Észak-Magyarország, 1987. augusztus (43. évfolyam, 180-204. szám)
1987-08-10 / 187. szám
1987. augusztus 10., hétfő ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 Fehér bottal a miskolci forgalomban Mozgás nélkül nincs élet! Ez a törvényszerűség vak emberekre éppúgy vonatkozik, mint látókra. Ma már a vak emberek is szép számmal indulnák naponta meghatározott időben munkahelyeikre és vissza a városban. És ma már senki sem tartja csodálatosnak, hogy vak embert a legritkábban ér szerencsétlenség. Biztos, hogy ő maga is óvatosan közlekedik, azonban többszörösen igaz az, hogy a fehér bőit viselőjére vigyáznak a látók, de közöttük is leginkább a legnagyobb járművek vezetői: a villamos- és buszvezetők. A tömegközlekedés járműveinek vezetői minden alkalommal a kellő magatartás példáját nyújtják a vak közlekedővel szemben. Bár ez a magatartás meghonosodhatna a személyautók vezetőinek gyakorlatában is! Síijnos amikor a függőlegesen kissé megemelt fehér bot kéri viselőjének átboosátását mondjuk a Marx téri lámpa nélküli zebrán, akkor úgy tűnik, az át- bocsájtás feladatát minden személyautó-vezető a mögötte lévőre hárítja ... A fehér botot viselő gyalogost az esetéit kilencven százalékában látók kapják karon és kísérik a túloldalra. A fennmaradó tíz százaléknál, amiikör nincs vezető, a vált embernek vállalnia kell önmagát. Mit tegyen hát a jelzőlámpa nélküli zebránál? Legelőször is várni, várni, kivárni! Ebben a várakozásban a bal oldalánál lógó fehér bot még függőlegesen mutat a talaj felé. Amikor a biztonságot jelentő csend bekövetkezik, a fehér bot vége majdnem derékszögig megemelkedik határozott mozdulattal jelezve az átkelés szándékát. Az a vak ember tud jól közlekedni, aki mltVtlW' .időben, határozott mozdulatokkal tudja jelezni szándékait a" közlekedésben. Határozatlanul, figyelmetlenül, vagy éppenséggel fehér bot nélkül közlekedő vak ember igen könnyen súlyos szerencsétlenség okozójává válik az önmaga, vagy látó útitársai számára! A fehér bot nélküli közlekedés súlyos felelőssége álól a vak embert semmi sem mentesítheti! Városunkban a sokszor mellékútra terelt óriási forgalom közútjain kát sokszor veszélyesen túlzsúfolja. Ez .a túlzsúfoltság még az egészséges, látó embereket is kemény próbának teszi ki. A vakdk és egyéb hátrányos helyzetben közlekedők problémáival állami szinten is igen behatóan foglalkoznak. Tavaly ősszel az Országos Közlekedésbiztonsági Tanács Budapesten rendezeti ankétot a látás-, hallás-, és mozgássérültek részére. A hallás- és mozgássérült emberek vezethetnek gépjárművet, míg a vakok nyilvánvalóan nem. Ezt a közlekedési hátrányt a vak ember csak a tömegközlekedés járműveinek igénybevételével csökkentheti. Ezért a Vakok Szövetségének tagsági igazolványával rendelkezők a tömegközlekedésben viteldíjkedvezményt kapnak. Az OKBT őszi ankétjén felvetettem, hogy a látássérült részére a gyalogos közlekedést aránylag csekély költségkihatással igen hatékonyan lehetne megkönnyíteni. Városunkban már nem egy helyen működnek hangjelzéssel ellátott jelzőlámpák. A vakok közlekedésének nagyobb biztonsága érdekében ezeknek a jelzőlámpáknak a számát kellene szaporítani olyan helyeken, ahol elsősorban a gyalogosok közlekedését szabályozzák, örülünk, hogy például a Szikra mozinál a jelzőlámpa már hangjelzéssel van ellátva Szükséges lenne azonban például az .avasi műemléktemplom előtt és a diósgyőri villamos-végállomásnál is hangosítani a jelzőlámpákat. Ezeknek a hangjelzőknek az éjszakai órákban nem is kellene üzemelniük. A továbbiakban igen jó lenne minden fehér botra az úgynevezett fényvisszaverő felületből ragasztani egykét csíkot úgy, ahogyan a kisdiákok táskáján is látható. Szövetségünk az OKBT- től már kapott ilyen anyagot. Az utcán közlekedő vak számára természetesen a legnagyobb biztonságot az jelenti, ha bejut a villamos, vagy a busz belsejébe. Mindig az első ajtón száll fel, ment úgy érzi, hogy a kocsivezető figyelme legbiztosabban az első ajtónál terjedhet tói .rá. Sók .esetben pedig a vezető leér a fehér bottal utazó részére ülőhelyet. Ilyenkor ,az utasok között néha felmerül a kérdés, vajon tényleg szüksége van-e ülőhelyre egy olyan embernek, aki a látáson kívül teljesen ép fizikummal rendelkezik? A kocsivezetők sok esetben balesetveszélyesnek tartják, ha egy vak állva utazik a mozgó utastérben. És ha ez az utastér ráadásul még zsúfolt is, akkor bizony a fehér botos utasnak nem is egy nehézséggel kell megküzdenie. A zsúfolt utastérben a fehér bot minden esetben eltűnik, láthatatlanná válik. Tehát mindenki azt hiszi, hogy ép emberről van szó, aki nem képes, vagy in- “ kább nem alkar alkalmazkodni az ajtónál az igen gyors utasáramiláshoz. Ekkor jönnek a kellemetlen konfliktusok, melyekből a vak utas rendszerint úgy akar kikerülni, hogy tapintással próbál kapaszkodót, fogózko- dót keresni. Közben pedig ujja hegye csak váltakba, kalapokba, hajfürtökbe ütközik, mely újabb konfliktus forrása lehet. Ezenközben még azt sem érzékelheti, ha netán pont mellette szabadul fel egy ülőhely, melyei a látó utas akár a kocsi végéről is észrevesz. Itt bizony csakis egyetlen tanulságot lehet levonni, mégpedig azt, hogy a vak, vagy gyengén látó közlekedő minden segítséget fogadjon el, melyet számára felkínálnak. Gondoljon arra is, hogy a segítség elfogadása néha n segítőknek is jó érzés — így is mondhatom —, sikerélményt nyújt. Én most szeretném megkérni kedves sorstársaimat, fogadjanak el tőlem szeretettel egy talán minden másnál hasznosabb közlekedési tanácsot. Ha a látókat kötelezi az udvariasság a közlekedésben, ez a kötelezettség a vak emberre kétszeresen vonatkozik. A következetesen udvarias magatartás nemcsak a fehér bot viselőjének dolgát könnyíti meg, hanem segítőjének válláról szinte már félig le is vette a segítés esetleges nehézségeinek terhét. Engedjék meg, hogy elmondhassam, hogy én ezt akkor tanultam, mikor a forgalmas zebrán a legtermészetesebb szívélyességgel kísért át egy édesanya, akinek egyik kezét nagyobb gyer- méke fogta, másik karján kisebb gyermeke ült... Simon Gyula, a vakok és gyengénlátók megyei szervezetének elnöke Az aggteleki cseppkőbarlang több, mint két éve került a nemzeti park kezelésébe, a körülötte levő, mintegy 20 ezer hektár nagyságú területtel együtt. — Nincs könnyű dolgunk azóta, hiszen a Borsod Tourist, amely előttünk üzemeltette a cseppkőbar- langöt, valamint a kempinget és a turistaszállót, kétszer annyi fenntartási pénzzel rendelkezett, mint mi, az egész területre — kezdte a beszélgetést Kiss Ernő, az Aggteleki Nemzeti Park idegenforgalmi felügyelője. — Persze, azért nem sajnálhatjuk magunkat, mivel a rendelkezésünkre álló anyagi eszközökből szeretnénk sok mindent megvalósítani, hogy vonzóbb legyen a vendégeknek, és bővíteni tudjuk a szolgáltatásokat az idelátogatóknak. Nem panaszkodhatunk azért sem, mert a kempingünk kihasználtsága 65—70 százalékos, és ha előre jelzik a helyfoglalást, étkezést is tudunk biztosítani a Cseppkő Szállóban. — Mi az oka annak, hogy |a barlang bejárata mellett zárva van az ajándékbolt, holott már szezon közepe van, és a parkírozó mögötti butiksorban „aratnak” a maszekok? — Sajnos, eddig nem tudtuk üzemeltetni, mert kötött a létszámkeretünk, pedig nagyon nívós, zsűrizett ajándéktárgykészletünk van. Reményeink szerint néhány napon bélül megnyitjuk az üzletet. — Milyen változásokat terveznek a barlangban? Hiszen elég régen volt már hangverseny, és a csónakázótó sem üzemel legalább két éve. — Mindenekelőtt a minőségi változásokról beszélnék. Szeretn én.k a túra vezetés színvonalát javítani. Pro- pagandaanyag kiadását is tervezzük, amelyek egyike egy színvonalas prospektus a nemzeti parkról, annak látnivalóiról. A műszaki változtatások közül elsősorban a világítás felújítása lenne a legfontosabb. Ennek során többek között kiiktatnánk bizonyos megvilágításokat, amelyek a termekben nem mindig az érdemes értékekre hívták fel a figyelmet. A fények csökkentésével elérhetnénk a zöld növényesedés megszűnését és energiatakarékosabb lenne az üzemeltetés. A vésztelefan-hálózat kiépítését és a vízvezeték- rendszer felújítását is tervezzük. A hangversenyteremben a padok karbantartását is el kell végezni. Könnyűzenei hangversenyeket a barlangban a jövőben nem szándékozunk rendezni, annak nem kívánatos utóhatásai, a vandalizmus miatt. A hangosító- berendezéseket, a fényjátékot és a hangtechnikát viszont a közeljövőben felújítjuk. A csónakázótó eliszaposodott, ki kellett szivattyúznunk, de hasznosítása csak akkor valósulhatna meg, ha minderre elegendő esziköz, mindenekelőtt pénz állna rendelkezésünkre. — \Aki úgy dönt az idelátogatók közül, hogy néhány napot itt töltene, gyönyörködve a környék csendes szépségében, annak milyen szálláslehetőséget tudnak ibiztosítani? — Kempingünkben ösz- szesen 250 embert tudunk elhelyezni. A .menedékház korszerűsí lésével — amelyre mér tanulmányterv készült — a jelenlegi 64 férőhely mellé még 30-at nyerünk. A ház — amelyet még Kessler Hubert idejében építettek — belsője is egészen megváltozik majd, mert a földszinti ki- á'Uítáterem meghagyása mellett, minden szinten, a társalgókban is, a környék természeti és kultúrtörténeti értékeit bemutató tárlók elhelyezését tervezzük. Távolabbi elképzelés, hogy komoly vállalkozók baszno- sítihatóvá építsék ki a Béke-barlang gyógyászati adottságait. Mindemellett fölfuttatják az aggteleki és a jósvafői fizetővendég- szotgélatot. Egyben arra is odafigyelünk, hogy ebben a két. községben megőrizzék a múlt szépségeit, a régi népi építészeti alkotásaival. Szeretnénk tájházat berendezni, és mindkét községben az értékes fej fákat egy kegyeleti parkban összegyűjteni. — Milyen programot kínálnak az idén nyáron ideérkezőknek? — Augusztus 14—15—16- án egy háromnapos rendezvénysorozat színhelye lesz Aggtelek. Első nap délelőtt 11-kor a nyírbátori nemzetközi ifjúsági vonószenei tábor zenekara ad egyórás koncertet a hang- versenyteremben. Mindhárom napon a Zichy Mihály Galéria tárlatát láthatják az érdeklődők, a Barlang Szálló udvarán. Vasárnap 10 órakor pedig a cigány- foliklór-fesztáváil bolgár, francia és magyar együttese lép föl, ez lesz a záró- program. Orosz B. Erika í:»l: Mária videokészülékén váratlanul megjelenik Fox- man kékre borotvált, markáns vonásokkal megrajzolt arca, szép, ősz feje. Mánia sürgősen a video alá. zavarja Algernont. — Ejnye, Mária, ez nem módszer, ez a dugdosódás, ezzel a pákosztos kisegérrel. Kapott diót a kicsikéje? — Algernon ? — Szóval már neve is van. S ráadásul milyen undorítóan irodalmias . . . — Igenis .. . — Azért hívtam fel, hogy közöljem, holnap egy órával korábban jöjjön be, a döntő kísérlet, kritikus fázisát kezdjük el. Szükségem van a segítségére ... — De hisz én még .. . — Csak semmi kishitűség! Hogy maga mit tud, azt én döntöm el. — Természetesen, profesz- szor úr! — Akkor ... holnap reggel találkozunk. És ne adjon sok diót Algernonnak . . . — Kövér? — Igenis kövér. — Algernon, bújj elő ... ez kövér, professzor úr? — Kövér. Mária újra egyedül van. Szerencsére, kevéssel főnökének „eltűnése” után megjelent József. — Már nem is vártalak. Azt hittem, egyedül megyek a mamához. Ha nem tudnád, elmúlt, éjfél. — De csak a tavaszi időszámítás miatt... — Mindegy. Indulhatunk. — Mária! Miért nem költözöl hozzám?. — Elmondtam már néhányszor. De mondom újra : félek a kísérleteidtől, és a mama is betegeskedik. Nálad mindig olyan rossz szag van. — Ezért? Csak ezért? — Igen. — És ... szeretsz? — Hogyne szeretnélek, drága Józsefem... De most már siessünk, igazán siessünk. A mama vár. — Igaz, a mama vár. József és Mária elindulnak. Üres a lakás, az úszómedence üvegfalán hideg, gyilkos, kékeszöld fény lobban. 18. — Parancsoljanak, fáradjanak be. Magát még nem ismerem. — Charlie .. . — Emmanuel Foxman. Most telefonáltam az asz- szisztensnőmnek, hogy holnap korábban jöjjön be. Sajnos, nincs sok időm. — Igazán nem akarjuk feltartani, professzor úr. De úgy hallottuk, hogy zaklatják ... hm .. . bizonyos személyek . . . — Igen. De kibírom. Ki fogom bírni. Még befejezek egy utolsó kísérletsorozatot, és kérem a nyugdíjaztatásomat. öreg vagyok már. — Professzor úr, az öregség az élet koronája. — Szavak, szavak. Tessék, üljenek le, mondják el röviden, hogy mit akarnák. Charlie és Jones udvariasan megvárják, míg a professzor leül. Tágas, szellos teraszon vannak, hatalmas úszómedence fölött ringatóznak kényelmes székeikben. A medence felől füttyögő hangok hallatszanak, a vízből fénylő testek ugranak ki, és csúsznak vissza a vízbe, szinte hang nélkül. — A delfinjeim — mondja Foxman. Láthatóan büszke erre a társaságra. — Bár helyesebb volna, ha egyszerűen csak delfineket mondanék. — Miért, professzor úr? — Ezt nem értjük — bái tortalankodik Charlie is. — Mert nem vagyok a tulajdonosuk, és sok nem képezik a tulajdonomat. — Biztosan nagyon értelmesek . .. — Éppen ez az... semmivel sem ostobábbak, mint az ember. Csak más közeget választottak $tz életük számára. Nem a szárazföldön élnek, hanem a víz* ben. Ennyi az egész. — Minden állat fél a fűztől... — Charlie szellemes- kedik. A delfinek nem állatok! — A . professzor kiabál. — Nem tudom, micsodák, de nem álla talc! — Aztán kissé halkabban hozzáteszi: — De a tűztől nagyon félnek. És meg is van rá minden okuk... — Ezt hogy érti, profesz- szor úr? — Hosszú történet, erre most nincs idő. Mondják el, mit óhajtanák. — Tulajdonképpen semmit. A szolgálatainkat szeretnénk felajánlani. — Köszönöm, elfogadom. Jones, én magát ismerem. Maga becsületes ember, és esze is van, meg saíve is. Megbízom magában. Tudom, hogy maga is csak rendőrféle, de inkább egy rendes rendőr védjen meg, mintsem, hogy sok-sok gazember zaklasson, faggasson, vádaskodjon. — Miivel vádolják, professzor úr? — Ez kihallgatás? I— Nem, dehogy. Beszélgetünk. — Nos, azzal vádolnak, hogy utolsó kísérleteim nagyon veszélyesek. — Felrobbanhat a laboratórium? — Megint Charlie szellemeskedik. persze ügyetlenül. — Charlie! — Nem. A biztonsági berendezésék egészen kiválóak. A veszélyesség szellemi természetű, egyelőre. — Hallhatnánk bővebbet erről? — Sajnálom, nem. A kísérlet még nem ért véget. Addig nem nyilatkozom. S lehet, hogy azután sem. — Nos, ha így áll a helyzet, professzor úr, akkor mi távozunk. Bármikor, bármiben állunk rendelkezésére. Tessék, itt az ügynökség telei onszáma. — Köszönöm, uraim. A viszontlátásra. Hogy is hívják magát? — Charlie. — Viszlát, Charlie. Viszlát, Jones. Jones és Charlie kilép a villa kapuján. — Mit kezdjünk az öreg gél? — Nem tudom, Jones, nem tudom. Jones és Charlie gondterhelten bandukolnak az éjszakában. Távolról hallatszanák a delfinfüttyök, mintha a delfinek búcsúznának tőlük. — És ezek a delfinek is ... Bogaras az üreg, annyi szent. (Folytatjuk) A kempingben csak jövőre lesz folyamatosan meleg víz, de addig is sokan választják ezt a lehetőséget.