Észak-Magyarország, 1987. szeptember (43. évfolyam, 205-230. szám)

1987-09-03 / 207. szám

1987. szeptember 3., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Képviselik a kormányprogramról A z országgyűlési képviselők Borsod- Abaúj-Zemplén megyei csoportja augusztus 13-án tartott ülésén megvitatta a Parlament elé kerülő kor­mányprogram-tervezetet. A téma fontos­ságát bizonyítja, hogy — mint hírül ad­tuk —, a megjelent huszonnégy képvise­lő közül tizenhatan szólaltak fel. A kép­viselőcsoport üléséről szóló tudósítá­sunkban terjedelmi okok miatt a felszó­lalásokból csak egy-egy gondolatot emeltünk ki, ezért a közelgő Országgyű­lés előtt újból felkerestük képviselőinket, arra kérve őket, fejtsék ki részleteseb­ben gondolataikat, véleményüket, ja­vaslataikat. Kiss Dezső: Rangsorolni a feladatokat, vállalva a konfliktosokat Kiss Dezső, a képviselő­csoport megyei vezetője, a Borsodi Szénbányák Válla­lat vezérigazgatója — egye­bek között — az állam, a költségvetés széles körű „prioritás-vállalásairól” és a közmegegyezés helyes értel­mezéséről mondta el gondo­latait a csoport legutóbbi ülésén. Arra kértük, fejtse ki bővebben ezzel kapcso­latos véleményét: — Az állam túl sok ter­het vállalt magára, hiszen feladatai között szerepel az életszínvonal javítása, a vál­lalati gazdálkodás normali­zálása, a műszaki fejlődés meggyorsítása és még so­rolhatnám tovább a kétség­telenül fontos teendőket. Ezek alapján szerintem elő­re lehetett látni, hogy a költségvetés képtelen mind­ezek fedezetének a megte­remtésére. Késtek jó néhány intézkedéssel is. A tapasz­talatok alapján úgy gondo­lom, most nem új igénye­ket kell támasztani, hanem következetes, szigorú kor­mányzati munkával selejtez­ni a prioritásokat. Irányít­son át az állam feladatokat a pénzügyi, az üzleti vál­lalkozás szférájába. De ne legyenek minden oldalról naponta változó gazdasági szabályozók, mert ily mó­don a vállalat nem lehet partnere a kormányzatnak, ugyanis önvédelemre kény­szerül. Ügyeljünk arra, hogy bizonyos tevékenységek egye­di működési, működőképes- ségi feltételeket igényelnek, amit a kormányzatnak biz­tosítani kell. Ezt azonban ne a programban, hanem a végrehajtási utasításban fogalmazzuk meg. Átgondol­tan, világosan, érthetően, időt álló döntésekkel. Jól­lehet, a döntés meghozatala önmagában még nem elég. Ma már látjuk, hogy az el­múlt években képtelenek voltunk munkánk hatékony­ságát az elvárható igény­szintnek megfelelően szer­vezni. Ezt büntetlenül nem lehet sokáig csinálni. Tud­juk, hogy a hatékonyság növeléséhez döntő a műsza­ki fejlesztés, a korszerű­sítés. Ezen a téren pe­dig lépéshátrányban va­gyunk, amelyet sürgősen be kell hozni. A program ezt tartalmazza. Meg kell talál­ni hozzá forrásainkat. Nem árt tudnunk,'ha valamilyen elsődleges célkitűzés eléré­sére kedvezményt, lehető­séget akarunk adni, az ma már csak úgy képzelhető el, ha más területekről elvesz- szük, vagy mérsékeljük a kedvezményeket. Ez termé­szetesen különböző konflik­tusokkal jár, mégis fel kell vállalni a kísérő jelensége­ket. Most nem csupán a máról, hanem holnapunkról van szó. (monos) A nyár általában a tu­dományos kongresszusok főszezonjia (mert a megha­tározó szerepet játszó eu­rópai és egyesült államok­beli kutatók jó része egye­temi oktató ' is, és ilyen­kor . érnék rá), de ezen a nyáron Budapesten a ké­mikus-kongresszusoknak volt idénye: augusztusban négy ilyen rendezvényt tar­tottak meg. Nem létszámában, de rangjában és a téma fon­tosságát tekintve a legna­gyobb az elméleti szerves kémikusok szervezetének (angol nevének rövidítésé­vel WATOC-nak) a