Észak-Magyarország, 1987. október (43. évfolyam, 231-257. szám)

1987-10-17 / 245. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 6 1987. október 17., szombat Szovjetunió: a 70. évforduló n sz Lenin és Kulinyin 1919-ben. A szovjet kormányt a Mun­kás- és Kaito-nafeüldötjtek II. összorosizországi kongresszu­sán választották .meg, ame­lyet 1917. október 25—27. (november 7—9.) között ren­dezlek Petrográdon. A kong­resszus megnyitásának idő­pontjaiban nyilvántartásba vett 649 küldött Iközül 390 Leniin pártjának tagja volt. Nagyságáit tekintve második a baloldali szociálfonradal- anáro.knak (eszereknek) — a (parasztság legradikálisabb jpolgár.i demokratikus ideoló­gusainak — a íiralkciója volt. Ennék a kispolgári csoport­nak (1917. novemberben párt letjt) mintegy 160 mandátu­ma vollt. A győztes felkelésre tá­maszkodva, a kongresszus kihirdette a Szovjet Köztár­saság megalakulását s elfo­gadta a -békéről és a földről szóló, történelmi jelentőségű dekrétumokat. Az új kormány megalakí­tásának feladata állt a kong- lesszus figyelmének közép­pontijában. A -bolsevik párt központi bizottságának ülé­sén, amelyet az október 24 —25-re virradó éjszakán, a fegyveres felkelés közben tartottak, gyakorlatilag elő­ször vizsgálták meg a szov­jet kormány nevének és ösz- szetételérték kérdését. Le­nin azt javasol-ta, hogy az új hatósági szervet „mun­kás-paraszt kormánynak” nevezzék el. Ugyanakkor határozták el azt, hogy a kormány tagjait népibizto­soknak fogják nevezni. Le­nin néhány jelöltet javasolt a népbiztosok tisztségére, s ezeket a párt központi bi­zottsága jóvá is hagyta. A frakció október 26-i délelőtti ülésén tartott be­számolójában Lenin k üljön hangsúlyozta, hogy a bolse­vikek hajlandók néhány tár­cát adni a kormányban a baloldali eszereknek. Ugyan­ezen a -napon néhány órá­val azelőtt, hogy az új kor­mány névjegyzékét jóváha­gyásra a szovjetkongresszus elé terjesztették, a bolsevik párt központi bizottsága meghívta ülésére a 'balol­dali eszer frakció vezetőit, D. Ka-mkovot, fi. Karelint és V. Szpirót, és felajánlotta ne­kik, hogy vegyenek részt a kormányban. Lenin abból a feltevésből indult ki, hogy a munkás­osztály érdak-ei és a dolgo­zó és 'kizsákmányolt pa­rasztság érdekei között nincs döntő -különbség. A baloldali eszer-ekben pedig olyan -poliit-iíkali -irányzatot látott, amely mögött töme­gek állnak, a -parasztság egy része követi. A bolsevikok -azonban csak bizonyos ala­pon -tartották lehetségesnek ,a -megegyezést. Lenin rámu­tatott: ázzál a feltétellel va- g.yunik hajlandók -megosztani -a hatalmat a szovjetek ki­sebbségével, ha ez a kisebb­ség becsületesen kötelezi -magát arra, hogy -engedel­meskedik a itöbbségin-ek, és olyan programot követ, amelyet az egész II. össz- oroszországi szovjetkong­resszus jóváhagyott, és amely a szocializmus falé vezető fokozatos, de határo­zott és következetes lépések­ből áll. A -baloldali eszerek veze­tői nem voltaik hajlandóak belépni ,a kanmánytoa. Ügy vélték, „lehetetlen bele­egyezni a proletárdiktatúrá­ba”, -nag-aszkodták ahhoz, hogy valamennyi pártból álló — azokból is, amelyek nem ismerték el a II. szov­jetkongresszust — „egyne­mű forradalmi kormányt” kell alakítani. A bolsevik párt központi Dizottsága kijelölte a kor­mány összetételét, jóváhagy­ta a kormány megalákításá- ra vonatkozó határozat Le­nin által írt tervezetét, és jóváhagyta a kormány ne­vét: Népibiztosok Tanácsa. A szovjetkongresszus má­sodik ülése előtt Lenin még egy kísérletet tett, hogy ki­eszközölje a baloldali esze- r-ak részvételét a kormány­ban. Ez alkalommal Marija Szpiridonavárval — a balol­dali eszer mozgalom ideoló­gusával, vezérével és leiké­vel folytak tárgyalások, de nem sikerült megegyezniük. A szovjetkongresszus ál­tal jóváhagyott kormány tagjai lettek: a Népibiztosok Tanácsának elnöke — Vla­gyimir U1 janov (Lenin); belügyi népbiztos — A. Ri- 'kov; föl diműv élés-ügyi nép­biztos — V. Miljutyin; mun­kaügyi népbiztos —A. Sljap- nyikov; -hadügy -és tengeré­szeti bizottság, amelynek tagjai V. Ovszeje-n'ko (An­tonov), N. Kril.enko és P. Dibenko voltaik: ker-esked-e­lem- és iparügy — V. No- gii.n; közoktatásügy — A. Lunacsarszkij; pénzügy — I. Szk-vorcov (Sztyepainov); k-ülügy — L. Bronstei-n iTrock-ij); Igazság-ügy — G. Oppoko-v (Lomov); élelmi- szerüg.y — I. Tyeodorovics; posta- és távíróügy — N. Avilov (Glebov); nemzeti­ség ügyi népbiztosság elnöke — J. -Dzsu-gasViilli (Sztálin). Természetesen a hatósá­gok száma nem lehetett változatlan, a Népbiztosok Tanácsának személyi össze­tétele imég kevésbé. A for­radalom harcolt, fejlődött, épített. A vezetőik számára ez -azzal a következménnyel járt, hogy egyeseket áthe­lyeztek, új intézményeket hoztak létre. A 14 népbiz­tos közül 1917—1922 folya­mán csak ketten maradták meg tisztségükben: Lu­nacsarszkij és Sztálin, és természetesen Lenin, a Nép­biztosok Tanácsának elnöke. 1917 novembertől 1918 ja- inuáirlg a Népbiztosok Ta­nácsának tagja volt hét baloldali -eszer lis, aki -köte- itezet'tséget vállalt arra, -hogy a Népbiztosok Tanácsának ik-özös -politikáját .érvényesí­ti. Vasútügyi, állami gondo­zási, helyi önkormányzati, a köztársaság -vagyonát keze­lő, államli -ellenőrzési mép- toiztosságo-t és t-ö'bb mást szerveztek. A Népbiztosok Tanácsa összetételének sta­bilizálódása 1918 imárdiusá- -r-a lényegében befejeződött; ekkor költözöltt -át a szovjet kormány Petrog-rád-ból Mois-zlkiváiba. De bármilyen változások történtek is a kormány ösz- szetétel-éban (1918 március­iban ipéldául a baloldali -esizerák kiléptek belől-e, mi­ntán, -Lenin sürgetésére, Né­metországgal megkötötték a breszt-ilitovszki -békét) — a kormány változaitilan-ul hi­vatásos, -meggyöződéses for­radalmárokból, tehetséges és művelt emberekből állt. A Népbiztosok Tanácsa sokrétű tevékenységét Lenin közvetlen irányításával vé­gezte. A Népbiztosok Taná­csának munkájában szabály volt a -koillektiív -vezetés:, a tömegkapcsalat, a széles Ikörű -nyilvánosság. Az 'igaz­gatás -és a (törvényhozás egyibe olvasztásának bolsevik irányvonala teljés mérték­ben kifejeződött a Népbizto­sok Tanácsának -munkájá­ban. Ennek az arányáról a következő -számadatok -ta­núskodnak: 1917 végén és 1918-ban 474, a kormány áll­tai elfogadott törvényhozási okmány [jelent meg a Ren­deletek Tárában — amely­ben a szovj-ethatalom ren­deletéit és határozatait kö­zölték. Ezekben a hón,apók­ban -Lenin 118 rendelatet és -határozatot -írt, 126-ot pedig ■lényegesen kiegészített, kija­vított, megszerkesztett. Az első -rendidlet-ék még nagy­szerű propagandaok-mányok is voltak, amelyek gyakor­lati munkára szólitot-tálk fel a tömegeiket. Anatolij Razgon, a itörténelemtudományok d ok t o na Lézer és gyógyítás A lézersugár orvostudomá­nyi felhasználására, gyógyító alkalmazására már nagyon korán, az első fejlettebb léze­rek előállításával egyidejűleg sor került, mégpedig már a kezdet kezdetén is a vára­kozásoknak megfelelő, vagy a vártnál nagyobb sikerrel. Természetesen ahhoz, hogy a gyógyításban alkalmazható lézersugár álljon rendelke­zésre — olyan szabályozha­tó erejű „fény-szike”, amely az élő szervezet szöveteibe célszerűen, feleslegesen kárt nem okozva hatol be —, sok gondosan megtervezett kí­sérletet kellett végezni, meg­határozva a pontos műszaki jellemzőket és kipróbálva