Észak-Magyarország, 1987. szeptember (43. évfolyam, 205-230. szám)
1987-09-02 / 206. szám
1987. szeptember 2., szerda ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 ...a karaván halad? Manapság mindenki vitatkozik. Ügyamnyíra, hogy a vita — túlzás nélkül mondhatjuk — társadalmi méreteket öltött. Mi változik meg 1988-ban, mit hoz a párt kibontakozási programjának végrehajtása, mi kerül abból a kormányprogramba, hogyan foglal állást az Országgyűlés — megannyi kérdés, amelyre ki-ki a m:aga módján, szándékai és vérmérséklete szerint próbál válaszolni. És tovább: mit jelent az új, tervezett adórendszer, ezen belül menynyit jelent életszínvonal- százalékban az árak jelentős réiszét emelő forgalmi adó, s mennyit a személyi jövedelemadó? A tervezetekből mindeddig csak egyes részletek kerültek nyilvánosságra — főleg a személyi jövedelemadóról —, s azok a részletek is egyre-másra változnak. A pénzügymi nisz tér helyettese azt is elmondta, hogy miért: számos észrevétel, javaslat érkezett a minisztériumhoz, és személy szerint azokhoz, akik az új adórendszerrel hivatalból foglalkoznak. Az észrevételek egy részét megalapozottnak tartották, s azokat figyelembe véve változtattak meg egyes részleteket a tervezetben. Elsősorban arról, hogy kik és miért kaphatnak (vagy éppen: nem kaphatnak) bizonyos mértékű kedvezményeket az adóból. Ha azok a 'beszélgetések, amelyek most családi, baráti, munkatársi körökben zajlanak — megkapnák az őket megillető nyilvánosságot, bizonyára sokan és jót tudnának mondani. Olyat is, amit akár országosan érdemes lenne megszívlelni. Sőt: belevenni a készülő tervezetekbe. Ma még sok bölcs észrevétel, megannyi közérdekű javaslat marad megörökítés nélkül, s mint ilyen, pusztába kiáltott szó lesz csupán belőle. Meg aztán: volt olyan minisztériumi tisztviselő, aki milliók füle hallatára jelentette ki a televízióban: ,,az adó .nem népszavazás kérdése!”. Éppen ezzel győzött meg sokakat, akik nézték-hallgatták, hogy — ha nem is népszavazás, de országos, nyilvános vita kell ahhoz, hogy a jövőnk- ről a legjobban, a legköz- érdekűbben döntsenek majd „a dolgozó nép okos gyülekezetében”, azaz az Országgyűlésen, az ország egész lakossága által választott képviselők. Nagy különbség van a társadalmi méretekben zajló, de egyenként szűkkörű viták, és a társadalmi vita között. Az első: személyes és olykor túlzó vélemények kicserélése, eleve annak tudatában, hogy „ ... a karaván halad”. Az utóbbi pedig megfontolt, felelős álláspontok találkozása — ha úgy adódik: ütközése — annak érdekében, hogy közös erővel, az egész dolgozó nép összefogásával, teherbíró képességének józan mérlegelésével igyekezzünk kijutni a hullám- völgyiből. Márpedig ez a cél! Gyönge ellenérv az — amit egy a fától az erdőt nem látó pénzügyi tisztviselőtől hallottunk —, hogy adót fizetni senki , sem szeret. Igaz ez, s így is volt, amióta modern államok léteznék s azok adót szednék. Ám legalább ugyanennyire igaz az is, hogy a mostanáig történtek nyílt feltárásával, a célók világos kitűzésével, a „mit miért” őszinte megmagyarázásával minden józan embert meg lehet győzni — még a jövőbeni közteherviselés fontosságáról is. Eleve feltételezhető, hogy az adófizető állampolgár felnőtt ember. Felnőttel pedig felnőtt módon kell beszélni. Éppen ideje, hogy a közéleti demokrácia kinője azt a bizonyos „gyerekcipőt”. Előbbre lépnünk nemcsak gazdaságilag kell. Politikailag is, a szocialista demokrácia irányába. Az pedig megköveteli a viták nyíltságát és nyilvánosságát. V. E. Vizünk és jövőnk Aki