ezért bővebb, a nagyközönséget érdeklő információval még nem tudok szolgálni. — Milyen ügyben érkezett Miskolcra? — Novemberben lesz a borsodi rádiós hónap. A műsorok előkészítése, szervezé­se, koordinálása céljából jöttem ide köz­vetlen munkatársam, Obsina Béla főosz­tályvezető-helyettes társaságában. — Végezetül pedig árulja el: minden hétvégén jár mérkőzésre? — Ha itthon vagyok, nem múlik el for­duló nélkülem. Most is igyekeznünk kell, hogy elérjem az egyik esti fővárosi ösz- szecsapást. Doros László Kolodzey Tamás

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents