Észak-Magyarország, 1987. augusztus (43. évfolyam, 180-204. szám)

1987-08-29 / 203. szám

1987. augusztus 29., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZAG 13 Eszter néni és a bőven termő körtefája r Koncz Lajos káposztaféléket is termeszt Somodi Andrásné befőzéshez válogatja a paradicsomot Ezúttal egy .kis dél­® borsodi falu, Egerlö- vő kertbarátait mu­tatjuk be a havonta egy alkalommal jelentkező, el­sősorban kistermelőknek Szóló magazinunkban. Még­pedig bizonyságát adva ez­zel annak, hogy nemcsak a nagyvárosok határában lé­tezik fejlett kertkultúra, nem csupán az eddig be­mutatott városi kertbará- ' tők szakavatott értői a ker­tészkedés mesterségének. Egerlövő jó cáfolat erre, hisz’ itt a Mezőkövesdtől délre eső síkon minden családi ház kertjében vi­rág díszük, gyümölcs pi­rosodik, szőlő zsengül, dús termésű zöldségfélék vonz­zák a szemet. Természetesen minden portára, minden kertbe nincs módunk bemenni. Kísérőnkkel, Gombás Já­nos tanácselnökkel éppen ezért kénytelen'ek vagyunk szelektálni, következés­képp kiválasztani négy olyan kertet, ahol vagy a szőlő, vagy a gyümölcs, vagy éppen a zöldség az uralkodó. Gyorsan hozzáte­szem, ezek is vegyes hasz­nosítású kertek, hisz’ itt falun, ahol korántsem léte­zik városi színvonalú ke­reskedelmi ellátás zöldség­gyümölcs terén, minden kertnek elsőrendű feladata az önellátás, a család ilyen igényének , maximá­lis kielégítése. Emellett természetesen majd mind­egyik kertben akad olyan növény féle is, ami többet terem a családi igénynél. Ezek terményfeleslege vagy szerződéses alapon, vagy csak a szabadpiacon ke­resztül értékesítésre kerül. A Dózsa György utca 136. szám alatt, Somodiék- nál a 400 négyszögöles kert uralkodó növénye például a szőlő. A több mint 350 tőke szőlő egy kisebbfaj­ta fajtagyűjtemény. Talál­ható itt leányka, zala- gyöngye, delaware, Csaba­gyöngye, saszla, szolőskor- lek királynője, muskotály és még sok egyéb fajta is. A termésből — meglepődve konstatáljuk — nemcsak bor készül, illetve a cseme­gefajták nem csupán friss fogyasztásra kerülnek, ha­nem a nagyszemű fajtákból Somodi Andrásné befőttet is készít. — Ugyanúgy készül, mint a többi befőtt. Pici tartósítót adok hozzá, leg­inkább szalicilt, s tizenöt percig dunsztban tartom. Legjobb befőttnek a sző- lőskertek királynője fajta... Ezt a régi magyar cse­megeszőlő-fajtát kertbará­taink figyelmébe ajánljuk. Mathiász János világhírű szölönemesitőnk állította elő az Erzsébet királyné emléke és a Csabagyöngye fajták keresztezéséből még 1916-ban. Vitorlája hal­vány barnászöld, fényes, csupasz. Levelének alakja a Csabagyöngyéhez, felüle­tének simasága, fonákának csupaszsága az Erzsébet ki­rályné elmélce fajtához ha­sonló. Fürtjének átlagtö­mege 200 gramm. Bogyói vékonyhéjúak, húsosak, savban szegények. Ne en­gedjük túlérni, mert akkor a jellegzetes muskotályos íze már-már kellemetlenné válik. Ez az egyik legis­mertebb csemegeszőlő-faj­tánk. Bőven terem. Fagy­zugos helyre ne ültessük, vesszői ugyanis érzékenyek a keményebb fagyokra. Somodiék kertjének kö­zépkötött, jó fekete földjé­ben a szőlőn kívül jól ér­zik magukat a zöldségfélék is. A paprikafajták közül dúsan terem ezekben a na­pokban is a fehérözön, a berakni való almapaprika. — S ha már a berakás szóba került, elmondom, hogy eddig 45 liternyi uborkát raktam el, s álta­lában minden évben vagy száz üveg befőttet készítek. Van ebben minden: gyü­mölcs, savanyúság. A Somodiéknál, de az összes egeriövői kertben — az idei ászáig ellenére — tapasztalható dús vegetá­ció titka, hogy egész nyá­ron tudtak öntözni. Lövőn 1962-től van vízvezeték, s idén külön szerencséjük, itt nem kellett egyetlen napra sem bevezetni víz­korlátozást. A második porta, ahová beköszönünk, Koncz Lajo­sé. A Matyó Tsz nyugdí­jas magtárosa a 950 négy­szögöles házkertjében el­sősorban zöldségféléket ter­meszt, de .néhány szép gyümölcsfa is díszük a bir­tokon. — Előbb csak az önel­látásért kertészkedtünk a feleségemmel, később aztán nagyobb kedvet kaptunk hozzá, így évről évre egy kicsivel mindig bővült a termelés. Fólia alatti zöld­ségtermesztéssel éppen úgy foglalkozom, mint szabad­földivel. Általában ugyan­azt a területet igyekszem több növénnyel kihasznál­ni. Például a korábban le- lermett zöldborsó, illetve felszedett fokhagyma he­lyén most kései káposzta terem. Fólia alatt egy kis sátorban paradicsommal, egy másikban uborkával, míg a harmadikban papri­kával foglalkozunk. Ez utóbbiról már két kötést leszedtünk, most van raj­ta a harmadik, de, még mindig egészséges a lom­bozat. Koncz Lajos, termésfe­leslegének egy részét szer­ződéses úton a kövesdi áfésznek értékesíti, egy másik része pedig a Wart­burg segítségével a po­roszlói, tiszafüredi piacon talál gazdára. A szerződés­sel kapcsolatban házigaz­dánk a termésbiztonságot szolgáló védőárat hiányolja nagyon, mint mondja, en­nek segítségével ugyanis ki lehetne küszöbölni olyan abszurdumokat, mint volt például a fokhagyma esetében is. A terméshul­lámzás ugyanis nem csu­pán az időjárás számlájára írható, legalább olyan mér­tékben ludas abban a ke­reskedelem is. Konczéktól — bár náluk a zöldség az uralkodó, én mégis — egy gyümölcsfaj­tát ajánlok olvasóink fi­gyelmébe. Ugyanis gyümöl­csének finom zamatát a ma:i napig számban érzem. Ez pedig a zöld ringló. Ez a fajta Itáliából került előbb Franciaországba, ahol Reine Claude-nak ne­vezték. Ebből a névből lett Becsben Ringlotte, nálunk ringló. Augusztus közepére érik be. Héja zöldessárga, illetve szalmasárga. Húsa ugyancsak zöldessárga, fénylő, bölevű, nagyon édes. Átlagtömege 23 gramm. Nagy, szétterülő, középsűrű koronát nevel. Bőven terem, s az is elő­nye, hogy korán termőre fordul. A ringlófélék kö­zül a legigénytelenebb. Vi­rágai önmeddök. Porzónak telepítsünk mellé az Ageni, Athann, Debreceni musko­tály, Paczelt szilvája, Stan­ley fajták közül bármelyi­ket. Molnár Mihályéknál — harmadik helyszínünkön — a magas színvonalú áruter­melő zöldséghajtással talál­kozunk. Mégpedig egy olyan nyugdíjkorú házas­párnál, ahol se a férjnek, se a feleségnek nem ta­nult szakmája az intenzív zöldségtermesztés. S lám 'a mintegy 100 méter hosszú, 7 méter széles fóliapalás! alatt terméssel alaposan megrakva díszük a papri­ka. Szinte