Észak-Magyarország, 1987. szeptember (43. évfolyam, 205-230. szám)
1987-09-16 / 218. szám
1987. szeptember 16., szerda ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 Milyen varos I—©nInV3ros « .•.vX-.vX-W-v.-.v. .v.vXWSjA .v.v.v.v.v.V-SV-v.v. .v.. .v.v.vV- • .-.v. v.-. .v.v.\ .v.v.-.v. V 'S • • N ••••. • A .............. *V'"V ' ' ................."".......................... S zívé-joga mindenkinek, szcrct-e, s menynyire egy települést. Az is, természetesen, hogy nem kedveli és milyen mértékben zavarja annak az adott helynek a tájképi látványa. Leninváros már nevében is hordozza az úgynevezett közigazgatási szerepét, urbánus rangját. Város tehát. A legszebb korban levő. Amikor a mikrobusz eltávolodott e helytől, amikor már legalább félórányira eltávolodtunk a városi tanács ülésének ránk tartozó részétől, azt kérdeztem az Észak- terv két szakemberétől: nekik kell-e szeretniük Leninvárost ahhoz, hogy felvállalják, és felelősséggel vállalják azt, ami napirendi pontként így fogalmazódott meg: „Leninváros általános rendezési terve ...” A mondatok azonnal kiszakadtak. Nem szerelemről szóltak. Munkás együttlétről. Tehát: azt fűzték a szavakkal mondattá az építészek, hogy bele kell élniük magukat a városba, minden esélyt megragadnak a vele való ismerkedésre, s attrtűdszcrűcn fontos, véletlenül se „katedra-tervvel” ; megfellebbezhetetlen rendezési rajzolatokkal álljanak a város elé. Érdekes tanácsülés volt az, ahol az általános rendezési programot tűzték napirendre Leninvárosban. Nehezen szokik hozzá az ember, hogy az előírásos „kinek van kérdése meg pótkérdése” című elhangzások után a „kinek van az anyaggal kapcsolatos észrevétele, véleménye, javaslata” után egy kéz sem emelkedik a magasba. És a kezek felemelkedését sem jópofa, sem erőszakos várakozással nem „győzködik". A dolog ilyetén megtörténésé- nek egyik okát a tanácsülésen hallottam: akkor tehát, a decemberi ülésen majd „pecsétet tesznek” erre a programra. A másik, s valószínűen lényegesebb hallgatás-indítékot már hazafelé utazva a felelős két tervezőitől hallottam: ez a terv, ez az anyag a len in városiak, s az érdekelt települések — Tiszapalkonya, Oszlár, Sajó- örös, Nagycsécs — lakói, számára ismertek. Voltak fórumai, alkalmai annak, hogy akit érdekel, az tudjon arról, mit terveznek a környezetében. Ha így van, nagyon jól van. Mert azt jelenti, hogy e helyen komolyan veszik egymást az emberek. Az állampolgárok és a hivatalban általuk ott dolgozók, meg a feladattal ide érkezők. Abból még soha nem sült ki semmi jó és hasznos, ha úgy kezdenek hozzá valamihez, hogy az első szóval gáncsot vetnek; háttal állnak egymásnak. Ha pitiánerkedős presztízs-, érdekvillongás mutatja a „haladás” irányát. Hogy végül is jó-e az az általános rendezési terv, amelyet a szakemberek a város vezetőivel és másokkal együtt töprengve elkészítettek, azt azoknak kell eldönteniük, akik letéteményesei a bizalomnak. Azt azonban meg lehet kockáztatni: van ennek az általános rendezési tervnek egy nagy „találmánya”. Bizonyosan nem véletlenül, már a tanácsterem előtti térben ezzel találkozhatott az ember. Ezek a rajzok, elképzelések, tablók arról (tanúskodnak, hogy a környezetvédelem, a természetvédelem a vezető motívuma a mai Le- ninváros évtizedekre szóló településrendezésének. Miért kíván ez, különös hangsúllyal, említést? Azért, mert ez a város az a város, ahol hazánk egyik legjelentősebb és leginkább prosperáló nagyvállalata működik. És Leninváros megyénk azon települései közé tartozik, ahol más jelenlévő „cégek” is veszélyeztetik a környezetet, a levegőt ... Csak elismeréssel ilehet arról szólni, hogy a hosszú távra tervezők, a jövőt (is) meggondolok azt mondják magukban: minden lehetségest meg kell keresni és üstökön ragadni, hogy azok az emberek, akik munkaerejüket, tudásukat, műveltségüket, szakképzettségüket, emberi magatartásukat adják a termelésnek: azok legyenek nyugodtak afelől, hogy nem „mérgezni” fogják őket, hanem biztosítják számukra az egészséges élet, az újra feltöltődés környezetét. Leninvárosban még beszélnek majd erről az általános rendezési tervről. Van lapjuk, van kábeltelevíziójuk és természetesen ott vannak a tanács tagjai (és hivatalból fizetett munkásai) — sok tehát az esély arra, hogy szót váltsanak erről a tervről mindazokkal, akik e városban és az említett településeken élnek. A városi tanács decemberi ülésén kell jóváhagyni a végleges tervet. Addig szólhatunk még a részletekről. T. Nagy József Leninváros központi területein intézmények egész sora épült fel az utóbbi években Az általános rendezési tervben kiemelt feladatot kap a környezetvédelem és a településcsoport kapcsolatának továbbfejlesztése. Fotó: L. J. Amur, csuka, ponty Megkezdődött a lehalászás megyénkben Megkezdődött az őszi lehalászás megyénk „haltermelő” tavaiban. A halászok nagy őszi munkáját a Tokaji Halászati Szövetkezet kezdte meg. A Tisza mellett, Tisza- ladány határában kialakított, összesen mintegy 80 hektárnyi halastavaiból gyűjtik össze az idei „termést”, amely egyúttal a szövetkezet gazdálkodásának eredményességét is mutatja. A halastavakból a víz le- szivattyúzása után emelik partra a hadakat. Az idén megközelítőleg 500 mázsányi eredményre számítanak. Főként ponyt kerül a telelőkbe, de lesz bőven a növényevő halfajtákból, a busából is az amurból is. A korábbi évektől nagyobb mennyiségű ezüstkárász nevelődött a tavakban, aminek nem kimondottan örülnek iá halászok. A kifogott halakat részint telelőkben tartják későbbi értékesítésre, de ellátják a halászati szövetkezet csárdáit, keszegsütőit, sőt tartalékolnak telepítésre is. Az időjárás, no meg természetesen a jó értékesítési lehetőség is közrejátszott abban, hogy megyénk másik halászati szövetkezete, a ge- leji a más évekhez viszonyítva korábban kezdte meg halastavainak lehalászását. A geleji 50 hektáros halastó mellett a 150 hektáros víztárolóból, valamint a bükkábrányi és a gyöngyösi halastavakból emelik ki a zsákmányt. A közkedvelt és jól értékesíthető pontyon kívül busát és lamurt, kisebb meny- nyiségbem pedig csukát is küldenek a kereskedelemnek. A folyamatos értékesítésre szánt állományit telelőkben tartják forgalombahozatalig, de juttatnak telepítésre a horgászegyesületeknek is. Jellemző a zsúfoltság, ami remélhetőleg a későbbiekben megszűnik Á város már kinőtte... Valóságos káposztahegy tornyosodik a miskolci Búza téri piac hátsó traktusában. Tóth János, kistermelő Ajakról hozta korán reggel. — Mindig ide jövünk az áruval. Nálunk ezt nem lehet eladni, hiszen mindenki ezzel foglalkozik. — Mennyiért adja? — Hat forintért, de adtam már ma ötért is. Ahogy viszik. Nézze, ezt a harminc mázsát el kell adni valahogyan ... * — Nyilvánvaló, hogy az árakat sok tényező befolyásolja — mondja Petri János- né. a piacfelügyelőség vezetője. — S rögtön el kell oszlatnom egy tévhitet: a miskolci piac nem a legdrágább az országban. Az Agroin- for.m állandóan figyelemmel kíséri városainkban az árak alakulását; eszerint Miskolc valahol középtájon található. Az árakat egyébként — bármily furcsának is tűnik első hallásra — a piac területének nagysága is befolyásolja. Ugyanis, ha több a terület, több áru fér el, vagy ■még inkább, többen tudnak árusítani. Köztudott, hogy a város már kinőtte a Búza téri piacot. — Milyen fejlesztésekre lehet számítani a közeljövőben ? — A piacra jövök már láthatják: felújítjuk a zö’d- ségpiacot. A tizenkét hajós fedett részből már elkészült négy. Miivel annyi pénz nem volt, hogy egyszerre elkészüljön, így a szakaszos építés mellett döntöttünk. Ez év végére, de legkésőbb jövő év elejére teljes egészében befejeződik ez a munka. Itt az eladók, a termelők egy hónapra fizetnek száz forint bérleti díjat, ekképpen biztosított nekik a hely előre. A város ellátásában javulást fog eredményezni az is, hogy bővítjük a piacot. A MÉH-telep helyén lesz a nagybani piac — . éjszaka. Nappal pedig 150—200 kocsinak parkolóhely. A Bükkvidéki Vendéglátó Vállalat