Észak-Magyarország, 1987. augusztus (43. évfolyam, 180-204. szám)

1987-08-08 / 186. szám

1987. augusztus 8., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZAG 15 Tornacipőben a hivatal A Magyar Rádió ifjúsági főosztálya „Belépés nemcsak tornacipőben!” című tömeg­sport műsorának vendégei szombaton az Olimpiai Szál­lóban a hazai sportélet ve­zetői. A Petőfi adón 17.30 órakor kezdődő adásban a résztvevők tetteikkel bizo­nyítják, hogy nemcsak elv­ben. hanem a gyakorlatban is értenek a sporthoz. A Deák Gábor, Buda István páros a Pongrácz Antal, Szepesi György kettőssel játszik teniszmérkőzést, Gé- czi István országgyűlési kép­viselő tizenegyeseket véd, lesz kispályás labdarúgó-ta­lálkozó is. Műsorvezető No­votny Zoltán, riporter Gyu­lai István, a szerkesztő Gyárfás Tamás. bizakodnak a szakvezetők Vasárnap 17 órától: KVSE—ÓKSE jkjieglepően $ok a hasonlóság a két együttes utóbbi §v| években mutatott teljesítményében. Az ÖRSE át- * lépte az ígéret földjének küszöbét (igaz, csak egy esztendőre szólt a bérlet), a KVSE csak hajszálon csú­szott el az MTK-VM ellen. Aztán..., az ózdiak búcsút vettek a második osztálytól is, de utcahosszal nyerték a területi bajnokságot, s az osztályosét is sikerrel vívták meg. A KVSE gárdáját tavaly érte utol a végzőt, az NB ll-ből való távoliét azonban mindössze egyetlen eszten­dőre korlátozódott. A két, korábbi tősgyökeres második vonalbeli társaság holnap néz majd farkasszemet egy­mással. A sorsolás úgy hozta, hogy az NB ll-es labdarúgó-baj­nokság nyitányán a Kazincbarcikai Vegyész gárdája ha­zai környezetben fogadja az Ózdi Kohászt. A szomszéd­várak csatája iránt általában igen élénk az érdeklődés, s vélhetően ezúttal sem lesz másként. A csaknem két hó­napja tartó nyári Szünetben ugyanis a szurkolók kiéhez­tek a futballra, s mivel ez a találkozó az első forduló­ban kerül sorra, még nincs olyan eredmény, amely eset­leg csökkentené az érdeklődést. Hogyan készülnek a fő­szereplők? Milyen változások történtek a csapatok háza táján? Ezekre, és még jó néhány egyéb kérdésre kér­tünk választ a szakvezetőktől. Balázs András (KVSE) és Bánkúti László (ÓKSE) készségesen állt rendelkezésünkre. — Hogyan, milyen körül­mények között készültek az idényre, egyáltalán: terveik­nek, elképzeléseiknek meg­felelően tudtak-e gyakorol­ni? B. A.: — Az osztályozok miatt tempóhátrányba kerül­tünk. Rövid volt a pihenő, mindössze négy hét állt ren­delkezésünkre, hogy felké­szüljünk. Itthon kezdtünk, aztán voltunk Lengyelország­ban, összesen nyolc előké­születi mérkőzést vívtunk. B. L.: — Végig hazai kör­nyezetben dolgoztunk, jó kö­rülmények között, zavart az jelentett, hogy kevés idő ju­tott a gyakorlásra. Nem akartunk máshová utazni, mert ez megtörte volna a felkészülés menetét, s Özdon egyébként is megfelelő lehe­tőségek között végezhettük el a nyári gyakorlást. — Kik távoztak az együt­tes keretéből és kik az új fiúk? B. A.: — Tőlünk csak Fo­dor távozott, ő Mádon sze­repel, Csilcászt kölcsönadtuk az Olefin SC-nek, Deszatnik pedig a hónap végén várha­tóan katonai szolgálatra