aggatni sem le­hetne rá többet. — Könyvekből, szakla­pokból, no meg saját tapasz­talatokból sajátítottuk el az ismereteket. Nem ment könnyen — sorolja Mol- nárné. — Tizenkét éve fog­lalkozunk vele, öt éve ilyen nagymértékben. Rengeteget dolgozunk vele. Hogy jö­vedelmező-e? Én úgy fo­galmazok, megélünk belő­le rendesen. De mondom még egyszer, nagyon sokat kell vele dolgozni, sok ide­geskedés, nem is beszélve, rengeteg beruházást igé­nyel. Mi magunk állítjuk elő a palántákat, mintegy 9 ezer palánát. Az uram­nak borzasztó türelme van hozzá. Hogy irigyelnek-e bennünket? Annak esze nincs. Annak csak azt mondom, próbálja meg. Csak vízdíjat 10 ezer forin­tot fizetünk. A palánta- neveléshez eltüzeltünk egy vagon szenet. Van olyan paprika, amelyből 10 deka vetőmag csaknem 5 ezer forint. Számoljon! Molnárélv ugyancsak a Mezőkövesd és Vidéke Áfész zöldségtermesztő szakcso­portjának tagjai. Az áfésszel állnak szerződéses kapcso­latban. Két kövesdi ABC- nek szállítanak rendszere­sen árut, a többlet pedig a központi felvásárlótelepre kerül. Az általuk termesz­tett paprikafajták közül mindazoknak a figyelmébe ajánlom, akik fűtés nélküli fólia alatti .hajtatással foglalkoznak, a tizenegyes fajtát. Fehér nagybogyójú, nem csípős, determinált növekedésű (25—30 centi­méter). Szára szilárd, az ízközök rövidek. Levelei középnagyok. sötétzöldek, ennek alapján jól elkülö­níthető más fehér bogyójú fajtától. A virágok fehé­rek, a szárvégen csokorban fejlődnek. Termése meg­nyúlt, kúp alakú, 8—14 centiméter hosszú, 4—6 centi vállszélességű. Hús­vastagsága 3—4,5 millimé­ter. A bogyó csüngő alakú. Gyors fejlödésű, koraisá- gát tekintve korábbi, mint a Fehér özön. Kifejezetten hajtatásra való. A negyedik kert, ahová néhány gazdag terméssel megrakott gyümölcsfa csa­logatott be, a 86 éves Kol­lár Lajosnéé. A magas ko­ra ellenére jó egészségnek örvendő Eszter néni a mai napig sokat szorgoskodik a két magyar hold nagyságú kertben. — Valamikor apám ide­jében itt gyönyörű kerté­szet volt. Apám egy idő­ben egy valódi bolgár ker­tész mellett dolgozott, s ott eltanulta a mesterséget. El sem hiszi, milyen gyö­nyörű paprikáink voltak! Aki csak elment itt az úton, megáüt és gyönyör­ködött bennük. Hát most már nem olyan ez a kert. mint akkor volt, de azért még ma is sok mindent megterem. Láthatják, van itt azért zöldség, krump­li, lucerna, néhány szép gyümölcsfa. Minket különösen ez utóbbi csalogatott be Esz­ter néni kertjébe. Egy már-már elfelejtett téli körtefajtára külön is fel­hívjuk kertbarátaink fi­gyelmét. Ez a Seres Olivér fajta. Franciaországból származik, 1840 körül ke­letkezett. Október végén szedhető, decembertől áp­rilisig fogyasztható. Gyü­mölcse közepes vagy nagy­méretű, szabálytalan, göm­bölyűek. Héja kemény, kö­zépvastag. Húsa sárgásfe­hér, olvadó, bőlevű, fino­man savas, fűszeres. Rend­szeresen terem. A fajta in­tenzív koronaformák ki­alakítására alkalmas. Be­tegségekre nem fogékony. Porzófajtái a Vilmos, a Bőse kobak, a Nemes Krasszán és a téli esperes. Az oldalt írta: Hajdú Imre Fotók: Dobos Klára lolnórék „paprikaháza"

Next

/
Thumbnails
Contents