Észak-Magyarország, 1987. augusztus (43. évfolyam, 180-204. szám)

1987-08-11 / 188. szám

1987. augusztus 11., kedd

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3

A bankreform tapasztalatai

Beszélgetés dr. Kádár Lászlóval, a Budapest Bank Rt. Miskolci Igazgatóságának vezetőjével

Korábban Ön az Állami Fejlesztési Bank igazgatójaként nyilatkozott lapunkban, a megyében megvalósuló beruházásokról. Most viszont más „mezben”, azaz a Budapest Bank Rt. Miskolci Igazgatóságának vezetője. Első kérdésem lényege :

miben lehetne összefoglalni a szóban forgó „mez- változás” kihatásait, menynyiben változott az igazgatóság tevékenységi köre?

— Korábban, az Állami Fejlesztési Bank képviselőjeként főleg a megyében megvalósuló fejlesztésekről, beruházási tevékenység főbb jellemzőiről, tapasztalatairól tájékoztattam a lap olvasóit, mégpedig annál az egyszerű oknál fogva, hogy munkánk túlnyomórészt a beruházások előkészítésére, finanszírozására és ellenőrzésére korlátozódott. Ez év január elsejétől azonban, mint az egyik országos kereskedelmi bank, pontosabban a Budapest Bank Rt. igazgatóságaként működünk. Természetesen továbbra is foglalkozunk a beruházások finanszírozásával, a fejlesztésekhez szükséges bankhitel, állami támogatás elbírálásával. Tevékenységünk azonban ennél sokkal szélesebb, tulajdonképpen a kereskedelmi bankok valamennyi szokásos üzletágában tevékenykedünk. Nem foglalR kQzynk viszont, legalábbis egyelőre a lakossági betétes hitelügyletekkel és devizaműveletekkel. Érthető, ha a kérdések most elsősorban a bankátszervezés tapasztalataira vonatkoznak.

— Akkor mi is térjünk

rá részletesebben erre a témára. A gazdaságirányítási rendszer továbbfejlesztésének koncepciójába

ágyazva ettől az évtől kezdve a magyar bank- rendszer jelentős átalakulására került sor. Fél év távlatából ítélve, valóra váltak-e a bankreformmal kapcsolatos elképzelések, melyek a főbb tapasztalatok és mi jellemzi a mai helyzetet?

— A bankreformmal kapcsolatos átfogó értékelésre még nem került sor. Ezért a kérdésre nem tudok kimerítő választ adni, de meggyőződésem, hogy a bankrendszer kétszintűvé válása, a gazdaság intézményi rendszerének palettáján új színfoltot jelentő kereskedelmi bankok megjelenése és tevékenysége e rövid idő alatt is kedvező folyamatok elindítójává vált, úgy a gazdaságirányításban, mint magában a gazdaságban. E kedvező tendenciák érzékelése

alapján azt is mondhatom, kár volt a bankreformmal eddig várni. A miértre is rögtön választ adok. Az első fél év tapasztalatai is arra mutatnak, hogy az üzleti alapon működő bank- rendszer, a költségvetési módszerekhez viszonyítva hatékonyabban képes a tőke, a források áramoltatására. A bankrendszerben érvényesülnek bizonyos érdekeltségi-kockázatvállalási tényezők, amelyek következtében jobban ellen tud állni az ojyan pénzigényeknek, amelyek a korszerűtlen gazdasági tevékenység újratermelődésére vezetnének. A másik póluson pedig a jól jövedelmező tevékenységek kiszélesítése előtt levő akadályok — pl. tőkehiány — leküzdésében is nagyobb és gyorsabb segítséget tud nyújtani.

— Az eddigi tapasztalatok közül talán azt érdemes leginkább kiemelni, hogy a gazdálkodó 'szervezeteknek partnereivé váló kereskedelmi bankok természetesen a jól .jövedelmező vállalatok számára felcsillantották a reményt, hogy mozgásterük bővítésének keresésében minden ' más intézménynél nagyobb lehetőségek hordozói. A vállalatok körében az év eleji tapogatózást, tájékozódást csakhamar a mozgástér bővítésének keresése váltotta fel. ami a kereskedelmi bankok részéről, így részünkről is, a bankszolgáltatások választékának bővítésével szerencsésen találkozott. Ez akkor is figyelemre méltó tapasztalat, ha a mostani megszorító pénzügypoliti- kai irányzat időszakában bőséges tőkekínálatot még a leghatékonyabb vállalatok, illetve akciók sem remélhetnek. Az üzleti alapon működő bankrendszer egyébként — ha a játékszabályokat szigorúan betartják — az alacsony hatékonyságú tevékenységek finanszírozása elől elzárkózva, a gazdaságban a hatékonyságon alapuló szelekciós kényszer erősítésére is képes.