vo­nul be. Nálunk folytatja Bar- ta Ervin (Bélapátfalva), Ba­logh és Budai (leszerelnek a Honvéd Papp J. SE-ből), visszatér a .katonai szolgála­tát letöltő Szamosi, s új fiú még a sajóbábonyi Sziklai Olivér. B. L.: — Elment tőlünk Dudás, Jegest, Homonnai és Szilágyi, hozzánk került To­kár II. és Munkácsi, s remél­hetőleg a rajtig ózdi játé­kosként üdvözölhetjük az egri Hodurt. — A legutóbbi bajnokság mindkét együttes számára izgalmasan alakult. Milyen­nek ígérkezik a mostani? B. A.: — Nem lesz köny- nyebb, mint a korábbi volt, hiszen alapos vérátömleszté­sen esett át gárdánk. A két évvel ezelőtti keretből jósze­rével csak 4—5 labdarúgó maradt, márpedig a csapat­építéshez időre és türelemre van szükség. B. L.: — Nagyon remé­lem, hogy sokkal nyugalma­sabb esztendő vár ránk, mint a legutóbbi volt. Az az igazság, hogy a táblázat utol­só három helyét kell elkerül­ni. de az NB II és az NB III közötti különbség alap­ján a jelenlegi bajnokságból egyetlen csapatnak sem len­ne szabad kiesnie az osztá­lyozok során. — Milyen gondokkal kel­lett megküzdeniük, s akadt-e örömre okot adó mozzanat? B. A.: — Gönczi István gyúrónk sajnálatos betegsége miatt sokáig nem volt mó­dunk az izmok frissítésére. Leszerelés előtt álló játéko­saink rendszertelenül láto­gathatták a foglalkozásokat. Van már technikai vezetőnk, Mislei Tibor tölti be ezt a tisztet. Számomra az jelent megnyugvást, hogy labdarú­góink érzik felelősségük sú­lyát, nagyon becsületesen készültek. Létszámunkból adódóan nagy a rivalizálás a csapatba kerülésért, kiélezett a versengés. B. L.: — Sajnos- Kertészre nem számíthatok a nyitá­nyon, mert Keszthelyen ki­állították. Problémát okoz számomra, hogy kapusunkat és védelmünket az előkészü­leti mérkőzéseken nem tet­ték az ellenfelek próbára, így kevés információ áll ren­delkezésemre a csapatrészek készültségi fokát illetően. Az biztató, hogy munkánkat .nem zavarta sérülés és be­tegség. — Milyen érzésekkel vár­ják a rajtol? B. A.: — Alaphangulato­mat a várakozás jellemzi. Bí­zom a csapatban és az el­végzett munkában. Kíváncsi­an várom, mire lesz elegen­dő a második vonalban a te­rületi elsőség? Kicsit aggaszt, hogy egyelőre még nem szá­míthatok a leszerelőkre. B. L.: — Úgy ítélem meg, hogy összekovácsolódtunk, igazi CSAPATOT alkotunk a játékosokkal. Nincs és nem is várható lényeges változás a tavalyi együttesben, ki­alakult a mag, amit elkezd­tünk, azt szeretnénk az idén magasabb szinten folytatni. — Milyen összetételben kezdenek a nyitányon? B. A.: — Valószínűleg a Máj er — Szabó (Orlóczki), Sztahon, (Kerekes), Kondás, Búza — Asszony, Orlóczki, Petrovics, Bartuska — Ba­bus, Csipke tizenegy kezd. B. L.: — A jobbhátvéd és a sepregető szerepköre okoz fejfájást, .nagy váloga­tási lehetőségem azonban nincs. így elképzelhetően a Fekete — Fodor (Tokár), To­kár (Tiba), Králik, Stanev — Kovács, Farkas B., Bém — Utassy, Nagy, Farkas S. összetételű gárda lép pályá­ra. — Mire számít az első ta­lálkozón? B. A.: — Sikeres rajtot re­mélek. B. L.: — Egy szezonnyi­tón idegenben különösen jó eredménynek