Észak-Magyarország, 1987. szeptember (43. évfolyam, 205-230. szám)
1987-09-19 / 221. szám
1987. szeptember 19., szombat ÉSZAK-MAG YARORSZÁG 15 Isaszegi is Szőke Berlinbei sport <> A hagyományos berlini ökölvívótomát szeptember 21. és 27. között rendezik meg. Az idei, sorrendben 18. viadalra 10 ország nevezett. Indulnak a kubaiak is. — Hot ökölvívónk szerepel a rangos viadalon — mondotta Csötönyi Sándor, a válogatott, edzője. — Szombaton indulunk. Ekkor dől el, hogy Isaszegi (48 kg), Váradi (51 kg), Szőke (57 kg), Alvics (91 kg) és Szikom (plusz 91 kg) mellett Hranek (75 kg), vagy Erős (81 kg) tart velünk. Mindketten gyengélkedtek az utóbbi időben. A jobb állapotban levő versenyzőt visz- sziik Berlinbe. Sportélet Tokajban Csak a kezdőrígást végezték el... Az elmúlt években sokszor leírtuk már: Tokaj a lehetőségek városa. A Bodrog és a Tisza, valamint a | Nagykopasz karnyújtásnyi I közelsége a sport számára j különlegességeket kínál. Aztán a bor hazájában működik néhány oktatási intézmény, van ott „belső” és „külső” sporttelep, nem is olyan régén átadtak egy nagyobb méretű tornatermet, vagyis a kívülálló szá- I mára úgy tűnik: minden | adott, csak csinálni kellene : valamit. A „verkli” még- j sem ment — eddig. Az elmúlt hónapokban — a hosz- ! szú évek semmittevése után j .— valami megmozdult Tokajban. Április 21-én, a vá- j rosi párt-vb, majd a pártbi- j zottság foglalkozott a sportélettel és a fejlesztés lehetőségeivel, utána pedig a városi tanács vb határozati j.a- j vaslatban foglalt állást a j testkultúra erőteljesebb támogatása mellett. Vezetői szinten tehát már eljutottak a rendcsinálás gondolatáig, és az elképzeléseket formába ) is öntötték. A városi tanács í vb művelődési, egészségügyi I és sportosztályának vezetője j úgy fogalmazott, hogy hiva- j talos fórumokon soha nem í foglalkoztak annyit a spor.t- j tál, mint manapság. A hozzáállás 180 fokos fordulatot I vett. (Személyes példamuta- I fásban sincs hiány1, a szabad- | idős versenyeken — az olim- J piai ötpróbán át a családi j túráig — rendszeresen aktív szereplő Aradi Mária, a városi pártbizottság titkára.) * A MEDOSZ SE ügyes- | bajos dolgait a nyár elején | rendezték. Újjáalakult az el- í nökség, határozat született a tagdíj és a rendezvény- bevételek növeléséről, mert a városi tanács évi 300 ezer forintos támogatása ma már kevés (többre pedig nem futja). A versenysportot csak a megyei II. osztályban szereplő labdarúgók jelentik, az újonnan alakult szakosztályok (kajak-kenu, sí) a szervezés és az útkeresés idejénél tartanak, s remélik': mindkettőnek nagy lesz a vonzereje. A tárgyi feltételek részben adottak, a sípálya elkészült, a felvonó szerelés előtt all, de az üzemeltetése még , nem tisztázódott, s megoldásra vár a parkolás, melegedés, kiszolgálás ügye is. A kajakosok helyzete kedvezőbb. Az ÉVIZIG (és még jó néhány vállalat, üzem, szövetkezet, sportegyesület, sportszakigaz- gatási szerv) támogatásával már eljutottak a tárolóhelyiségek és az öltözők kialakításáig, a hajók megrendeléséig, beszerzéséig. Ha a város gazdálkodó egységei — lehetőségeikhez mérten — — anyagi eszközeikkel és társadalmi munkájukkal besegítenek, nyilván eredményesebbé válik majd a klub sportolóinak