tanács­kozása volt, amelyen 23 országból 350 ember vett részt, köztük ötven ma­gyar kutató. — Az elméleti szerves kémia, és a mai, számító- gépes elméleti kémia olyan tudományág, amelyet öt­tíz éve alig ismertek — mondja a Magyar Kémi­kusok Egyesületének fő­titkára, dr. Náray-Szabó Gábor. — Mostanra azon­ban ez az alig elismert tu­dományág — hála a szá­mítógépeknek — csúcs- technológia lett. Jellemző, hogy a moldkúlamodelle- zésre, és . hasonló, tudo­mányágunk körébe tartozó feladatokra az utóbbi öt évben százmillió dollár ér­tékben adtak el számítógé­peket és programokat (hardvert és szoftvert). — A kémia ősrégi tudo­mány (még ha korai for­májában, az alkímiában sok is volt a tudománytalan misztikum) és ízig-vérig gyakorlati tudomány: a ve­gyészt vagy gyárban, vagy laboratóriumban képzel­jük el, lombikok és poha­rak között, színes folyadé­kokat keverve, sokszor bű­zös gőzök, füstök közepet­te .. . Mi az elméleti ké­mia, akár szerves, akár ál­talános? — Ennék a tudományág­nak az a célja, hogy a ta­lálomra, szinte megérzés alapján történő kísérlete­zés, és a vaktában való ke­resgélés helyett tudatosan határozzuk meg az anya­gok várható szerkezetét és hatását. Vagyis az elméle­ti szerves kémia legszoro­sabban a gyógyszer- és műanyagkutatáshoz és-iparhoz kapcsolódik. Ter­mészetesen a kémia meg­marad kísérletező tudo­mánynak, a lombikokat nem dobjuk ki, de tudato­sabban, tervszerűbben és gazdaságosabban tudunk kísérletezni és kutatni. — Az anyagok molekula­szerkezete és élettani ha­tása közötti összefüggés régen foglalkoztatja a ké­mikusokat, farmakológuso­kat és a társtudományok művelőit. Mit adhat ezen a téren az elméleti kémia? — Nagyon sokat, és már adott is. Most például az interferon szerkezetét pró­bálják kideríteni egyes ku­tatók — tudjuk, ehhez az anyaghoz nagy reményeket fűztek, egyebek között a rák gyógyítását várták tő­le. Ma már tudjuk, hogy erre nem alkalmas, de a kutatás váratlan távlato­kat és összefüggéseket tár­hat fel. Az említett öt-hat szónatomos vegyületeknél elérhető elképesztő ered­mény, és az interferon kö­rüli egyelőre még tapoga- tódzás között sokféle át­menet van, de az bizo­nyos, hogy az elméleti kémia a molekuláris ké­mia egész területét átfog­ja, és sok esetben siker­rel jósolja meg előre a kí­sérletek eredményeit. En­nek pediig már gyakorlati haszna is van: nem kell kísérletileg előállítanunk és kipróbálnunk — nagy fáradtsággal és költséggel — sok anyagot, hanem pél­dául olyan esetekben, ami­kor ismerjük egy életfo­lyamat mechanizmusát, ak­kor abba a kívánt ponton be tudunk avatkozni, és az ennek megfelelő anyag molekuláját elméletileg meg tudjuk tervezni előre. Ezzel az úgynevezett cél­zott tervezéssel ponto­san a kívánt hatású anya­got kapjuk, ami azt is je­lenti, hogy nincsenek nem kívánt mellékhatásai. E- mellett olcsóbb és gyor­sabb a kutatás, ami, tud­juk, ma létkérdés az ipar­ban, de általában a kuta­tásban. — A számítógépek talán elavulttá tették azt a sok emberben tiszteletet és csodálatot kiváltó képet is, amelyet a tudósról, a ku­tatóról alkotott, aki gon­dolataiba elmélyülten ül asztalánál, azután hirte­len, maga sem tudja ho­gyan, felvillan benne egy új gondolat, és elkezd kí­sérletezni? — Nem, egyáltalában nem: az elméleti kémiában két „szintet” szoktunk megkü­lönböztetni és az első — ami nem jelent alsót! — az intuitív munka, amit le­írt a ikérdésében — de mindjárt hozzáteszem, hogy számítógépek segítik. A másik szint az, ami­kor már mennyiségileg is előre kiszámítják, mit kell csinálni ahhoz, hogy — egy abszurd példát mondok — kapjunk egy moleku­lát; amely