számít a dön­tetlen. Jómagam beérném az egyik ponttal. * Vasárnap délután 5 óra­kor Kazincbarcikán (is) hi­vatalosan kezdetét veszi az NB Il-es pontvadászat. A vá­rosban és környékén lakók ismét második vonalbeli ta­lálkozón szoríthatnak ked­venceikért, akik egy év alatt feledtették híveikkel az 1986-os emlékeket. A formá­lódó, alakuló, új csapat egé­szen biztosan izgalmas, for­dulatokban bővelkedő össze­csapást vív majd az ózdiak­kal, akik nagy becsvággyal készülnek a vegyészek elleni ütközetre. Aighanem érde­mes lesz a szurkolóknak fel­keresniük a barcikai pályát, ahol Varga játékvezető síp­jelére kezdődik a küzdelem. Doros László A Csanyikban berendezett lőpályáján rendezte meg a borsodi vadászlövészek me­gyei bajnokságát aa MHSZ Miskolci Erdész Lövészklub­ja. A két napig tartó esemé­nyen a klub versenyzőin kí­vül mind a futóvad-, mind a koronglövők (skeetesek) között — többéves szokásá­nak megfelelően — meghí­vott lövészek is részt vettek, mert így lehetőségük nyílott a minősítésre, amellett, hogy a szereplésük emelte a viadal színvonalát. Debrecenből, Egerből, Mezőtúrról és a Zalka Máté Katonai Műsza­ki Főiskoláról összesen há­rom futóvad- és tizenhárom koronglövő mérte össze ké­pességeit nyolc, illetve hat miskolci versenytársával. A futóvadlövők 30+30 lö- véses számában az ifjúsági korosztályúak között a mis­kolci Fekete Péter 528 kör­rel győzött; a juniorok so­raiban a klubtársa, Medgye- si László, 551 körrel, a fel­nőtt férfiak csoportjában a debreceni Dózsa versenyző­je, Mádai József, 576 körrel lett első. (Az utóbbi, még mint miskolci lövész, néhány éve országos ifjúsági ba.jnok volt, jelenleg vezető edző a szomszédos megye székhe­lyén). A 20+20 lövéses ve­gyesszám győztesei az emlí­tett korosztályokban: Fekete Péter (358 kör), Szopkó Csa­ba (Miskolc, 382 kör), Mádai József (387 kör). A skeetesek legjobbja az ifjúságiak között a miskolci Berdó László lett, aki 75 ko­rongból 70-et lőtt szét. A ju­niorok és a felnőtt férfiak 200 korongra lőttek, s az előbbiek soraiban a mezőtúri Varga Zoltán 177, az utób­biakéban a zalkás Schuller László 195 találattal győzött. A megye bajnokai, s még öt-öt minősített versenyző képviselik Borsod színeit a vadászlövészek országos baj­nokságán, amelyet két he­lyen, más-más időpontban rendeznek meg. A koronglö­vők versenyére Budaörsön, a futóvadlövőkre egy héttel ké­sőbb a Zalka KMF lőterén kerül sor. T. I. Harcban a rajthelyekért Pénteken ismét Forma—1-es versenyautók rótták a köröket a Hungaroring 4014 méteres kör­pályáján, megkezdődött a világ- .. bajnokságba számitó 2. Magyar Nagydtj edzéssorozata. A dél­előtti szabadedzés elótt megte­kintette a pályát Bernie Eccles­tone, a Forma—i-es Konstruk­tőrök és Gyártók Szövetsége (FOCA) elnöke, aki egyben a Nemzetközi Autósport Szövetség (FISA) alelnöke is. Mindent a legnagyobb rendben talált, nem akadt kifogásolnivalója. Több ezer nézó jelenlétében felhős, az évszakhoz képest hűvös idő­ben kezdődött a harc a század­másodpercek ellen. A brit Nigel Maliséi hajtott elsőként a kijárathoz. A Willi- ams-csapat 5-ös rajtszámú ko­csiján magyar cég reklámfel­irata is helyet kapott: az első szárny függőleges vezérsíkján — a jobb és a bal oldalon egy­aránt — a Tricotex felirat sze­repelt. (A másik Williams-lco- csi, amelyet a brazil Nelson Piquet vezet, a magyar Skálát reklámozza.) Marlboro Kupa Jól kezdett a DVTK Pénteken négy mérkőzés­sel megkezdődött az Eger SE állal rendezett labdarúgó torna a Marlboro Kupáért. A DVTK hazai környezetben fogadta a Spartak Trnavát és jó játékkal megérdemelt győzelmet aratott. Mai el­lenfele ismét csehszlovák együttes lesz, miután Eger­ben a Tátráin Presov 8-0 arányban bizonyult jobbnak nyugatnémet vetélytársával szemben. DVTK—SPARTAK TRNA- VA .+2 (1-2). Diósgyőr, 600 názíő. Vezette: Lója L. DVTK: Veréb — Huszár (Szlifka), Leskó, Dózsa, Sze­mere (Takács) — Huszák, Fükö (Szűcs, Mida), Kiss, Tóth M. — Lengyel, Kölln. Az első 30 percben a cseh­szlovákok gyors megugrá­sokkal rendre zavart keltet­ték a hazai védelemben, s lehetőségeiket gólra is vál­tották. A szünet után lendü­letesebb lett a diósgyőriek játéka, átvették a kezdemé­nyezést, fölényt harcoltak ki, s rászolgáltak a győzelemre. G.: Lengyel (2), Tóth M„ Szlifka, illetve Klesch, Be- lansky. Kiálllítva: Hucko. Jók: Veréb, Szlifka, Lengyel, illetve Kopcan, Klinovsky. Ma délután 17 órától Diós­győrött: DVTK—Tátrán Pre­sov. A szünetben ezúttal is sorsolásra kerül sor. Tandem... A napokban alkalmam volt több sportegye­sületi vezetővel beszél­ni. Olyan tanácskozásokon, értekezleteken, amelyeken a klubok belső élete, munkája, struktúrája került terítékre. Ezt is megértük: az egyesü­letek foglalkoznak saját ma­gukkal, háromszor is átgon­dolják, hogy egy-egy kérdé­ses ügyben mit tegyenek, merre és meddig lépjenek. Kétségtelen: új utakon jár­nak, divatos kifejezéssel él­ve racionalizálnak, hogy ne mondjam: tanulják a szak­mát, igyelveznek alkalmaz­kodni a megváltozott körül­ményekhez. Az egyre szigorodó gazda­sági helyzetben nem is tehet­nek mást. Most, amikor év­ről évre csökken az állami támogatás, szűkülnek a „csa­tornák”, olyan dolgokon kell törni a fejüket, amelyekre eddik véletlenül sem gondol­tak. Nagy port Kavart fel az egyik fővárosi nagyegyesület ügyvezető elnökének néhány mondata. Kifejtette: vezetői munkájának döntő részét az teszi ki, hogy a pénz után szaladgál, bárhonnan és bár­milyen áron próbálja meg­szerezni a puszta működés­hez szükséges tőkét. Nincs ez másként szűkebb pátri­áikban sem. A régi gyakorlat már ré­gen a múlté. Hogyan is fes­tett a helyzet jó öt, tíz esz­tendővel ezelőtt? A klubok ölbe tett kézzel várták a „postást”, érkezett a bázis- szervi és a sporthatósági pénz, aztán eldöntötték mi­re .költik, s ha esetleg az év végére megszorultak, felvet­ték a telefont, mondtak né­hány udvarias gondolatot és máris jött a rendkívüli „se­gély”. Az idők persze vál­toztak, miként a központi koncepció is. Ma elsődleges feladat a szabadidősport tá­mogatása, az élsport mene­dzselése. A dotáció javát is ez a két terület kapja, a „köz­tesnek” már kevesebb jut. Az az egyesület, amelyik