szereplése. Ehhez persze a roppant fontos személyes kapcsolatokon túl egy megfelelően „muzsikáló” érdekeltségi rendszer kidolgozása is szükséges lenne. * Hagyományőrző. tömegeket mozgató rendezvényeket az iskolák és a vállalatok szerveztek és szerveznek. Népszerűek a szüreti kupák, az ODMiT, a Sporttokaj, a Pedagógus Kupa versenyei, aztán a város otthont ad az olimpiai ötpróba vízitúrájának és „kölcsönadja” nevét a Tokaj-Certa Kupa .nemzetközi ifjúsági labdarúgó- torna számára. (Ez fájó a tokajiak számára, de tudomásul kell venniük: addig, amíg nem rendelkeznek elfogadható füves futballpályá- val, mérkőzést nem kaphatnak ...) A városi tanács illetékeseitől megtudtam: az iskolai, vállalati versenyek belterjesek, azaz egy szűk rétegnek kínálnak sportolási lehetőséget. Szervezett városi tömegsportrendezvények nem léteznek, s a nők számára tulajdonképpen semmit nem nyújtanak. Ez nem is lesz másként, hiszen a városi tanácson sportfelügyelő (előadó) nem dolgozik, s a feladatok összehangolását a művelődési, egészségügyi és sportosztály — éppen a személyi feltételek hiányában — csak részben tudja megoldani. * Az oktatási intézmények tanulói többnyire csak a körzeti, területi versenyeken jeleskednek, a megyei küzdelmeken ritkán rúgnak labdába, országos sikert pedig nagyon régen nem produkáltak. Igaz, hiányoznak a fedett létesítmények, de mindent nem lehet erre fogni! Az általános iskola régen ígéretet kapott arra, hogy megajándékozzák egy tornacsarnokkal (mely gazdája lehetne a verseny- és tömegsportnak egyaránt), de a megvalósítás anyagiak hiányában késik, s félő, hogy az elkövetkezendő években csak álom marad. Remélhető, hogy az oktatási intézményeknél megalakult diáksportkörök vonzóvá válnak, hiszen labdarúgást, karatét, kézilabdát és vízisportokat (népszerű műfajokat) kínálnak. (A DSK-k azonban eddig nem .tömörültek egyesületbe, az iskolák között ugyanis nem született egyezség.) * Tokaj az elmúlt egy évtizedben a sportban nem hallatta nevét. Most is csak azt lehet leírni, hogy a kezdőrúgást elvégezték, van programjuk, elképzelésük. Hiányzik azonban a konkrét intézkedési terv, a feladatok személyre szóló postázása. A második lépcsőben bizonyára ezekről is szó esik majd. Kolodzey Tamás Ünnepel a Zátopek házaspár Vasárnap az NB ll-ben Javítani akar a DVTK A labdarúgás élvonalában a hét végén nem rendeznek fordulót, mert a válogatott szeptember 23-án, szerdán Lengyelországban Európa- bajnoki selejtezőt játszik. Az NB íl-ben viszont nincs megállás, az együttesek a 9. forduló mérkőzéseit játsszák. Hazai környezetben lép pályára a DVTK a Veszprémmel szemben, idegenben próbál szerencsét a KVSE (Szegeden) és az ÖKSE (Nagykanizsán). * .Nem okozott örömet szurkolóinak legutóbbi fellépésével a DVTK gárdája. Hódmezővásárhelyen 4-0-ás vereséget szenvedett, s ,a jelentés szeriint ,a 90 perc során nem sok vizet zavartak a piros-fehérek. — Egységesen rossz teljesítményt nyújtott mindenki — jegyezte meg Száger György. — Remélem azonban, hogy mindenki okult a vereségből. Kisiklásként könyvelem el, valamennyi csapat életében előfordulnak fiaskók. — Mi lesz a Veszprém ellen? — jó csapat, s információim szerint idegenben sem áll be védekezni. Célunk a