Észak-Magyarország, 1987. október (43. évfolyam, 231-257. szám)

1987-10-14 / 242. szám

ESZAK-MAGYARORSZAG 4 1987. október 14., szerda Hz ablézolástól a zsompig Borsod és Gömör megyei bcmyászszóf-ór Lapszemle Az ember ezt, ha egykor ellesi... Figyelmet érdemlő köte­tet adott közre a közel­múltban a Borsodi Szén­bányák Vállalat szakszer­vezeti bizottsága. Még májusban jelent meg „Aki bányász akar lenni " cím­mel egy, a helyi bányász­hagyományokat feldolgozó kiadvány, s most ez a ko­rábbi cim immár sorozat- cimmé vált, s az érdeklő­dők kezébe került újabb darabja, a Borsod és Gö­mör megyei bányászszó­tár, amely Nemesik Pál­nak, a Borsodnádasdon élő neves munkásfolklór- kutatónak gyűjtését és feldolgozását adja közre. Nemesik a bányászélet ki­váló ismerője, sok évtizedes néprajzi gyűjtőmunkája so­rán, közvetlen környezeté­nek tapasztalataiból, — pél­dául vájártanulók tanára is volt egyikor — igen sokolda­lúan tájékozódott e téma­körben is, s már több köte­tet publikált részben orszá­gos kiadóknál, részben foly­tatásos rádióműsorokban dol­gozta fel gyűjtőmunkája ta­pasztalatait. Ez újabb köte­te ia bányászélet egy sajátos vonulatának megőrzésére vállalkozott, hiszen Úzd kör­nyékén a bányászat hovato­vább egészében a múlté, ami értékes belőle, azt most kell az utókor számára ösz- szegyűjteni, megőrizni. A bányászok szakmai nyel­ve, tájszavai összessége egy­ben hazai ipartörténeti ada­lék, emlék is, sok belőlük a változó gazdasági rendben és más termelési viszonyok között átöröklődik, de bizo­nyára sok el is enyészik a megújulásban. Ezért jó, hogy ez a kötet most megjelent. Nemesik Pál kötete két részre oszlik, a borsodi és a gömöiú bányászok tájszavai­nak csoportjaira. Igen érde­kes szerkesztéssel ad magya­rázatot is az egyszerű szó- fordílásoin túl: minden szó után közli annak közhasz- nálatúbb, a nem szakmai fülnek ismerős megfelelőjét, majd egy-két, munka köz­ben használt mondatba ágyazottan világit rá annak alkalmazására, adott esetben a szó idegen nyelvi eredeté­re, mega szakmán kívüliek­nek szóló bővebb magyará­zatra is kitér. Például a csulyafa esetében megtud­juk, hogy nem más, mint ferdén álló íőtefa, amelyről lecsorog a víz, s azt is, ho­gyan használják ezt a nevet a bányászok, s magát az esz­közt is mint alkalmazzák. De az is megtudható, hogy a sibol szó — szemben a köznyelvi, valutával elköve­tett visszaéléssel — a csillék tolását, átrendezését jelenti. Az ablézolással, azaz a műszakváltással kezdődik a kötet, és a zsomp, a bánya­beli víztároló magyarázatá­val zárul (a borsodi részben még van egy utolsó szó, a zsuzsi, amely ez esetben a két kézre való nagykalapá­csot jelenti), s bizony sok- sok száz ismertebb, vagy csak a legszűkebb szakmai körökben ismert szót ismer­hetünk meg belőle. A kél megye bányászai által hasz­nált tájszavaknál nagy az átfedés, az eltérés elsősor­ban abból adódik, hogy a gömöriek főleg ércbányá­szattal foglalkoztak, más el­járásokkal, szerszámokkal. Mindkét részben számos esz­köznek a rajzát is megtalál­juk. A könyvhöz Nagy Tibor, a bányavállalat vszb-,titkára írt ajánlást, bevezetőt és a két rész elé szöveges tájé­koztatót Nemesik Páltól ol­vashatunk. Szakmai lektori véleményt írt Lassan József bányamérnök, és dr. Hajdu Mihály kandidátus, egyete­mi docens. A kötet rajzait Mezey István grafikusmű­vész készítette. A Borsod és Gömör me­gyei bányászszótár szakmai hiányt pótló .kötet, részben még élő hagyományok ápo­lója, őrzője. (bm) Luciíeri hangulatban szer­keszthették a Computerworld Számítástechnika október 7-i saámát: terjedelmes tu­dósítás számol be az ideg­tudományok Budapesten ren­dezett második világkong­resszusáról. Pel'lionisz And­rás, a szentágothai iskolá­ból indult, Amerikában élő neves kutató nyilatkozik az idegrendszer-elvű számító­gépekről; egy nemzetközi szimpózium felszólalói az élőbeszéd után a lapban is ütköztetik nézeteiket a mo­lekuláris elektronikáról, az úgynevezett bioszámítógé­pekről. Mindezek után nem csoda, ha az agyat utánzó számítógépen és az agy szá­mítógépes modellezésén el­meditálva a szerkesztőségi publicisztikában az asszo­ciáció (ez az amire majd csak a neuron-elvű számító­gép lesz képes) Madúchig vezet el: az ember ezt (az agy működését), ha egykor ellesi, vegykonyhájában szin­tén megteszi. A kissé utópisztikus (és talán nem is kissé hátbor­zongató) kutatások ugyan­akkor a ma számára hasz­nos, napi eredményeket pro­dukálnak. Az idegtudomá­nyok kongresszusával pár­huzamosan megrendezett ki­állítás például egy sereg olyan elektronikus eszközt vonultatott fel, amelyek nem a távoljövőben, hanem már ma szolgálják a gyógyásza­tot. s ezen keresztül az em­bert. A legjelentősebb világ­cégek mellett a kiállításon sikerrel mutatkoztak be a magyar fejlesztők is. Tévedés ne essék a Szá­mítástechnika nem alakult át egészségügyi szaklappá, mert a nyár végén nemcsak az agykutatók, nemcsak a molekuláris elektronikával foglalkozó biológusok és ve­gyészek, hanem az informá­ciófeldolgozással foglalkozó szervezetek nemzetközi szö­vetsége is tartott egy köz­gyűlést Budapesten, így jut tudósítási színtér az infor­matikának is.-s Ma este a képernyőn Fábri Zoltán háromszoros Kossuth-díjas filmrendező 70. születésnapja alkalmából tűzi műsorra az első programban a televízió ma 21.05 órától a rendező 1976-ban, Sánta Ferenc regényéből készült, Az ötödik pecsét című film­jét. Az 1944 decemberében játszódó dráma annak idején nagy siker volt a mozikban, bizonyára sokakhoz kerül kö­zel ma is, hiszen mondandó­ja, tanulságai ma is élők, elevenek és kell, hogy hassa­nak a kortárs nézőre csak­úgy, mint a fiatalabb nem­zedék tagjaira. A csendes beszélgetés, egy pesti kis­kocsma törzsvendégeinek ár­tatlan összejövetele csap át rettentő drámába, s ad pél­dát emberségről. Képünk a film egyik kockája (a felfüg­gesztett ember Cserhalmi György, a háttérben Latino- vits Zoltán). További fősze­replők Öze Lajos, Márkus László, Horváth Sándor, Ben- cze Ferenc, Dégi István. Kortárs zene az Avasi templomban A Miskolci Üj Zenei Műhely kezdeményezésére hangversenyt rendeztek 1987. szeptember 28-án este az Avasi templomban. Elhangzott Orbán György: Prédikátorének és Liber seriptus című műve a „Kóruskönyv S. A. emlékére”-ciklusból, Vajda János: Via Crucis című darabja és Selmeczi György: Mise című kompozí­ciója. Az Orbán-műveket a Hassler Kamarakórus előadásában hall­hattuk, Sándor Zoltán vezényletével. A kórus teljes beleéléssel és fejlett technikával szólaltatta meg a két vegyeskari kompozí­ciót. Bravúrosan jó szövegmondásukat főleg a Pilinszky-vers ih­lette Liber seriptusban élveztem. A Szilágyi Domokos-versre irt Prédikátorének szuggeráló hangszíneivel ragadott meg. Sándor Zoltán érzelmileg elkötelezetten vezényelt, a versek értelmét, szó és ze­ne kapcsolatát jól átéreztet­te. A kamarakórus megíté­lésem szerint hangzásban nagyot fejlődött. Egy észre­vétel: a férfiszólamokat erő vonatkozásában jobban kel­lene kondicionálni. Arra alapítom ezt, hogy a Liber seriptus-mű csúcspontján ép­pen az erő hiányában ma­radt el a megrázó hatás. Úgy gondolom, hogy a hatá­rozottabb tenor- és basszus­karakter kialakítása még fontos feladatként áll kó­rus és karmestere előtt. Vajda János: Via Crucis című művét az MUZM együt­tese és a Hassler Kamara­kórus adta elő, orgonán közreműködött Bujtás And­rás. Vezényelt Selmeczi György. Vajda művéből kiérzik az ihlet öröme. A Via Crucis- ban „idézetek’’ és utalások is kimutathatók, egyik tech­nika a másikat gazdagítja. Sajnálom, hogy az előadás nem volt meggyőző, cizel- láltság helyett elnagyoltsá­got tapasztaltam. Remélem, hogy élőbb és izgalmasabb előadásban is hallhatjuk még ezt a művet. A költő nem a bizony­talan űrbe és nem egy el­képzelt hallgatóság számá­ra komponál. De más a fo­galmazás akkor is, ha csu­pán szakértő közönség szá­mára dolgozik. Az egyéni hang könnyen az „általá­nos” fölé kerekedhet. Ez olyan veszélyeket rejt ma­gában, hogy a túlontúl egyéni forma és szerkezet leküzdhetetlen akadályokat emel az el(be) fogadás elé. Ügy gondolom, hogy Sel­meczi György: Mise című kompozícióját ilyen veszé­lyek nem fenyegetik, zene­szerzői erényei „nagyszerű új eklekticizmusban” mu­tatkoznak. Selmeczi himnikus művet írt. Zenéje bonyolult lelki közlés hatásos kifejező esz­közök segédletével. Ragyo­góan alkalmazza a legmeg­bízhatóbb ősanyagot, az énekhangot. A Kyrie-tételben az orgo­napontos bevezetés után be­lépő kórus kifejezően, benső érzelmeket keltőén, szólalt meg. Igen érdekes a Christe- tétel heteroritmikus, de szép szövésű anyaga, melyet a vendég pasaréti kórus iz­galmasan oldott "meg. Ennek a tételnek fő elve: változa­tosság az egységben — mond­hatnám, ha nem hiányol­nám annyira a visszatérő keretet, a megismételt Ky- rie-szakaszt. Ezt a hiányér­zetemet nem tudta feledtetni az érdekes kompozíciós technikájú „változó rész” sem („Ne zavard az élőket, Szellem . ..”). Ennek ellenére Selmeczi újítása valószínű­leg korszakos jelentőségű, mely a műzenei gyakorlat­nak ebben a műfajában előrelépést jelenthet. Szilá­gyi Domokos-, József Atti­la-, Pilinszky- és Kányádi- Versrészleteket tudomásom szerint Selmeczi előtt még senki sem használt föl az or- dinárium mellett „aktuális” betétekként. ' A Glória-tétel tömörségé­vel és lendületességével fo­gott meg. E tétel kapcsán il­lő végre szólni Déri András kiváló karmesteri munkájá­ról, akinek a betanító mun­ka során is nagy érdemei voltak. Nagyon jó átmenete­ket csinált, a dirigálásban a szükséges belső indulati erő segítette. Föl készültsége fe­gyelmezett játékra késztette az MUZM együttesét és a vendég pasaréti ferences templom kórusát. Pálcája nyomán az egész apparátus egyfajta jelképi átlényegülé- sen ment át. y A Credo-tétel ebben az el­hangzásban határozottságot és hitet sugallt. Nem ünnep­rontás, de fölvetődik ben­nem a kérdés: miért nem komponálta végig a szerző a teljes textust? Sajnos ilyen „hiányosságok” miatt tekintenek el olykor fontos zenei központokban egy-egv jelentős mű bemutatásától. A Sanctus—Benedictus — tételekben volt a legkiegyen­lítettebb a hangzás, legkifi­nomultabb az artikuláció. Gyönyörű a Benedictus előt­ti csuvas ráolvasó, Bruck­ner Adrienn énekelte föl- emelően szépen. Tetszett a kórus a Benedictusban, ahogy a végsőkig sűrített anyagot a közönség nyelvére „lefordította”. A Benedictus és Hosanna szavak ehhez hasonló ütköztetésére más példát nem ismerek (ha­sonlóan „discantált" a teno­rista a Glóriában a turbóval). Az Agnus-tétel előtt újabb meglepetéssel szolgál a szop­rán szóló. Dallamát Pi­linszky: Fátyol című verse ihlette. Csonka Zsuzsa lebilincseljen énekelte. Sel­meczi a befejező tételben is tanúje'lét adta, hogy a régit és az újat egyformán fö­lénnyel érti és műveli. A Misét ezen a koncerten kiemelkedően jó szereplő- gárda vitte sikerre. Jól fel­készült énekesek, mint a te­norista Kállai Gábor és a basszus-szólista Szüle Ta­más, akik pontosan tudták mit énekelnek és milyen fel­adataik vannak ebben a kompozícióban, de folytat­hatnám a sort Csonka Zsu­zsával és Bruckner Adrienn- nel, akik hagyományosan nem okoznak csalódást. Tisztelet a pasaréti feren­ces templom kórusának, akik vállalva a koncert fá­radalmait, Miskolcon is iga­zolták jó hírüket. Elismerés az MUZM együttesének és 'karmesterüknek. Déri And­rásnak, aki biztos kézzel ko- reogr.afálta meg a darabot. Nos, ezen a bemutatón elekt­romosságtól forrósodott át a levegő. Valaki megint visz- szahozott egy sugarat az el­veszett paradicsomból! Gergely Péter Konferencia a Herman Ottó Múzeumban A múzeumi hónap rendez­vényei sorában országos szakmai konferencia lesz ok­tóber 16-án, pénteken a mis­kolci Herman Ottó Múzeum­ban a Borsod Megyei Mú­zeumi Igazgatóság Vizuális Kultúrakutató Osztályának szervezésében, J. M. Da­guerre születésének 200. év­fordulója tiszteletére. A kon­ferencia címe és egyben té­mája: A fénykép mint mű­tárgy. A tanácskozást dél­előtt kilenc órakor dr. Sza­badfalvi József megyei mú­zeumigazgató nyitja meg, majd Kincses Károly és Flesch Bálint budapesti fo­tómuzeológusok tartanak vi­taindító előadást. Ezt három korreferátum követi: Sz. Kürti Katalin művészettör­ténész Debrecenből, R. Gop- csa Katalin művészettörté­nész: Veszprémből és Simon Mihály fotótörténész az USÁ- ból, majd vita következik, amit a megyei múzeumigaz­gató zár be. A konferencia után a részvevők megtekin­tik LHósgyőrben, a várban A miskolci fotográfia tör­ténete című kiállítást. SEGÍTHETÜNK? Október 21-én és 22-én, 10 órától 16 óráig SOFTWARE-BEMUTATÓT TARTUNK ÜZLETÜNKBEN: Bruttósitó és keresettervezö program 1988. évi szabályozás szerint (C-64-re) és egyéb felhasználói programok C-64- re és IBM PC-re. IBM KOMPATIBILIS SZÁMÍTÓGÉPAJÁNLATUNK: IBM XT: 640 kb ram 27 kb winchester 360 kb floppy colour-mono kártya monochrom monitor dos 3.1. alap-software prompt szállítás Ára: 270 000 forint. IBM AT: 640 kb ram 1,2 mb floppy 27 mb winchester colour-mono kártya monochrom monitor dós 3.2. alap-software prompt szállítás Ára: 375 000 forint. 1541 floppy disk drive 25 00C Ft Philips monochrom monitor 15 000 Ft 1802 Commodore szines monitor 38 000 Ft Citizen 120 d nyomtató Commodore-hoz 40 000 Ft Citizen 120 d nyomtató IBM-hez 40 000 Ft ECONORG SZÁMÍTÁSTECHNIKAI SZAKÜZLET Salgótarján, Ady Endre u. 1. Telex: 22-93-80. Telefon: 32-10-971.

Next

/
Thumbnails
Contents