— Milyen új színfoltok jelentek meg a bank működése során?

— Az új színfoltok közül számomra, mint gyakorlott bankos számára kellemes meglepetés volt, hogy az igazgatóság dolgozói magatartásban és a munkavégzésben gyorsan alkalmazkodni tudtak a megváltozott körülményekhez. Azt hiszem ebben a döntő szerepet az egzisztenciális szempontok, a hosszú távú érdekek játszották. A bankon kívül is érzékelhető új színfoltok közül a vállalkozási tevékenység bővülését hangsúlyoznám, például a lízingügyletek, a kötvénykibocsátás-forgalmazás, a váltóleszámítolás és a faktoring-ügyletek (követés- vásárlás, tartozásátvállalási területein. Ez különben az országos tendenciákkal is egybeesik.

— A szocialista pénzügyi

rendszertől nemrégen még idegennek tartott kötvény ma mór életünk szerves része, s napjainkban a kötvény- és értékpapír-piac kialakulásának lehetünk részesei. Csupán a nagyságrendek érzékeltetése végett: említem: országos viszonylatban már több mint 200-iéle kötvény, mintegy 1(1 milliárd forint értékben van forgalomban. Ez azt is jelenti, hogy a megtakarítási hajlam még ezekben a szűkös esztendőkben is felkelthető, erősíthető. Elegendő utalni rá, hogy a lakossági megtakarításoknak a gazdaság vérkeringésébe történő bekapcsolása, a beruházási ráta, mintegy háromszázalékos növelését, eredményezte, ebben az évben. Ami a lízingügyletet illeti, világszerte hatalmas forgalmú üzletág. Lízinggel ugyanis gyorsan ki lehet elégíteni a technikai megújulást, ez pedig felgyorsítja az innovációs folyamatokat. Sok vállalat kerül olyan helyzetbe, hegy nincs fejlesztésre pénze, újabb kölcsönökhöz nehezen tud hozzájutni, pedig lennének hasznot hozó fejlesztési lehetőségei. A lízing ilyen esetekben jó megoldás. A faktoring-ügyletek pedig a vállalati pénzgazdálkodás biztonságának fokozása mellett a

pénz forgási sebességét, is növelik.

— Az élet azért a bankszakmában sem ennyire felhőtlen ...

— Sajnos nem, s ennek sok összetevője van. Elsőként egy minden kereskedelmi bankot érzékenyen érintő dologról szólnék. A költségvetés és a jegybank az év elején a feltételezettnél is szigorúbb pénz- politikára kényszerült. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a legjobb üzleti ajánlatok között is erős szelekcióra kényszerülünk. Ez azért gond, mert emiatt a kibontakozást egyébként hosszú távon is jól szolgáló céloknak csak egy része valósulhat meg.

— Vannak más természetű gondok is. A felülről létrehozott kereskedelmi bankok esélyegyenlőségei helyett — ügyfélkör, hálózati szervezetek száma, elhelyezkedése, a létszám, az induló tőke tekintetében — egyenlőtlen feltételek jöttek létre. Ez nehezíti és befolyásolja a kívánatos bankversenyt,

— A harmadik csokorba a személyi-tárgyi feltételek néhány tényezője sorolható. Egyelőre személyi érdekeltség nélkül kell üzleti alapon tevékenykednünk. Ily módon pedig egy komoly hajtóerőt nem tudunk igazán kiaknázni, A banktechnikában a múlthoz képest nem lehetne okunk panaszra, a követelményeket tekintve annál inkább, különösen, ha a nyugat-európai banktechnikát vesszük alapul. A korszerű technika az informáltságnak, a vezetésnek és a gyors, megbízható döntéseknek ma már nélkülözhetetlen eleme, amely gyorsan megtérül.

— Hogyan tovább?

