Észak-Magyarország, 1987. szeptember (43. évfolyam, 205-230. szám)
1987-09-03 / 207. szám
1987. szeptember 3., csütörtök ÉSZAK-M AGYARORSZÁG 5 Emlékezetes kirándulások Küldjön egy érdekes fotót! ■i ,s * ^ Hevesi zsanér — dinnyével Az illetékes válaszol Rovatösszeál'lításunk au(MTI-fotó) Eddig hiába tettük szóvá... gusztus 6-i számában „Ki fizeti iái költségeimet?” címmel közöltük Boros Béla miskolci olvasónk levelét, aki kerékpárjának késedelmes javítását teszi szóvá. Az írásban felvetettekre Bacsó Gyula, a Villamos- készülék-javító Kisvállalat igazgatója válaszolt. „A leírtak alapján vizsgálatot tartottunk. A panaszos június 3-án, két darab kerékpárt vitt be szervizünkbe, A garanciális jármű javításával 5 nap múlva elkészültek dolgozóink. A másik nagyon elhanyagolt állapotban volt, nem rávaló gumiköpenyekkel, szervizünk nem is akarta elvállalni. Ügyfelünk ekkor a szerviz vezetőjéhez fordult, kérve, ne Szerkesztői üzenetek Illés Endre, IMiskolc: Köszönjük levelét, munkánk során hasznosítani fogjuk. * Széki K.-né és A. E. miskolci olvasóinknak: Kérjük, írják meg pontos nevüket és címüket, hogy soraikat közölni tudjuk. TermészeteTalálkozásom Molnár Máriával kelljen a gépet hazaszállítania és cseréljék ki rajta a nyerget, a sárvédőt és a gumikat. A vezető, ismerve az alkatrészellátást, feltételesen elvállalta a javítást. Július végén megrendelőnk telefonon érdeklődött és módosította kérését, már csak a tömlők cseréjét kérte. Ez rövidesen elkészült és a kerékpárt augusztus 11-én átadták tulajdonosának. A fentiekből kitűnik, hogy a szerviz méltányosan járt el. A panaszos levele nem fedi a valóságot, és rontja vállalatunk hírnevét, mert nem közli az 5 nap alatt elvégzett javítást, a megrendeléskor adott határidő nélküli igényét, a vállalás körülményeit, megrendelésének módosítását.” sen kérésükre észrevételeiket név nélkül vagy monogrammal közöljük. * Engel Tiborné, Miskolc: Köszönjük írását, de miután azonos tartalmú levele más lapban már megjelent, mi már nem kívánjuk közölni. Az elmúlt hónapban több olyan levelet kapott szerkesztőségünk, melyekben nyugdíjas olvasóink felejthetetlen kirándulások élményeit osztják meg velünk. Szívesen adunk most közre ezekből és őszintén örülünk annak, hogy levélíróink továbbra is érzik volt munkahelyük megbecsülését. Valamennyien elismeréssel, köszönettel szólnak a szervezők munkájáról, figyelmességéről és arról, mennyire sokat jelent számukra újból találkozni egymással, részt venni a jól szervezett programokon, szép kirándulás emlékével hazatérni. * Pásztor Ágoston sajóvámo- si levélírónk egy egri kirándulásról számol be, amelyen nyolcvanan vettek részt az Unió Áfész szervezésében. Megtekintették a város nevezetességeit, majd strandoltak. A finom ebéd után a Szépasszony-völgyébe látogattak, ahol megpihentek és jóízűen fogyasztották el az uzsonnát. Jó hangulatban, szép élményekkel indultak haza. * A kazincbarcikai takarék- szövetkezet nyugdíjasai kétnapos gazdag program részesei lehettek. Gyulára látogattak, ahol múzeumokat és á 100 éves cukrászdát keresték fel, majd megmártóztak a Vérfürdő vizében. A tervezett bábszínházi előadás a rossz idő miatt sajnos elmaradt. Másnap Békéscsabával ismerkedtek, majd továbbutaztak Szarvasra. Felejthetetlen volt az arborétum, a Tessedik Múzeum és az emlékhelyek. Igazán kitűnő volt az idegenvezetés, az ellátás és a szállás — írja levelében Vida Frigyes, Kazincbarcikáról. A Miskolci Szociális Otthon igazgatósága autóbuszt biztosított a IX. számú idősek klubjának aggteleki kirándulásához. Érkezéskor kellemes meglepetés várt bennünket — írják levelükben a klub tagjai —, ugyanis csoportunkat nagy szeretettel és díjmentesen kalauzolták a barlangtúrán, amely felejthetetlen élményt nyújtott. Majd Jósvafőre utaztunk tovább, ahol '.sétáltunk a gyönyörű környéken. Étkezésünkről a klub vezetősége gondoskodott, még fagylalttal és üdítővel is megvendégeltek minket. Az esti órákban vidám hangulatban, énekelve