Észak-Magyarország, 1987. szeptember (43. évfolyam, 205-230. szám)
1987-09-01 / 205. szám
1987. szeptember 1., kedd ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 Kulcsszó: a minőség Változó élelmiszer-gazdaság Interjú Villányi Miklóssal, a MÉM államtitkárával Átalakulóban van a magyar gazdaság. Az MSZMP Központi Bizottsága július 2-i ülésén a társadalmi-gazdasági kibontakozásról foglalt állást, az Országgyűlés őszi ülésszakán terjesztik a képviselők elé a kormány társadalmi-gazdasági stabilizációs programját, s ekkor vitatják meg az adóreformtervezetet is. Villányi Miklóst, a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium államtitkárát az élelmiszer-gazdaság helyzetéről, a készülő programok ágazati hatásairól kérdeztük. — A mezőgazdasági kistermelők körében elterjedt a hír, hogy a készülő adóreform hátrányosan érinti őket. E félreértésen alapuló vélekedés a termelés mérséklődéséhez vezethet. Milyen intézkedések várhatók a kistermelés ösztönzésére, illetőleg miként érinti őket az adóreform? — A gazdaságirányításnak alapvető érdeke és törekvése, hogy az adóreform másfél millió kistermelő család termelői kedvét megtartsa, javítsa. Az adókedvezmény tehát nem a reformmal együtt felmerülő új gondolat, hanem része a mai adóztatásnak is. A kistermelőket az adóztatás szempontjából három kategóriába soroljuk: az elsőbe azok kerülnek, akiknek a mezőgazdasági tevékenységből származó bruttó árbevételük évente nem haladja meg az 500 ezer forintot; a másodikba, akiknél ez az összeg 500 ezer és kétmillió forint között van; a harmadikba, akik túllépik a kétmillió forintos árbevételi határt. Az első csoportba tartozik a kistermelőknek mintegy 98 százaléka, ők a földhasználat után előírt adót fizetik ezután is, amely rendszerében és mértékében azonos az eddigi kiadásokkal. A második csoportba az 500 ezer forintot meghaladó árbevétel után kell kiszámítani az adóalapot képező jövedelmet úgy, hogy a növénytermesztésben az árbevételnek 30, az állattenyésztésben a 10 százaléka az adóalap. Ezt az összeget egyenlő arányban kell felosztani a termelésben részt vevő 16 éven felüli családtagok között. A felosztott összeget viszont hozzáadják a más forrásból származó jövedelmekhez, s ezután a személyi jövedelemadó általános szabályai szerint adóznak a termelők. A harmadik csoportba tartozó termelők az adózás szempontjából vállalkozónak minősülnek, rájuk a vállalkozói adózás előírásait kell alkalmazni. — Az általános forgalmi adó a költségvetési támogatások mérséklésével, s ebből következően az élelmiszerárak növekedésével jár együtt. A dráguló élelmiszerek a fogyasztók szerint jobb minőséget is feltételeznek. Érvényesül ez az összefüggés a jövőben? — A készülő adó- és árrendszer bevezetésével együtt várhatóan emelkednek egyes élelmiszerek árai, az általános forgalmi adó bevezetése és elsősorban a fogyasztói ártámogatások mérséklése, illetve megszüntetése miatt. Jogos a fogyasztói kívánság, hogy a termékek minősége állandó, illetőleg javuló legyen. Ezt hivatott szolgálni a minőséget, a piacot és az árakat ellenőrző apparátus. — Következetesen hangoztatott gazdaságpolitikai elv, hogy a fizetésképtelen vállalatokat, szövetkezeteket szigorúbban, a felszámolási és szanálási jogszabályok szerint kell megítélni. A fogyasztási szövetkezetek egy-egy térségben meghatározói az ellátásnak, a nehéz pénzügyi helyzetben lévő termelőszövetkezetek földje, vagyona is nehezen hasznosítható másként, mint agrártermeléssel. Milyennek ítéli helyzetüket, a felszámolási esélyeit e térségekben? — A legutóbbi évékben a termelőszövetkezetek 8—10 százaléka az újratermelés gondjaival