— Természetesen előre kell tekintenünk, mindenekelőtt a banktevékenység palettájának szélesítése, egyebek között a devizaügyietek, a lakossági és a kisszervezetek felé irányuló tevékenység bővítése a cél. A szabad bankválasztás ma már minden gazdálkodó szervezet számára adott, ebből következik, hegy tovább bővül a mi tevékenységünk is. A bankszolgáltatások formái is. gazdagoknak, ugyanakkor előtérbe kerül a gazdasági társulások, a külföldi működő tőke bevonásának elősegítése. Munkatársaimmal együtt hiszek a fejlettebb monetáris viszonyok pozitív szerepében. A kibontakozás azonban, amint az elmondottakból is kivehető, soktényezős- sokszereplős játék.

Ezek közül most. csupán egy szemléletbeli dologra térek ki. Nevezetesen, egyes bankok vezetői torz módon ítélik meg a bankverseny, a szabad bankválasztás kérdéseit. Jó lenne elérni, hogy az ilyen megnyilvánulások mielőbb elszigetelődjenek. Ezt is figyelembe véve. nyugodt lelki ismerettel mondhatom, hogy a Budapest Bank Rt. Miskolci Igazgatóságának és. leninvárosi fiókjának dolgozói tudásukkal, munkájukkal igyekeznek segíteni a kibontakozási program megvalósítását. Borsodban, de a megye határain túli kapcsolataikban is. A fejlettebb monetáris viszonyok logikája szerencsére — bár ez nem véletlen — a gazdaságnak éppen egy, a kibontakozási programban felvázolt pályán való haladásával van összhangban. Lovas Lajos

„Korszerű" tüzoltóberendezések a táblaszélen. Ha feltámad a szél, annyit használnak, mint halottnak a szenteltvíz.

Mi okozta a tüzet?

Füsttorony az árpa felett

Július 24.

— Automatikusan ránéztem az órámra. Mögöttem az óriási füstoszlop, rögtön tudtam, nagy a baj. Beletapostam a gázba, irány a telefon. Hívtam a tűzoltóságot, nagy erőket kértem, de így is félóra eltelt, amíg a kocsik megérkeztek.

Szántó József, a sajóvámosi Aranykalász Termelőszövetkezet növénytermesztési ágazatvezetője délután fél ötkor ijedt meg.

— Kiálltam a sorból, ürítettem. Ahogy megtelt a pótkocsi, a társak helyet biztosítottak. így új fogásba álltam. Nem mentem harminc métert, amikor elöl hevesen integetni kezdtek. Megfordultam, s láttam, hogy tőlem jobbra begyúlt •az árpa.

Fekete Zoltán kombájnos, rögtön balra rántotta a kormányt, igyekezett elhagyni a tarlót. Abban a helyzetben a lehető legjobb megoldást választotta, biztonságba akarta helyezni gépét. Bevallotta, hogy egyetlen pillanatra sem jutott eszébe a gép értéke — pedig több mint egymillió forint •— s az sem, hogy a kombájn mennyire lángol, de mivel érezte, hogy ő okozta a bajt, minél gyorsabban az útra igyekezett, eltávolodni a gyúlékony árpától. Ha a kombájn ott ég le, akkor kisebb a baj, megmaradhat a termény.

A gyorsan lekapott poroltó itt működött. A terményfelhordó melletti izzó acéldaráb, s mögötte az árpaszalma zsarátnoka gyorsan megadta magát. A többi öt kombájn gyorsan irányt változtatott. Megpróbálták gátak közé szorítani a lángokat, learatni azt a területet, ahol a terménybe belekaphatott volna a tűz. Ám az erős nyugati szél erre semmi reményt nem hagyott. A kombájnos:

— Előszedtük a poroltókat. Hatból öt nem működött. Utána már nem volt mit tenni. Húsz-harminc méteres tűzhengereket kergetett maga előtt a szél.

De hát a határszélen itt volt biztosítéknak a lajtko- csi, s az ekékkel felszerelt Rába—Steiger. Várföldi Béla főmérnök legyintett:

— Ez annyi, mint halott embernek a szenteltvíz. A tankból gravitációsan folyik a víz, nincs nyomás alatt. Légszáraz árpa, erős .szél ellen talán a megye összes

tűzoltóautója sem bírna megbirkózni. A poroltókról pedig ne mondjak véleményt...

(Számlák bizonyítják, hogy a poroltók rendbetételére 17 ezer forintot költött a szövetkezet. Meglehetősen drága mulatság ez, amikor kiderül, hogy a poroltó semmire nem használható. Néhány kombájnos, tehetetlenségében, vagy inkább mérgében a földbe taposta. Nekik ez volt a véleményük.)