győzelem, szükségünk van a két pontra a felzárkózás miatt. — Tervez-e változást? — Kiss már játszhat, azt viszont még nem tudom, hogy számíthatok-e Takácsra. Sajnos, Thury kezét két hétig még gipszkötés díszíti, ezért viszonylag szűkös a választék. * A Kazincbarcika az elmúlt. vasárnap első hazai győzelmét aratta, ám az igazsághoz hozzátartozik: a szurkolók másnak nem nagyon tudtak örülni. Mindenesetre a két pont begyűjtése lélegzetvételnyi időt engedélyezett. Most következhetne a folytatás, csakhogy Szegeden igen forrónak ígérkezik a 90 perc. A szegediek rendkívül merész tervekkel vágtak neki az idénynek, ezekből eddig szinte semmit nem tudtak realizálni. Minden bizonnyal javítani akarnak, ehhez pedig nincs jobb lehetőség, mint egy újonc elleni fellépés. Dózsa sokat tehet a diósgyőri védelem szilárdságáért A barcikaiak természetesen szeretnék „megvétózni” a Szeged SC szándékát. Roppant nehéz dolguk .lesz, de a labda kerek, bármi előfordulhat. A KVSE szurkolói mindenesetre igen kíváncsian várják majd vasárnap a kora esti órákban a csapatuk szerepléséről szóló híradást. * Az Ózdi Kohász továbbra is remekül érzi magát az élbolyban. Sokan kétkedve fogadták az első hetekben elért eredményeket, ám a csapat a folytatásban sem lankadt. Holnap Nagykanizsán lépnek pályára a fekete-fehérek, s az ilyen összecsapás rejti magában a legtöbb buktatót. A kanizsaiak nagy bajban vannak, a pontszűke komoly hajtóerő lehet, s ez esetben igencsak neki kell duráliniuk magukat a vendégeknek, hogy eredményt érjenek el. Bánkúti László szakvezető a biztonságra helyezi a fő hangsúlyt, de a csatárokról bátor ellenakciók vezetését várja. A mérkőzések vasárnap délután 4 órakor kezdődnek. Diósgyőrött Stamler, Szegeden Divinyi, Nagykanizsán pedig Hamar fújja a sípot. A forduló további mérkőzései: Bp. Volán—Szolnok, Dunaújváros—Csepel, Salgótarján—Metripond, Eger SE —Szekszárd, Ajka—III. kér. TTVE, Ganz-MÁVAG—Nyíregyháza, Kecskeméti SC— Komló. Szombaton ünnepli 65. születésnapját az atlétika —, de talán az egész sport —történetének legeredményesebb kettőse, a csehszlovák Zátopek házaspár. Emil és Dana nemcsak egy napon, 1922. szeptember 19-én született — a férj csupán néhány órával előbb —, de a sors szeszélye folytán, harminc évvel később, 1952. július 24-én, egyszerre nyertek olimpiai bajnokságot is, Emil 5000 méteren, Dana gerelyhajításban. Emil Zátopek különös módon kezdett el atlétizálni. Egy cipőgyárban dolgozott, amikor 1942-ben főnöke kötelezte, hogy a hétvégén egy mezei futóversenyen induljon. Emilnek nem tetszett az ötlet, de az orvos megtagadta, hogy arra a napra felmentő igazolást adjon. így mégis részt vett, s az élbolyban végzett. Kedvet kapott a futáshoz. Rövid időn belül a világ legjobbjai közé emelkedett. Megismerkedése feleségével is érdekes: — A negyvenes évek közepén Gottwaldovban rendeztek ■ egy versenyt, 3000 méteren országos csúcskísérletet jelentettem be — mesélte. — Nem sikerült, mégis, amikor a célegyenesben futottam, a közönség felkiáltott: „rekord”. Bosszúsan pillantottam körbe, hogy ki „körözött le”, s ekkor pillantottam meg a csinos Dana Ingovát. Gratuláltam a csúcshoz. A következő versenyen — fordított szereposztásban — megismétlődött az