piros színű anyag, édes és gyógyítja a náthát... — Ha „az ördög ügyvéd­je” volnék, vagy az, aki erre a kutatásra itthon pénzt adhat vagy megta­gadhatja, akkor azt kér­dezném: mire jó ez? — Minden tudománynak vannak a gyakorlat által neki föltett kérdéseken kí­vül úgynevezett belső, ön­mozgási problémái is, amelyeket a kutatók „pusz­ta kíváncsiságból” ,kutat­nák. A kutató nem mindig tudja, tudhatja, nemcsak azt, hogy a társadalom mikor fogja eredményeit hasznosítani, de még azt sem, hogy a tudomány mi­kor használja majd. P. G. P. Szóritódob a módi üzemben. Ha kicsi a nedvességtartalom, kevesebb energia szükséges a szári fáshoz. Megfogni a pénzt Az energiáról Mádon Vitathatatlan, hogy Tokaj- Hegyalja nevét, rangját el­sősorban a szőlő és a bor adta és adja meg, s csak ke­vesen tudják, hogy a bá­nyászkodás, illetve a Toka­ji-hegység mélyében rejlő nyersanyagok felhasználása régebbi keletű, mint a sző­lőművelés, a történelmi ős­időkre nyúlik vissza. Perlit, bentonit, kaolin, kvarcit, kálitufa, zeolitos riolittu- fa... Lehetne folytatni a sort, hiszen tizenhárom olyan ásványi nyersanyag foglalható itt kataszterbe, amelyek hasznos tulajdonsá­guknál fogva kiérdemelték a nyersanyag rangot. Napja­inkban pedig a megkutatott mintegy félmilliárd tonná­nyi ásványvagyont számos bánya termeli ki, több elő­készítő üzem dolgozza fel, s szállítja csaknem másfél száz felhasználónak. Egyszó­val: itt a Hegy álján nem­csak a szőlő ad pénzt, kin­cset rejt, nem is keveset a föld mélye is. Az Országos Érc- és Ásványbányák Hegy­aljai Műve jelenleg ötven­féle ásványi terméket for­galmaz, s hogy a ibányász- kodás, illetve a feldolgozás a növekvő költségek ellené­re is tisztes nyereséget ad, annak bizonyságául néhány számadat: a belföldi piacra szállított termékekből szár­mazó árbevétel 199 millió 880 ezer forint volt az első fél évben, 26 millió 181 ezer forint a szocialista, s 65 mil­lió 793 ezer forint volt a tő­kés országokba irányuló ex­port árbevétele. A tervezettnél kedvezőb­ben teljesült a gazdálkodás valamennyi mutatója. Az összes árbevétel a tervezett 281 millió 204 ezer forint­tal szemben csaknem 296 millió forintra teljesült az esztendő első felében. Nem kis erőfeszítések állanak e számok mögött, különösen figyelemre méltóak ezek ak­kor, ha számba vesszük az egyre növekvő költségeket. Például: a heg5raljai mű évi energiaköltsége 120—130 millió forint körül mozog. Manapság az összes terme­lési költség egyharmada jut az energiára, ugyanez koráb­ban csak mintegy 10 száza­lék volt. S mert az energia drága, sokat v,isz el, itt le­het leginkább megfogni a pénzt. Sokat érnek a kis öt­letek is, egyáltalán minden ötlet, elképzelés, amelynek •révén a gyakorlatban ener­giát lehet megtakarítani, a költséget lehet csökkenteni. Az olcsó energia — úgy tű­nik — soha nem tér vissza, ez csupán egy szép álom, il­lúzió marad. Jól számít te­hát az, aki az energia drá­gulásával számol. Meg is jött ez ebben az évben és me­netrendszerűen. — Az idei energiaár-eme­lés több. mint 14 millió fo­rint többletköltséget okoz számunkra — mondja dr. Hajdú Gjmla igazgató. — Ebből, számításaink és konkrét terveink szerint, va­lamivel több, mint nyolc­milliót „kigazdálkodunk”, de még mindig marad öt­millió forint, amivel jelen­leg nem tudunk mit kezde­ni. Mai ismereteink alapján ennyivel kevesebb lesz a nyereségünk az év végén. Persze, ha növelni tudjuk szállításainkat, az ötmillió csökkenhet, de ez már a ve­vőkön, a megrendelőkön múlik. Mondhatnánk: a piac olyan,, amilyen. Azt innen, Mádról nemigen lehet moz­gatni, élénkíteni. Marad te­hát az, amit