Mint fotónk is bizonyítja, ez a készülék mínusz 10, s mínusz ötven fokon belül működik. A nyomda ördöge itt is beleszólt, a végső határ plusz ötven fok. Vagyis ki kéne bírnia a tűző napot, hiszen a tűz napján harmincöt fok meleget mértek. Ám, a készülékek csődöt mondtak. Szántó József:

— Megvolt a gépszemlénk, ahol a hatóság csak a tűzvédelmi szempontok összes betartása mellett engedte a kombájnokat aratásra. Kissé bonyolultra sikeredett ez a mondat, de ami a lényeg, a legkisebb tűzvédelmi probléma esetén a gépet nem engedhetjük ki a határba.

(Itt mindenki tudja, hogy mekkora veszélyt jelent egyetlen túlmelegedett alkatrész. Példa rá, hogy a szövetkezet minden egyes traktorjára vásárolt szikrafogót, pedig az erőgépek olyan elszámolási formában dolgoznak, amely szerint a szerződés értelmében minden alkatrészt a traktorosnak kellene fizetnie!)

A tüzet követő napokban megjelent egy hír, amely műszaki hibáról, így mulasztásról, emberi felelőtlenségről tájékoztatta az olvasókat. Mondani sem kell, hogy itt senki nem értett ezzel egyet.

A főmérnök: — Olyasmit vetnek szemünkre, amelyet ebben az országban senki nem csinál. Nevezetesen, hogy mielőtt aratni kezdenénk egy táblát, próbáljuk ki a kombájnokat. Hol? Az országúton? És minek? A tüzel okozó gép egy hete aratón. Hiba nélkül.

A tűz valahol itt keletkezhetett. A kombájnos és a főmérnök csak gyanakszik . . .

A kombájnos: — Este sokáig vizsgálta a tűzoltósága kombájnomat, de ahogy tudom, hibát nem talált. (Másnap munkába állhatott a gép.) Egy tenyérnyi helyen látszódott a perzselés nyoma, de az sem műszaki hibára vezethető vissza. Amikor tehetetlenül néztem a vonatsebességgel rohanó lángokat, nagyon kétségbeestem. Azt hittem, hogy a tűz az én hibám.

Az ágazatvezelö: — Fekete Zoltán, az egyik legjobb kombájnosunk. Ez persze nem mentené a felelőssége alól, ha valamiben vétkes lenne. De tudomásul kell venni, bármikor kigyulladhat tábla, mert a védelem még korántsem áll olyan fokon, hogy a véletlent is kiküszöbölje.

— De végül is mi volt ez a véletlen?

A főmérnök szerint egy arasznyi huzal. Ebben a táblában pár éve még szőlőt műveltek. Az ültetvény felszámolása során sok acéldrót került a földbe. Ha a vágóasztal kaszarendszere találkozik a fémmel, az betöltheti a kovakő szerepét, szikrázik, s az összetömörö- dött pelyva, szalma optimális taplónak bizonyulhat. A parázs pedig mindent begyújthat. Természetesen ez csak gyanú. De többet jelenleg nem tudnak mondani.

A tűz jó félóra alatt végigvágtatott az árpaföld felső részén. Hogy miért csak ott? Mert az aratók közül senki nem esett pánikba. A toronyház magasságú füst- oszloptól, a lángtarajoktól senki nem rémült meg. A szomszédos táblában a fel- sőzsolcai termelőszövetkezet két nagy teljesítményű erőgépe tárcsázott. Nem törődve a veszéllyel, saját testi épségüket kockáztatva, teljes gázzal azonnal az égő táblába dübörögtek — segítve a szántást —, hogy a tűz útját visszafelé elvágják. Ez sikerült. Mindösz- sze huszonöt hektáron pusztítottak a lángnyelvek, így a kár csak 460 ezer forint.

— Mázli! — Az ágazatvezető őszinte. — A tábla felső részét kezdtük vágni. Ha alul állunk fogásba, a szél biztos begyújt még 320 hektár kalászost. Akkor pedig négy és fél milliónk égett volna el egy óra alatt.

Tanulság? Erre a kérdésre szinte mindenki megvonta a vállát. A tűz okát nem találták meg. így abban maradnak. a véletlen soha nem lesz kivédhető, de a tűz lehetőségét a minimumra kell szűkíteni. Július 24. óta az aratás irányát már a szélmozgás határozza meg.

Kármán István Fotók: Balogh mire