figyelmesen nézi, halll- gatlja a tévét, rádiót, olvassa a sajtót, bizony gyakorta aggódik. Van miiért. Külhoni eseményék kaipcsán Is, de a mi országunkban is — sajnos — tele van a kosár gondokkal, bajokkal. Almikor is már kevés az optimizmus, inkább a tettek kéllenék.Az olvasó most bizonnyal már csak legyint; no, megint a szöveg és hány éve mondjuk már ugyanezt és így tovább. (De miiért is írom én ezeket, miikor oly nyilvánvaló (elcsépelt?) az ilyesféle gondolatmenet? Nos, hétfőn a miskolci rádió kora esti adásában hangzott el egy olyan mondat, hogy: failvainkban az ívóvízvezeték-hálózat építésénél, az állami támogatás (hiánya, szűkössége) jelenti az építés korlátáit, nem pedig a helyi lakosság kezdeményezése, „munkatettei”. Ugyanakkor — mondotta a stúdióba meghívott Báthory Gábor, a megyei tanács-vb osztály,vezetője — az igény nagyon nagy a jó ívóvízre. Érthető. S ezt csak az tudja igazán megérteni, aki olyan településen él (van belőle bőven: 126 településre hordják a csecsemőknek, kismamáiknak a fóliás vizet), ahol még nincs. Lehetett volna annak idején? Amikor még több pénz volt? .Természetesen jó hírrel is szolgált az osztályvezető. Jelenleg negyven községben építik megyénkben a vízihálózatot. S még továbbiakban kezdik meg ebben az esztendőiben. Továbbá: több községben lesz egészséges ivóvíz jelen ötéves tervünk időszakában, mint bármely korábbiban. Szó esett még lajn'ól is a rádióműsorban, hogy egy-egy ilyen építés a lakosságra is nagy terhet ró: 20—25 ezer forinttal kell hozzájárulni és akkor még csak a ház előtt van a vízvezeték. Onnan be is kell vezetni — további pénzek ugranak a pénztárcából. Pedig ez a lakossági hozzájárulás csupán egynegyedét teszi ki az összköltségeknek .. A gondolt fölemlegetésével kezdtem ezt az írást. (Bármily nehezemre is esik, de ugyanígy kell befejeznem. Nevezetesen: ama bizonyos közműolló további nyltódá- sáról van szó. Hogy mind több helyen épül a vezetékes ivóvízhálózat, ám ettől jóival l emarad t a csa torna- hálózat és a szennyvíztisztító berendezések építése, telepítése. Mindössze huszonnyolc településen van csatornahálózat, szennyvízelvezetés. Ez nagyon kevés és itt nemcsak a számszierűség dominál, hanem — és leginkább — a hiányukból eredő veszély. A mélyebb rétegekben lévő víz nitrátosodiik a szennyezés következtében. Márpedig jelenleg — hangzott el — nincs olyan technológia, melynek segítségével, a mélyebb vízrétegekből ki lehetne vonni a nitrátot. Mit lehet itt tenni? Ezt már csalk én teszem hozzá: jobban beül vigyáznunk a felszínen, hogy a mélyben ne károsodjanak, ne szenv- ■nyezödjenek a vizek. (mészáros) Akkumulátorok Egyiptomba Eddigi legnagyobb konvertibilis üzletét kötötte meg az Akkumulátor- és Szárazelemgyár; a vállalat 800 ezer dollár értékben 10 ezer darab nagy teljesítményű akkumulátort szállít Egyiptomba. A termékek a vállalat legújabb fejlesztésének eredményei, a korábbiaknál nagyobb teherbírású, hosszabb ideig használható, kevesebb gondozást igénylő áramforrások. Az eredeti konstrukción a külföldi partner igénye szerint további változtatásokat hajtottak végre, igen gyorsan, mert a fejlesztések megkezdésétől mindössze fél év telt el az első szállítmány útnak indításáig. Ezekben a napokban csomagolnak egy újabb tételt, s a tervek szerint október végéig befejezik a szállításokat. A vállalat korábban szinte kizárólag a hazai kereslet kielégítésére termelt, de szűkös kapacitásai miatt évekig így sem tudott eleget •tenni az igényeknek. A fejlesztés eredményeként két éve már biztosítani tudják