saját hatáskör­ben irányítani lehet: a taka­rékosság, a költségek csök­kentése, a pénz megfogása. És erre a megfogásra tervek is készültek Mádon. — Szigorodó feltételekkel számolunk — mondja az igazgató. — Olcsó energiára nem számíthatunk, ezért az energiaköltségek csökkenté­sére egy rövid és egy hosz- szú távra szóló intézkedési, felhasználási tervet készítet­tünk. Ez lehetővé teszi egy­részt az idei áremelés ha­tásának enyhítését, a több­letköltség csökkentését. Ki­cseréljük például a régi, el­avult olajégőket új, jó ha­tásfokú égőkre; mindenütt mérjük a fogyasztásokat, s célszerű megoldásokkal igyekszünk a felhasználást a lehető legkisebbre csök­kenteni. Előtérbe kerül e té­ren is az anyagi érdekeltség. Nevezetesen: azokat, akiknek közvetlen „ráhatásuk van” az energiafogyasztásra, ér­dekeltté tesszük a mozgó- bérben is. Felülvizsgáljuk a bányaüzemek és az őrlők vi­lágítási rendszerét, ahol le­het, mérsékeljük a fogyasz­tást. Ezeket tartalmazza a rövid távú terv. A jövőben egyébként a hosszú távú terv szerint, új nyersanyag­tárolók építésével számo­lunk, ugyanis, ha hosszabb ideig tároljuk az őrlőkbe ér­kezett anj^agokaf, kevesebb lesz a nedvességtartalom, tehát kevesebb energia kell a szárításhoz is. Mindenkép­pen igyekszünk megfogni a pénzt... Sz. D. Tartalékban a vádnál külfejtés Hegyaljából kandidált Jeles nap volt szeptem­ber elseje a mádi szakszö­vetkezet elnökének életé­ben. Visóczki Lajos kandi­dátusi értekezését a Ma­gyar Tudományos Akadémia minősítő bizottsága nyílt vi­tára bocsátotta. A dolgozat témája: A tokaj-hegyaljai történelmi borvidék helyze­te, különös tekintettel a sző­lőtermeléssel foglalkozó em­berek mindennapos megél­hetési és szociális viszonyai­ra. Az opponensek (Diófási Lajos, a mezőgazdasági tu­dományok doktora és Papp Zsolt, a közgazdasági tudo­mányok kandidátusa), s a vita résztvevői üdvözölték az új gondolatokat, abban a reményben, hogy azok előbbre vihetik Hegyalja sorsát. A tudományos mi­nősítő bizottság megszavaz­ta Visóczki Lajos kandidá­tusi címét. Szünetel a termelés je­lenleg a Borsodi Szénbányák vadnai külfejtési üzemében. Ennek oka, hogy a mély- művelésű bányák ki tudják elégíteni a lakossági szük­ségletet, ugyanakkor pedig megfelelő mennyiségű szén­nel látták el az erőműve­ket i,s. ,így hát a borso­di szénmedence egyetlen külfejtésül barnaszénbányá­ja jelenleg tartalékban áll. Ezt az időszakot viszont felhasználják a lefejtésre kerülő terület vízteleníté­sére. Vadna határában, a Szil­vásvárad felé vezető út mentén lévő területen a geológiai feltárások több mint egymillió tonna kiter­melhető szénvagyont mutat­tak ki. A megközelítőleg 2200 kalória fűtőértékű sze­net elsősorban erőművi szénként tudják hasznosíta­ni, de szükség esetén a la­kossági ellátásba is bese­gít. A 15—60 méter mély­ségben található széntelep vastagsága két és fél, vala­mint öt méter között vál­tozik. A bányászkodást a földré­teg letakarása után a múlt évben kezdték meg. A szük­séglethez igazodva a fel­tárt területen eddig mint­egy 30 000 tonna szenet ter­meltek ki, részint a lakos­ság ellátására, elsősorban a környező községekben, ré­szint pedig az erőművek részére. Ez a mennyiség az elmúlt igen kemény időjá­rási viszonyok között nagy segítséget jelentett. A tartalékban tartott kül­fejtést a tervek szerint a negyedik negyedévben újra indítják, ismét megkezdik a széntermelést. Az elgon­dolások szerint újabb, meg­közelítőleg 30 000 tonna sze­net szállítanak majd el a külfejtésről, amelynek élet­tartamát a szükség szerin­ti termelés mellett 3—4 év­re becsülik.

Next

/
Thumbnails
Contents