eset. Azután már nemcsak a rekordjavítások alkalmával találkoztunk. Házasságkötésük után — 1948-ban esküdtek örök hűséget — pályafutásuk meredeken emelkedett felfelé. Emil még abban az évben olimpiai bajnokságot nyert 10 000 méteren, majd négy esztendővel később, Helsinkiben egyedülálló bravúrt hajtott végre: győzött 5 ás 10 ezer méteren, valamint a maratoni futásban. — Emil már nem foglalkozik sporttal, én viszont nem szakadtam el a gerelyhajítástól — mondta a feleség. — A Dukla Prahában edzősködöm. A foglalkozások idejére Emilt „kitiltottam” a pályáról. Állandóan tanácsokat osztogat, pedig fogalma sincs a gerelyhajításról. A futás még mindig nagy szerepet játszik életében, életünkben. Hetente két alkalommal közösen rójuk a kilométereket a Mlada Bo- leslaw-i erdőben. i i i i L Mostanság társadalmunk szinte minden szféráját átjárják a különféle reform- folyamatok. Nem mélyedek bele a felsorolásba, hiszen csaknem naponta jelentek meg ezzel kapcsolatos híradások. Sokkal inkább izgalmasnak tűnik az a kérdés: vajon a sportéletben hogyan jelentkezik a változás? A hét elején Balaiton- széplakon tanácskoztak a hazai sportújságírók, s az egyik este rendkívül érdekes, nyílt, őszinte beszélgetésre nyílt lehetőség. Deák Gábor államtitkár, az Állami Ifjúsági és Sport- hivatal elnöke tisztelte meg jelenlétével az értekezletet, s igen sok egyéb mellett a bevezetőben említett problémakör is terítékre került. Nem részletezem, mennyi hasznos elképzelés valósult meg az AÍSH életre hívása óta, a hivatal apparátusának fiatalodása tenniakarással párosult. De visszatérve az alapgondolathoz: merre tart, milyen irányba fejlődik honi sport- mozgalmunk? Az államtitkár nyomatékosan hangsúlyozta: kiemelt hely illeti meg az ifjúsági és diáksportot, a szabadidősportot és a közvetlenül a nemzetközi élbolyhoz tartozó versenysportot. Ezek prioritást élveznek a sportélet egyéb területeivel, összetevőivel szemben. Azt valamennyien jó érzésekkel könyvelhetjük el, hogy végre odafigyelnek az ifjúság és a lakosság testedzésére, végtére is a társadalmi viszonyok megváltozásával növekedett a szabadidő mennyisége, s egyáltalán nem mellékes: tudunk-e gazdálkodni ezzel, megfelelően felkészültünk-e értelmes eltöltésére? Nem túlzó az a vélemény, amely úgy fogalmaz: csak a kezdeti lépéseket tettük meg a szabadidő helyes kihasználására. A testnevelési és sport-világtanács kiáltványa szinte módszertani tanáccsal szolgált: „Az új élet- és munkakörülmények és különösen az emberek városokba való sűrítése, a foglalkozásbeli spe- cializáció, és a megrövidített munkaórák növelik a szabadidőt. A sportnak igen fontos és eredeti szerepe van abban, hogy ösztönözze az egyén személyiségének fejlődését a munkaidején túl. Fontos, hogy a létesítmények tervezésénél figyelembe vegyék a szabadidő létezésének és fejlődésének olyan különböző formáit, mint a napi vagy hétvégi szabadidő, illetve az évi szabadság. A létesítmények olyanok legyenek, hogy érdekeljék a fiatalokat és öregeket, és lehetőséget nyújtsanak a szabadidő családi környezetben való eltöltéséhez.” Napjainkra megváltozott az emberek életmódja, s ez egy új betegség, a mozgáselégtelenséghez vezet. A hypodémia általános fizikai leromlást