a fénysugár-sebészkést előbb leölt állatok szöveteiben, majd élő állatokon végzett műtétek sokaságával is. A lézersugaras gyógyítást először a szemészet vezette be. A lézersugárnak köszön­hető, hogy napjainkban már sikerül megmenteni a meg- vakulástól az olyan betegek többségét, akiknél a szem ideghártyájának, a retiná­nak a leválása és vérzése lép fel. Belénk ' rögződött már, hia ismerőssel hoz össze bennünket a sors — bár­milyen sietős is legyen a dolgunk —, nekiszögezzük -a kérdést: hogy vagy, hogy megy dolgod. Aztán jön is persze a válasz: hasonlóan semmitmondó, mint maga a kérdés volt: Vagyok, va- gyogatok . .. Rohanok haza, semmire nincs idő... Az egész élet egy nagy roha­nás ... Ám, ha hasonló kérdést tenne fel valaki Kassán, a Kelet-szlovákiai Vasművek hideghengerdéjében a tizen­három tagú Csehszlovák— Szovjet Barátság szocialis­ta brigád kutatóinak, egé­szen más választ kapna. Az ő idejük, homokórája ugyanis nem pereg hiába akár munkahelyi, akár ott­honi elfoglaltságukat tekint­jük. Ha szabadidejükben nem a kassaújfalui gyer­mekotthon ügyes-bajos dol­gait intézik, ahová hosszú évek óta köti őket a bri­gádvállalás, lehet, hogy va­lami sportversenyre készül­nek, vagy éppen cikkeket fordítanak a szovjet szak­sajtó valamelyikéből. Le­het persze, hogy moziba mentek, -Ki tud többet a Szovjetunióról vetélkedőn vannak, vagy a testvérbri­gádjuk látja őket vendé­gül a klinikán. Gyakorta ülnek egy-egy újítási javas­lat fölött vagy teszik köte­lességüket, amit a -népfront megfelelő tagszervezetében betöltött szerepük ró ki rá­juk. Ez természetesen csak nagyon kis hányada mind­annak, amit valójában tesz­nek, hisz nem említettük még például a véradást: a brigád 1973-beli megszerve­zése óta annak tagjai több mint 130 alkalommal öltöt­ték magukra a jellegzetes fehér köpenyt, ami már szép átlagot jelent fejen­ként. Az aktívák között is akadnak persze még aktí­vabbak: Jozef Bánik kandi­dátus például, aki múlt év végéig vezette a kollektí­vát, vagy Ludovit Furmán mérnök, Anton Hlavácik, Pavol Slávik vagy Stanis­lav Stastny. Bár tevékenységük így egy szuszra sorolva tan túl­ságosan is tarkának tűnik, mindent még most sem mondtunk el. Desszertnek hagytuk a brigád termelő- munkáját. Nemcsak azt persze, ami egyébként is kötelessége az embereknek, hanem az ezen felülit is. Itt vannak példaként a Lakkozó keretek. Anton Hlavácik mérnök még be sem fejezte kutatási felada­tát, ők már gyártották is — szó szerint a térdükön. Ez egyébként deviza-meg­takarítást is jelent, mint­hogy ezeket a kereteket idáig a Német Szövetségi Köztársaságból kellett drá­ga pénzért behozni. Bánik mérnök, a brigád „apja” mesél még: az ola­jokkal, amiket ők fejlesz­tettek ki, szintén importot takarítottak meg. — No meg a horganyzott lemezek felületkezelése — teszi hoz­zá a kollektíva mostani ve­zetője, Hlaváciková Anna. Nagy napja volt a közel­múltban a Bánik — illetve most már a Hlaváciková — brigádnak. A Csehszlovák— Szovjet Baráti Társaság Köz­ponti Bizottságától ugyanis átvehették Pozsonyban a társaság által az iparban, az építőiparban, a közleke­désben és a híradásban dol­gozó szocialista brigádok ré­szére alapított vándorzász­lót. Az országunkban folyó verseny immáron negyedik esztendejében a brigád győ­zelme elismerése egyben az ő munkájuknak, a vállala­tuknak, kerületünknek, egész társadalmunknak.. v (Az írást Kassai testvérla­punkból, a Vychodoslovenské Noviny-ból vettük át.) Szív d cérnán . Egy hölgy nyolc órán keresztül szíveket rak a gépbe. Egy másik áll a túlsó oldalon, azt né­zi. a gép jól fel fűzte-e a szívet a cérnára. Ha nem, letépi róla, s a szívet visszadobja az első hölgynek, aki továbbra is nyolc órán át rakja, rakja a gépbe ... Egy teremmel arrébb egy másik hölgy nyolc órán keresztül meggyszemeket rak, valami ol­vadt, fehér cukormasszába, egy másik a fehér golyóvá kövült rumos vagy konyakos meggyet csokoládéba mártja egyenként, és tálcára rák­ja, ugyancsak nyolc órán keresztül. Egy újabb teremben, a mondjuk egy-két mokkacu- kornyi nagyságú kis csoko­ládékockákat egyenként kéz­zel csomagolja egy hölgy, tenyerébe veszi a sztaniolt, bele a csokit, fentről, lent­ről egy-egy hajtás, oldalról három-négy, a másik oldal­ról ugyanannyi, ledobja az asztalra, veszi a követke­zőt. Boszorkányos ujjai úgy járnak, mint egy zongoramű­vészé a billentyűkön. Talán öt-hat másodperc, míg egy csokit becsomagol — leg­alábbis míg nézzük. Ne is mondjam, ezt teszi nyolc órán át. Egy másik brigád szalon­cukrot igazít (még tényleg csak cukrot) a görgős futó­szalagra, a cukor a gépben csokoládézuhanyt kap, a túloldalon már valóban iga­zi szaloncukorformában ke­rül elő. Egyszerre egy tál­cával zúdítanak a szalagra, amely elég gyorsan halad ahhoz, hogy az asszonyok elrendezzék, talpára fordít­sák, és megfelelő távolság­ra tegyék egymástól a cu­korszemeket, hogy a zu­hany kellőképpen bevonja csokoládéval. Sorolhatnám tovább is a példákat és minden bekez­dés végére azt is, hogy az asszonyok mindezt nyolc órán keresztül teszik, de nem írom, hiszen nem aka­rom ismertetni a teljes „technológiai sort” a Sze­rencsi Csokoládégyárban. Biztos^ vagyok abban, hogy a helyiek nem sértődnek meg, nem éreznek semmi gúnyt soraimban, talán csak elképedést, hitetlen­kedést, hogy ilyen nagy hí­rű, patinás üzem, a magyar édesipar fellegvára ilyen körülmények között kényte­len dolgozni. Nem sértődhetnek meg, hiszen vétlenek; vennének ők korszerűbb csomagológé­peket és gyártósorokat, csak éppen miből és honnan? Kovács György igazgató el­mondta a gyárba látogató megyei képviselőknek, hogy amíg egy világhírű — mond­juk — svájci csokoládégyár elsőrendű alapanyagból, a világpiaci árnak megfelelő árukból (cukor, kakaó) el­adható áron termel fino­mat, addig a magyar édes­ipar másodrendű minőségű alapanyagból, a világpiaci ár háromszorosáért (!) be­szerzett cukorból, manufak­turális módszerekkel gyárt igazán jó minőségű csoko­ládét — már-már eladha- tatlanul (legalábbis nyuga­ton) magas áron, de így is ráfizetéssel. Nem tagadom, mikor hoz­záfogtam, hogy megírjam ezt a néhány bekezdést, nem tudtam eldönteni, és most a vége felé sem tudom, hogy azon keseregjek-e elsősor­ban, hogy az egyik leghíre­sebb, Európa-szerte nevel szerzett magyar gyárban ilyen körülmények között kell versenyképes (?) termé­ket gyártani, vagy azon, hogy a gyár átlagbérszinvo- nala 60 000 forint. Ördögi kör ez, vagy ahogy ma di­vatos mondani, a 22-es csap­dája. A gyár drágán ter­mel, magas önköltséggel, ezért nem tudja jól megfi­zetni a dolgozóit. Dg mert nem tud gépeket venni, és ezért háromszor annyi munkáskéz termeli az árut, mint egy modern üzemben célszerű lenne, ezért (is) termel drágán. A „gépsorok” között szét­széledtek a képviselők, köz­tük számos vezető, más me­gyei nagyüzem felelős be­osztású szakembere. Nem láttam a homlokuk mögé, nem kérdeztem tőlük, mi­lyen íze van annak a pár szem csokoládénak, amit útközben bekaptak. Néztem a boszorkányos ügyességű ujjakat, néztem azt a cso- koládészívet, amit majd ka­rácsonyfánkra akasztunk hamarosan. Aggodalom töl­tött el. Mert gondoljanak csak bele. Egyetlen vékony kis cérnaszálon lógott az egész. Sz. L. Eddi! Danikák, - ezután mái fllavácikováék

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents