Észak-Magyarország, 1987. október (43. évfolyam, 231-257. szám)
1987-10-16 / 244. szám
1987. október 16., péntek ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Parlamentről, adóról, nyilvánossájjról, egyetemistákkal Nem emlékszem, hogy egyetemista koromban (hatvanas évek elején) gyakorló politikus ellátogatott volna a kollégiumunkba. Pedig (a kubai válság évei ezek ...) hajnalokig vitatkoztunk, úgymond politizáltunk, vadul, egymást túlkia'bálva, sértegetve. És természetesen — ifjúság bohóság — naivan. Nosztalgia lenne?, s ha igen miért ne vállalnám! „Boldogult úrfi- korom” jutott eszembe kedden este az egyetem „Vitamin” klubjábaln, ahol egy tucatnyi fiatalember tett fel tapoga'tódzó és okos kérdéseket Dudla Józsefnek. Elsősorban mint képviselőnek, s főleg az Országgyűlés legutóbbi ülésével kapcsolatban. Van ebben az érdeklődésben valalmi üdítően új is, s ez korántsem véletlen. Azt hiszem, hogy nem túlzóik, ha azt mondom, hogy na|gyon rég figyelte az ország ilyen feszült figyelemmel a Házból jövő híreket, tudósításokat, hogyan is döntenék a honatyák. Érthető, hisz legérzékenyebb „testrészünkről”: a zsebünkről volt szó ... Érinti ez természetesen az egyetemistákat, a holnap értelmiségiéit is. Húsz kiérdést tettek föl, s ezek többsége a nyilvánosság problémakörét feszegette. Rokonszenvesnek és jogosnak érzem ezt az igényes kíváncsiságot és türelmetlenséget. Az állampolgár, ha már a zsebébe nyúlnak, tudni szeretné, hogy mi történik a forintjaival, hogyan sáfárkodik a kormány az államkasszával és a bizalommal. Mert ennek a bizalomnak is ára van, bizony még pénzben is kifejezhető ára. Érdekes felvetésnek tartom azt is, amely kevesli azt a 8 munkanapot, amelyet — az évi négy ülésszakon — a honatyák a Parlamentben töltenek. Nem a dolgok agyon- beszélését hiányolták a jogászhallgatók, de valamiféleképp az alaposságot. Készítsék jobban elő a kormány döntéseit és legyen határozottabb a számonkérés. A képviselő pedig azoknak számoljon be, akiknek a bizalmából került a Házba, akiknek, akikért felelősséggel tartozik. Váljanak nyilvánvalóbbakká az érdekek, s azok ütközése is. Konkrétan az adótörvényre, illetve az azt megelőző „társadalmi vitára” utaltak a fiatalok. Az nyilvánvaló, hogy nincs olyan adótörvény, amely mindenkinek tetszik. Sőt! továbbmehetünk, ha népszavazást rendeznének, aligha szavaznának a közterhek növelésére. Mégsem haszontalan a vita, az érdekek, konfliktusok, társadalmi feszültségek nyílt feltárása, ütköztetése, mert a gyakorló politikus is sok hasznos ismerethez juthat ezáltal. Bizony ezt még tanulnunk kell. Tehát kérdezni is. Csak pontos és konkrét kérdésekre lehet adekvát választ kapni. Ezzel nem a fiatalokra utalok. mert az ő kérdéseik egyáltalán nem voltak sem elvontak, sem partikulárisak. Érezhető volt — ezekből a kérdésekből — egyfajta szorongás is az értelmiség helyzetét, jövőjét illetően. Nem csupán a felsőoktatás helyzetére, a jövedelemviszonyokra utaltak, hanem arra a bizalomra is, amelyet éppen a politikától várnak(el), mert a jól képzett szürke- állományban rejlő hatalmas potenciál maximális kihasználása nélkül nem képzelhető el semminemű kibontakozás. A fiatalok türelmetlenségében én tettrekészséget. cselekvésvágyat érzékeltem. A vendég és a vendéglátók is megegyeztek abban, hogy szükség van a hasonló eszmecserékre, mert ha szabad úgy mondani, mindkét félnek meg kell tanulnia a másikat. Tehát mindenképpen hasznosan eltöltött idő volt ez a két óra. A gyakorló politikus és az egyetemisták véleménye a dolog természetéből következően nem mindig azonos, de logikus érveléssel meggyőzhetőek. Ennek voltunk tanúi kedden este. (horpácsi) Becsapott vásárlók A szövetkezetiek riadtan figyelték a szomszédok készülődését. Mellettük lázasan dolgoztak a maszek lán- gossütő faház építésén. Baráti segítséggel néhány nap alatt el is készült a pavilon. Tulajdonosa, bár nem képzett közgazdász, azt tudta, hogy drágábban nem adhatja lángosát, mint a szomszédok, mert akkor biztosan nem szerez magának vendégeket. A finom falatok árát hajszálpontosan a szövetkezetivei azonos mértékben állapította meg. Ettől kezdve nem egy, hanem két kígyózó sorban álltak az éhes kuncsaftok. A szövetkezetiek először csak féltékenyen nézegetlek a maszek lángossütőt, majd aprólékosan tervezgették adminisztratív tönkretételét. A higgadtabbak a tanácshoz készülődtek, kérve, hogy vonják vissza a kiskereskedő működési engedélyét. A harciasabbak viszont a feljelentések sorozatát, a maszek macerálását tartották célravezetőbbnek. Végül az elnök bölcsen döntött, mondván: „mi kiváló, mondhatni ínycsiklandó lángost -sütünk, s ötven fillérrel olcsóbban adjuk, mint a maszek”. Így is lett, s attól kezdve a szövetkezeti bódé előtt hosszabb sor kacskaringózott. A történet bár igaz,, de a régi idők gyakorlatának terméke. Manapság nem divat a közgazdaságilag is védhető, a fogyasztók érdekeit is számba vevő, tisztességes verseny. A termékek, a szolgáltatások nem a minőséggel, s az értékekhez szorosan kapcsolódó árral versenyeznek, hanem csupán az árral, a minőségtől szinte teljesen függetlenül. Siófok délnyugati szögletében ezt a nyáron bárki kipróbálhatta kávéivás közben. Mehetett üdülőbe, első osztályba sorolt szövetkezeti vendéglőbe, -állami vendéglátó vállalat pavilonjába, vagy maszek kifőzdébe, egyformán középbarna, alig iható löttyöt kapott kávé helyett. Az ital minőségében alig volt eltérés, annál inkább az árában: dupláját hat-nyolc-tíz forintért mérték az osztálybasorolástól, vagy inkább a fennmaradni vagy .meggazdagodni vágyás mohóságától függően. A fogyasztó kívánsága semmis, de még az üzleti tisztességnek is jócskán híján vannak a kávéfőzők. Vajon elmarasztalhatok magatartásukért? Etikai értelemben feltétlenül, de üzleti szempontból már nem ítélhetünk ilyen sommásan. Az iskolában ugyanis azt tanítják (s valóban ősrégi köz- gazdasági tétel), hogy az árat a kereslet-kínálat viszonya is befolyásolja. Siófokon, s más balatoni városokban, községekben a kereslet sokszorosa a kínálatnak. Aki megfordult a parton, tudja, hogy a fabódék előtt sokan ácsorognak sorukra várva a fekete italért, vagy más, testet üdítő folyadékért. A tóparti települések nyári népessége nyolc- tízszeyese a szokottnak, s a vendéglátás kiszolgáló képessége megközelítően sem igazodik a nyaralók szükségleteihez. A vendégek lélek- száma egyben kiszolgáltatottságuk egyik feltétele is. Ráadásul a nyaraló ember önfeledt, ennélfogva gyarlóbb is a szokásosnál: egy-két hetes szabadsága ideién azt is elfogadja, amin év közben méltatlankodik, amiért panaszkönyvvel, hatósági bejelentéssel fenyegetőzik. Ritkán lehet látni, tapasztalni pincért rendreuta- sító vendéget. Pedig ez bizonyára hatásosabb, hosszú távon hasznosabb lenne, mint a vizsgálódásra hivatott ellenőrök ténykedése. Az utóbbiak ugyanis a vendéglátók kicsi arányát képesek alaposan megvizsgálni, a vendég-vendéglátó kapcsolat pedig (teljes mértékben szükségszerű. Saját pénztárcánk, érdekeink védelmében vállalni kellene a hibák szóvá tételét, szükséges esetben a vitát, a veszekedést. Ha ezt kivétel nélkül megtennénk, s a hitvány, silány áruért, szolgáltatásért nem fizetnénk, minden szektorbeli kereskedőt kényszerít- hetnénk a tisztességes kiszolgálásra. ' Amíg a kereslet és kínálat mai torz aránya fennmarad a Balaton partján, vagy más településeken, addig a gyors gazdagodással párosuló igénytelenség is meglehetősen csábító lehetőség lesz az erre fogékonyaknak. Éppen ezért saját érdekünkben nyugodtan kívánhatjuk: nyíljanak újabb állami, szövetkezeti üzletek, vendéglátó egységek, sokasodjanak a maszekok a Balaton partján, s mindenütt, ahol az egészséges piaci verseny feltételezi létüket. Csak így, valamint a szektorok közötti azonos kereskedelmi és közgazdaság! feltételekkel érhető el, hogy a kereslet és a kínálat közelít egymáshoz, s virágzik a tisztességesen életrevaló, de tönkremegy a mások kárán élősködő, haszonleső kereskedő. V. F. J. Jobb gyermekcipők Korszerűsíti gyártási technológiáját az évi 1 millió pár tipegő- és gyermekcipőt előállító dunaújvárosi Junior Cipőgyár, s jövőre már új eljárással a jelenleginél is puhább, hajlékonyabb talpú lábbeliket küld az üzletekbe. A szükséges gépet külföldről szerzik be, a felsőrész kidolgozására szolgáló technológiát pedig saját maguk fejlesztik ki. Az 1988. évi tavaszi, nyári Junior-cipők, szandálok többsége már az új technológiával készül majd. Hetvennyolc modellből mintegy 450 ezer pár kerül a boltokba. A 19 --30-as méretben készülő lábbelik nemcsak az egészségügyi követelményeknek felelnek meg, hanem divatosak is lesznek. ’ Alma halma... ... ez itt, a képeken például Sza- laszenden, a fulákércsi Úttörő Tsz 74 hektáros almáskertjében. Ez a nem is olyan régen, majdnem „baltára ítéltetett" kent idén 250 mázsás hektáronkénti átlagterméssel fizet. Nem rekord ez, de jobb az országos átlagnál. S a mennyiség mellett a minőségre sem lehet panasz. A fulókércsi- ek esetében az értékesítés is zavartalan, a termés egy jelentős részét kis- határmenti árucsere keretében Kassára szállítják. A vásárló a kassai Zöldért. Fojtán László felvételei A Sárospataki Kerámiaüzemben A Sárospataki Kerámla- üzerrf termékeivel szerte az országban — de egyre töbib, környező országban is — találkozhatnak a vásárlók. A népművészeti jegyeket felvonultató dísztárgyak mellett minid keresettebbek a használati eszközök, mint például a teáskészletek és egyéb kerámiaedények. A megélénkült piaci érdeklődés számos új kezdeményezésre sarkallta az évente több mint 33 millió forintos termelési értéket előállító üzem dolgozóit és gazdasági vezetőit. Erről Mészáros László üzemvezető a következőket mondta: Az utóbbi három évben a termelés szempontjából meghatározó volt a piaci helyzet, ami gyors termékváltásra ösztönzött. Mivel azonban fejlesztési pénzeszközök nem álltak rendelkezésre, az ilyen irányú tevékenységünk főként a technológiai korszerűsítésre, új eljárások bevezetésére — öntés, fedőmázolás — irányult. — A technológiai korszerűsítés mellett, amely elsősorban minőségi előrelépést jelentett, sikerült-e a választékot is bővíteni? — Természetesen. Egy szélesebb vevőközönségnek sikerült árualapot biztosítani. S hogy tartósan jelen lehessünk a piacon, ennek érdekében egy üzletkötőt is foglalkoztatunk. A naprakész, folyamatos kapcsolattartás eredményei már a tavalyi értékesítésben is megmutatkoztak. A vásárlói igények felmérését példázza, hogy megyén kívüli településeken, egy-egv üzlettel közösen termékbemutatókat rendezünk. Az érdeklődők a szemlélődés mellett a helyszínen megismerkedhetnek a különféle gyártási folyamatokkal, a kerámiakészítés fortélyaival. — A sárospataki kerámiá- sok gyakori résztvevői a különféle vásároknak, bemutatóknak, melyeken a legtöbbször tetszéssel fogadják a felvonultatott termékeket. — Ha eredményesen akarunk gazdálkodni, az exportlehetőségeinkről a jövőben sem mondhatunk le. Ennek érdekében, ha csak lehet, minden vásáron, bemutatón részt veszünk. A közeid hónapokiban két ilyen nagyszabású seregszemlén szerepeltünk. Elsőként a fogyasztási javak őszi, budapesti bemutatóján vettünk részt, ahol a hagyományos használati kerámiák mellett egy új termékkel, a kandallóval szerepeltünk. A kiállítás ideje alatt élénk volt az érdeklődés iránta, s szép számú előrendelést is sikerült nyélbe ütnünk. — A kész „kályhát” tudják ajánlani a vevőknek? — Sajnos, ezt nem tudjuk megvalósítani, s ez gondot is jelent a számunkra. Az ösz- szeszerelést kooperációval oldjuk meg. A kéményseprő vállalat vállalkozott erre a munkára. S most arra törekszünk, hogy a más megyében működő hasonló cégekkel is egyezségre jussunk. — Képesek-e a sorozat- gyártásra? — Nem, mert a csempéket kézi formázással készítjük, s mindenkor figyelembe vesszük a megrendelő egyéni igényeit. Visszatérve a vásárokra. Augusztusban részt vettünk a frankfurti bemutatón, s itt főként a vázacsalédjaink, virágtartóink váltottak ki elismerést a szakemberek és a fogyasztók körében. A szereplés eredményeként két NSZK-beli és egy francia céggel léptünk kapcsolatba. A németek részére most készülnek a mintadarabok, míg Franciaországba már el is juttattuk a mintakollekciót. Legnagyobb az érdeklődés a kézzel festett vázák Iránt, míg a használati edények sorából a mázatlan kivitelben készülteket keresik a nyugati piacon. A beszélgetés során az üzemvezető a gondokról is szót ejtett. Mint mondatta: — Termékeink önköltségére nagy hatással van az energiaár-emelés, a megnövekedett ráfordítások. Hogy a megnövekedett gyártási költség hatását némiképp ellensúlyozzuk, a minőség terén szükséges előre lépnünk. Ezt célozza az új ellenőrzési forma. Minden áruféleséget úgynevezett „névjeggyel” látunk el, s ezzel a dolgozó személyes felelősséget vállalt a munkájáért. Ennek eredménye az utóbbi hónapokban már jelentkezett, az első osztályú áruk mennyisége több mint tíz százalékkal növekedett. Csákó Gyula