okozhat, sokféle betegség találhat kedvező talajra. Mindezek ellensúlyozására, megelőzésére fel kell használni a testedzés és a sportolás kedvező lehetőségeit. A munkában elfáradt szervezet regenerálása, felfrissítése és előkészítése a másnapi munkavégzésre csak tudatos moz- gásos tevékenységgel, testedzéssel valósítható meg. Ugyanakkor tényként könyvelhetjük el: a testi nevelés sajátos eszközeivel az értelmi, erkölcsi és esztétikai nevelést is elősegíti. Olyan jellemvonások kialakulását biztosíthatja, mint a közösségi szemlélet, erős akarat, állhatatosság és önfegyelem. A fiataloknak személyes érdekük, hogy egészségesek, edzettek, fizikailag felkészültek legyenek, mert csak így tudják ellátni a fejlett szocialista társadalom építéséből és a haza védelméből rájuk háruló feladatokat. Ezért a testnevelés és a sport része a politikai nevelőmunkának is. A sportvezetőkön, a testnevelő tanárokon és az iskolai tantestületeken igen sok múlik, mert ők tudják egész életre Szólóan megszerettetni a testedzést. Ha a fiatal már az általános iskolákban olyan útravalót kap, amely befészkeli magát idegsejtjeibe, parancsoló szükségszerűségként jelentkezik, akkor nem lehet kétséges, hogy naponta megkeresi a sportolási lehetőséget. A magyar sport akkor volt igazán erős, amikor szervezett, erős alapokon nyugvó iskolai sportélet, bajnokságok és mozgalmak jellemezték. Újra meg kell pezsdíteni, mert ebből lehet később meríteni. Vonzóvá kell tenni számukra a sportot, mert ha perspektívát látnak maguk előtt, a tehetségek fokozott erőbedobással vetik magukat a. napi munkába. Az idei magyar sikerek jó néhány sportágat állítottak reflektorfénybe. Dagadt a keblünk, amikor női tőrcsapatunk világelső lett; örültünk, amikor az öttusázók a nagyon rosz- szul sikerült lovaglás ellenére is a dobogó tetejére állhatták; együtt tapsoltunk a két világcsúcsot „repesz- tő” Darányinak; szinte el sem akartuk hinni, hogy Barsi legyőzte az egyeduralkodó Zlatevet; s már- már természetesnek vettük, hogy a kajak-kenu- világbajnokságon ismét jutott hazánkfiának a legnemesebb éremből. Igen, ők lehetnek (vagy talán máris azok?) a mostani fiatalok példaképei. Bátran eléjük lehet állítani a felsoroltakat, s a kört akár bővíthetjük is, mert 1987- ben szélesnek bizonyult a választék. Valamennyien dicsőséget szereztek hazánknak, s az éleződő, egyre kiegyenlítettebb nemzetközi vetélkedésben jókor jöttek ezek a sikerek. Olimpia előtt vagyunk, ilyenkor mindenhol előre tekintenek, véget érnek a kísérletezések, kialakulnak a csapatok. Áz évből még hátra van bő három hónap, az viszont máris megállapítható: legjobbjaink az idei világversenyeken nagyszerűen vizsgáztak., S ezek után válaszra vár írásunk címében a kérdés: dicsőség vagy egészség? Nos, képtelenség ennyire mereven és kategorikusan elválasztani egymástól a fogalmakat. Mindkettő fontos, egymásra épül, kölcsönhatás érvényesül közöttük. Ha egy nép egészséges életmódot folytat, ügyel arra, hogy szervezetét felfrissítse, megkeresi a testedzési lehetőségekből a számára leginkább megfelelőt, sokkal jobb, nagyobb az esély arra, hogy a mennyiség előbb-utóbb minőségben mutatkozik. Tehát: dicsőség és egészség! Mindkettőre nagy szükségünk van. Doros László