a kiegyensúlyozott hazai ellátást. Mederrendezés Bogácson iCáSálr Ebben az évben 650 ezer forintot költ a község belvízrendezésére a Bogácsi Községi Tanács. Ebből az összegből a Hór és Szoros patakok által határolt, úgynevezett Fülöp-szigetek belvízvédelme, valamint az említett két patak e szakaszán a mederrendezés történik meg. Fotó: Kovács Mátyás Szakcsoportok a húsellátásért Megyénkben a nyúlte- nyészitők után a legfőbb a sertéstenyésztő és -hizlaló szakcsoportok száma. Annák ellenére, hogy az időszak ónként. hozott különböző intézkedések nem mindig kedveztek fejlődésüknek, jelenleg 36 sertéstenyésztő és -hizlaló szakcsoport működik, megközelítőleg 6000 taggal. Az elmúlt években a taglétszám bizonyos mértékben csökkent, az árutermelésük ennék ellenére nőtt. A szakcsoporté tagok többsége már nem egy-két, hanem zömmel 30—'50 hízott sertést állít elő, s értékesít a szövetkezeten keresztül. A jövedelmezőbb, koncentráltabb termelés eredménye számszerűen is lemérhető. Amíg például 1970-ben egy- egy tag valamivel kevesebb, mint 200 kilogramm sertéshúst értékesített, addig ez az énták most már megközelíti tagonként az ezer kilogrammot, Jellemző adat, hogy a múlt évben a hízott sertésért kapott összeg összesen megközelítette a 25 millió forintot, amelyért csaknem 6000 tonna sertéshúst értékesítették. • 'A • -.\Y jdxÉPW fätilffiklK KETE EÉn ti™- FANTASZTIKUS REGENY — Igen, Mária, ezért. Nem vállalhatom annak felelősségét, hogy én pusztítom el az emberiséget. — De professzor úr. .. ha ezentúl csupa olyan újszülött születnék, mint a Fekete Gén. az ember akár visszatérhetne a Paradicsomba: mindenki örökké élne. — Egyszer, talán majd egyszer ... De egyelőre nem tudok, és nincs is kedvem több Fekete Gént előállítani. Hogy is mondjam: egészen egyszerűen, még nem tart ott a tudomány: S lehet, hogy soha nem is fog. — Akkor meg mi az értelme ennek a kísérletnek? — kérdezi Mária. — Semmi, kedves Mária. Semmi. Az égvilágon semmi. 58. Erzsébet és Dan a Kék Pisztráng tizenhetes szobájában kutatnak. Mindent fölforgatnak, kirámolnak, egyre idegesebbek. — Nincs itt semmi. Az égvilágon semmi. — Nézd csak, Dán. Egy lyukkártya. — Erzsébet! Ez nagyszerű! Ezen a lyukkártyán Mária vagy József összes útja megtalálható! Ezzel a lyukkártyával utaztak a madárkák! Egyetlen útjuk sem titok többé. Hívom Jonest! — Hívd csak . . . addig én alszom egyet. Dán lemegy a portára. Tárcsáz, Jonest hívja. De Jones nem felel, nem válaszol. Dán föllépdel a lépcsőn, a tizenhetes szoba száma furcsán vibrál, fluoreszkál. Hangosan kopog, dörömböl. Erzsébet ajtót nyit, ártatlan arccal kérdezi: — Mi történt? — Jones nem felel. Kikapcsolta magát az öreg. — Biztosan alszik ... — Dehogyis alszik, vagy ha igen, fölkel. Vagy baja történt, vagy nő van nála. — Mi baja történhetett? A biztonsága tökéletes ... — Nem elég baj, hogy nő van nála? — Nem. Nálad is van nő ... s talán ez sem olyan nagy baj... — Nem hát, Erzsébetem ... Gyere, pihenjünk mi is. Ha Jones akar valamit, hát majd fölhív. — És ha Mária, meg ez a fickó itt akar aludni? — Nem jönnek azok már ide vissza... erre mérget vehetsz. Erzsébet megadóan kitárja ' a karját, Dán odabújik hozzá. — És a gyerekünk ... vele mi lesz? — Az én Erzsébetem olyan fiút szül majd nekem, mint a pinty. — A pintyek nem szülnek, csak tojnak . .. — Hát jó ... szóval, olyan okos fiú lesz, mint én, és olyan szép, mint az én Erzsébetem ... — És ha fordítva sikerül? Ha olyan buta lesz, mint én és olyan csúnya, mint te, és ráadásul még lány is? — Brrr ... Borzasztó még elképzelni is. 59. Üj helyszín: egy komputer, annak belseje. Egy idegen. sötétruhás férfi kongó léptekkel halad a komputer kövezetén. Közben, jobbra-bal- ra, és fent is, de még a kőpadlón is, mindenütt műszerek, kijelzők, furcsa villogások, állandóan berregő, elektromosságra utaló, feszültségeket vibráltató hangok hallatszanak. Monoton zúgás, ibolyaszínű fény. A férfi lépteit a komputer állandóan követi: fény vetül a hátára, a tarkójára. A sétáló férfi odalép a komputer „szívéhez”, két vörös és egy zöld lámpa látszik: a vörös lámpák alatt rövidítések. MGB és BGM. A zöld lámpa alatt nincsen semmi. A férfi megnyugodva lép tovább, egy ujjal megsimogatja a zöld lámpácskát, az ujja közt fölszakadó fény alulról az arcra vetül, s jól láthatjuk: ez a férfi ismeretlen. Egy vágás nyoma van a homlokán, lüktet szinte a heg. 60. Lilian forgolódik Jones ágyában. Megsimogatja az alvó férfi arcát, megcsókolja a haját, a homlokát, a mellét. Jones morogva fölébred. — Mi baj? — Mennem kell... — suttogja Lilian. — Meg kell néznem, hogy mi van Bertram agyában. — Ha baj van ... érted ... ha baj van, rögtön értesíts! — Személyesen? — Lilian kicsit kacéran mondja ezt, Jones elérti. — Igen, ha lehet..'. — Megcsókolják egymást, kicsit újra egymásba gabalyódnak. — Ne, édesem ... ne ... mennem kell. — Jó. Igazad van. De siess vissza. — Sietek, szerelmem. 61. Dán és Erzsébet nyitott szemmel fekszenek az ágyban, egymást átkarolva. — Nem értem az öreget. — Mit nem értesz? — kérdezi Erzsébet. — Ilyen döntő órákban nem szokott csak úgy eltűnni. Az ember itt töri magát, dolgozik, töpreng, ő meg fogja magát, és kikapcsol. — Aludj, Dán, aludj. Nyugodj meg, az öreged tudja jól, hogy mit miért csinál. Sok nőd volt eddig? — So-k, nem sok, egyre- megy most már. Csak téged szeretlek, tőled lesz gyermekem. Ez a legfontosabb. — Tudom, szerelmem. De mégis ... Kire emlékszel a legszívesebben ? Mesélj róla ... — Miért jó az neked? — Ne morogj. Csak. Érdekel az életed. Az is, amit nélkülem töltöttél el. — Hát, ha annyira akarod ... Volt egy csodálatos nő az életemben ... Látod, milyen ostobán hangzik ... Hagyjuk az egészet a fenébe. — De, kérlek, már úgyis belekezdtél... mondd végig • • • — Hát, ha annyira akarod. Vörös, nyúlánk nő volt. csupa izgalmas vibrálás volt ez a nő, még a kisujja bogyóból is áradt a szex. A hasáról, a melléről, a szájáról most nem is beszélek. Okos volt, legalábbis nagyon okosan tudott hallgatni engem. Fényes lett a szeme a figyelemtől. az odaadástól. 'Bármiről mesélhettem neki. Mindent megértett, és nem felejtett el semmit. Olyan volt, mint te. — Én nem vagyok vörös. Én barna vagyok. Hogv hívták? — Lilian ... Ugye milyen szép, izgató neve van? — De ugye... már nem szereted ? — Ugyan ... Hogy képzeled? Tudod, mi volt az a nő? — Nem. — Egy kémnő. Egy egyszerű kémnő. Azért figyelt minden szavamra. És ne sírj, te kértél, hogy meséljek. — Nem is sírok. Egyáltalán nem sírok. — Itt vagyok melletted. Veled vagyok. — Nem sírok. — Erzsébet még mindig szipog. — Itt alszunk? — Igen. — Miért? Otthon sokkal jobb lenne ... — De a főnök eltűnt. Ha szüksége van rám, itt megtalál. Tudnia kell, hogy mindig számíthat rám. Még mindig nem teljesen bízik meg bennem. — De miért? — Mert én vittem neki a hírt, hogy az MGB megmozdult. — Mi az az MGB? — Semmi... egy ügynökség. Egy vállalat. — És mit termelnek? — Semmit. Híreket. — Te, Dán. Te is híreket termelsz? — Nem. Én csak Jonesnek segítek. — És hogyan? — Hát az előbb mondtam ... vittem neki egy hírt, hogy megmozdult az MGB. (Folytatjuk)