előtti útszakaszt fölszabadítanánk, a Szeles utca felé eső épületeket szanálva megnövekedik majd a piac áteresztő képessége. Ily módon a virágpiac is más helyre kerülne. Tehát egy átrendeződéssel jelentősen szeretnénk a jelenlegi zsúfoltságot megszüntetni. — Mindezt mikorra? — Ezt folyamatosan, a pénzügyi lehetőségek szerint valósítjuk :meg. Mindenesetre ez az átalakítás elodázhatatlan. Arról nem is beszélve, hogy félő: a termelő elhagyja Miskolcot... — Pedig jelenleg elég jónak mondható a felhozatal. Hiszen bőven van áru, jó a választék. — Igen. S ezen — a .már említett változtatások bekövetkeztéig — szervezési „fogásokkal” igyekszünk is javítani. Például a zöldségpiac járdarészein eltüntettük a járdaszegélyeket, ily módon a teherautók fel tudnak állni oda, s kocsiról is lehet árusítani. Minél több a termelő, az elárusítóhely, annál nagyobb az esélye az árak csökkenésének. — Az árak. Hallhatnánk valamit ezek alakulásáról? — Mindent fölsorolni talán nem is érdemes, de mondjuk nézzük meg a paprikát és a paradicsomot. Jelenleg 12—18 forint között van az ára a paprikának. A paradicsom 6 és 10 forint között kapható. A tavalyi hasonló időszakhoz viszonyítva némi áremelkedés tapasztalható, de ez nem túl nagy. Persze az áraknál el kell mondani azt is, hogy ezek alakulása — mármint a termelői ár — összefügg az életszínvonal alakulásával is. Hiszen a termelő is .mind több pénzt szeretne kapni a munkájáért. árujáért. Az árakon egyébként úgy is szeretnénk alakítani, hogy megkeresünk termelő- szövetkezeteket, más cégeket és a nagy tömegben — olcsóbban — árusításhoz területet biztosítunk. Ilyen akció nemrégibe« volt, amikor is a nyíregyházi Vitamin Kereskedelmi Vállalat egy pótkocsis teherautónyi kelkáposztát hozott a piacra, s azt az akkori húszforintos ár helyett négyért árulta. Egész nap tömeg volt... * — Az áltermelőket kéne jól megbüntetni! — mondja Szádvári Pál, kiskereskedő. — Mert nézze csak! Mi nem is alszunk, ma éjszaka hoztuk ezt a krumplit Gávavencsellőről. Aztán milyen hasznom van nekem rajta?... — Mennyit hoztak és milyen áron adják? — Harminckét mázsát és 13 forintért adjuk kilóját. Sajnos, megégette a nap ... Eiz van. * Ez van. És az is, hogy sokan a környékbeli falvakból, a hétvégi telkeken, kiskertekben megtermelt zöldséget, gyümölcsöt hozzák szatyorban, batyuban. Javítva ezzel is az ellátás színvonalát. Az Agro-Skála is ilyesféle célokkal „érkezett” Miskolcra. Ám tapasztalható volt egy megtorpanás is. — Az elején jól működött — mondja a piacfelügyelőség vezetője. — Fő feladata volt, hogy az árakat befolyásolja, s ténylegesen a teljes áruskálával legyen jelen a piacon, azonban a kiskereskedelmi forgalmuk visszaesett, most ismét az tapasztalható, hogy erősítik, rendezik soraikat. Szeszes ital. Be fogják tiltani a piac területén az árusításukat. — Mikortól és mi lesz ezeknek a vendéglátóhelyeknek a helyén? — A 4/1987. számú tanácsi rendelet szabályozta a piac működésével kapcsolatos feltételeket és a piaci díjtételeket. Eszerint a jövő év január elsejétől nem lehet majd szeszes italt forgalmazni. Még az ABC-áruházban sem. Hogy mi lesz a kocsma helyén? Továbbra is vendéglátóhely lesz, csak szeszt nem lehet ott venni. — A tiltásról jut eszembe a büntetés. Mennyi szabálysértési eljárást kezdeményez a piacfelügyelőség? — Évente úgy 230—240-et. Ezek nagysága, ha forintban akarom kifejezni, 300—400 ezer. A legkisebb büntetés 500—600 forint, de ha például a kiskereskedő nem tartja be a nyitva tartási időt, lehet 5—10 ezer forint is. Néha — úgy tűnik — ez is kevés ... * Hódi Józsefnél, aki Ongá- ról hozott húsz tojást, kiló- nyi fokhagymát, nem büntették meg. Megfizette a helypénzt, „nyitva tartását” is betartja. Egészen addig van a piacon, míg el nem adja a kiskertben termelt árucskát. — A tojást 2,60-ért adom, kedveském. Hogy mennyi tyúk van otthon? Hajaj, sok. Tudja, kell a pénz a nyugdíjhoz. No, de ne csak nézze azt a tojást, kedveském, vegyen is belőle! Mészáros István