küszködik. Többségük kedvezőtlen termőhelyi adottságok között, elmaradott térségekben gazdálkodik. A kormány pályázathoz kötött programot hirdetett meg az adósságok mérséklésére, ez mintegy 5 milliárd forint hitel újrarendezését jelenti. , Előrehaladott a tervezőmunka abban is, hogy ahol a nagyüzemi mezőgazdaság helyett a családi művelésre alapozott tagi gazdaságok a takarékosabb ráfordításokat, a veszteségforrások csökkentését teszik lehetővé, ott mezőgazdasági kistermelői szövetkezetek alakuljanak, a meglévő nagyüzemek szakszövetkezetként működhessenek a jövőben. ' V. F. J. Prága ősi falai közt Prágában az idegenek iránytűje a Moldva folyó (Vltava), amely délről éri el a várost és mielőtt északon élhagyná, éles'kanyart vesz. így a szélesebb utcákon haladva egykettőre elérjük valamelyik hidat a tíz közül A folyó méltósággal hömpölyög a déli városrészeken át és csak fönt keskenyedik el, válik sodrása sebesebbé, miközben apróbb-nagy óbb szigetecskék partjait mossa. Hű társai közül az évszázadok során többen is megmaradták, így az úsztatott fák egykori vámhivatala, a ma múzeumként szolgáló vámhóz, barokk és copf homlokzatukon ősi címereket, jelvényeket viselő ódon épületek, gótikus és reneszánsz palotáik, kőszentek időmállatta szobrai. Az óvárosban és másutt is megtalálhatók a vidám kisvendéglők, mögöttük évszázados múltú sörfőzdékkel, ahol sehogy- se értik, ha a vendég csak pohár,nyit akar a habzó aranyszínű nedűből, .amikor azt az itt élők mindig is félliteres kupából isz- szák. (Az ipartörténet sárga lapjai szerint favezetékeken érkezett valaha a Moldva v.ize a serfőzdékbe. A folyó mai színe hasonlatos a mi „kék Du- nánk”-éhoz, így valószínű az ősi ipar gyakorlóinak napjainkban máshonnan vett alapanyaggal kell beérniük.) A főváros ősi házai mellett ott találhatók a lendületesen bővülő új lakónegyedeik, sétákra .hívó szabadidőparkok. Miivel .a turista, érkezzen bárhonnan is, ilyet, vagy hasonlókat' otthon is láthat eleget, ezért inkább beleveti magát, az óváros zegzugos kis utcáinak ezernyi látnivalói közé, vagy az újváros (IV. Kárdly 1348-ban engedélyezte kialakítását) élénk forgalmába. Pénteken a kora délutáni órákban a széles prágai utcák egyetlen autófolyammá alakulnak át, a tempót a munkából hazafelé igyekvők diktálják, emiatt az idegeneknek bizony kapaszkodniuk kell a kormányba. Csak egy rossz sávváltás és kilométereket kell megtenni fölöslegesen. Magasba törő tornyokkal, elegáns 'középületekkel találkozni a belvárosban lép- ten-nyomon az egyetemek, múzeumok, főiskolák, régi templomok negyedében. Itt emelkedik a környező házak fölé a Károly egyetem bölcsészeti karának épülete is, valamelyik emeletén a magyar tanszékkel. Aki egyszer is megfordult életében az arany Prágában, két látnivalót sohasem felejt el: a csodálatos Károly hidat, két oldalán ódon szobraival és a nyüzsgő Vencel teret. A város életének lüktetése e két ponton mérhető le igazán. Amíg a turistahadak tarka trikós, sortos, hátizsákos, bámész, zajos népe ellepi a történelmi utcákat, a Károly hídon az élet zajlik, mint máskor. Negyven fokot közelítő kánikulában is öltönyösen- nyakkendősen tart munkából hazafelé az akta táskás hivatalnok, szemüvege mögül némi távolságtartással és nehezteléssel szemléli a pankos, mezítlábas, félmeztelen fiatalokat, akik virtusból kiállnak a Károly híd szobrai mellé a Moldva mélyben futó vize fölé. Közönyösen lép el .az alkalmi portrékészítők útban lévő állványai előtt. Prága ez is, a mi fővárosunk Vörösmarty téri nemzetközi színes nyári turis- takavalkádjához hasonlóan. A széles hídon, ahol a régmúltban kereskedők kínálták sokféle portékájukat, ahol hajdan még lovagi tornákat is rendeltek, kétoldalt harminc szobor, illetve szoborcsoport áll. Kíséretükben különösen szépek a szemben magasodó Hradzsin, a prágai vár, mögöttünk pedig az óváros szédítő magasba szökő tornyai. Zsibong a sokfelől jött turista, angolok, németek, olaszok kérdeznek ránk, keresnek valamit, amott fehér-szőke északiak csoportjának magyaráz az idegenvezető. Rajzot és fotót, saját festésű tájképet, mütyüröket, bizsut és ezernyi szuvenírt kínálnak itt kedvesen és azt hihetnék, a világ minden nyelvén. Mert ha odébb állsz nézelődés közben, törökül, görögül, franciául is elmondják — ugyanazt. Amiig a Káról}'' híd már 630 éve koptatott kockáin csak egymást kerülgetve lépegethetünk előre, addig a közeli Vencel téren szinte elvész ugyanez a nézelődő, napfürdőző, unatkozó, kávézó, söröző tömeg. Könnyíti jelenlétüket a forróságban az időnként más-más utcákból felbukkanó, a levegőibe finom vízpermetet szóró autó. Lassan megy és hűsítő párájából csak akkor ér hozzánk valamennyi, ha felénk hajtja a szél. Különben az úttestre, a környező fákra ereszkedik a kellemesen hűvös, finom víz- permet. Azt mondják az útikönyvek, .hogy itt a téren kevés már az eredeti ódon palota és századokat látott patrícius ház. Azért mégis elkönyvelhetjük, olyan tér- szépségét csodáljuk, amilyen kevés lehet a kontinensen. Fekvése, nagysága, épületeinek harmonikus- hangulatos illeszkedése, a meghitt porták színes ornamentikája egyedülálló. Arany Prágának ez a páratlan szépségű .tere a társadalmi, kereskedelmi, művelődési és idegenforgalmi központja, kellemes sétára; meghitt időtöltésre hív. Az idevetődő magyar- turista is megengedheti magának, hogy felhajtson egy-két korsó (mindig hideg) sört az Arany Lúd teraszán, hogy elidőzzön egy tányér kitűnő sült hallal a jó hírű Halvendéglőben. Aztán következhetnek a tér felső végében lévő Nemzeti Múzeum több, mint tíz osztályának látnivalói, ahová a kánikulai forróság már nem ér el, és megcsodálhatjuk a Nemzeti Pantheon szoborgyűjteményét is. Mindegy, hogy délelőtt, ebédidőben, délután, vagy késő este sétálunk a Vencel téren (amit jobb, ha egyszerűen csak Václavské námesti néven keresünk, mert így meg is találjuk) a forgalom — még éjszaka is — ugyanolyan, csupán a sokfelől érkezett látogatók, az elragadtatással sétáló turisták mindig mások. Prága ódon történelmi falai közt nemegyszer úgy erezzük: ha most hirtelen középkori ruhákban mutatkozna a járókelő sokaság, a csehek ősi köszöntésével illene üdvözölnünk egymást. Nagy József- FANTASZTIKUS REGENY— Nem bántom, de nagyon akartam veled beszélni. Régen, nagyon régen szeretnék veled . .. — Tudom, hogy Bertram megindult... tudok mindent ... — Foxmant is? — Igen. — Máriát is? — Igen. — Szeretsz ? — Igen. — Tudod, hogy rám lőttek? — Igen. — Ki tette? Ki tehette? — Egy új ember a harmadik ügynökségtől. Nyilván megtudták, hogy összedolgozunk, és attól féltek ... — ... hogy a két ügynök-, , ség összefog ellenük. — Én is így gondolom. — Így, mert így logikus. Lilian és Jones hosszan, boldogan nézik egymást. — Lilian! Mit akartál mondani még? — Megúsztam valamit. — Mit? — Bertram átvilágította az agyamat. Jones idegesen járkálni kezd a szobában. — És? — Megúsztam. — Hogyan? — Véletlenül. — Mégis? Hogyan? — Ö azt mondta, csak arra volt kíváncsi, hogy szeretek-e valakit... — És? — Hát persze, hogy szeretek ... — Kit? — Téged. Lillian és Jones megcsókolják egymást. — Itt alszol? — Igen. De hajnalban vissza kell mennem. — íyiiért? — Reggelre a dokinál kell lennem. Addigra készülnek el az eredmények. — Miféle eredmények? — Átvilágíttattam Bertram agyát. — Ez remek! És beleegyezett? Vagy ... — Beleegyezett. — A marha ... — örülsz, szerelmem? — Igen. Nagyon boldog vagyok. Nélküled nagyon nehéz lenne. — A hírszerzés? — Nem, nemcsak a hírszerzés ... Az élet. 57. József és Mária feszült figyelemmel hallgatja Foxmant. — Röviden: arról van szó, hogy hosszas kísérletezés, számtalan génsebészeti beavatkozás után sikerült előállítani egy olyan kromoszóma-szerelvényt, amely az újszülött számára azt az információt hordozza, hogy elpusztítson mindent. Ez az egyetlen lehetősége az élő anyagnak, hogy örökké éljen. — Igen, a professzor úr megcsinálta az Antikrisz- tust. Érted, édes Józsefem? — Értem, Mária. Értem. Mégiscsak adj egy cigarettát... — Ugyan, József, miért akarsz ebben a történelmi pillanatban rágyújtani? — Mert ideges vagyok! Foxman föláll, József számára egy szivardobozt nyújt. — No, nem bánom... de ez aztán tényleg az utolsó legyen! — Igenis, Máriám! Milyen jó, milyen türelmes vagy! József rágyújt egy szivarra, pöfékel néhányat, majd elnyomja a szivart. — Nem is ízlik! Mit szerettem én ezen ... — No, látod ... — Professzor úr! Csak azt nem értem, hogy mi szükség volt erre a kísérletre, mi szükség volt a Fekete Génre? Foxman hátradől a székén, arcán valamiféle révület, áhítat, önhittség, hatalomvágy látszik. — Nézze, fiatalember ... Azt maga, mint fiatal tudós, már nyilván tudja, hogy a tudomány egy öngerjesztő rendszer. Ha a tudós elkezd gondolkodni valamin, kivált, ha elkezd csinálni valamit, akkor semmiféle akadályt, semmiféle külső, gátló körülményt nem vesz, nem vehet figyelembe. Ha az űrkutatás tudósai azon törték volna a fejüket, hogy egy-egy utazásnak mi a valóságos, kézzelfogható haszna, akkor sose értük volna el, hogy most, a Vé- nusz-program közepe táján tartsunk. Egyáltalán: a tudomány olyan kockázatvállalása az emberiségnek, melyben sokszor önmaga létét is próbára teszi... — De a Fekete Gén, a pusztítás eszméje... ez mégiscsak sok egy kicsit... nem gondolja, professzor úr? — Nem gondolom. Egyáltalán nem gondolom. Hiszen az ember számára örök probléma marad az örök élet problémája. Az én Fekete Génem nem tartalmaz semmiféle információt arra nézve, hogy .az újszülött tulajdonképpen a halál felé menetel, világra születése óta. A Fekete Génben nincs halálösztön, nincs tudomása a szervezetnek arról, hogy valaha is elpusztulhat. Arról van szó. egészen röviden, hogy az életműködés során maga a működést szabályozó DNS is megsérülhet, ha a sejtben szabad gyökök keletkeznek. Sikerült olyan információt bevinnem a DNS-be, hogy pusztítsa el a sejtbe került szabad gyököket, bármi áron. Így a DNS maga nem sérülhet meg, és semmi akadálya annak, hogy az élő anyag örökké, vagy legalábbis szinte örökké éljen, azaz: azonos maradjon önmagával. — Ez volna a halhatatlanság? — ezt Mária kérdezi. — Kegyetlen halhatatlanság ez, kedves Mária. Hiszen a 'DNS-be bevitt információt — miszerint ne csak építse a sejtet, de pusztítsa is mindazt, ami ellene törhet, már sohasem lehet kitörölni belőle. Végső soron ezért kereszteltem el ezt a génkonstrukciót Fekete Génnek: olyan ez, mint a pokol fekete ördöge; mindent képes elrontani, elpusztítani, csupán azért, mert ő maga örök. Sőt, örökkévalóságának feltétele eme hatalom fenntartása és megőrzése, e hatalom működtetése nélkül a Fekete Gén is elpusztulhat. — Értem. Értem, profesz- szor úr... — Fiatal barátom, kedves József, akkor értenie kell azt ic, hogy ezt a Fekete Gént nem szabad senkinek sem odaadnom. Olyan vagyok, mint a sasmadár: erős a szárnyam, a lábam, a csőröm, de humanitárius okok miatt mégsem repülhetek. Nem fitogtathatom az erőmet, nem győzhetek. — Ezért kell a teljes titoktartás ... (Folytatjuk)