idejében kapcsolt, időt nyert. Akadtak késlekedők, a fi­gyelmeztető jeleket figyel­men kívül hagyták. Az utób­biak már csak feltételes mód­ban keseregnek, a „mi lett volna, ha ...” jár az eszük­ben. Pedig az „új hullám” elő­szele több, mint egy évtize­de megcsapta az egyesülete­ket. Saját pénztárcájukon érezték, hogy költségvetésük­ből nem futja az egyre job­ban emelkedő szállási, ét­keztetési, utaztatási, ellátási kiadásokra és akkor még nem említettem a felszerelé­sek (a labdák, a mezek, a kapuk, a nélkülözhetetlen se­gédeszközök) szakadatlanul növekvő árát. A klubok megpróbáltak védekezni, „megszabadultak” gyengén prosperáló szakosztályaiktól, de rájöttek: veszteségeik új­ratermelődnek, közben pedig elsorvasztják az egyetemes magyar sport alapjait, akar- va-akaratlanul hozzájárulnak a „házon belüli” verseny fel­számolásához. Szemesnek áll a világ, tart­ja a mondás. A sportéletben is az élelmesek, a rátermet­tek, az ötletekkel felvérte­zettek vészelték át legjob­ban a krízist. Saját bőrükön tapasztalták: nem elég a pénzt várni, utána is kell menni. Sorrá alakultak a ba­ráti körök, hogy a tehetős cégeket behálózzák, egyesü­leti büfék nyíltak, megsza­porodtak az alkalmi kiadvá­nyok, természetesen hirde­tésekkel telítve, gomba mód­jára köttettek az együttmű­ködési megállapodások, a kölcsönös előnyöket biztosí­tó szerződések. S még nem értek az út végére! Végez­nek már bérmunkát, alakí­tottak szolgáltató szakcso­portokat, kerestek és keresik a szponzorokat, az anya­giakért cserébe reklámozzák a vállalatokat, üzemeltet. Újabban eladják a játékosok mezének minden centiméte­rét, a kezdőrúgást, a meg­rendelő szájíze szerint nyír­ják a füvet, festik fel a küz­dőteret. Ha kell, névváltoz­tatásra is hajlandók, búcsút intenek a gyengébbeknek, hogy a produkálóknak többet adhassanak és szinte vég nélkül sorolhatnám. Igazat, adtam az egyik főkönyvelő­nek, aki kifejtette: bizonyos dolgokat nem szívesen tesz­nek, de nincs más lehetőség, a törvényes kereteken belül maradva a szó szoros értel­mében gazdálkodniuk kell! Okosan, ésszerűen, óráról órára az élet diktálta köve­telményekhez igazodva. A megújulás szellemében fogant néhány borsodi „sa­játosság”, eddig nem tapasz­talt „stílusjegy”. A klubok, a szakosztályok tárgyalóasz­talhoz ültek, javaslatokkal álltak elő, már figyelembe veszik egymás érdekeit, haj­landók a kölcsönös segítség- nyújtásra, a szakmai egyez­kedésre, az utánpótlás-neve­lési rendszer átformálására, a „vadászterületek” felosztá­sára, a tehetséggondozás ta­pasztalatainak kicserélésére, s uram bocsá’ már az átiga­zoláskor fizetendő nevelési díjat is könnyebben folyósít­ják — ma nekem, holnap ne­ked alapon. Arra természetesen nem számítok, hogy a felsoroltak forradalmasítják Borsod sportéletét, de abban biztos vagyok, hogy a "gépezet ola­jozottadban működik majd. És a végtermék gólokban, pontokban, méterekben, ki­lókban juthat kifejezésre. Kolodzey Tamás Vadászlövészek megyei bajnoksága .. avagy: üldözöverseny. Fotó: Mák

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents