Észak-Magyarország, 1987. október (43. évfolyam, 231-257. szám)
1987-10-15 / 243. szám
1987. október 15., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Érettségim van és lány vagyok... Valamit tenni kellene! Talán csak azért fi# gyclitem fel rájuk, mert én is jártam ebben a cipőben, talán csak ez az oka. Látszólag értelmetlenül sétálgatnak a városban, úgy tűnhetne, hogy csak unatkoznak, s nincs semmi dolguk. Ám, ha úgy fogalmazunk, hogy nincs munkahelyük, máris kevésbé vonzó a helyzetük. Csaknem mind lányok, akiknek érettségi után nem sikerült a felvételi vizsgájuk. Jövőre újra megpróbálják, ágy természetes, hogy csak ideiglenesen keresnek állást. A nyár elmúlt, itt az ősz, de még mindig reményitelennek látszik néhányuk helyzete. Nem tíz, és nem húsz emberről van szó Miskolcon, hanem több százról. A szülőket is beleszámítva, — akik igyekeznek gyermeküknek segíteni —, kiderül, hogy sokaknak okoz gondot ez a kérdés. Elképzeléseiket jól ismerem, én is így gondolkodtam három évvel ezelőtt. Csak ne a „gyárba”, ne irodai munkával kelljen foglalkoznom! Könyvtár, iskola, óvoda, újságkihordás... a nagy ideák. Igényeimet a napok múlásával adtam alább, így mivel már novembert írtunk, a Lenin Kohászati Művekben bújtatott létszámban, statisz- tikusi munkakörben találtam magam. Amitől féltem, bekövetkezett. Íróasztalom, munkahelyem volt, munkám azonban nem. Alig 40 számot kellett leírnom naponta. Nem adtam fél. Olvastam, tanultam. Csak ha idegen jött be, akkor kellett ezt álcáznom. Hét óra (!) olvasás azonban megfájdítja az ember szemét. és az idő is elvégzi a maga munkáját. Lassan- lassan érdekelni kezdtek a kolléganők „Jaj, mit főzzek?” meditálásai, azon vettem észre magam, hogy figyelem, mikor fő le a ká- vér—esetleg a tea. Olvasni sem volt már türelmem... Fél év múlva elmenekültem. Az eddigiek önéletrajzi leírásnak is tűnhetnének, ha nem tükröznék hűen a ma érettségizett lányok szándékait, és félelmeit is. Ma már a nagyvállalatoknak sem érdeke az efféle létszámbővítés, ma már ez sem áll sorstársaim rendelkezésére. Mi változott az azóta eltelt három év alatt? Hova fordulhatnak, milyen tehetőségeik vannak ezeknek a fiataloknak? * Jáborcsik Edit és Fekete Rita osztálytársak voltak a gimnáziumban: — Sajnos, a felvételi vizsgánk nem sikerült. Jövőre ismét jelentkezünk a tanárképző főiskolára. így képesítés nélkül szej;et- bünk volna tanítani ebben az évben. Augusztusban jártunk a tanács mű- . vetődést osztályán, ahol még szeptember közepén is biztattak. Mindennel próbálkoztunk... a Gyermekvárosban, szociális otthonban, ám a munkaközvetítő és szolgáltató irodában is csak a gyors- és g ép í rá ss a 1 rendelkezőknek tudtak segíteni. — Végül is hogyan találtatok állást? — Ismerősök, szülők segítségével. Rita október elsejétől Budapestre ment képesítés nélküli óvónőnek. Egy hét késéssel én is ugyanezt tettem, itt, Miskolcon. — És ha jöuőre sem vesznek fel a főiskolára? — Akkor nem tudom, mi lesz, hiszen májustól már csak a felkészüléssel szeretnék foglalkozni. Ha mégsem sikerül, aktkor azt hiszem, igyekszem állandó munkahelyet keríteni, vagy szakmát tanulni. * Szabó Anitával más a helyzet. Hiszen az Egészségügyi Szakközépiskolában végzett, és így általános ápoló és asszisztensi szakképzettséggel rendelkezik : — Csak szeptember végére tudtam elhelyezkedni, és bár nagyon szeretem a jelenlegi munkámat, azt nehéz megértenem, hogy egyforma helyzetből indulok, mint például egy gimnáziumban végzett lány. Segédgyógytornászként dolgozom, ám egészségügyi képesítettségemet semmilyen differenciálás nem honorálja. Ezt különösnek fartőm, végül is négy évig az egészségügyi pályára készültem. Jövőre ismét jelentkezem főiskolára. Az itteni munka nagyon megtetszett és szeretném a felkészülést, — a munkaviszonyomat nem megszakítva, — e mellett folytatni, így, ha esetlég nem is sikerül a felvételi vizsgám, ■nem kell újra végigjárnom ezt az utat, hartem ott dolgozhatok, ahol már ismernek, és azt a munkát végzem, amlit szereA Miskolc Városi Tanács munkaügyi osztályának vezetőjével beszélgetve kiderült, hogy ők is foglalkoznak — e főként humán érdeklődésű, — érettségizel1 fiatalok gondjaival. — Többségük tanítani, vagy .könyvtárba szeretne menni, de mindenképpen tiszta, változatos munkát keres. Ezek a helyek azonban hamar telítődtek. A többség szülői segítséggel jut munkához. Az érdekeltek közül azonban még most is el tudnánk helyezni négy-öt főt a biotechnológiai laborban. Két hónapi átképzéssel, laboratóriumi munkát végezhetnek, igaz. két .műszakban. Korszerű munkahelyek teremtésével is kísérletezünk. Ebbe be akarjuk vonni a kisvállalkozásokat is. Az érettségizettek így különböző szakmákat tanulhatnának ki, amihez bizonyos műveltségre, esztétikai érzékre is szükség van. Gyémánfcsiszolővá, íehér.kőművessé képeznénk ki őket. Sokan a Nehézipari Műszaki Egyetemre jelentkeznek, s mégis elképzelhetetlen,nelk tartják, hogy a sikertelen felvételi után valamelyik nehézipari üzemnél helyezkedjenek el. Két-báromszáz főt azonnal tudnánk alkalmazni gépi forgácsolónak, de betanított fizikai munkát is találhatnának itt, 4—5 ezer forintos fizetéssel. A továbbtanulásnál csak előnyként szolgálhatna az itt szerzett gyakorlati tapasztalat. Az adó- apparátus bővítése is elvon két-háromszáz főt különböző munkahelyeikről, így itt is felszabadul néhány hely. Feszültségoldó lesz a Oh i nőin Ampulla- töltő Gyár üzembe állítása. Már megpróbáljuk az iskolapadban megismertetni a diákokkal ezt a gyárat. Százötven nő számára tudunk ezáltal majd tiszta, fehér köpenyes munkát biztosítani. * Mindezekből kiderül — mint már annyiszor —, hogy az érettségi, ha a továbbtanulás nem sikerül, igencsak keveset ér. Az iskolapadból kikerülőket sokkal prózaibb dolgok fogadják, mlint ahogyan azt előtte gondolták volna. Előbb-utóbb szakmát kell tanulniuk, tanfolyamokon, továbbképzéseken kell részt venniük, hogy meg tudják állni a helyüket a munkában. Miért csak keserű csalódások árán lehet eljutni az első munkahelyig? Szükséges-e az élet első pofon,aiit ekkor kapniuk;' A család, az iskola eléggé felkészíti-e őket a pályakezdés efféle lehetőségeire? Nagy Zsuzsanna Mór egy csendes iroda sem üdvözít. A város arculatát formálják Épül a sportcsarnok. $ LAKÁS BÜKKÁBRÁNYI BÁNYÁSZOKNAK • SPORTCSARNOK A VÁROSNAK • TORNATEREM DIÁKOKNAK A bányászlakásoknál készül a garázsszint. Mezőkövesden és a környező településeken mind több épület tanúskodik a város építőipari szövetkezetének munkájáról. A belvárosi új lakótelep házai kellemes látványt nyújtanak a főút szomszédságában. Az építők munkáját dicséri a nemrégiben átadott szakmunkásképző intézet épületegyüttese is, ahol a jövőben még egy tornaterem kivitelezése vár a kollektívára. A gyárépítés sem ismeretlen a szakemberek előtt, erről az Autóvillamossági Felszerelések Gyára üzemcsarnokai nyújtanak meggyőző bizonyítékot. A korszerű technológiával megvalósított munkahelyek jó feltételeket biztosítanak a gyár dolgozóinak, s emellett külső megjelenésük is harmonikusan illeszkedik a környezetbe. A megrendelésekben bővelkedő építőipari szövetkezetnek az év hátralevő hónapjaiban jelentős kivitelezési feladatokat kell teljesítenie: legfontosabb munkájuk jelenleg a városi sportcsarnok szerkezetkialakítása, s emellett tovább folytatódik a bányászlakásépítés. Az Autóvill szomszédságában 32 összkomfortos bérlakást építenek, melyekbe az átadást követően a Mátraaljai Szénbányák Bükkábrányi Üzemének dolgozói költözhetnek majd., A szakemberek ezen a területen most a garázsszinteket alakítják ki, s még ebben az évben hozzákezdhetnek a külső falak felhúzásához. Sajnos, az építőanyagpiacon tapasztalható felvásárlási láz a szövetkezetben is érezteti hatását. Mint Bán Józsefné elnök elmondotta : egyszerűen képtelenek tervszerű anyagbeszerzést folytatni, különösen a faanyagok pótlásával — ezen. belül is a parketták biztosításával — adódnak a gondok. Kép, szöveg: Csákó Gyula Átadták az új iskolát Szerencsen Nyolc helyett tizenhat tanterem A megszokottól eltérő időben. október 13-án adták át Szerencsen az új általános iskolát. Az ilyesféle eseményekre általában augusztus végén, szeptember elején kerül sor, hogy a nebulók már az új helyen kezdhessék meg a tanévet. Ennek a kis időcsúszásnak pedig az volt az oka. ' hogy eredetileg csak nyolc tanterem készült volna el, ám közben döntés született arról, hogy a későbbre tervezett másik nyolc tantermet is birtokba vehetik a nevelők, tanulók. (Ed utóbbi termek ugyanis félkész állapotban szerepeltek a tervrajzokon, azzal, hogy majd utólag végzik el a szükséges befejező munkálatokat). Nagyon kellett már ez az iskola a városnak. Hiszen áldatlan körülmények között (szükségtermekben, váltó tanításban, zsúfoltan) kellett a pedagógusoknak oktatni, nevelni a gyerekeket. Az új épület átadásával most már az eddigi egy helyett három általános iskola működik, melyekben kevesebb lett ag osztályok létszáma, jobbak lettek a nevelés, okt atás feltételei. A szerencsi szülök, szocialista brigádok — az építőkön túl — sokat tettek azért, (társadalmi munkában), hogy a keddi átadásra sor kerülhessen. Takarítottak, terepet rendeztek, ablakokat tisztítottak, kerítéselemeket készítettek. Mindezért a gyerekek színvonalas műsort adtak, a tanácsi vezetők pedig köszönetüket fejezték ki. A műsort követően dr. Os- vay György, a Szerencsi Állami Gazdaság igazgatója átadta az új iskola úttörőcsapatának a csapatzászlót, majd bejelentette, hogy az állami gazdaság minden esztendőben pénzjutalomban részesíti a legjobb végzős tanulót. Ünnepi beszéd következett, melyet Porkoláb Albert. a Borsod-Abaúj-Zemp- lén Megyei Tanács elnökhelyettese tartott. A megyei tanács elnökhelyettese ezt követően átvágta az emeletre vezető lépcsőnél a nemzetiszínű szalagot, átadva ezzel jelképesen is és ténylegesen is az új általános iskolát. (mc-)