érkeztünk meg Miskolcra. * Üzemünk, a Borsodi Érc- előkészítő Művek szakszervezeti bizottsága meghívást fogadott el az egri II. országos nyugdíjastalálkozóra. Boldogan vártuk a napot, amikor végre autóbusszal útnak indulhattunk. Az ország minden részéből érkeztek erre a rendezvényre. A találkozó színhelyén, a Szépasszony-völgyében, kellemes napot töltöttünk el, ahol amatőr együttesek, színészek műsorában gyönyörködhettünk. Sokan keresték fel a közeli pincéket és az ételt, italt, ajándékokat árusító sátrakat is. Jó volt újra találkozni az ország más tájairól érkezett nyugdíjasokkal, akik közül többen most először jutottak el Egerbe. Igazi kánikula volt ezen a napon, de a hőséget, fáradtságot feledtették a jó programok, a személyes találkozások, beszélgetések. A rendezők és a házigazda egriek igazán mindent elkövettek a nap sikeréért. Életem egyik legszebb napja volt — zárja levelét Pechnyik Miklós Szir- mabesenyőről. Miskolcon, a Vörösmarty utca lakóit három olyan téma foglalkoztatja, illetve bosszantja, amit már lakógyűléseken és tanácstagi beszámolókon is szóvá tettek — eddig eredménytelenül. A Vörösmarty utca 26/A. szám alatt van egy óvoda. Bejárata egy beláthatatlan kanyarban van, amit még a sátorgarázsok is takarnak. Naponta sok gyerek és felnőtt jár erre és ilyen körülmények között baleset- veszélynek vannak kitéve. Ebben a kanyarban sajnos, már gyermekbaleset is történt. Kérjük az illetékeseket, egyirányúsítsák az utat, vagy sebességkorlátozó táblát helyezzenek el. A Bizományi Áruház Vállalat nagy forgalma ellenéne a környéken nincs nyilvános WC. A közeli bérházakban lakóknak pedig naponta el kell tűrniük, hogy az áruházat látogatók közül jó néhányan a lépcsőházak liftjeit használják illemhelyként. A lakók inkább gyalog mennek fel az emeletekre, miint hogy beszálljanak az összemocskolt fülkébe. A házfelügyelő pedig nem győzi naponta többször is takarítani. A Vörösmarty utca 26. és 28. számú bérházakban lakók közül többen tartanak kutyát. Az állatok sokszor nem bírják ki, míg gazdájuk leér velük a zöldterületre, és a liftbe piszkol- nak. Kellemetlen, és főleg egészségtelen így használni a felvonót. Kérjük a kutyatartókat, legyenek tekintettel lakótársaikra. Kovács Zoltán Miskolc Örömmel olvastam az Észak-Magyardrszág augusztus 8-i számában a magyar misszionáriusnőről, Molnár Máriáról, akivel én is találkoztam. Molnár Mária 101 évvel ezelőtt született, és mint diakonissza szolgált a győri gyülekezetben a bukott lányok -között. Nemcsak Bőcsön és Sárospatakon járt, mikor hét és fél évi munka után hazaérkezett 1935-ben, hanem a Sárospatakhoz 8 kilométerre lévő Vajdácskán is. Itt találkoztam vele, amikor Főző László, akkori vajdácskái református lelkipásztornál együtt vacsoráztunk. Vendéglátójától házi szőttes törülközőket kapott ajándékba s már ott mondogatta, hogy melyiket kinek fogja adni Pituli szigetén. A vasárnapi istentiszteleten a különböző felekezetbeliekkel megtelt templomban előadást tartott és a pápuák nyelvén elmondta a Mi- atyánkot. Arday Béla Miskolc Összeállította: Bodnár Ildikó FANTASZTIKUS REGE — És kitől tudtad meg? — Senkitől, csak láttam, hogy Lilian túl sokat mászkál a Génbank körül. — Én is láttam gyakran egy vörös hajú, fóliakabátos nőt a Génbankban. Beszélt Foxmannal is, valószínűleg. Legalábbis járt az irodájában. — Ez igaz? — Igaz. Láttam. — Hát akkor aludjunk. Lehet, hogy minden elveszett. 62. Mária és József mocorognak a székeikben. — Késő van, professzor úr ... Elmegyünk haza. — Maradhatnak még, kedves Mária. Olyan jó magukkal beszélgetni. — Nem, megyünk. Öltözz, Maria, öltözz, kedvesem. — Hát, erővel senkit sem tartóztathatok. Majd Mark hazaviszi magukat. Tudják, a pilóta ... — Köszönöm, nem szük-J séges, professzor úr ... Itt van nálam a lyukkártya- bérletem, majd taxival hazamegyünk. Mária keresgél, kicsit elsápad. — Nem találom ... József, nem láttad valahol? — Talán a Kék Pisztrángban felejtetted ... — Igen, az lehet... Most mi lesz? — Semmi. Fölébresztem a pilótát, majd ő hazaviszi magukat. Mark! Csend, Foxman fölkel a székéből, kimegy. — Nálad alhatok? — kérdezi József. — Ne menjünk inkább a mamához? — Nagyon szeretnék veled maradni... — Én is szeretek veled aludni ... az a legjobb . . . az jobb mindennél. — Akkor hát maradjunk együtt... ha te is úgy akarod ... Foxman megérkezik, mögötte álmosan, kócosán áll Mark, a pilóta. — Hát itt vannak a madárkák .. . — Együtt, vagy külön lesz a fuvar? Mert ugye ezt tudni kell a pilótának. — Együtt, Márk. Együtt — József és Mária szerelmesen egymásra néznek, Mária mosolyogva biccent József szavaira. — És hová, ha szabad kérdeznem? A kisasszonyhoz? — Majd mutatom az utat. — Vigyázzon rájuk, Mark. ök nagyon fontos emberek. — Igenis, főnök. — Jól van, Mark, jól van pilóta! Azért maguk is vigyázzanak magukra! Nem a legjobb helyén veszítette el a lyukkártyáját, kedves Mária ... — Miért? — Mert így minden korábbi útját ellenőrizhetik azok, akik a Kék Pisztrángban nyomoztak maga után. — És az miért baj ? Én teljesen ártatlan vagyok. — Én is ... — József érzi, hogy okvetetilenkedik, bárgyún, de legalább igazi ártatlansággal mosolyog. —‘ Azért jobb lenne, ha egy időre eltűnnének ... Értik, a Fekete Gén miatt.. . A titkot csak hárman tudjuk, de erre a titokra nem hárman kíváncsiak. Remélem, a kulcsot nem hagyta el... — Nem, professzor úr. A kulcs megvan. Akkor, holnap az Intézetben találkozunk. — Nem kell holnap bejönnie. Holnap, holnapután én sem leszek benn. Nagyon fáradt vagyok. Rettenetesen fáradt. De kérem, a kulcsra vigyázzon! Ha velem történne valami, akkor is ... Vegye úgy, hogy ez az utolsó kívánságom. — Értem, professzor úr ... Megcsóko Illatom? — Ha a fiatalember megengedi ... — Tőlem ... József igyekszik nemtörődöm arcot vágni. Mária megcsókolja Fox- mant. — Hát akkor ... menjenek Isten hírével... — Mi az, hogy az „Isten híre”? — A Fekete Gén. József és Mária értetlenül egymásra néznek, majd Markkal, a pilótával elindulnak. Az éjben a delfinek önfeledt fütyölése hallatszik. Mária megáll, nézi a ki-kiugrá- ló, fénylő testeket. — Milyen szépek ... Ugye, milyen szépek, édes Józsefem ! — Igen, szépek. És jók is. Meg okosak is. De menjünk, mert késő van, Márknak még vissza is kell jönnie. — Ó, semmi az nekem, egy ilyen pompás kocsival .\. Foxman villája elől startolnak, eszeveszett sebességgel. Szinte szállnak. A plexi mögött csak elmosódott fények látszanak. — Megérkeztünk. — Jól van, Márk. Jól van, pilóta. De honnan tudta, hogy hová kell jönni? Hiszen még sosem járt nálunk! — Ez egy jó pilótát egy csöppet sem zavarja. Foxman, tud mindent, én tudok mindent, ennyi az egész. — Mindenesetre köszönjük, de olyan furcsa nekem ■ez az egész... mint egy ostoba detektívregényben... — Ugyan, József, még sosem olvastál detektívre- gényt, azt se tudod, hogy milyen az ... — Látod, épp ezért nem olvasok. Mert úgyse értenék belőle semmit. Gyere, mindjárt hajnalodik. Mark tiszteleg, beül a gyorskocsiba és elhajt. József és Mária hosszan néznek utána. Majd egymásba karolnak, és belépnek a házba. 63. Lilian és a Dottore beszélgetnek. Odakint már hajnalodik. — Nos, kedves Lilian, itt az eredmény. — Köszönöm, Dottore. Majd átnézem reggel. Most nagyon fáradt vagyok. — Lilian, kötelességemnek tartom fölhívni a figyelmét egy apróságra. Bertram agyának van egy pontja, amely nem válaszol. Semmilyen impulzus hatására nem változik a frekvenciagörbe. — És? Miért baj ez? — Azért, kedves Lilian, mert ez azt jelenti, hogy az agynak ez a része csak nekünk nem válaszol. — Hát akkor kinek? — Ezt én nem tudom. Csak azt tudom, hogy ez azt jelenti, hogy Bertram agyának ez a része másnak válaszol, méghozzá folyamatosan. — És hogyan? — Bioáramokat sugároz, adóként működik. Aki ezeket a bioáramokat fölfogja, az mindent tud, ami a főnökünk agyán átfut. — Ezek szerint... arra gondol, hogy ... — Igen. Arra gondolok, hogy az MGB elvesztette a csatát. (Folytatjuk)
